Kezdőlap Címkék Fidesz

Címke: fidesz

Bojkott

Kocsis Máté mondta, hogy megszűnt. Pontosabban az a bojkott szűnt meg, amelyet a kormányzat a három éve Simicska-uralom alá került Hír Tv ellen hirdetett. Azután a „bizonyos” nap után a Fidesz és a kormány illetékesei bejelentették, hogy számukra már nem létezik a Hír Tv, nem állnak szóba a tudósítóival, nem hívják meg őket belső tájékoztatókra, nem mennek el a stúdióba egyetlen olyan műsor vendégeként sem, ahol kérdezhetik őket, és válaszolni kell. Most megint van „jó” Hír Tv, és megint nincs bojkott.

Az ember azt gondolhatta volna, ez valamiféle strucc-politika. Homokba dugja a fejét a hatalom, és úgy tesz, mintha az az „utálatos” médium nem is létezne. Pontosabban: úgy tesznek, mintha egyetlen másik olyan sajtótermék sem létezne, amely nem vette magára a „kormány közeliek” kicsit izzadtságszagú ingét. Nem vették tudomásul, hogy az egyik legolvasottabb online portál az index, kisebb és nagyobb rangú hivatalosságok nem átallották félretolni a kérdező újságíró magnetofonját és belemondani a mikrofonba, hogy „Simicska-cégnek nem nyilatkoznak”. Hogy formálisan sem az volt? A legkevésbé sem volt fontos egyiknek sem.

Regényeket mesélhetnének az egykori, azóta megszűnésre ítélt Népszabadság és „új Magyar Nemzet”, vagy most a Népszava újságírói, milyen bevált módszerekkel pattintja le magáról a kormányzat a kérdéseiket, milyen kifogásokkal nem vállalják, illetve halogatják a kormányzati illetékesek a nekik feltett kérdések megválaszolását. Még úgy-ahogy az atv van „jobb helyzetben”, egyik-másik műsorukat nagy ritkán megtiszteli jelenlétével a kormányszóvivő, vagy korábban – az azóta miniszterré avanzsált – Gulyás Gergely, a minap a KDNP frakcióvezetője.

Aki még emlékszik, a rendszerváltást követő években, az M1-en reggelente „megszólaló” Napkelte című műsor érdemelte ki elsőként azt a „megtiszteltetést”, hogy a Fidesz megorroljon Gyárfás Tamásra és csapatára. Nagy dirrel-dúrral közölték, a jövőben bojkottálják a műsort, küldhetnek nekik akár aranyszegélyes meghívót is, ők akkor sem mennek be a műsorba. Ha nem, hát nem, gondolta a Napkelte szerkesztősége, és nem is hívták őket. Nem sejtették, hogy ezzel a saját nyakukra tették kést: később, amint lehetett, a tévé fideszes vezetése megszüntette a Gyárfással kötött szerződést. Nem akarok párhuzamot vonni a Napkelte és a Hír Tv sorsa között, tegye meg ki-ki belátása szerint.

Az ilyen bojkottok példája ragadós. Amikor ők kerültek „olyan helyzetbe”, a szocialista politikusok is kipécéztek maguknak néhány nekik nem tetsző médiát, amelyet „tilos listára” tettek. Nem válaszoltak a kérdéseikre, nem álltak szóba a munkatársaikkal, nem mentek el a stúdióikba. Ha te úgy, akkor én is úgy… Ezzel gyakorlatilag a sajtó-nyilvánosságot is sikerült ugyanúgy ketté szakítani, ahogyan az ország politikai viszonyait. Ahelyett, hogy éppen fordítva történt volna: a sajtót használták volna fel az árkok betemetésére. A kormánypárti politikusoknak egymás kezéből illet volna kitépni a mikrofont, egymással versengve kellett volna megszólalniuk a „másik oldalhoz” szóló média minden lehetséges fórumán, hogy elmondják, mit, miért tesznek. Az ellenzéknek pedig megtisztelésként kellett volna megragadnia az alkalmat minden lehetséges megszólalásra a másik oldal táborában.

Lehet, hogy naiv vagyok, amikor úgy gondolom, sokkal élhetőbb volna ez az ország, ha képesek volnánk megbeszélni közös dolgainkat. Ha nem „pecsételnénk” meg egymást. Kínos témára kérdeztél? Te ellenség vagy. Alá kérdeztél a miniszternek? A kormány lakája vagy… Az a legnagyobb baj, hogy ebben az örökös háborúban szinte lehetetlen függetlennek, pártatlannak maradni. Nem hiszik el senkiről, hogy lehet olyan orgánum, amelynek esze ágában sincs semelyik politikai oldal szekerét tolni. Amelyik nem ácsingózik sem a pártok, sem a kormány Júdás-pénzére.

Mert, ha van is ilyen, előbb-utóbb pecsétet kap a határa. Mert biztosan akad valahol egy hivatalnok, aki pusztán óvatosságból, vagy hogy védje a fenekét, gyárt magának egy bojkott-listát, aminek aztán híre megy, mások is elkészítik a magukét… És ennek nincs vége.

Hogyan lehet lekerülni a vélt vagy valós bojkott-listáról? Mint a közismert viccben, a medve halállistájáról. Amikor megkérdi a nyuszi, nem lehetne-e törölni a nevét arról a listáról, a medve megrántja a vállát. Miért ne? – mondja, és törli onnan a nyuszit.

Lehet, hogy ezzel is naiv vagyok?

A nap kérdése

0

Amint azt a Független Hírügynökség is megírta, a régi-új Hír TV első vendége Kocsis Máté volt. A Fidesz frakcióvezetője azt mondta, hogy a Fidesznek nincs köze ahhoz, ami a Hír TV-vel történt.

This poll is no longer accepting votes

Ön elhiszi, amit Kocsis Máté mondott?
×

Politikai (H)arcképcsarnok – XV. Akinek a keresztneve: Lista

Kubatov Gábor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országos pártigazgatója és alelnöke, országgyűlési képviselő. A Ferencvárosi Torna Club elnöke. Egy 2016-ban készült összeállítás szerint ő Magyarország 12. legbefolyásosabb személye.

 

Sörétes puskával lövöldözni a sötét erdőben

Kubatov Gáborról a nagyközönség először 2010-ben hallhatott, amikor Kubatov egy hangfelvételen választási csalásokról, komcsikról, erdőben lelövöldözött vadakról beszélt. Kubatov Gábor, aki abban az időben a Fidesz pártigazgatója volt, dicsekedett. Kérkedett az adatbázisukkal, amelyet évek szorgos munkájával állítottak össze. Szakszerű és pontos volt a Fidesz listája, hatékony és jól használható. Azt mondta a Fidesz-közeli pártigazgató, hogy hála az adatbázisnak, mindenkiről mindent tudnak. Leginkább persze azt, hogy ki szavazott rájuk, és ki nem.

Aki nem rájuk szavazott, azok komcsik. Pécsett például 15 ezer komcsi volt 2010-ben – legalábbis Kubatov állítása szerint. Ennyien nem szavaztak Páva Zsoltra, a város azóta megválasztott Fideszes polgármesterére.

Kubatov Gábor és Németh Szilárd. MTI Fotó: Bruzák Noémi

A hangfelvételen Kubatov azt is elmondta, hogy ismerik a polgárok összes elérhetőségét, mobilszámát, e-mail címét. Életkorukat, azt is, hogy akik a Fidesszel szimpatizálnak, milyen szorosan kötődnek a párthoz. Erősen, vagy csak egy kicsit.

Régen úgy volt, mondta a felvételen Kubatov, hogy a sörétes puskával belőttünk a sötét erdőbe, aztán másnap reggel bementünk és összeszedtük a vadakat. Ma már ez nem így van – hála a már említett kiváló adatbázisnak.

A hangfelvétel nyilvánosságra hozatala után némi zavar mutatkozott az erőben. A Fidesz minden rendű és rangú vezetője eltűnt. láthatatlanná, elérhetetlenné váltak a sajtó számára. 24 óra elteltével is csupán egy néhány soros Szíjjártó-szösszenetre futotta: „Az MSZP és a Jobbik végső kétségbeesésében lejárató kampányt folytat a Fidesz ellen”. Valamint: „A Fidesz mindig a törvények betartásával kezeli a választópolgárok adatait”.

Azután előkerült egy újabb felvétel. Ezen is Kubatov Gábor volt a főszereplő, ezen is dicsekedett. Elmondta, hogyan kell a választásokon csalni. Technikákról, módszerekről beszélt. Példát is említett: hogy a pécsi időközi választáson miként járatták le Szili Katalint. (A ma a Fidesznek dolgozó politikus akkor még az MSZP színeiben házelnök is volt, és Sólyom László ellenében a szocialisták államfő-jelöltje.)

Minden gyanún felül álló kopaszok

2017 februárjában kiderült, hogy egytől egyig büntetett előéletűek azok a kopaszok, akik egy évvel korábban megakadályozták, hogy Nyakó István szocialista politikus beadhassa népszavazási kezdeményezését az akkor még érvényben lévő vasárnapi boltzár ellen. Egyiküket fegyveres rablásért ítélték el. Mindezt Nyakó ügyvédje tudta meg a nyomozati iratokból.

Ám hiába derítette ki a rendőrség, hogy kicsodák, hiába adta meg a nevüket, elérhetőségüket, a nyomozó szervek nem tartották fontosnak, hogy megkérdezzék ezeket a derék kopasz urakat.

Pedig ami 2016. februárjában a választási irodánál történt, az több mint érdekes. Nemcsak azért, mert egy Erdősi Lászlóné nevű idősebb hölgy szinte a semmiből került elő, hogy reggel 6 órakor egy őt kísérő fiatalember társaságában népszavazási kezdeményezést nyújtson be a választási irodánál. Ugyanott, ahol már Nyakó István, valamint mintegy tucatnyi kopasz fiatalember várakozott. Erdősi Lászlóné a volt (fideszes) herceghalmi polgármester felesége, az akcióban részt vevő kopaszok közül többen a Ferencvárosi Torna Club biztonsági cégét, a Fradi Securityt jelölték meg munkahelyükként.

Az Erdősinét kísérő fiatalembert egyébként Varró Ádámnak hívják. Bizonyára csak a véletlen műve, hogy ő és Kubatov Gábor titkára, Kindlovits Máté gimnáziumi osztálytársak voltak a Pál Apostol Katolikus Gimnáziumban.

Az Átlátszó információi szerint 2017. április elején „harminc-negyven kigyúrt, félelmet keltő személy, Security feliratú ruhában, minden előzetes értesítés nélkül megjelentek a belvárosi Sas utcában, a Godunov nevű étteremben, az asztalokhoz ültek, a bent levő vendégeket hangoskodással, trágárkodással megijesztve távozásra bírták”.  A kopaszok a „konyha ajtóinak zárjait dologi erőszakkal feltörték, és zárat cseréltek”.

Az alkalmazottak rendőrt hívtak, de a rendőrök „azt mondták, nem intézkednek, mert nem folyik vér, és ez birtokháborítási ügy, amelyben a jegyzőnek kell eljárnia.”

A kopaszok egy Eduard Uszikov ukrán üzletember cégének képviseletében jelentek meg és keltettek félelmet. Uszikov Habony Árpád ismerőse, volt társának az apja.

Az ügy főszereplője személyesen nem vett részt az eseményekben, de nélküle ez nem történhetett volna meg. Kubatov Gáborról van szó, a Fidesz alelnökéről, az FTC elnökéről. Kubatovhoz köthetők azok a kopaszok, akik a Fidesz székházat elfoglaló fiatalok ellen erőszakosan felléptek.

Hajrá Fradi!

Kubatov Gábornak van egy nagyon veszélyes funkciója: ő a Ferencváros elnöke. Az egykori szurkolóból elnökké avanzsált Kubatov ebben a minőségében gyakran kerül összeütközésbe a tábor kemény magjával.

MTI Fotó: Kovács Tamás

Miközben szurkolóként ő is közülük való, klubelnökként, elsősorban a hazai és a nemzetközi szövetség szankcióitól tartva, időnként megpróbálja mérsékletre inteni őket.

Mindebből az is következik, hogy nem igazán jó a viszony Kubatov és a szurkolók között. Utóbbiak tüntetést is szerveztek a klubelnök házánál, és – az úgynevezett vénaszkenner használata miatt – sokáig bojkottálták az FTC mérkőzéseit.

Régi-új csibészek

Szerdán este Kocsis Máté volt a megújult – megrégült – Hír Tv első vendége. Fideszes politikus emberemlékezet – vagyis a G-nap – óta nem tette be a lábát a HírTV épületébe. Kocsis Máté volt az első, aki hosszú idő után „megtisztelte” a Szentendrei úti stúdiót.

A Fidesz frakcióvezetője kemény felütéssel kezdte: azt mondta, hogy a Fidesznek semmi köze ahhoz, ami a Hír TV-vel történt.

Spongyát rá, mondaná erre a Virág elvtárs. Tudjuk, hogy a beszélő hazudik, és ő is tudja, hogy tudjuk.

De mondott még mást is Kocsis Máté. Azt, hogy a jobboldalon tehetséges újságírók vannak, akik annak idején, ellenzékben, létre tudták hozni a Hír TV-t. A baloldalon pedig tehetségtelenek, ezért nincs az ellenzéknek tévéje, médiája.

Megint okosabbak lettünk. A rendszer jó, demokratikus, a szólásszabadságnak szárnyal, magunkra vessünk, ha valami nem tetszik, mert minden bajunknak mi vagyunk az okozói.

Dezsavű érzésem volt. Találkoztam már a Kocsishoz hasomló megmondó emberekkel. Legelőször napra pontosan sok évvel ezelőtt, 1971. augusztus 2-án, amely egyébként addigi életem legboldogabb napja volt. Aznap szereltem le ugyanis előfelvételisként a katonaságtól, és sok-sok társammal együtt én is úgy éreztem, mintha rabságból szabadultunk volna.

Leszerelésünk előtt eligazítást tartott a politikai tiszt. Közölte velünk, hogy mi, előfelvételis katonák, a seregnél emelt szintű ideológiai és politikai képzésben részesültünk, ezért arra kér bennünket, hogyha bekerülünk az egyetemre, ne éljünk vissza a másokénál több tudásunkkal.

Mondta mindezt azok után, hogy gyakorlatilag egy éven keresztül egyedüli sajtótermékként csak az akkori – 1971-et írtunk – Népszabadságot olvashattuk, melynek színvonala és vonalassága a mai Magyar Időknek, vagy a Magyar Hírlapnak felelt meg. (Az Echo tévénél valamivel színvonalasabb volt.)

Cinizmus? Hatalmi gőg? Ostobaság? Máig sem tudom eldönteni, miből volt a legtöbb az akkori politikai tiszt, Kocsis Máté ideológiai felmenőjének a megnyilatkozásában.

Mert ugyanazt a lekezelést hallottam ki Kocsis Máté szavaiból. Miközben az egykori hírszerző, Földi László felesége magát riporternek álcázva, mosolyogva bólogatott, időutazás részesei lehettünk. Olyan korba repültünk vissza, ahová már akkor sem vágytunk, amikor még benne éltünk.

Kitört a sajtószabadság

Mostantól tombol a sajtószabadság, semmi nem állhat az információk áramlásának útjába. Visszatért a tékozló fiú, újra a Fidesz kedvére tesz majd a Hír TV. Volt néhány durcás év, amikor egykori gazdája szembefordult az örök és megbonthatatlan vezérrel, de ez csak amolyan rövid kitérő volt, mondjuk úgy, félreértés.

Mostantól majd a Fidesz prominensei is nyilatkoznak a Hír TV-nek. Különböző rendű és rangú politikusai hirdetik majd ott az igét, amiből az állampolgáriok megtudhatják, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg vannak elégedve.

Más nem is tehetnének: Magyarország épül, sőt, jobban teljesít. Brüsszelt megállítottuk, a migránsok pedig nem veszik el a munkánkat.

Akkor lesz igazán jó nekünk, ha majd már nem lesz, aki valódi híreket mond, és igazi információkat oszt meg az emberekkel. Mert akkor nem fogunk azon bosszankodni, hogy Mészáros Lőrinc már megint vett egy hotelt, strandot, lapkiadót, mikor mi esik útjába. Nem fogunk mérgelődni azon, hogy Rogán Antal a fizetéséhez képest fényűző módon él, és nem leszünk mérgesek amiatt, hogy a miniszterelnök veje miatt milliárdokat kell visszafizetnünk az Európai Uniónak.

Mostantól egy sor olyan elvtársat is láthatunk majd a Hír TV-ben nyilatkozni, akik idáig meg nem szólaltak volna ezen a csatornán. És nem csak nyilatkoznak, de lelkesítenek is bennünket. Elmagyarázzák például, hogy milyen jó nekünk: annyira jó, hogy jobb már nem is lesz.

DK: Orbán a saját zsebpénzeként kezeli az adóforintokat

0

A Fidesz-kormány több, mint ezer milliárd forintot költött el titokban, nyílt közbeszerzés megkerülésével az elmúlt hónapokban.

A Demokratikus Koalícó szerint 650 milliárdot a választás előtt tapsoltak el, április óta pedig 1000 milliárd forintnyi állami költés ment a süllyesztőbe. Összehasonlításként: a teljes magyar katonai költségvetés az egész 2018-as évre körülbelül 428 milliárd forint.

A Demokratikus Koalíció szerint vérlázító, hogy már a Nemzeti Közszolgálati Egyetem körül ültetett bukszusok kapcsán felmerülő költségeket is titkosítani akarták. Teljesen nyilvánvaló, hogy

a kormány nem súlyos hadititkokat, hanem feltehetően háttérmutyikat akar leplezni a titkosításokkal.

Elfogadhatatlan, hogy Orbán Viktor a saját zsebpénzeként kezeli a magyar állampolgárok befizetett adóját, titkolja, hogy mire költötte. Ameddig a Fidesz kormányon marad, és marad egyetlen einstandolható fillér is az országban, ezen a stratégián nem is fog változtatni.

Hírtelen TV

„Konkrét bejelentésekkel tudok mit kezdeni, sajtóhírekkel nem”ezt válaszolta Kálmán Olga arra a sajtóhírre, hogy Liszkay Gábor visszatér a csatornához, és ezzel a Hír TV a Fidesz és a kormány érdekkörébe kerül.

Nagyon politikusosan hangzott, amit az egyik legismertebb magyar újságíró mondott. Sajtóhírekre nem reagálunk – a kormányzati kommunikáció szokott így reagálni a nyilvánosságra került, számukra kínos értesülésekre.

Amúgy meg mi is ugyanezt válaszoltuk volna Kálmán Olga helyében. Mi mást is mondhatott volna: hivatalosan még nem közölték vele, hogy nincs tovább, teszi hát a dolgát, amíg teheti, feltehetőleg már nem sokáig.

Néhány hete még úgy tűnt, hogy a Hír TV még húzhatja egy darabig, ám mostanra felgyorsultak az események. Ezt már a múlt héten sejteni lehetett, amikor lemondott Fonyó Károly, a Hír TV elnöke. Akkor mi is írtunk a Hír TV körüli helyzetről. Sajnáltuk az ott dolgozó kollégákat, és sajnáltuk, amiért nem sajnálhatjuk őket jobban.

A legjobban persze magunkat, vagyis a nyilvánosságot sajnáljuk. Mert bármit gondoljunk is a Hír TV-ről, az biztos, hogy a közeli jövőben megtörténő áthangolása mögött nem szakmai ok, hanem a nyilvánosság további szűkítésének szándéka áll. Orbánék legszívesebben bezárnák és sóval hintenék be a helyét, hiszen, nincs rá igazán szükségük. Annyi médiájuk van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, egy újabb televíziós csatorna csak viszi a pénzt. Mely pénzből amúgy szintén van számolatlanul, a magyar adófizetők nagyvonalúsága ugyanis párját ritkítja, lám, a nézhetetlen és ezért nem is nézett a közmédiára is milyen szépen kiperkálunk évi 80 milliárd forintot.

Jobb volna megszüntetni a Hír Tv-t, de még nem lehet: a 2015-ig a Fideszt szolgáló csatornának 2019 végéig szerződése van a kábelhálózatokkal, e megállapodás felrúgása nagyon sokba kerülne.

Megmarad tehát a Hír TV, bár hamarosan más, a kormányzat füleinek kedvesebb hangon szól, mint eddig. Kálmán Olgának és a többi valódi újságírónak nem lesz helye a Hír TV megújuló – valójában megrégülő – valóságában.

A politológus elküldené balra a Jobbikot

Deák Dániel szerint a Jobbik végleg szakítani akar nemzeti jobboldali identitásával, és a balliberális oldalon keres magának helyet. A politológus, aki – nem mellesleg – a Figyelő munkatársa, a közmédia M1 csatornáján mondta mindezt vasárnap reggel.

Odakint hőségrekodrok dőlnek, kérdés, hogy ilyen rendkívüli időjárási körülmények között, amikor a vörös kód is érvénybe lép, a legalkalmasabb arra, hogy a Jobbik tervezett stratégiáját megtárgyaljuk. Aki teheti, valamelyik hűs tó vízében hűti magát, a többiek pedig, akik nem ennyire szerencsések, megpróbálják túlélni ezeket a kánikulai napokat.

De jó, legyen, engedjünk az M1 és Deák Dániel politilógus (Figyelő) akaratának, és jobb híján beszéljünk a Jobbikról. Deák szerint a Jobbik vezetése nem vonta le az április 8-i országgyűlési választás tanulságait, és tovább folytatja azt a néppártosodásnak nevezett irányvonalat, amelynek köszönhetően folyamatosan csökken a párt támogatottsága. A támogatottság csökkenése valóban mérhető, ám minden más, amit Deák politológus (Figyelő) állít, hibás hipotézis. Deák arra hivatkozik, hogy Sneider Tamás, a Jobbik elnöke „szociális nemzeti néppártot” csinálna a Jobbikból, olyan pártot, amely számára fontosak a szabadságjogok. Deák Dániel mindehhez hozzátette: az, hogy a Jobbik ilyen „balliberális kampányt” kezd el folytatni, azt mutatja, hogy a Jobbik végleg szakítani akar nemzeti jobboldali identitásával és már a balliberális oldalon keres magának helyet.

Deák Dániel tehát úgy gondolja, hogy a szabadságjogok csupán a baloldaliaknak és a liberálisoknak fontosak. Ez azonban tévedés, a szabadságjog minden normális embernek fontos – akár tud erről, akár nem.  Deák Dániel úgy tesz, mint aki nem tudná – ha tényleg nem tudja, tudjuk be annak, hogy a Figyelő munkatársa – hogy a magát kereszténynek és konzervatívnak mondó Fidesz is a liberális oldalról indult. Már amennyiben liberálisnak lehet nevezni, a vallás és az egyházak elutasítását – emlékszünk: csuhások térdre! – vagy az Antall-kormány által meghirdetett trianoni parlamenti emléknapról történő kivonulást.

Nem a Jobbikról szól ez a történet, hanem arról, hogy Orbán és a Fidesz milyennek akarja láttatni a Jobbikot, vagy bármely olyan pártot, amely veszélyes lehet rá. A választás előtt még a Jobbik tűnt a legveszélyesebb ellenfélnek, ezzel magyarázható, hogy a Fidesz által előszeretettel használt karaktergyilkosság rájuk irányult elsősorban. Mostanra Vona Gábor egykori pártja csak árnyéka önmagának, ennek azonban nem az az oka, amit Deák Dániel tudni vél, vagyis, hogy a Jobbik balra indult el.

Ha így lenne, gyomorforgató volna, de távolról sem példa nélküli. Láttunk már ilyet, fordított előjellel. Amikor egy, akkor főként fiatalokból álló párt hirtelen megvilágosodott és rájött arra, hogy nem ateista és liberális, hanem keresztény és konzervatív. Fidesznek hívták azt a pártot.

Orbán kulturális sötétsége

Nagy kérdés: hova is tegyük Orbán Viktor idei tusnádfürdői beszédét. Mindenekelőtt azért azt szögezzük le, hogy Orbánnak sikerült Tusványosból egy, a magyar belpolitikai szempontból fontos rendezvényt csinálni.

S bár szakértők mondják: helyi – értsd: romániai – szempontból semmilyen jelentőséggel nem bír, legfeljebb egy hetes kulturális esemény, Magyarország, a magyar közélet odafigyel erre az eseményre. És elsősorban arra, hogy miről is fog, illetve miről beszél a magyar miniszterelnök. Ezt írjuk Orbán javára; komoly képességekkel rendelkezik, aki ennyire rabjává tudja tenni a közéletet, a politikai élet szereplőit.

Nos, még mindig ennél a gondolatnál maradva, ha azt a kérdést tesszük fel magunknak, hogy 2018 júliusában megfelelt-e ennek a várakoznak Orbán, akkor a válaszunk nem lehet más, mint hogy igen. A közel egy órás beszéd, ha teljesen lecsupaszítjuk, lényegében a 2019-es Európa-parlamenti választás kampány-nyitó beszéde volt.  Az íve is világos: hogyan válik az orbáni gondolat – és így maga Orbán is – világpolitikai tényezővé. A kiindulópont egy apró lépés, kifelé az országból, a szomszédos, a Kárpát-medence, magyarok által is lakott határon túli területekre, onnan Közép-Európába, végül Európába, hogy aztán a legvégén kimondassék: 2019-ben a 68-as nemzedéknek, a liberális gondolkodóknak el kell tűnniük Európa éléről, és az irányítást át kell vennie a 90-es nemzedéknek, azaz nekik.

Ha tehát nagyon lerövidítve, összefoglalóan akarjuk értékelni és meghatározni a tusványosi beszéd lényegét, akkor nagyjából ennyi elég is lenne ahhoz, hogy tudjuk milyen időszakra számíthatunk az elkövetkezendő időben. Azonban – természetesen – érdemes odafigyelni a részletekre is, elsősorban annak érdekében, hogy felkészüljünk arra, mi vár ránk – itthon. De még mielőtt erre kitérnénk, érdemes elidőzni a nemzetközi vizeken is. Azon eltűnődni például, hogy az európai vezetők vajon felveszik-e az eléjük dobott kesztyűt, avagy – mint eddig is – lényegében figyelmen kívül hagyják azt a támadást, amelyet Orbán, már a pénteki rádiós beszédében is, indított ellenük. Pedig ez a támadás minden eddiginél brutálisabb volt, elvileg, politikailag és személyileg is alkalmatlannak minősítve őket. Olyannyira alkalmatlanok, hogy lényegében már meg is buktak, napjaik meg vannak számlálva. És itt érdemes megint megállni egy pillanatra: ugyancsak pénteken beszélt arról a kormányfő, hogy azok a döntések, amelyeket a Bizottság hoz, már lényegében nem érvényesek. Vagyis pontosan azt teszi Orbán, amit például 2009-ben a Bajnai-kormány alatt tett; illegitimmé nyilvánította annak működését, határozatait. Bajnai igyekezett is ennek megfelelni, vajon Junckerék is így tesznek? Tényleg figyelmen kívül lehet hagyni ezeket a mondatokat?

Ha igen, akkor az azt jelenti, hogy az európai vezetők nem veszik komolyan a magyar miniszterelnök szavait, ami egyet jelentene azzal, hogy súlytalannak tekintik. És ez lehet, hogy valamikor így is volt, ám a migráció erősödése együtt járt Európában a jobboldal – mondanám inkább szélső jobb –erősödésével, miáltal Orbán diplomáciai helyzete is felértékelődött. Nem véletlenül rajzolta fel ő azt az ívet, amelyről az első mondatokban szóltunk: lépésről lépésre, a szomszédos országokból kiindulva Közép-Európa felé akarja önmagát felépíteni. Mégpedig az ad neki erre alapot – gondoljuk -, hogy az egyetlen olyan vezető  a térségben, amely demokratikus –vagy akként kezelt – választások útján háromszor egymás után kétharmados győzelmet tudott aratni. Ez a tény, kétségtelenül, kiemeli őt a többi vezető közül, és némiképp érthetővé teszi saját európai térnyerési törekvéseit.

Erre a törekvésre akár büszkék is lehetnénk mi magyarok, és az a hallgatóság, amely elragadtatva hallgatja Orbánt minden évben, büszke is rá. Pedig ez a beszéd, bármennyire nemzeti büszkeségre épített, sokkal inkább szégyellnivaló; hazug, kifordított, sajátosan értelmezett definíciókkal operálva próbált befolyása alá vonni a közönségét. És akkor most nem említjük a magyar modell torz információkkal, egyoldalúan bemutatott sikertörténetét, és nem beszélünk arról sem, hogy Orbán szerint a liberális demokrácia miért fejlődött át Orbán szerint nem demokráciává. De kihagyjuk annak az értékelését is, hogy állítása szerint a liberalizmus ma egyet jelent a cenzúrával; felesleges ilyennel vitatkozni egy olyan államférfi esetében, aki maga alá hajtotta szinte a teljes magyar sajtót, beleértve a közpénzen működtetett állami televíziót és rádiót is. Fogalmazhatunk úgy is: ennyi csúsztatás bőven belefér egy kampánybeszédbe, és az önfényesítés sem jelent feltétlenül önértékelési zavart. És még az is belefér, hogy a vendéglátó ország vezetését is támadja szónok; a magyar embernek tetszik, ha a politikai vezető Romániát szidja. (Azért arra mondatra már ne legyünk büszkék, amikor a hallgatóság megnyerése érdekében Orbán azt mondja: Székelyföld, Erdély, és a magyarok még akkor is lesznek, amikor már egész Európát elfoglalták a muszlimok.) Ne vitassuk el annak jogát se Orbán Viktortól, hogy fontosnak tartja lényegében megvédeni Trump és Putyin politikáját, elismeréssel szólni a török, az egyiptomi és az izraeli vezetésről, fontosnak tartva a stabilitást, fontosabbnak, mint az emberi értékeket. De ne vitassuk el ezt a jogot a magyar miniszterelnöktől, aki a stabilitás ethosza mögé bújva hasonló rendszert épít ki Magyarországon, mint az említett országokban.

És ha már rendszer: itt érkezünk vissza az írásunk elején feltett kérdéshez. Hova is tegyük Orbán tusványosi beszédét? Túl azon, hogy – mint megállapítottuk – lényegében egy kampány szónoklat volt. Milyen következtetést vonhatunk le a magunk, a saját életünk szempontjából, abból az európai kalandozásból, amelynek fültanúi lehettünk. Mit jelent nekünk az az orbáni meghatározás – mindig szeret új definíciókat bevezetni -, hogy új korszakot fogunk építeni. Mert nagyjából ez itt a lényeg, ez a gondolat, cselekvés-terv vonatkozik leginkább ránk, az országunkra, a magyar emberekre. Azt mondja Orbán: ez az új korszak szellemi természetű lesz, kulturális szellembe kell ágyazni a politikai rendszert. Aminek következtében szeptembertől nagy változások lesznek.

Nem Európában, nem Közép-Európában, nem is a Kárpát-medencében, itt Magyarországon. Vagyis Orbán fejében már ott van a forgatókönyv, amely a magyar szellemi, kulturális élet átalakítását rögzíti. Azt is megemlítette különben a kormányfő, hogy ennek előszelét már érzékelhettük is, és ha ez így van – és arra gondolt, amire mi magunk is, és azt hisszük nem is gondolhatott másra – , akkor beindul Magyarországon a gondolatrendőrség, amelynek kommandóit már látjuk felbukkanni, például a Magyar Időkhöz kihelyezve. Ha ez így van, akkor megindul még a félliberális gondolatok, műhelyek kiirtása, felszámolása, hiszen megvan hozzá az ideológiai alap: a kereszténydemokráciának ez a feladata. Azért, hogy megvédje önmagát, megvédje a nemzetállamot, és elüldözze a segítségre szorulókat.

A 2018-as tusványosi beszédnek látszólag elenyésző része volt az előbb említett a korszakváltásról szóló rész. Pedig nagy valószínűséggel éppen ez a legjelentősebb: szellemileg és kulturálisan is egységessé tenni az országot. Hogy miként, Orbán eddigi működését látva, arról lehetnek elképzeléseink.

Sötét napok várnak ránk. Szellemileg és kulturálisan is. Politikailag már megszoktuk. Ezt is meg fogjuk?

Egy hét – 2sványos

Ezen a héten a magyarországi közélet Tusványosra költözött. Orbán Viktor még meg sem szólalt, de már így is rengeteg okos dolog elhangzott az ottani színpadokon. Varga Mihály miniszter például őszintén beszélt a magyar gazdaságról, olyan dolgokat mondott, amelyeket idehaza nem szokott mondani. Például, hogy egy holland munkás teljesítménye kétszerese a magyar munkásénak. Rossz volt ezt hallani, idáig azt hittük, hogy ők hanyatlanak, mi meg hasítunk, mint állat. És a magyarországi kultúráról is szokatlanul éles vita folyt az egyik tusványosi pódiumon, a majdnem mindig szókimondó L. Simon László például azt mondta, hogy nem leszólni kell a liberális kultúra képviselőit hanem tessék jobbnak lenni náluk.

S ha már Tusványos: idén a szocialisták is elmerészkedtek Orbán Viktor külhoni pátriájába. Kapcsolatot építeni, ahogyan ők mondták. Ahhoz képest, hogy ez már a 29. rendezvény az erdélyi településen, jókor kezdik. Sok sikert nem jósolunk ennek a vállalkozásnak, bár az is igaz, hogy idén legalább megpróbálták. Egyelőre egy medve jött össze a szociknak, az állatot ugyanis a turnébuszuk mellett látták és le is fényképezték.

Demeter Mártát viszont fölvették az LMP-be, Ilyenkor nyáron, amikor nagy a rekkenő, ez is hír. Különösképp azért, mert bár korábban több alkalommal is jelentkezett, ám nem vették föl. Most végre sikerült, az egykori szocialista képviselő tehát teljes jogú tagja Szél Bernadett és Ungár Péter pártjának. Mely pártnak ez a hete sem múlt el botrány nélkül. Pofozkodás ezúttal nem volt, viszont kiderült, hogy Schmuck Erzsébet, aki a választás előtt kampányfőnöke a pártnak, egyeztetett Schmidt Máriával.

Ha valaki nem tudná, Schmidt Mária Ungár Péter édesanyja. De nem ezért pikáns a történet, hanem mert Schmidt Orbán Viktor egyik bizalmasa. Az LMP-ben ebben nem látnak semmi kivetni valót, szerintük érthető, ha egy anya aggódik a fiáért, márpedig Schmidt Mária aggódott, hogy az LMP bejut-e a parlamentbe, ami számára azért volt fontos, mert a fia, Ungár Péter is képviselőjelölt volt. Az aggódó mama megnyugodhatott, az LMP vitte a lécet, Ungár Péter bejutott, nincs itt kérem semmi látnivaló, ne kéretik oszolni és tovább haladni.

Ezen a héten az is kiderült, hogy a Fenyő János médiavállalkozó meggyilkolása kapcsán felbujtással vádolt Gyárfás Tamásról lekerülhet a nyomkövető. Nem 100 millió forintos óvadék ellenében, amint azt az első fokon eljáró bíróság megállapította, hanem ennek a duplájáért, 200 millió forintért. Ennyibe kerül Gyárfásnak, hogy szavadon védekezhessen és mozoghasson A Fővárosi Törvényszék – ők állapították meg a 200 millió forintos óvadékot – úgy ítélte meg, hogy Gyárfás esetében 100 millió forintnál még fennáll a szökés, vagy/és az elrejtőzés veszélye, de 200 millió forint óvadék már elegendő lehet arra, hogy ha lenne is ilyen szándéka, elálljon attól.

Gyárfás Tamásnak elmondása szerint onnan van ennyi pénze, hogy eladta az időközben Mészáros Lőrinc tulajdonába került Echo tévének a NAP TV épületét. Mészárosnak szerencsére még így is maradt mit a tejbe aprítania, csütörtökön bejelentették, hogy az ország leggazdagabb gázszerelője megvásárolta a Kádár János egykori nyaralásainak helyszínéül szolgáló Club Aligát.
Ja, és azt is megtudtuk, amit eddig csak nagyon sejtettünk: azt, hogy Orbán Viktor a saját pénzén utazott az oroszországi labdarúgó világbajnokság döntőjére. Ha akarnánk, se mernénk másra gondolni.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK