Készenléti Rendőrség
Nemzeti Nyomozó Iroda
Korrupció és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztály
Kiemelt Ügyek osztálya
Én, Szabó Gáborné Matkó Mária (született: Mátészalka, 19xx. 04.xx. – anyja neve: xxxx, Csenger, xxxxxxx sz. alatti lakos) a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozóiroda Korrupció és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztály Kiemelt Ügyek Osztályán ellenem folyamatban lévő xxxxx/57-xxx/2018.bü. számú ügyben az alábbi írásbeli, gyanúsítotti vallomást teszem, annak ismeretében, hogy nem vagyok köteles vallomást tenni, a vallomástételt bármikor megtagadhatom. Tudomásom van arról is, hogy amennyiben vallomást teszek, az ellenem bizonyítékként fel nem használható, továbbá tudomásom van arról is, hogy mást alaptalanul bűncselekmény elkövetésével nem vádolhatok.
Tudomásom van arról, hogy ez a vallomásom bizonyítékként felhasználható. Az eljárási jogaim ismeretében az alábbi vallomást teszem.
A nyomozóhatóság előtt, illetőleg a Mátészalkai Bíróságon tett vallomásaimat fenntartom. Előadom, hogy én évek óta olyan tájékoztatást kaptam, kapok, hogy a külföldön elhalálozott örökhagyóm után én igen jelentős vagyont örököltem. Azt követően, amikor ismertté vált számomra, hogy jelentős vagyon örököse vagyok, ennek ismeretében jelentem meg vásárlóként a Pólus Palace szálloda esetében, és ennek ismeretében fordítottam igen jelentős, milliós nagyságrendű összegeket jótékony célra.
Én évek óta, mintegy tíz éve tudok arról, hogy igen jelentős vagyont örököltem, és külföldről, sőt belföldről nálam lényegesen magasabb végzettségű és tudású személyektől is azt a tájékoztatást kaptam a különböző e-mailben megküldött okiratok alapján, hogy ez a hagyatéki vagyon létezik. Csak a hagyatéki vagyon átadásával kapcsolatban merültek fel az elmúlt években különböző problémák, amelyek miatt valóban különböző magánszemélyektől a külföldi hagyaték megszerzésének költségeire különböző összegeket kölcsönkértem. A kölcsönkért összes kölcsön nagyságrendje csak elenyésző töredéke annak a vagyonnak, mint aminek én a hozzám eljutott tájékoztatás alapján az örököse vagyok. Én ezeket a kölcsönöket, amint hozzájutok az örökségemhez, haladéktalanul kamatostól vissza fogom fizetni azoknak, akiktől kölcsönkértem. Én senkit becsapni nem akartam, ezt bizonyítja az is, hogy több olyan nekem kölcsönt adó személy van, aki – legjobb tudomásom szerint – még a rendőrség felhívása alapján sem nyilatkozott úgy, hogy ő sértett lenne, illetőleg tőlem a pénzt visszakövetelné.
A nekem kölcsönt adó személyek túlnyomórészt jó szándékú, nekem segíteni szándékozó emberek, akiknek sajnos, nem tudtam a tartozást megadni, mivel a Svájcban történő kiadatási őrizetbevételem megakadályozott abban, hogy végre 2018. május 2-án Svájcban az örökségemmel kapcsolatosan érdemi előrelépés történjen.
A jelen ügyben engem feljelentő Kiskun-Tender Kft.-től én sem a külföldi örökségem megszerzése, sem más célból kölcsönt nem kértem. A részemre hosszú ideig különböző részletekben megküldött összegnek semmi köze nincs az én örökségemhez, vagy az én családomhoz. A részemre átutalt összeget én átadtam a Kiskun-Tender illetékese által megjelölt azon személynek vagy megbízottjának, akinek bizonyos okoknál fogva lekötelezettje volt ez a cég és nem közvetlenül részére, hanem rajtam keresztül fizetett a Kiskun-Tender Kft.
Az iratokból is megállapítható, hogy én ezen összegek átvételét utólag ismertem el a cég vezetőjének a kérésére, azt követően, hogy már részemre ezt átutalták, és én pedig a valódi címzettnek továbbadtam. Nem szorul különösebb magyarázatra az, hogy egy Bács-Kiskun megyei gazdálkodó szervezetnek semmilyen oka nincs arra, hogy nekem, Szabó Gáborné, csengeri lakosnak hosszú időn keresztül milliókat (összesen mintegy 68 millió forintot) utaljon részletekben, kamatmentesen azért, hogy én az örökségemhez hozzájussak.
Én az elmúlt években arról győződtem meg a részemre megküldött okiratokból – amelyeket megmutattam közjegyzőknek, kül- és belföldi ügyvédeknek, jogászoknak, közgazdászoknak -, hogy igen jelentős vagyont örököltem külföldön, ezért kötöttem ennek a vagyonnak az ismeretében közjegyző előtt szerződést a befektetésre Kósa Lajos országgyűlési képviselővel, aki a birtokomban, valamint a dr. Péteri István ügyvéd birtokában lévő iratok alapján ajánlotta fel a segítségét, úgy, hogy többször is eljárt velem együtt külföldön és Svájcban is. Állítom ezt annak ellenére, hogy a magyar sajtóban ő sok éves barátság után engem csalónak nevezett.
Én nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy engem, mint jogban járatlan személyt, valaki vagy valakik évek óta becsapnak, megtévesztenek és azzal hitegetnek, hogy egészen jelentős örökségem van apám után külföldön, és magatartásukkal el tudták érni azt, hogy én igen jelentős kölcsönöket vegyek fel Magyarországon a rendkívül drága ügyvédi kül- és belföldi ügyvédi és egyéb költségek fizetésére, azonban mindazok az információk, amelyek hozzám kerültek ebben az öröklési ügyben, bennem azt a meggyőződést erősítették meg, hogy a vagyon létezik, az örökségem létezett és létezik ma is.
Engem több kölcsön vonatkozásában is csalással gyanúsít a nyomozóhatóság. Én az elmúlt években abban a meggyőződésben kértem a hagyaték megszerzésére kölcsönöket, hogy ezeket a kölcsönöket vissza fogom adni és senkit nem állt szándékomban becsapni. A kölcsönök túlnyomó részét eleve úgy kértem, hogy azt a kölcsönadók a néhai férjemmel közösen vezetett számlánkra utalják. Az utalás az egyben bizonyíték arra, hogy a kölcsönt a hitelező valóban nyújtotta. A nyomozati iratokban fellelhető olyan adat is, hogy úgy fizettem vissza a kölcsön egy részét, hogy a visszafizetéskor még átvételi elismervényt sem kértem a visszafizetésről. A visszafizetést jelenleg az igazolja, hogy a kölcsönadó ezt a részbeni visszafizetést a nyomozóhatóság előtt is elismerte.
Előadom azt, hogy miután rendkívül hosszú ideje húzódik ez a hagyatéki eljárás, ezért mind Magyarországon, mind külföldön ügyvédeket bíztam meg a hagyaték megszerzése érdekében, és igyekeztem igen befolyásos emberek, így például a kormánypárti frakció vezetője, Kósa Lajos segítségét kérni ahhoz, hogy az örökségemhez hozzájuthassak. Számtalan bizonyíték van arra, hogy az ügyemben az elérhető okiratok ismerete mellett az egyébként közgazdász végzettségű Kósa Lajos is eljárt kül- és belföldön, mert őt is meggyőzték az örökségről rendelkezésre álló dokumentumok.
A nyomozóhatóság nagy mennyiségű okiratot foglalt le, külföldről küldött e-maileket, faxokat, amelyek szintén a létező örökséget igazolják. Én, aki jogban járatlan személy vagyok, a számítógépekhez, informatikához nem értek, nyilván nem küldhettem saját magamnak, gyakran precíz, kül- és belföldi jogszabályokra hivatkozással leveleket, faxokat, e-maileket éveken át.
Előadom, hogy sajnos, a férjem elveszítettem, özvegyen maradtam egy kiskorú gyermekkel, hiába utaztam ki Svájcba, hogy meggyorsítsam a hagyaték ügyintézését, mert Svájcban magyar elfogató parancs alapján kiadatási őrizetbe kerültem és több mint négy hónap múlva úgy kerültem haza, Magyarországra, hogy én magam kértem a Svájcban az érdemben eljáró ügyvédet, hogy ne fellebbezzen a kiadatásom ellen, mert haza szeretnék kerülni. Én az elmúlt hónapokban több mint 25 kilót fogytam, már Svájcban is folyamatos gyógykezelésre, kórházi kezelésre szorultam és jelenleg is már több ízben kellett a fogdából kórházi kezelésre engem elszállítani.
Én a különböző sértettekkel való szembesítést a jelen mentális és fizikai állapotom miatt, valamint arra is tekintettel, hogy én egyetlen sértettet becsapni nem akartam, nem vállalom, ilyen jellegű eljárási cselekményekben nem kívánok részt venni. A jelen vallomásomon túl vallomást tenni sem kívánok és szembesítésen sem kívánok részt venni, annak ellenére, hogy a részletre kölcsönadók között többen vannak, akik nem a valóságnak megfelelően nyilatkoztak, vagy azért, mert rosszul emlékeznek, vagy más okból.
Azt kérem a nyomozóhatóságtól, hogy nyújtsanak segítséget nekem abban, hogy az örökségemhez hozzájuthassak, mert ez az eljárás sikeres befejezését jelentené mind a kölcsönadóknak, mind pedig családomnak és nekem.
Előadom, hogy én Svájcba azt megelőzően utaztam el, amikor még gyanúsítottként kihallgatva nem voltam, és ellenem hivatalosan eljárás nem folyt. A védőm a kintlétem ideje alatt több beadványt is nyújtott be a nyomozóhatósághoz, nem titkoltam azt, hogy én hol vagyok, és azt sem, hogy részben gyógykezelés, részben pedig az örökség mielőbbi megszerzése érdekében utaztam ki külföldre.
Ha és amennyiben nekem szökési szándékom lett volna annak ismeretében, hogy kiadták ellenem az elfogató parancsot, megszökhettem volna és nem kértem volna a svájci ügyvédemet arra, hogy ne fellebbezzen a kiadatásom ellen, hanem kerüljek haza Magyarországra.
Előzetes letartóztatásom miatt jelenleg Nikoletta lányom a gyámja és gondozója az általános iskolás kisfiamnak. Én szabadlábra helyezésem esetén gyógyíttatni szeretném magam, mert az egészségi állapotom nagyon rossz. Esetemben a szökés, elrejtőzés veszélye nyilvánvalóan nem áll fenn, ilyen szándékom nincs, és az elmúlt időszak bizonyítja, hogy nem is volt. A sértettekkel való összebeszélés vagy az eljárás meghiúsítása, az előzetes letartóztatási ok pedig azért nem valós ok, mert a nyomozóhatóság az ügyben több ezer oldal iratanyagot beszerzett, gyakorlatilag minden elérhető tanút, „sértettet” kihallgatott, így az eljárás meghiúsítása részemről már akkor sem lehetséges, hogyha egyáltalán lenne ilyen szándékom.
Kijelentem, hogy jelen írásbeli vallomásom benyújtását követően vallomást tenni nem kívánok, szembesítéseken vagy más eljárási cselekményen részt venni nem kívánok. Annak ismeretében, hogy a védekezés ezen módjairól lemondok, azonban úgy ítélem meg, hogy így a nyomozás egyszerűbbé, gyorsabbá válhat, ami a velem szemben jelenleg megállapított kényszerintézkedés mellőzését vagy háziőrizetre, illetve bűnügyi felügyeletre való enyhítését eredményezné. Jelen vallomásomat saját kezűleg írom, és aláírom azzal, hogy a hatóságok ezen vallomásomat felhasználhatják.
Budapest, 2018. szeptember 20.
Tisztelettel:
Szabó Gáborné Matkó Mária
