Botka László, a szocialisták miniszterelnök jelöltje nem ígéretes ember, hanem az ígéretek embere.
Amikor, közel egy évvel ezelőtt, sikeres szegedi polgármesterként kilépett a helyi ringből, és betette a lábát az országos manézsba, sokan, főleg az MSZP hívei, úgy gondolták: itt van az ő emberük.
Magyarország leendő miniszterelnöke.
És Botka tényleg ott volt. És ott van még mai is, ahol annak idején volt. És a párt is ott van, ahol volt. Vagy már ott sem.
Botka László a kezdetekkor azt ígérte, hogy munkálkodása márciusra látszani fog az eredményeken. És tényleg látszott is, még ha nem is úgy, ahogyan eredetileg gondolták.
Úgy tűnik, hogy az eredményeket elfelejtették el értesíteni arról, hogy látszaniuk kell. Vagy legalább megmutatkozniuk.
Májusban megint megnyugtatták az aggódókat. Azt mondták nekik, hogy a nyár végén már biztosan látszani fog az elvégzett munka eredménye. Most, hogy vége a nyárnak, megint megígérték. Hogyha előbb nem, akkor majd jövőre, januárjában.
És ezt most tényleg tutira vehetjük. Hogy amennyiben nem jön közbe semmi, akkor szinte már majdnem biztos, hogy vagy jönni fognak az eredmények, vagy nem
Volt már ilyen. Hányszor hallottuk a jól ismert szöveget: most még egy kicsit össze kell húznunk a nadrágszíjat, de jövőre majd jobb lesz.
És aztán jövőre is elmondják ugyanezt.
Nem kell idegeskedni, még több mint fél év van a választásig. Addig még minden megtörténhet.
Ha mégsem, akkor majd megint megígérjük.
Jövőre? Veletek? Ugyanitt?
