Orbán Viktor friss vagyonnyilatkozata szerint a havonta mintegy 1.800.000 forintot, azaz évente nagyjából 21 millió forintos keresetéből miniszterelnöknek nincs megtakarítása.
Címke: Orbán Viktor
Andy landy mosolyalbuma – Háztűznézőben
A FüHü meglátogatta Joe Bident a washingtoni Fehér Ház Ovális Hivatalában és Orbán Viktort a Karmelita Kolostorban nemrégiben felszentelt irodájában.
A látogatásunk mindannyiunk számára meglepetéssel zárult. A felvételek, maguk helyett beszélnek! Joe Biden és Orbán Viktor egyaránt szeretteinek fotóival veszi körbe magát a dolgozószobájában, ezzel is biztosítva a nyugodt légkört felelősségteljes munkájához!
Kezdjük az idősebb jogán Joe Bidennel:
Végül, de nem utolsóként a mi Viktorunk szerettei körében:
Idillek napirend előtt
Szokatlan és, hozzáteszem, számomra váratlan dolgok történtek hétfő délután az Országgyűlés napirend előtti vitájában. Orbán miniszterelnök az Európai Tanács, az állam- és kormányfők múlt heti brüsszeli üléséről beszélt, előadva a maga alapjaiban hamis, mondhatni hazug interpretációját, miszerint „győzött a józan ész, megvédtük Magyarország szuverenitását, és megvédtük a magyarok pénzét”.
Majd: „győztünk, mert keresztülvittük, hogy olyan nehéz időkben, mint a mostani járvány, nem szabad a gazdasági támogatásokat politikai feltételekhez kötni egyszerűen azért, mert ezek hátráltatnak bennünket a gyors cselekvésben”. És persze „ezzel a döntéssel Európa egységét sikerült megőrizni”. Pontról pontra elmondhatnám, hogy mi minden volt ebben hamis, de ezzel csak ismételném, amit az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban különböző változatokban már annyiszor elmondtam én is, és elmondták sokan mások. Orbán győzelemről beszélt, az ellenzéki frakcióvezetők az ő vereségéről. Kezd ez már unalmassá válni. Történt viszont valami, ami eltért a megszokottól.
A DK részéről Gyurcsány szólt hozzá Orbán beszámolójához. A többi ellenzéki frakcióvezetőtől eltérően nem gorombáskodott Orbánnal, nem vádolta hazugsággal, még csak nem is gúnyolódott, és nem dörgölte az orra alá, hogy mi mindent nem tudott teljesíteni abból, amire a nyáron az országgyűlési többséggel önmagát köteleztette. Nem, Gyurcsány nyugodt hangon arra mutatott rá, hogy a legfontosabb dolog, ami Brüsszelben történt, az volt, hogy az Unió huszonhét tagállama megegyezett a közös hitelfelvételben, a koronaválságból való kimászáshoz szükséges közös erőfeszítésben. Emlékeztetett:
„Az, hogy George Washington első kormányában megteremtik a későbbi Amerikai Egyesült Államok pénzügyi rendszerét, és abban először az államok közösen vesznek fel hitelt, akkor éppen kötvénykibocsátással, azzal lép arra a történelmi útra az Egyesült Államok, amely mára valóban a világ legbefolyásosabb országává teszi.”
Majd így folytatta: „A kormányfővel a vitánk valóban Európa jövőjéről szól. Akarunk-e erős, föderatív Európát, illetve hogyan illik ez a gondolat, ez a koncepció össze azzal, hogy egyébként azt gondoljuk, hogy nemzetek Európája fog maradni a föderatív Európa is. Kinek van ebben igaza? Ami történt a múlt héten, hogy az Európai Unióhoz tartozó tagállamok először az Unió történetében hozzájárultak ahhoz, hogy az Unió közösen hitelfelvevő legyen.
Elindult egy olyan közös pénzügyi rendszer, abból következő helyzetnek a létrehozása, amely abban a vitában, amelyet mi itt folytatunk, hogy erősebb Európa, mi ezt Európai Egyesült Államoknak hívjuk, vagy gyengébb Európa, sajnos, gondolhatta a kormányfő, én meg azt mondom, hála istennek, abba az irányba visz bennünket, amit mi szeretnénk. Egyébként,
ami történt, az a kormányfő és az ő politikájának jelentős, lényegi veresége. (… )
A történelmi fő vitában a kormányfőnek engednie kellett.” Orbán pedig nem a szokásos módon, az ellenfelet letorkolva, megalázva, hanem érdemben, saját kifejezésével „intellektuális szintre emelve”, és nem „csapkodva” válaszolt Gyurcsánynak.
„A miniszterelnök úr megidézett egy történeti analógiát, teljes joggal. Hivatkozott egy volt amerikai pénzügyminiszterre, ez egy ismert dolog, és amikor tárgyalta az európai pénzügyminiszterek tanácsa ennek a hitelnek a kérdését …, akkor ezt a kérdést tárgyalta a miniszterelnököknek a tanácsa, és azt a kérdést tette fel, hogy eljött-e az a pillanat, amit a szakirodalom úgy nevez, hogy hamiltoni pillanat. Amikor valóban az történt az Egyesült Államokban, hogy közösségiesítették a tagállamok adósságait, és ez az adósságközösség, ami létrejött, végül is megteremtette az Amerikai Egyesült Államoknak a pénzügyi alapjait.
Ezzel a kérdéssel foglalkozott az Európai Tanács.
A franciák és a németek … mindketten úgy nyilatkoztak, hogy nem ez a terv, nincs hamiltoni pillanat. (…) Egyelőre Európa vezetői azt gondolják, hogy ez a pillanat nem érkezett el, és ezért hangsúlyozzák minden egyes dokumentumban azt, hogy ez a mostani járvány-válságkezelő alap egyszeri, és nem ismételhető meg. Ez nem válasz azonban a miniszterelnök úr kérdésére, mert attól, hogy valamit nem ismernek be, attól az még történhet úgy. Még rossz szándékot sem kell feltételezni, az is előfordulhat, hogy nem akarják, hogy hamiltoni pillanat legyen, de belesodródhat Európa egy ilyen helyzetbe. Mert egyszer létrehozta az első ilyen csomagot, kiderül, hogy szükség lesz a következőre, létrehozza a másodikat, és onnan már csak egy lépés, hogy arról kezdjünk beszélni, hogy nemcsak a most fölvett hitellel kapcsolatos államadósságért álljunk helyt közösen, hanem a korábban fölvettekért, és mindegyikért.
Ez a veszély szerintem létező veszély. Ezt a miniszterelnök úr nem veszélynek, hanem nagy lehetőségnek és történelmi pillanatnak tekinti, én veszélynek. Ez nem véletlenül van így, mert a világot teljesen különböző nézőpontból nézzük.
Mi, akik itt ülünk, én legalábbis személy szerint biztosan, azt gondolom, hogy egy Európai Egyesült Államokba való belesodródás, vagy akár annak tudatos választása egy ezeréves magyar történelmi tradíció feladását és a hazánk feladását jelentené, ezért mi nem akarunk egy ilyen helyzetbe belesodródni. Ezért sem voltunk boldogok, amikor kiderült, hogy egy adósságközösség jön majd létre a válságkezelés következtében.”
Látható volt, hogy Orbán nem úgy kezeli Gyurcsányt, ahogy parlamenti kifutófiúi szokták kezelni. Kivételesen azt az Orbán Viktort hallottam, akit valamikor a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján megismertem. De csak egy múló pillanatra.
Volt azután még egy idilli pillanat. Gyurcsány nemcsak Orbán beszámolójához fűzött frakcióvezetőként napirend előtt észrevételt, hanem a DK részéről elmondott egy szokatlan szezonzáró napirend előtti felszólalást, amelyben nem a kormányoldalt támadta, hanem az Országgyűlésben és általában a magyar politikában uralkodó durvaságot, sértő és sértegető hangvételt kifogásolta. Amikor pedig a végére ért mondanivalójának, Kövér László szokatlan módon azt kérdezte az elnöki pulpitusról a Gyurcsányra szakosodott államtitkártól, Dömötör Csabától: biztos, hogy akar reagálni? Ő, Kövér, aki tényleg megengedhetetlen hangon szokta nem egyszerűen támadni, de fitymálni és alázni az ellenzéket, megérezte, hogy Gyurcsány felszólalásához egyszerűen nem illik az, ahogy az Orbán-kormány államtitkárai Gyurcsánynak válaszolni, Gyurcsányról beszélni szoktak.
A mai magyar parlamentben ez is idilli töredékpillanat volt. Dömötör államtitkár nem fogta fel, hogy mit ajánl neki Kövér, válaszolt, és a szokásos módján oktatta ki Gyurcsányt. Az idillnek vége szakadt, minden visszatért a szokásos kerékvágásba. Amikor azután elkezdődött az azonnali kérdések órája, és Orbánnak három hét elteltével magának kellett kérdésekre válaszolnia (ennyi maradt ugyanis az 1994-es, az MSZP–SZDSZ koalíció által kezdeményezett, az akkori ellenzékkel egyetértésben elfogadott házszabályreformból), a megszokott módon oktatta ki és alázta meg a kérdezőket.
Igen, Gyurcsány más minőség, és ennek hatása alól szemlátomást Orbán és Kövér sem tudja kivonni magát.
Orbán uniós pénzekből szedi meg magát
A párizsi Le Monde azt állítja, amely hosszasan ecseteli, hogy a magyar miniszterelnök gazdagodása milyen gyors ütemben történik. Ennek szimbóluma Felcsút a maga stadionjával, amely egy jóval nagyobb városhoz illene. Dehát Ceausescu szülőfaluja, Scornicesti is első osztályú futball csapattal rendelkezett annak idején …
Orbán Viktor miniszterelnök mindenáron küzd azért az ellen, hogy az uniós pénzek ellenőrzését komolyan vegyék Magyarországon. Ezért is nem lépett be Magyarország az európai korrupció ellenes ügyészségbe. Orbán Viktor ezen a téren haladékot kapott, de az elfogadott brüsszeli határozat leszögezi: a jövőben az EU-nak joga lesz arra, hogy vizsgálja az uniós pénzek elköltését a tagállamokban. A magyar miniszterelnök sikere csak annyi, hogy erre még rá kell bólintania az Európai Bíróságnak is. Ez elvben két évig is eltarthat, de Vera Jourova uniós biztos kijelentette: néhány hónap is elég lehet ehhez, mert az Európai Bíróság gyorsított ügymenetet alkalmaz.
Miből építkezik Orbán Győző?
A miniszterelnök apja megszerezte az egykori Habsburg birtokot, és ott óriási építkezések folynak. Mégis miből? Pethő András a Direkt.36 főszerkesztője alaposan tanulmányozta az ügyet, és a Le Monde-nak elmondta: sok uniós pénz is landolt Orbán Győző zsebében noha a közpályázatokon cége nemigen jeleskedik.
Aztán itt Tiborcz István, a kormányfő veje. Az OLAF megállapította: csalás történt 35 magyar település közvilágításával kapcsolatban. A miniszterelnök hű főügyésze azonban nem látott okot a vizsgálatra. A magyar kormány inkább kifizette a 44 millió eurót nehogy az uniós vizsgálat megindulhasson az ügyben.
Mészáros Lőrinc vagyona is jórészt uniós pénz
A Le Monde idézi az Átlátszó ezzel kapcsolatos számait. Eszerint a kormányfőhöz igen közel álló Mészáros Lőrinc, aki Magyarország leggazdagabb embere lett néhány év alatt, 828 millió euró értékű közmegbízáshoz jutott, melynek 93%-a uniós pénz volt!
Ebből a pénzből vette sajtó birodalmát, amely teljes mértékben támogatja Orbán Viktor nemzeti együttműködési rendszerét.
A jövőben ezeket az uniós pénzeket Brüsszel ellenőrizheti, és ez csapás lehet a magyar miniszterelnöknek. Aki viszont időt nyert, mert a 2022-es választásokig aligha fejeződhet be egy korrupciós vizsgálat, amely aláásná a népszerűségét Magyarországon.
Orbán győzött, vagyis nem
Merkel kancellár mint az EU soros elnöke megoldotta a problémát? A magyar, a lengyel és a német kormány megegyezett. Csütörtökön kezdődik az EU kétnapos csúcsértekezlete, mely várhatóan elfogadja az uniós költségvetést és a válságkezelő programot.
Varsói egyeztetés
Tegnap este Orbán és Morawiecki Kaczynski társaságában a német javaslatot vitatta meg. Annak, hogy végül a vétó elmarad a sajtóban megjelent elemzésekkel ellentétben valódi oka nem valami német közvetítésű háttéralku, hanem a lengyel kormányzati válság. A már korábban is hangosan vétóellenes, kisebb lengyel kormánypárt ugyanis megüzente a miniszterelnöknek, ha estig marad a vétó, akkor kilépnek a koalícióból és jöhetnek az előrehozott választások. Ez az amit nem engedhet meg magának a lengyel miniszterelnök ugyanis a felmérések szerint egy előrehozott választáson komoly esélye lenne a mai ellenzék győzelmének. Vagyis a lengyelek belpolitikai okból döntöttek a vétó visszavonásáról, nem csak uniós, vagy német nyomásra. Így Orbán teljesen magára maradt.
Magyar és lengyel vétó nem várható, de a németek kompromisszumos javaslatát el kell még fogadtatni a maradék 24 tagállam vezetőivel. Ennek valószínűleg nem lesz akadálya, mert mindenki nagyon várja már az uniós pénzeket.
A jogállamiság marad
A kompromisszum szerint a jogállamiság követelményét akkor veszik elő ha közvetlenül kapcsolódik a költségvetéshez. Vagyis nem vonatkozik a migrációra és más nem a költségvetési pénzekkel kapcsolatos problémára. Rögzítik, hogy a most szóban forgó, jogállamiságinak mondott, valójában az EU-s költségvetés védelmét szolgáló mechanizmus ténylegesen az EU pénzügyi érdekvédelmére koncentrál.
Az Európai Bírósághoz fordulhatnak, hogy döntsék el: egybevág e mindez az uniós joggal
Orbán reménye szerint ez igen időigényes folyamat, de nincsen oka örülni, mert ez nem egy most kivívott kompromisszum, az Unióban eddig is minden ügyet lehetett vinni az Európai Bíróság elé. Orbán Viktor a kiszivárgott információk szerint megpróbálta elérni, hogy a 2022-es magyarországi választásokig ne élesedjen a jogállami mechanizmus, ne kerülhessen sor semmiféle vizsgálatra. Téved, ha győzelmet ünnepel, mert hiába utalják előzetesen az Európai Bírósághoz az ügyet, azt gyorsított eljárásban fogják tárgyalni, így az esetleges felelősségre vonás nem kerülhető el és érdemben nem halasztható.
A miniszterelnök azt mondta, hogy ő csak jogi garanciákban hisz, “nem most jött le a falvédőről” – ehhez képest nem kapott jogi garanciát semmire, az általa kért tanácsi értelmező nyilatkozat nem jogszabály, csak egy deklaráció minden jogi hatály nélkül.
Az EU Tanácsa ugyanis önállóan nem alkothat szabályokat.
Közben a magyar és a lengyel kormány folytatja az unió ellenes támadásokat, hogy mentse az arcát. Sem Budapesten sem Varsóban nem tévesztheti szem elől a kormányzat, hogy a vétó népszerűtlen, és a Covid-19 járvánnyal együtt járó gazdasági válság miatt mind Magyarországnak mind pedig Lengyelországnak nagy szüksége van az uniós pénzekre.
Orbán hazudik a COVID-vakcináról
Veszélyes hazugságba keveredett a magyar miniszterelnök a COVID-vakcinával, illetve annak hozzáférhetőségével kapcsolatban. Orbán Viktor az állami rádióban tett kinyilatkoztatásában arról beszélt, hogy az Európai Unióból kilépett Nagy-Britanniában már megkezdődött az oltási program, majd hozzátette: „úgy tűnik, hogy aki kilépett, az sokkal hasznosabban képes képviselni az érdekeit”. Ez az EU-ellenes kirohanás több mint veszélyes hazugság – ezekkel a mondatokkal kezdi Ujhelyi István EP képviselő Facebook bejegyzését.
Nézzük akkor a lényeget és a valóságot.
Orbán megjegyzésével szemben az igazság az, hogy Nagy-Britanniára december 31-ig még teljes egészében vonatkoznak az uniós jogszabályok, az előrehozott tömeges oltást a szigetországban az teszi lehetővé, hogy a britek úgy döntöttek: nem várják meg az Európai Gyógyszerügynökség döntését és saját hatáskörben engedélyezik az egyik gyártó vakcinájának vészhelyzeti használatát. Erre megvan a lehetőségük és a saját felelősségük. Ugyanezt megtehetné egyébként bármelyik másik tagország is, Magyarország például az orosz vakcinával. Az Európai Unió tagállamai azonban úgy döntöttek, hogy megvárják az uniós gyógyszerügynökség engedélyét – erre egyébként pár héten belül esély mutatkozik –, ezzel garantálva a beoltottak teljes biztonságát. A hozzáférésben és a készletek használatában tehát az EU tagállamai nem szenvednek hátrányt.
Orbán úgy támadja az unió közös vakcinabeszerzését (amelyhez a kormány egyébként büszkén csatlakozott), hogy éppen ez tudja biztosítani majd a magyar lakosság időbeni és teljes átoltottságát.
Az EU által kötött szerződések ugyanis szolidaritást írnak elő, így például Németország csak akkor tudja beoltatni a lakosságának tíz százalékát, ha erre ugyanakkor és ugyanolyan mértékben lehetősége lesz Bulgáriának vagy épp Magyarországnak is.
Ha Orbán Viktor önállóan egyezkedne a piacon és nem lenne mögötte a 450 milliós európai közösség, akkor ennél jóval rosszabb vagy veszélyesebb feltételeket tudott volna csak elérni. Amire kétségtelenül oda kell majd figyelni, az a nagy mennyiségben legyártott oltóanyagok minősége lesz: az ugyanis nem automatikus, hogy a tömeggyártott vakcinák ugyanolyan minőségűek lesznek, mint a klinikai vizsgálatokhoz használt minták. Ebben az esetben is fontos és hasznos, hogy az Európai Unió egységesen lép fel megrendelőként a gyártókkal szemben:
éppen azért kötöttünk közös és átfogó szerződéseket több fejlesztővel is, hogy biztos legyen a részesedésünk a megfelelő verzióból.
Jelenleg hat céggel már megállapodott az EU, a hetedik szerződés még aláírásra vár. Fontos tudni, hogy a hatályos gyakorlat szerint abban az esetben, ha egy előzetesen lekötött oltóanyagról kiderül, hogy nem működik, akkor is csak az előlegként meghatározott összeget bukjuk, azt is közösen a többi tagállammal. Ennél jobb konstrukció, különösen magánzó, különcködő fürkészek esetén alig képzelhető el.
Ehhez tartozik még az is, hogy továbbra sem ismert a magyar kormány oltási stratégiája, így az sem, hogy milyen technikai és humánerőforrással készül a tömeges vakcina-beadás zavartalan lebonyolítására az állam.
A kormányzati fejetlenséget jól mutatja, hogy ezzel kapcsolatban nemrég közérdekű adatigényléssel fordultam az egészségügyi területért felelős Emberi Erőforrás Minisztériumához, ahonnan azonban több nap után mindössze annyi válaszra futotta: ebben a témában nem ők az adatkezelők. Hogy mindenki értse: nem az egészségügyért felelős tárca intézi az oltási stratégiát.
Orbán Viktor és a Fidesz jobban teszi, ha felhagy végre az eszement EU-ellenes játszmával és különösen az európai közös védekezéssel kapcsolatos hazugságokkal. Ez már ugyanis nem egyszerű politikai póker, itt a magyar emberek élete és jövője a tét.
Mit is jelent Orbán vétója?
Az állam- és kormányfők videokonferenciaként tartott tanácskozásán Orbán – valamint Mazowiecki lengyel miniszterelnök – közölte, hogy nem támogatják a következő hétéves költségvetés és az Új Nemzedék újraindítási program napirenden levő – mellesleg júliusban már kompromisszummal elfogadott – tervezetét, tekintettel arra, hogy a többiek a két támogatási határozathoz kapcsolt jogállamisági feltételről szóló kompromisszumos javaslatot a szükséges minősített többséggel elfogadták. (A kompromisszum az Európai Parlament delegációja és az Unió soros német elnöksége között jött létre.)
Ahhoz nem kellett teljes egyetértés, azt el lehetett minősített többséggel fogadni, ezért a magyar és lengyel kormány magát a költségvetést és az újraindítási programot vétózza meg. Vagyis ők zsarolják meg az egész Uniót. Érdemes meghallgatni, vagy alább – a bornírt sorosozást kihagyva – elolvasni, hogy miképpen magyarázta ezt Orbán a kormányrádióban múlt pénteken:
„Az Európai Unióban a dolgok rendezésének útja az, hogy tárgyalunk egymással. (…) Erre született meg az a higgadt és nyugodt reakció a miniszterelnökök ülésén, hogy az a miniszterelnökök dolga, hogy hogyan kell egy vitát elrendezni. (…) Nem példátlan az Európai Unió esetében, hogy költségvetési viták, azok késhegyig mennek. Volt már olyan példa is, még Margaret Thatcher idején, hogy a költségvetést el se lehetett indítani. Tehát az, hogy viták vannak, és azokat rendezni kell, az az Uniónak a természetéből fakad, hiszen ott huszonhét tagállamnak az érdekét kell összehangolni. (…) Nem látok ebben semmi rendkívülit. Az első döntésünk kijelölte azt a hosszú is bonyolult útvonalat, hiszen júliusban úgy döntöttünk, hogy sok szempontot egyszerre akarunk érvényesíteni a válságkezelési program megindításakor. Egyszerre akartunk válságkezelési programot megindítani, akkor nem akartuk odaadni ezeket a pénzeket a rászoruló országoknak, hanem csak programhoz kötve, tehát azt ki kell dolgozni, be kell nyújtani, jóvá kell hagyni. Utána ezt összekötöttük a most induló hétéves költségvetés kérdésével, és akkor voltak országok, amelyek össze akarták kötni ezt politikai szempontokkal, amit a brüsszeli bürokrácia nyelvén jogállamiságnak neveznek, de ez valójában nem joguralom, hanem többségi uralom dolga.
Azt szeretnék, ha a mostani helyzethez képest az uniós tagállamok többségét rá tudná szorítani egyik vagy másik tagállamát arra, hogy valamit tegyen, vagy ne tegyen.
Ezt mind egyszerre akarta megoldani a huszonhét miniszterelnök. Nem volt egy jó ötlet, de mindegy, elindultunk ezen az úton. Ez a legnehezebb út, a leggöröngyösebb út, most ezen haladunk, most már ezen kell maradni, a tárgyalásokat folytatni kell, és a végén majd meg fogunk egyezni. Így szokott ez lenni. Magyarország és Lengyelország a tárgyalásokat, illetve a jogalkotási folyamatot megállította, ezt vétónak mondják. Tehát bejelentettük, hogy nekünk a több jogszabályból álló csomag néhány eleme nem fogadható el. Az Unióban az az elv, hogy amíg az összetartozó ügyek mindegyikében nincs egyetértés, addig semmiben nincsen egyetértés, ezért most megálltak a különböző jogszabály-alkotási folyamatok. Ezeket újra át kell tekinteni, tárgyalni kell, és a végén majd meg fogunk egyezni. Magyarország ki fog állni a saját érdekei mellet.”
Orbán vétója – melyet egyébként a nemzetközi sajtóban, médiában mindenki Orbán személyéhez, és nem Mazowiecki lengyel miniszterelnökhöz vagy akár Jarosław Kaczyńskihoz köt – rendkívül súlyos fejlemény az Unióban, nem véletlenül jellemzik válságként a kialakult helyzetet.
Ahhoz vagyunk szokva, hogy Orbán itthon, illetve brüsszeli sajtótájékoztatóinak itthonra szóló szövegeiben keménykedik, de amikor döntésre, szavazásra jutnak az ügyek, enged, és fegyelmezetten tudomásul veszi a közös döntést.
Emiatt szoktak az ellenzékiek arra hivatkozni, hogy Orbán akár a menekültkvótát is „megszavazta”, ami persze nem megszavazás, csak a döntés tudomásul vétele, vagyis hogy nem emel ellene vétót. Most nem ez történt, és nemcsak nagyköveti szinten, ahol úgymond belengette a vétót, hanem az állam- és kormányfők tanácskozásán is, ahol a lengyel miniszterelnökkel együtt azt ki is mondták.
Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell megállapítanunk: újra kiderült, hogy mennyire rosszul ítélik meg Orbánt azok, akik évek óta azt hirdetik, hogy Orbán az EU-ban „pária”, hogy őt valójában semmibe sem veszik, hogy ő csak itthon erős, az európai mezőben viszont gyenge. Szemlátomást nem így van: Orbánt ugyan nem becsülik, nincsenek szívesen egy klubban vele, de érzékelik az erejét, és belátják, hogy ő az első számú belső ellenfele az Uniónak a liberális demokrácia talaján álló vezetőinek. Szomorúan kell hozzátennünk, hogy ereje abból fakad, hogy tíz éve folyamatosan megnyer minden választást, és a külvilág nem lát vele szemben politikai alternatívát Magyarországon.
A vétóra adott magyarázatban, ha azt a kremlinológiából örökölt módon vesszük szemügyre, két dolog fontos.
Az egyik: Orbán igyekszik csökkenteni vétójának jelentőségét, azt állítja, hogy ez az Unióban a normális ügymenet része. A másik: ezt megerősítendő azzal nyugtatja meg a hallgatókat, hogy a végén meg fognak egyezni.
Vajon miért beszél így?
Korábban, a tavaly májusi európai parlamenti választásig az volt a véleményem, hogy a széles körű vélekedéssel szemben
Orbán nem akarja elhagyni az EU-t, hanem, ami ennél rosszabb, szét akarja verni, de legalábbis közös értékekre épülő, mindinkább a föderatív államszövetség irányába fejlődő unió helyett laza kereskedelmi együttműködéssé kívánja gyengíteni.
Ehhez építette ki a visegrádi együttműködést mint elsődleges bázist, és ehhez épített hídfőket Nyugaton is az ottani euroszkeptikus pártokban, bízva mindenekelőtt Matteo Salvini növekvő hatalmában Olaszországban, az Unió egyik alapító országában, amely az Egyesült Királyság kilépését követően az Unió harmadik legnagyobb gazdasága. Azt hirdette – emlékezzünk csak az EP-választás előtti retorikájára –, hogy a „brüsszeli bürokratákkal” nemcsak mi magyarok, de általában az európai emberek állnak szemben.
Az EP-választás azonban nem igazolta Orbán reményeit. Az Európai Parlamentben a liberális demokrácia elkötelezettjeinek dominanciája nemhogy csökkent volna, de kifejezetten megerősödött, állandósult a szélsőségesekkel és populistákkal szemben álló négy nagy frakció – a Néppárt, a Baloldal, a liberálisok és a zöldek – közös fellépése a fontos ügyekben.
Mostanában már nem azt mondja, hogy általában az európai emberek állnak szemben a „brüsszeli bürokratákkal”, hanem hogy a „közép-európaiak”, vagyis az egykori szocialista országokban élők mások, más értékeket követnek, mint a liberális demokráciát elfogadó nyugatiak.
Az elmúlt hónapok fontos fejleménye továbbá az, hogy már a költségvetés nyári vitájában is, majd most a jogállamisági feltételek ügyében felbomlott a visegrádi négyek együttműködése.
Nemcsak Szlovákia, de Csehország sem követi Orbánt, csak Kaczyński Lengyelországa maradt meg mellette. Elszigetelődése kezd nyilvánvalóvá válni.
Ebben a helyzetben már nem zárom ki, hogy hosszú távon valóban az EU elhagyásával számol. Sokan nem hiszik ezt el, arra hivatkozva, hogy a magyar közvélemény nagy többsége ma is EU-párti. Ma igen, és ezt Orbán is pontosan tudja. Nem is mostanra tervezi a szakítást, hanem későbbre, és addigra ezt legalábbis a Fidesz szavazótáborával el akarja fogadtatni. Évek óta ismételgeti, hogy az EU támogatásai valójában nem támogatások, az a mi pénzünk, nekünk jár annak ellentételezéseképpen, hogy a csatlakozáskor megnyitottuk piacainkat, és a multik magyarországi leányaik révén folyamatosan viszik ki innen a profitot. (Az, hogy korábban idehozták a befektetni való profitjukat, és egyesek azóta is feltőkésítik itteni leányaikat, Orbán érveléséből rendre kimarad.)
Vagyis, kedves magyarok, valójában nem is előnyös nekünk a nyugati külvilághoz fűződő kapcsolat, érvel Orbán.
Az utóbbi időben még az a teljesen megalapozatlan állítás is elhangzik tőle, hogy 2030-ra Magyarország nettó befizetővé válik. Vagyis, kedves magyarok, ha ma még esetleg érdemes is bent lennünk az EU-ban, addigra már inkább hátrányos lesz számunkra a tagság.
Én tehát azt feltételezem, hogy, miután Orbán belátta, hogy szétverni vagy funkcióiban meggyengíteni nem fogja tudni az Uniót, viszont tartósan nem is tud a fokozatosan mind szorosabbá váló uniós együttműködésben benne maradni, mégis csak napirendre kell majd tűznie a szakítást, a vétó is része annak, hogy ezt előkészítse. (Ugyanúgy, mint az évek óta folyó Brüsszel-ellenes kampányok.) Ugyanakkor ez nem most, hanem csak az évtized második felében válik időszerűvé, egyelőre valahogy meg kell egyezni.
Gulyás miniszter a kormányszóvivővel tartott szokásos sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a vétóról múlt időben beszélhetünk, hiszen az Országgyűlés már akkor határozatban rögzítette a költségvetésről történő megegyezés feltételeit.
Valóban, az országgyűlés őt úgymond kötelező határozatával a zsebében utazott ki Brüsszelbe, de akkor úgy tért onnan haza, hogy fontos feltételek nem teljesültek: nem zárják le a hetes cikkely szerinti eljárást, és nem szüntetik meg a magyarországi civil szervezetek uniós támogatását. Azóta tovább keményedett mind az Európai Parlament (a négy nagy frakció), mind a „fukar” tagállamok álláspontja.
Aligha tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük, hogy Orbán megint engedni kényszerül.
A nyáron sem kellett emiatt sokat magyarázkodnia.
A vétó azonban mégis elegendő ahhoz, hogy az eddigieknél is jobban hozzászoktassa híveit, a magyar közvélemény őt követő részét ahhoz, hogy Magyarország érdekei ellentétesek a „brüsszeli bürokratákéval”, és ezzel készítse elő az Unió valamikori elhagyását.
Orbán Viktor azt üzente
Minden péntek reggel azt várom, hogy a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország című műsorában Orbán Viktor bejelenti, hogy elfogyott a regimentje. Sajnos ezen a péntek reggelen is hiába vártam erre, de a remény hal meg utoljára, talán majd a következő igehirdetésen. Addig is nézzük most miről osztott igét mindenmagyarokura.
A vírushelyzet „nálunk még istenes”, de az kész zűrzavar, ami most Európában működik. -tudhattuk meg nemzetvezetőnktől.
Orbán Viktor istenes Magyarországán elvégzett tesztek ötöde pozitív lett, rekordot döntött a napi új fertőzöttek száma és a szükségesnél lényegesen kevesebb tesztvizsgálat ellenére minden eddigi rekordot megdöntött, hogy egyetlen napon több mint ötszázan kerültek kórházba. Habár – mint azt régóta bizton tudjuk, mert ő maga mondta -, hogy sosem szokott hazudni, megspékelve azzal a megcáfolhatatlan kijelentésével miszerint. „Mindenki, aki megkapja ezt a betegséget, meggyógyítjuk.” így nyugodtan ülhetünk babérainkon kivéve azt a 65 embert, aki miniszterelnökurunk kijelentésének ellenére elhalálozni merészelt, ráadásul pont ennek a szóban forgó betegségnek következtében!
Hallatlan, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak!
Az cseppet sem zavarja miniszterelnökünket, hogy Európában – az adatok szerint – a „zűrzavar” ellenére is sokkal hatékonyabban járnak el a tesztelés és esetkövetés területén, mint nálunk, így igyekeznek ellenőrzésük alatt tartani fertőzéses gócpontokat, és ha már kialakultak legalább megakadályozni a fertőzés továbbterjedését. Nálunk ahhoz mérik a tesztelés napi mennyiségét amennyit a kommunikációs guruk megfelelő mennyiségnek tartanak ahhoz, hogy Orbán Viktor elmondhassa “Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.” Harmadannyit tesztelnek, mint az a WHO szerint kívánatos lenne, az esetkövetés gyakorlatilag megszűnt, a betegek ellátására sincsen elegendő orvos és egészségügyi szakember! A családi orvosok ukázba kapták, hogy az enyhe tüneteket észlelő fertőzötteket ne jelentsék le tesztelésre csupán karantént rendeljenek el. Így aztán felderítetlen marad az a sok ember, akivel a tünet nélküli fertőzött érintkezett és akiknek továbbadhatta a vírust. Ilyen a „kormányagya” „istenes” víruskezelése!
Ez persze még mind semmi. Rázzuk ki a velőscsontból a velőt:
Kétszer annyi influenza elleni védőoltásunk van, mint „békeidőben” szokott lenni, 1,2 millió adag, de rendeltek még 360 ezret, és van egy magyar vakcinagyár Pilisborosjenőn.
Számoljunk csak: ha az 1,2 millió adag oltóanyag duplája a korábbi években igényelt mennyiségnek, akkor milyen matematikai képlet alapján jutottak az 1,2 milliós nagyságrendhez, ha saját véleményük szerint kívánatos az lenne, ha a kilencmillión felüli lakosságot egészét beoltanák influenza elleni védőoltással? Tudom, félkegyelműségem sosem volt erős matematikából, de a divatos szlenget használva „mégsem jön ki sehogyan ez a matek”. Néhány hete folyamatosan arról cikkezik a kormány és ellenzéki média minden szegmense, hogy oltassuk be magunkat influenza ellen mielőbb, mert még a fiatalok szervezetére is veszélyes ha a két vírussal egyidejűleg kell megbirkóznia immunrendszerünknek.
Az megnyugtató, hogy oltóanyag készítő üzemünk létezik, sőt hosszú évek huzavonája után Debrecenben majd egy újabbat is megépítenek, csak az a szerény kérdés fogalmazódik meg bennem, hogy akkorra lesz e még hazánkban kit beoltani?
Igaz, ahogy én a külgazdasági és külügyminiszterünket ismerem igazán jó bizniszt tud majd összehozni a felhalmozódó készletből. Jól bevált recept szerint és az átláthatóság érdekében megpályáztatják a készlet értékesítését kormányközeli háztartási és vegyi anyagok kiskereskedésével foglalkozó tisztes polgárok között, akik néhány nappal a pályázatot kiírását megelőzően véletlenül pont gyógyszer-nagykereskedővé avanzsáltak a cégbíróságon, s a kiíró számára visszautasíthatatlan ajánlattal álltak elő. A további ügymenet a következő: a gyártó a nyertes forgalmazónak bekerülési áron eladja az oltóanyagot, aki hasznosítva sok évtizedes tapasztalatát a gyógyszerforgalmazás terén, – némi bennfentes ismeretségét is kihasználva – a kínálat-kereslet viszonyait meglovagolva alig nyolcszoros áron továbbadja egy vevőnek. A haszonból ugyan négy rész különböző offshore csatornákon keresztül visszaosztásra kerül a gyártó holdudvarának, egy rész pedig az ügyletet felhajtó organizátort gazdagítja, de még így is marad egy rész haszon a mi kiskereskedőnknek is!
És akkor még nincsen vége:
„Gyártja Magyarország a Remdesivirt, van utasítása az operatív törzsnek a Favirpiravir nevű gyógyszer beszerzésére.”
Idéznék itt a néhány napja megjelent cikkükből egy apró részletet: „Az FDA májusban megadta a remdesivir sürgősségi engedélyét, miután az Országos Egészségügyi Intézet vizsgálata megállapította, hogy kissé csökkentette a kórházi betegek gyógyulási idejét.”
Ez is több a semminél, de meg sem közelíti a – „Mindenki, aki megkapja ezt a betegséget, meggyógyítjuk.” – hangzatos ígéretet.
Viszont büszkén dagadó kebellel állíthatja minden magyar honpolgár, hogy több tízszeres áron vásárolt lélegeztetőgép-ellátottságban elsők vagyunk Európában.
Ezért aztán nem is csodálkozhatunk azon, hogy szerény pillantások közepette Orbán Viktor miniszterelnök az alábbi mondattal zárta pénteki igehirdetését:
„A felkészültséget rendben lévőnek látom„
Mit mondtál az anyámra?!
Ha jól rémlik, a hatvanas években játszották a mozikban azt a (kedves-bugyuta) krimit, amelyben a pultosként foglalkoztatott verőember ezzel a mondattal kezdte a főnök által kijelölt személy megfenyítését: “Mit mondtál azt anyámra!?”
A Salzburgi Európa Fórumon Vera Jourová, az Európai Bizottság alelnöke is megkapta a magáét: Mit mondtál a …hazámra!? „Mondjon le!“, de ízibe‘!
Ugyanis megtámadta Magyarországot! Megsértett minden magyar embert! – mondta haragosan Varga Judit igazságügyi miniszter, aki ráadásul leszögezte: Jurová nyilatkozata „szembe megy az európai értékekkel és a lojális együttműködés követelményeivel, lévén hogy kijelentései összeegyeztethetetlenek alelnöki posztjával.“
Vera Jourová a Spiegel c. tekintélyes német lapnak Orbán Viktorról és a magyar rezsimről ejtett néhány keresetlen szót, egyebek mellett azt találta mondani, hogy Orbán Viktor beteg demokráciát épít, s félő, hogy a magyar közvélemény egy napon arra döbben rá, hogy a legutóbbi választás volt az utolsó, amelyet még szabadnak lehetett nevezni.
Maga, Orbán Viktor is kemény hangú, a Bizottság elnökéhez intézett levélben reagált Vera Jourová szavaira, mondhatnánk úgy is: panaszt tett a Bizottságnál, s az alelnököt kitaszította a rendes emberek sorából.
Naná, hogy nagy sora van ennek!
Ilyesmi még soha nem történt a nagy magyar illiberális-kereszténydemokrata katyvasz történetében: A Velencei Bizottság, Az Európa Tanács értékelései, Rui Ta-vares, Judith Sargentini jelentései, a kormány elleni kötelezettségszegési eljárások, OLAF vizsgálatok mind arról szólnak, hogy Magyarországon példaadó a demokrácia állapota, és a 7-es cikkely szerinti eljárást is csak Soros vitézei folytatják, hogy Orbán Viktort és Varga Juditot bosszantsák.
Nem először és nem utoljára lehetünk tanúi a fideszes megszólalók bámulatos magabiztosságának. Szikrányi aggályoskodás nélkül adnak új értelmet elveknek, szavaknak, kifejezéseknek, s szabnak mércét személyes véleményükkel minden dolgoknak, méghozzá oly rugalmasan, hogy ami – szerintük – ma jó volt, az holnap esetleg már nem jó vagy éppen egészen más.
Ők tudják, mely vélekedés megy szembe az európai értékekkel, merthogy csak ők tudják és mondják meg, melyek ezek az értékek.
Valóban lenyűgöző! Vagy inkább émelyítő!
A kormánynak semmi köze
Amikor Gulyás Gergelyt a Színművészeti ügyéről kérdezték az Egyenes Beszédben, majd másnap a kormány sajtótájékoztatóján, rendre azt válaszolta: az egyetem fenntartója immár nem az állam, hanem a kuratórium, úgy hogy forduljanak kérdéseikkel a kuratóriumhoz.
Az egyetem oktatóinak és diákjainak sem a minisztériummal, hanem Vidnyánszky Attilával kell tárgyalniuk, ha megoldást akarnak.
Alighanem ugyanígy fog válaszolni a Klubrádió ügyében is. A frekvenciát nem a kormány veszi el a Klubrádiótól, hanem a független médiahatóság. A kormánynak ehhez semmi köze.
Ezek álszent, képmutató válaszok.
Persze, egy plurális politikai berendezkedésben, liberális demokráciában az ilyen válasz akár igaz is lehetne. Az újságírók sem a kormány miniszterének tennék fel a kérdéseiket.
Csakhogy – mint magától Orbán Viktortól tudjuk – Magyarországon már nem liberális demokrácia van, hanem illiberális állam, magyarul a pluralizmus helyébe monolitizmus lépett, ahol mindenkit Orbán Viktor vagy valamely minisztere, alárendeltje nevez ki, az általa irányított országgyűlési többség választ meg.
Azért, hogy az Orbán egyik minisztere által megbízott kuratórium mit csinál, természetesen Orbán és minisztere viseli a teljes felelősséget.
Azért, hogy az Orbán által a parlamenti többség révén tisztségébe helyezett médiatanács mit dönt, szintén Orbán a felelős, és mindazok – a fideszes képviselők –, akik utasítása szerint szavaznak.
Gulyás miniszter válasza tehát cinikus és arcátlan. Persze nem meglepő,ehhez vagyunk szokva.
