Bálint gazdának jól esett volna a díszpolgárság, de nem törekszik arra, hogy elismerjék, mivel a jó cselekedet magában hordja a jutalmát.
Az ATV-nek nyilatkozva reagált arra, hogy a XVI. kerületi képviselőtestület fideszes többsége újra elkaszálta a díszpolgárságát. Bálint György azt mondta: „Nem ezen múlik, hogy valakinek van valami plecsni a mellén, hanem hogy mit tanult meg elődeitől, a szüleitől. Én a humanizmust tanultam meg”. Persze, ha megkapta volna, több emberen tudna segíteni…
Most kapta meg az értesítést arról, hogy tünetmentes – derült ki az RTL Híradóból. Grecsó Krisztián írónak úgynevezett fej-nyakrákja volt.
Betegségéről két hónapja lapjában, az Élet és Irodalomban megjelent interjúban beszélt először. Akkor még „csak” gyógyulóban volt.
Grecsó Krisztián új regénye, a Vera a napokban jelenik meg.
A József Attila-díjas fiatal író a fej-nyaki daganatot a humán papillóma vírus útján kapta meg. Orvosok szerint ezért fontos, hogy a méhnyak-rák okozójaként ismert betegséggel szemben a fiúkat is beoltsák.
A demokrácia az egész világon kockán forog, és nem kizárt, hogy a gazdaság is – írja a The Conversation független brit portál az „Árt-e a tekintélyelvűség a gazdaságnak – kérdezzék meg Venezuelát, Magyarországot, vagy Törökországot” című, több tanulmányra épülő cikkében.
A Freedom House jelentése szerint a világ 195 országából 71-ben hanyatlottak az elmúlt években a demokratikus intézmények. A visszacsúszásra általában jellemzőek az olyan választott vezetők, akik növelik végrehajtó hatalmukat, miközben gyengítik a törvényhozást és az igazságszolgáltatást, csökkentik a sajtószabadságot és kevéssé versenyszerűvé alakítják a választásokat. A kutatások kimutatják, hogy a kormányzati intézmények ilyen erodálódása nem csupán a demokráciában tesz kárt, hanem a gazdaságot is megsebesíti. A tudósok Venezuelát, Magyarországot és Törökországot vizsgálták, és megállapították: mindháromban problémák mutatkoznak a gazdaságban, amióta a megválasztott vezetőik az elmúlt években egyértelműen tekintélyelvűvé váltak.
A cikk ismertette Venezuela és Törökország súlyos aktuális gazdasági gondjait, Magyarországról pedig ezt írta: „Az ország stagnált, amióta Orbán Viktor egyre antidemokratikusabbá vált. A 2014-es választás óta, amikor igazán megszilárdította a hatalmát, a növekedés drámaian lelassult, a 2014-es 4 százalékról 2016-ban 2 százalékra. A világbank előrejelzése szerint a magyar gazdaság tovább zsugorodik 2020-ig és azután is.” A tekintélyelvű gazdaság nem mindig árt a gazdaságnak, példa erre Kína és Szingapúr, de ezek az országok soha nem is voltak demokratikusak. Amikor azonban egy korábban demokratikus állam válik tekintélyelvűvé, az a gazdaságra is negatív hatással van.
Ez azért van így, mert a demokráciákban a gazdaságpolitikának a különböző szakértők, valamint a törvényhozó és a végrehajtó hatalom közös „termékének” kell lenni, és még további, független intézmények, például a nemzeti bankok is segítik a gazdaságpolitikai döntések kidolgozását. A törvényhozók különféle módokon ellenőrzik a vezetők impulzív döntéseit, és a végső döntés a különféle ágak közötti tárgyalások eredményeként jön létre. Amennyiben a törvényhozás nem tudja már hatékonyan gyakorolni ezt a funkcióját, mert visszaszorították a hatalmukat, mint Venezuelában, vagy Törökországban, illetve mert a parlamentet a kormányzó párt uralja, mint Magyarországon, nemigen áll rendelkezésre eszköz ahhoz, hogy megakadályozzák a tekintélyelvű vezetőket a gazdaságra nézve ártalmas, rossz döntések meghozatalában.
A törvényhozásnak azért is fontos szerepe van a gazdaságpolitika kidolgozásában, mert különböző pártokból álló képviseleti testületek, és a parlament az a csatorna, amelyen keresztül az emberek és a társadalmi csoportok követelményeket támaszthatnak a vezetőkkel szemben. Amikor a tekintélyelvű vezetők kiszorítják az ellenzéki pártokat, az állampolgárok csakis az utcán juttathatják kifejezésre elégedetlenségüket. A társadalmi nyugtalanság növelheti a gazdasági bajokat, különösen, ha erőszakossá válik. A zavargások rombolást okozhatnak a fizikai infrastruktúrában, menekülésre késztethetik az embereket, emiatt a feladatokat nem végzi el senki, kritikus pozíciók üresen maradnak.
A nemzetközi piacok sem kedvelik ugyanis a társadalmi nyugtalanságot, és amennyiben a tüntetések sokáig tartanak, vagy a kormány erőszakkal lecsap ezekre, a befektetők általában menekülnek. Ám a befektetők már akkor is idegeskednek, amikor a választott vezetők tekintélyelvűvé válnak: mindhárom vizsgált országban a bizalomvesztés miatt jelentősen csökkent a közvetlen külföldi befektetés: Venezuelában a csökkenés a cikk szerint 2013 óta 66, Magyarországon 300 százalékot tett ki. Ennek egyik oka az, hogy a befektetők attól tartanak: a kormány elkezdhet a profitot csökkentő módon beavatkozni a tevékenységükbe, ez ugyanis a tekintélyelvű jobb- és baloldali vezetők közös stratégiája. Magyarországon például „a tavalyi választások óta Orbán Viktor pártja megerősítette a kormány ellenőrzését a nagyobb energiacégek felett, átvette a közműveket, és egyre erőteljesebben ellenőrzi az országban működő külföldi cégeket is” – írja a szerző.
A kutatások kimutatták: egyetlen olyan tényező létezik, amely lehetővé teszi a gazdaság virágzását a demokrácia hanyatlásának körülményei között is, ez pedig az, ha a független törvényhozásban működő pártok vannak jelen. Ez a helyzet például a Fülöp-szigeteken. Mi több: a hatalom megosztása a törvényhozókkal fellendíti a gazdaságot, és végső soron elősegítheti, hogy ezek a tekintélyelvűségre hajlamos vezetők tovább hatalmon maradjanak – írja a szerző.
Ara-Kovács Attila
Bagoly mondja verébnek, hogy antiszemita? Jakab Péter, a Jobbik szóvivője és képviselője szerint az a Fidesz vádolja őket antiszemitizmussal, amely antiszemita propagandát folytat és amelynek a propagandistái őt is lezsidózták az Echo TV-ben.
Jakab Péter a Facebookon írta a lent általunk is idézett bejegyzését, továbbá ott megosztotta a felvételt is arról, hogy mi hangzott el a fideszes tévében.
„A Jákobozás lenne a Fidesz nívódíjas szellemi terméke?
Most, hogy kezd kialakulni egy széleskörű társadalmi együttműködés az Orbán-rendszer leváltása érdekében, Orbán és a lopott pénzen működtetett médiája ismét feltette a régi lemezt, hátha az uszítással, gyűlöletkeltéssel újra egymás ellen tudja fordítani a magyarokat. A szám a régi: a Jobbik náci, meg antiszemita, meg ki tudja még micsoda. Ha már feltették a lemezt, hadd kérdezzem meg: Mészáros Lőrinc Echo tévéje miért nevezi Jakab Pétert JÁKOB Péternek? Mi a cél? Mi a szándék? Kinek és mit akarnak ezzel üzenni a stróman tévé új-kereszténydemokratái, a Fidesz új-polgárai? Az Auswitzban megölt dédapám miatt változtatták meg a fideszesek önkényesen a nevemet vagy ez olyan általános dolog a „polgári” oldalon? Netán a fideszes Jakab Istvánt is Jákob Istvánozzák?
Ezt a tévét az Orbán-kormány nívódíjjal tüntette ki, mondván, csak a nagy hozzáadott értékű, szellemi újdonságot tartalmazó szolgáltatások révén van remény arra, hogy Magyarország erős országgá váljon. A féktelen és egyeseket antiszemitizmusra emlékeztető Sorosozás után túl nagy hozzáadott értéket persze nem vár az ember a Fidesztől, de azért megkérdezem: a Jákobozás lenne az a nívódíjas szellemi újdonság, ami erőssé fogja tenni Magyarországot vagy ez még csak a kezdet?”
A fideszes tévé honlapján megjelent ez a közlemény:
„Az ECHO TV 2019. január 1-i Keménymag című véleményműsorában vállalhatatlan kijelentések hangzottak el Jakab Péter jobbikos országgyűlési képviselő személyével kapcsolatban. Az ECHO TV Zrt. elnézést kér a politikustól és a nézőktől, és a továbbiakban eltekint a műsorban eddig szereplő vendégek meghívásától.”
A PestiSrácok-ból megtudhatjuk, hogy itt az ideje elbúcsúzni a posztszovjet MTA-tól! A 888-bol kiderül, hogy az ellenzéki pártok pontosan ismerik a helyzetet, csak még mindig nem értik, hogy miért nem kérnek belőlük az emberek. A Magyar Hírlap elmagyarázza, hogy a „populisták” az önpusztító liberális demokráciát kénytelenek örök nyugalomra helyezni
A Magyar Tudományos Akadémia lassú átszervezése ugyan megindult a rendszerváltáskor, azonban az intézmény mind a mai napig nem szabadult meg az 1949-es, szovjet típusú szerkezettől. Azóta az MTA állam az államban. Ennek a rendkívül centralizált és bürokratikus rendszernek a lebontására már történtek kísérletek, de általában belső ellenállás miatt meg is buktak.
Az MTA tagjai egymás között osztogatják a pályázati pénzeket. Az egyik bírálja a másikét, a másik az egyikét és mindkettő nyer. Feltehetjük a kérdést: lehet-e akadémikus, akinek nincs saját kutatási eredménye, soha nem volt témavezetője egyetlen témának sem, a jelöléskor szakmai vezetőjének a kutatásait tüntette föl saját eredménynek. Nincs is az adott témában saját publikációja. A válasz: lehet, ha az adott tudományos osztály tagjai a fent említett módokon le vannak kötelezve.
Persze az örök kedvencünk az MTA Filozófiai Kutatóintézete marad, amelyről a Magyar Nemzet még 2010-11-ben írta meg, hogy összesen 400 millió forintot fizettek ki olyan marxista, lukácsista tanulmányok írására, amelyeket szerzőik (leginkább az átkosban) már jórészt kidolgoztak, és amúgy sem érthető, hogy miért kéne pályázati úton támogatni az érintettek tudományos életművének és oktatói tevékenységének alapját képező, amúgy igencsak meghaladott gondolatok leírását. Akkor a kedvezményezettek, köztük Heller Ágnes, Gábor György vagy éppen Vajda Mihály antiszemitizmust kiáltottak, de a helyzet csak nagyon lassan változik, hiszen a PestiSrácok.hu tavaly nyáron írta meg, hogy az MTA Filozófiai Intézetében még mindig marxista szeánszok folynak állami pénzen: Heller Ágnes, Vajda Mihály és Krausz Tamás szónokolt ugyanis 1968-ról. (PestiSrácok: Alapfokú történelemlecke akadémikusoknak – Itt az ideje elbúcsúzni a posztszovjet MTA-tól!)
Ha majd évtizedek múlva visszatekintünk a 2010 és 2020 közötti közéletre, első észrevételünk alighanem az ellenzéki pártok hihetetlen formahanyatlása lesz. Amikor azt a rettenetes mondatot leírjuk, hogy vissza nekünk Lendvai Ildikót, Kovács Lászlót és az öreg bolsevikokat, abban minden benne van. A minden hájjal megkent, több évtizedes pártmunkában megedzett elvtársakat nemhogy a harmadik, sokkal inkább a tizedik vonal váltotta fel. Elegendő csak Tóth Bertalanra, Fekete-Győr Andrásra és Sneider Tamásra gondolni, akiknek politikai nanométerrel segítették a világra kerülésüket a sorozatgyártáskor.
Orbán Viktor azért olyan sikeres, mert ezeknek az embereknek semmilyen ajánlatuk nincs Magyarország számára. És persze azért, mert neki akad bőséggel. A magyar közéletben hosszú évek óta a következő zajlik: az ellenzék megragad valamilyen ügyet, igyekszik azt a kilencvenes években megszokott módon a szétforgácsolódott, de még működő hálózatával szétteríti, aztán amikor a magyar társadalom nem vevő rá, megsértődik. Nem veszik észre, hogy a saját témáik nem esnek egybe a magyar emberek témáival. Amit ők égbekiáltó botrányként érzékelnek, az valójában egy szűk értelmiségi csoporton kívül senkit nem érdekel az országban. Az ellenzék szimfonikus zenekarból falusi malacbandává silányult, de egytől egyig úgy érzik, hogy ők a világ legnagyszerűbb zenészei, akik minden hangszeren játszanak. (888: A malacbanda végnapjai)
Liberális értelmiségiek, köztük Anne Applebaum, Heller Ágnes, Konrád György, Adam Michnik és Bernard-Henri Lévy fogalmazásában kiáltványt jelentettek meg a Libération francia napilapban. A címe: Európa veszélyben van.
Sokat mondó elszólás, hogy a kiáltvány aláírói az egyik helyen Európa „sírásóiként” aposztrofálják a populistákat. Talán valóban sírásók, de ebbéli tevékenységük során csupán az önmagát elpusztító liberális demokráciát kénytelenek kellő tisztelettel örök nyugalomra helyezni. Ha ugyanis egy uralkodó létberendezkedést szellemileg megalapozó létértelmezési rendszer legjelesebb képviselőitől az egyébként valóban súlyos válság elemzését tekintve intellektuálisan csak ennyire futja, mint amit ebből a kiáltványból látunk, akkor ehhez már nincs mit hozzátennünk. (Magyar Hírlap: Európa sírásói)
Az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo budapesti útja eredményeiben – egészen pontosan eredménytelenségében – pont azt hozta, ami várható volt tőle. Amerikai szempontból az egész totális kudarc volt, s még inkább az lesz, ha hónapok múlva összevetjük a washingtoni elvárásokat mindazzal, amit az Orbán-kormány addig művelni fog.
A dolgok állására rálátó diplomata mondta bizalmasan: Orbán Viktor soha nem fog olyan amerikai kérést teljesíteni, ami a legcsekélyebb mértékben is korlátozza a mozgásterét, s ami ellentmondana a Moszkvával és Pekinggel kialakított bizalmi viszonynak. Az ok végtelenül egyszerű – tette hozzá a diplomata –, ha mondjuk engednénk abban, hogy Magyarországon szolgáló amerikai katonákra ne vonatkozzanak a magyar törvények, márpedig a Védelmi Együttműködési Megállapodás (DCA) megújításából ez is következne, akkor egész biztosan az amerikaiak újabb követelésekkel állnának elő. Esetleg azzal, hogy legyen itt is a kormánytól független különleges korrupcióellenes ügyészség, mint amilyen Romániában okozott roppant felfordulást, elindítva ellenőrizhetetlen folyamatokat.
A neve mellőzését kérő diplomata mellesleg még hozzátette: ha pedig Washington emiatt nem küldené ide katonáit, az csak tiszta haszon. A miniszterelnök megspórolhatja, hogy Putyinnak magyarázkodjon.
Hogy a fent említett mondatok indiszkréció folytán kerültek-e napvilágra vagy direkt kiszivárogtatták őket, azt nem tudni, de aki ismeri a magyar külpolitika 2010 óta zajló formálódását, annak ez a mentalitás túl nagy meglepetést nem okozhat. Ez alatt a nyolc év alatt halmozódott fel a legtöbb probléma, ami miatt Pompeo most Budapestre kényszerült jönni.
Foglaljuk tehát össze, melyek is ezek:
Egy ideig a lista élén szerepelt a CEU ellehetetlenítése is, de ez láthatóan mára lekerült a washingtoni napirendről. A Trump-kormány első nagy kudarca épp a CEU volt, de csak idő kérdése, hogy a lista többi eleme is a kudarcok gyűjteményét gazdagítsa. Melyek e fejlemény valódi okai?
Klikkelj a 2 számra, hogy a teljes cikk olvashatóvá váljon.
Én nem értek a szociálpolitikához, de a hét pont egy józan kívülálló számára is alaphangon sok súlyos kérdést vet fel. Fertelmes demagógia, amelynek ígéretcunamijával legfeljebb a felső középosztály, az eddig is támogatott gazdagok járnának csak jól, habár középtávon már ők sem, vesd össze hitelspirál; a hiteleket törleszteni kell, amihez fedezet szükséges; nem elég megvenni egy autót kedvezményes áron, utána azt fenn is kell tartani stb.; az adócsalóknak tejjel-mézzel folyó kánaáni állapotokat teremt; vajon egy újabb Ratkó-korosztály megkérdőjelezhetetlenül és egyértelműen hatalmas előny-e a nemzetnek, a hazának (most nem a szülőkről beszélek, hiszen a program állami), avagy ezzel esetleg újabb terhek keletkeznének – lásd Ratkó-korosztállyal kapcsolatos valamennyi vizsgálódást; ha az elkövetkezendőkben hirtelen sok gyerek születne, ám az oktatási és az egészségügyi helyzet, az oktatásba, tudományba, művészetbe, az élet szinte valamennyi területébe történő diktatórikus beletenyerelés nem okozhatja-e majd azt, hogy az államnak igen „drága” gyerekek az első adandó alkalommal éppen úgy kezdenek majd elszivárogni és menekülni az országból, ahogy teszik ezt most is a legjobbak, s a „gyermekbefektetés” eredménye csőd lesz; vizsgálta-e bárki is a családvédelmi programnak a nyugdíjrendszerre való kihatását stb., stb.
Szóval, ha Botka egykor a „fizessenek a gazdagok” programjával állt elő, most Orbán a „fizessünk a gazdagoknak” programjával.
Aztán milyen duma volt az, hogy a pénzeket pótlandó, amit a multik innen kivisznek, a magyar nagyvállalkozók fektessenek be külföldön, és ők meg hozzák haza a kikerült tőkét? Egyrészt a multik rohadt nagy összegekért beruháztak itt, teremtettek munkahelyeket, a legkorszerűbb technológiákkal ismertették meg a magyar munkavállalókat, aztán leadózták azt, amit az Orbán-kormány rájuk szabott, majd az osztalékot kivitték. Mi ebben a csúnyaság, miért kell most őket ezért ellenszenvessé tenni? És az, hogy a magyar nagyvállalkozók külföldön befektetnek, hogy „visszahozzák” azt a korpát, amit a multik kivittek, egyrészt hazugság, mert a két összeg köszönőviszonyban sincs egymással, másrészt az a gyanúm, hogy azzal, hogy a magyar tőkét „nemzetköziesítik”,
valójában saját összelopott pénzüket próbálják imígyen megvédeni és hozzáférhetetlenné tenni egy esetleges hatalomváltást követően.
Nem beszélek most OV jövőképéről, ahol továbbra is meghatározó szerepe van az olajos kezű munkásnak, nem beszélek az oktatásról elhangzott ostobaságokról, mindössze azt jegyezném meg, hogy a cigányozással, spekulánsozással, háttérhatalommal és a tiszta, vagyis nem kevert nép fogalmának emlegetésével Orbán a Jobbik pozíciójába helyezte magát, s ugyanazt a retorikát alkalmazza. Vicces ez annak tükrében, hogy közben a vezér a kommunisták és a nácik együttműködésével riogatja a magyar választót, a vörös- és barnainges összefonódással, miközben maga büszkén feszít a barna ingében.
Orbán refrénszerű mondása, de nevezhetjük ráolvasásnak is, így hangzott: „Győzni fogunk, újra és újra győzni fogunk!”
A Szovjetunió Kommunista Pártjának 1934-ben összehívott XVII. kongresszusát a „győztesek kongresszusának” nevezték el. Utána következett a sztálini diktatúra igazi terrorja és leszámolása.
Hát csak mondom.
Gábor György
Orbán Viktor a hétvégi évértékelő beszédében egy hétpontos segítő akciótervet jelentett be, ami szerinte demográfiai fordulatot hozhat. A Policy Agenda ennek kapcsán azt nézte meg, hogy milyen bérpolitikai, és munkaerőpiaci problémák nehezítik a gyermekvállalási korban lévő nők helyzetét.
A kormányzati hétpontos intézkedési programnak mindössze két eleme érinti azt a kérdést, hogy mivel lehet segíteni a kisgyermekes anyukáknak a munka világába történő visszatérését. A bölcsődei ellátórendszer kiszélesítése, és a kisgyermekkel otthon maradó nagyszülői GYED-program bevezetése elvileg megteremthetik annak a lehetőségét, hogy aki tud, az minél előbb visszatérhessen munkahelyére. Ugyanakkor nem biztos, hogy ez a valódi probléma.
Ismert, hogy a munkaerőpiacon jelentős hátrányban vannak a nők a férfiakhoz viszonyítva. Legutolsó rendelkezésre álló adat szerint (2016. év) egy férfi átlagfizetése 16%-kal (majd kéthavi bérrel) magasabb, mint a nőké.
2018. harmadik negyedévében a foglalkoztatottak 55%-a volt férfi, miközben a munkavállalási korú lakosság körében ez az arány 48,5%. Ez azt jelenti, hogy most 590 ezer fővel több nőnek kellene dolgoznia a foglalkoztatottak körében, hogy a dolgozni tudó lakosságon belüli arány teljesüljön. Ez természetesen nem elvárható cél, hiszen a potenciális női munkavállalók közül többen gyermekük nevelése miatt vannak távol a munkaerőpiactól.
Ebben a tekintetben nem „lóg ki” a magyar munkaerőpiac a V4-ek „sorából”, ugyanakkor lemaradásban van az észak- és nyugat-európai országoktól:
A nők foglalkoztatásán belül minden egy százalékos arány-javulás (a férfiak változatlan foglalkoztatási szintjével számolva) 68 ezer új női foglalkoztatottat jelentene. Azzal tehát, ha elérnénk a nők foglalkoztatásán belül az északi-országok szintjét, 204 ezer fővel több női munkavállalónk lenne, akik munkajövedelmük által jelentősen növelnék a háztartásuk bevételeit.
A nők munkaerőpiaci hátránya nem csak a foglalkoztatottsági arányukban, és az átlagos bérek különbségében jelenik meg. Sokkal nagyobb társadalmi problémát jelent a bérrendszeren belüli egyenlőtlenség. Ennek pedig már van az állam által előidézett oka is.
Amennyiben a versenyszféra 5 fő feletti foglalkoztatóit és a közszférát nézzük, akkor látszik, hogy ebben a szegmensben 2016-ban 50,5%-a volt a női dolgozók aránya. (Ennek fő oka, hogy a közszférában dolgozók 75%-a nő.)
Az egyes jövedelmi kategóriákban jelentős a nemek közötti különbség. A társadalom rosszabbul kereső alsó felének (első öt decilis) 52%-a nő, míg a felső ötödben már csak 49%. Amennyiben a felső tíz százalékot, a legjobban kereső réteget nézzük, ott már csak 38%-os a nők aránya.
Amennyiben a kereseteket összeadjuk, akkor az 5 fő feletti foglalkoztatóknál és a közszférában dolgozók körben a bruttó jövedelem 53%-át viszik haza a férfiak, és így 47%-át a nők. A 35 év alatti dolgozói társadalom esetében azonban a nők már csak 43%-át szerzik meg a munkajövedelmeknek.
Egyrészt a törvényben szabályozott bérek kapcsán (közfoglalkoztatott bérek, minimálbér, garantált bérminimum), másrészt az adórendszeren keresztül. Azáltal, hogy a férfiak a jobb kereseti kategóriákban vannak, az egykulcsos adórendszer konzerválja a férfiak és a nők közötti nettó béregyenlőtlenséget. Amennyiben az állam azt akarná, hogy a nők is jobb kereseti viszonyokkal rendelkezzenek, akkor direkt módon tudna azzal segíteni, ha az adórendszerben a mediánjövedelem alattiak esetében alacsonyabb adókulcsot érvényesítene, mint a felső 10%-ba tartozóknál.
A másik állami beavatkozási eszköz a minimálbér és a garantált bérminimum emelése lenne. Az utolsó béradatok alapján (2016. év) a nőket – az arányokat tekintve – jobban érintette ez a két bér. Ebből következően ennek emelése nagyobb segítséget jelent a női munkavállalóknak, mint a férfiaknak. A közmunka terén – ahol szintén az állam határozza meg a béreket – az elmúlt években azt látjuk, hogy „elnőiesedett” ez a munkavállalói réteg. 2018. decemberében a közmunkásoknak már 59%-a nő volt, ezzel szemben négy évvel korábban még csak 48%-uk. Eközben a minimálbér jelentősen elszakadt a közfoglalkoztatotti bértől, ami azt is jelenti, hogy a nők kerültek rosszabb anyagi helyzetbe ebben a munkavállalói csoportban is. (A Policy Agenda egy korábbi elemzésében bemutatta, hogy a közmunkásoknak csökkent a reálkeresete.)
A nők béregyenlőtlensége, és a munkaerőpiacon meglévő kisebb részvételi arányuk egyértelműen olyan elemek, amelyek bizonytalanságot okoznak a jövőt illetően. Ez pedig talán nagyobb hatással van a gyermekvállalási kedvre, mint a most bejelentett intézkedések. Ugyanakkor a kormány éppen ezen a területen nem akar ellépni az eddigi politikájától, és mérsékelni az egyenlőtlenségeket.
Egy közelmúltban felfedezett eljárás azonban új reményt adhat a daganatos betegeknek: a kezelés során a daganatsejteket tulajdonképpen kicsalogatnák a koponyából, hogy meggátolják a tumor kifejlődését. Az eljárást a közelmúltban az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet (FDA) is elismerte. – olvasható a HáziPatika.com-on.
Az agydaganat ijesztően hangzik, de tünetei már a kezdeti stádiumban is árulkodóak, így felismerése könnyebb, kezelése pedig hatékonyabb.
Az agydaganat rendszerint az agyi szövetekben kezd fejlődni, az agyidegeket támasztó, illetve táplálékkal is ellátó kötőszöveti sejtekből kiindulva.
Mivel a koponyában szűkös a hely, a tumor nem sokáig tud fejlődni anélkül, hogy ne kezdené el nyomni az agyszövetet. Emiatt már viszonylag korai stádiumban is tüneteket okoz: ilyen az ébredéskor érzett fejfájás, a visszatérő szédülés vagy a hányinger nélküli hányás. Többféle műtéti eljárást is alkalmaznak a kezelésére, egy amerikai kutatócsoport azonban teljesen új módszerrel kezelné a betegeket.
A kutatók az eljárást A hamelni patkányfogó című német mondához hasonlították, melyben a főszereplő egy varázserejű síppal csalogatta ki a patkányokat a városból. A síp ez esetben egy vékony cső, amely az agytumorból „szipkázza ki” a daganatsejteket egy tárolóba, innen pedig a sebész távolítja el anélkül, hogy az agyszövetekhez hozzáérne. Hogy a rákos sejteket megtévesszék, az eszközt az agy fehérállományának álcázzák a kutatók, a tumor ugyanis azon a területen fejlődne ki.
Az eljárást már sikeresen tesztelték patkányokon, de egy hosszú kutatási periódus még megelőzi az első betegek kezelését. Nagy reményeket táplálnak azonban a kutatók az olyan betegségek kezelésében, mint a glioblastoma – ez az egyik legveszélyesebb, máig gyógyíthatatlan agydaganat, amely kezelés nélkül alig néhány hónap alatt végzetessé válhat.
