Ma három éve, 2015. november 6-án temették el Göncz Árpádot, a rendszerváltozás utáni Magyarország első köztársasági elnökét. S bár sokan nem örültek neki, Orbán Viktor is elment a temetésre. Elképzeltem, miként hezitáltak sajtófőnökével, Havasi Bertalannal. Ezt írtam akkor erről.
– Hívatni méltóztattál, Főnök.
– Kerüjjé’ csak bejjebb, Berci!
– Parancsolj velem, Főnök.
– Tudod, lesz pénteken az az izé..
– Temetés. Göncz Árpádot, a volt köztársasági elnököt temetik.
– Na, én is őt gondoltam. Elmennék arra az izé…
– Temetésre, Főnök. Már lenyilatkoztam a sajtónak, hogy ott leszel.
– Szigorúan, magánemberként.
– Csakis, Főnök. Szigorúan. A család, az elhunyt végakaratának megfelelően nem szeretné, ha állami temetés lenne.
– Hogy kell magánembernek lenni, Berci?
– Nem tudom Főnök. De majd utánanézetek.
– Személyesen nézzél utána, Berci. Nem bízok én senkibe se.
– Értettem, Főnök.
– Testőrök lesznek?
– Lesznek, Főnök. Nincs fontosabb, mint a te biztonságod.
– Na, ez már igaz! A többi magánember is testőrökkel megy?
– Milyen magánemberekre gondolsz, Főnök?
– Hát, akik még ottan lesznek azon az izé..
– Temetésen.
– Na, igen. Te mindég fején találod a szöget.
– Úgy tudom Főnök, hogy a magyar emberek általában testőrök nélkül közlekednek.
– Hát ez nagy felelőtlenség a részükről, Berci! Vigyázni kell, az élet veszélyes. Aztán hány autóból áll egy magánember konvoja, Berci?
– Főnök, a magánembereknek nincs konvojuk. Ők egy autóval járnak. De inkább metróval és autóbusszal.
– Különbuszokkal?
– Nem, Főnök. A BKV buszaival.
– Ne röhögtessé’ már Berci!
– Értettem, Főnök, nem röhögtetlek.
– Aztán, mongyad csak Berci, hogyan kő viselkedni egy ilyen… Mongyad már, hogyan is hívják azt az izét…
– Temetésen.
– Na, tuttam hogy van rája helyes kifejezés. Zsebre tett kézzel szoknak ottan állni?
– Nem szokás, Főnök. Tudod, a kegyelet.
– Nincs kegyelem, Berci! Az emberek döntöttek: megvéggyük az országot! Nem szeretnék ottan illegális bevándorlókat látni. Se migráncsokat!
– Igenis főnök. Majd odafigyelünk.
– Szotyola lesz?
– Temetésen, Főnök?
– Miért, nem szok lenni?
– De, már meg is rendeltem.
– Nem fognak megmérgezni vele?
– Ne aggódj, Főnök, egyenként végigkóstoltattam az összest. Köpködhetsz kedvedre, nem lesz baj.
– Milyen hosszú lesz a beszédem?
– Nem fogsz beszélni, Főnök.
– Nem? De valami nóta, az csak lesz.
– Lesz, Főnök. Koncz Zsuzsa és Bródy János énekel.
– Mit fognak ezek ottan danolni?
– Nem tudom, Főnök. Talán azt, hogy „Ha én rózsa volnék”… Vagy azt, hogy „Lesz még magyar köztársaság”. Ezek ilyeneket szoktak.
– Te, Berci, emlékszel még arra, mi az, hogy köztársaság?
– Nem emlékszem, Főnök. De majd utánanézetek.
