Kezdőlap Szerzők Írta FüHü

FüHü

9400 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Meglepett már valakit egy sétarepülés kuponnal?

0

Egy sétarepülés kuponnal még választható útvonalon is lehet repülni Budapest felett. Ki ne álmodozott volna arról, hogy egyszer Budapestet a levegőből csodálja meg?

Biztosan sokan érzik ezt így. Az Élménypláza különleges ajánlatai között, most sétarepülés is választható. A repülés iránti vágy sokakat foglalkoztat, így kicsiknek, szülőknek és nagyszülőknek is tökéletes ajándék lehet a megvásárolt élmény kupon.

Ma már bárki megteheti azt, hogy élményrepülésre indul a főváros felett. A világ szépségeinek felfedezése, a festői tájak, a lakókörnyezetünk megismerése sokakat vonz. Szeretteinket, barátainkat, ismerőseinket is megajándékozhatjuk ezzel a különleges élménnyel. A pilótafülkéből letekintve láthatjuk a tájat, megismerhetjük a pilóta tevékenységét, így leírhatatlan élménnyel gazdagabban térhetünk haza. A pilótafülkében. végig nyomon követhetjük a felszállást és a leszállást is, hallhatjuk, ahogy a pilóta az irányítótoronnyal egyezteti az utazás részleteit. A pilótafülkében a kicsik megismerhetik a bonyolult műszerfal minden egyes apró részletét. Egy ilyen élmény biztosan maradandó lesz bármely korosztály számára.

A sétarepülésre előzetes időpontegyeztetés után kerülhet sor és legalább a program előtt két héttel kell ezt megejteni. A pilótával közösen lehet megtervezni az útvonalat, és menet közben is lehet azt módosítani.

A különleges élményvoucher 3 fő részére 20 perces repülést tartalmaz, amely a hét bár mely napjára kérhető. Lehet ez egy hétvégi élmény, de egy kellemes nyári hétköznapi szünidős program is. A programot 6 éves kor alatt nem ajánlják. 6 és 18 éves kor között pedig szülői hozzájárulás szükséges. Ha az időjárás rosszra fordul, akkor az időpontot meg lehet változtatni és másik időpontban is fel lehet használni a megvásárolt kupont. Az Élménypláza weboldalán érdemes megnézni a többi lehetőséget is, hiszen az is elképzelhető, hogy a sétarepülés napjára még egy különleges programot beiktathassanak a résztvevők. Mi biztosak vagyunk abban, hogy ez a nap felejthetetlen lesz minden résztvevő számára.

Uniós átlag körüli a magyarok egészségügyi terhe?

0

A napi tapasztalatokkal nem mindenben egybevágó uniós adatsor szerint a magyarok az EU-átlaghoz közelinek ítélik meg egészségügyi kiadásaik terhét. Csak minden nyolcadik szerint fizet érte sokat.

Két éve az Európai Unió (EU) lakosságának több mint fele (55 százalék) arról számolt be, hogy a háztartásnak az orvosi ellátásért fizetendő összege nem jelentett pénzügyi terhet. Egyharmad (34 százalék) azt állította, hogy az egészségügyi költségek némi, közepes pénzügyi terhet rónak rájuk, míg 11 százalékuk az ilyen kiadásokat a háztartások költségvetésének súlyos pénzügyi terheinek tekinti – olvasható az Eurostat ma nyilvánosságra hozott jelentésében.

Forrás: Eurostat

Az orvosi ellátás az egyéni egészségügyi szolgáltatások, például a vizsgálatok vagy kezelések. Magában foglalja a gyógyító, rehabilitációs vagy hosszú távú egészségügyi ellátást, a lelki egészségügyi ellátást, valamint a megelőző orvosi szolgáltatásokat. A fogászati ​​ellátás és a gyógyszerek nem tartoznak ide.

EU-szinten az orvosi ellátás észlelt pénzügyi terhe

azok számára volt a legmagasabb, akik két főből álló háztartásokban éltek,

akik legalább egy 65 éves vagy idősebb személyt foglaltak magukba (ezekben a háztartásokban az emberek 13 százaléka számolt be arról, hogy az egészségügyi ellátás nagy pénzügyi terhet jelent). Az egyszemélyes háztartásokban élők (12), az eltartott gyermekek nélküli háztartások (12), a két felnőtt háztartás és az eltartott gyermekekkel rendelkező háztartások (mindkettő 10 százalék) azt mutatják, hogy az egészségügyi ellátás nagy terhet ró a költségvetésre.

Cipruson volt a legnagyobb arányban azok aránya, akik arról számoltak be, hogy az egészségügyi költségek nagy pénzügyi terhet jelentettek (39 százalék), Bulgária (32), Olaszország (29) és Lettország (28). Ezzel ellentétben Dániában, Szlovéniában és Svédországban (egyaránt 86), Észtországban (85) és Franciaországban (84) a legnagyobb arányban válaszolták azt, hogy az orvosi ellátásért fizetett kiadás hányada nem okozott gondot.

A magyarok 12 százaléka mondta azt, hogy komoly nehézséget okoz az alapellátásra fordított kiadásuk a családban, és

az uniós átlagot meghaladó arányban nevezték problémamentesnek ezt.

Az EU lakosságának csaknem fele (48 százalék) szerint nem jelentettek pénzügyi terhet a fogászati vizsgálatok vagy kezelések költségei. Ezeket 35 nem számottevőnek, 17 százalékuk soknak találta.

Itt is Ciprus van a legrosszabb szélen (47), őt követi Olaszország (39), Lettország (36) és Spanyolország (34). Ezzel szemben Dániában az emberek 79 százaléka, Hollandiában és Svédországban 77 mondta azt, hogy ezek a költségek nem okoztak pénzügyi terhet a háztartásban.

A magyar adat itt is némi meglepődésre ad okot

mind a problémamentesek magas (58) és a drágállók alacsony (15 százalék) volta alapján.

Alighanem a gyógyszerkiadásokkal kapcsolatos magyar válaszok állnak legközelebb a mindennapos tapasztalatokhoz. Itt a hazai bevallások szerint a családi költségvetésből már 18 százaléknyian sokallják a kiadást, és alig 40 százalék számára nem okoz gondot kifizetni.

Ugyanebben az EU-átlag 49 százalék, 39 arról számolt be, hogy ezek a költségek némi pénzügyi terhet jelentenek, és 13 százalékuk ítélte soknak.

Lengyelországban kimagaslóan nagy arányban (40 százalék) találták nagynak a gyógyszerkiadást, majd Ciprus (34), Bulgária (33) és Lettország (30) következett. Ezzel ellentétben Franciaországban (90), Dániában (84) és Svédországban (78) volt a legnagyobb azok részesedése, akik szerint nem megterhelő a családi büdzsére ez a kiadás.

Azt hangsúlyozni kell, hogy – noha közelebbi módszertant nem közöl az Eurostat – ezek a számok a családok egy tagjának megkérdezéséből álltak össze, nyilván szubjektív megítélést mutatnak a válaszok.

Mi múlik az európai választáson?

0

„Ha a nemzetállamok visszatérnek, s ha a meghatározó pártok nem tudják hatalmi ambícióikat az integráció érdekében korlátozni, akkor nem csak uniónk nem lesz belátható időn belül, de béke sem. Hogy a kelet-európai haramiakormányok – élükön a magyarral – mit tesznek vagy mit nem eközben, az csak abból a szempontból érdekes, hogy szemléletes élőképben mutatják be addig is, mi lesz szerte a kontinensen, ha nem létezik többé Európai Unió.” – idéz Ara-Kovács Attila Diplomáciai jegyzete első bekezdéseként.

Múlt héten a Project Syndicate című portál – mely általában neves közéleti személyiségek véleményének ad helyet – közölte Soros György Európa, ébredj fel! című cikkét, mely meglepően élesen mutat rá azokra az okokra, amelyek miatt az Európai Unió nevű projekt, mely évtizedeken át remekül működött és fejlődött, most zátonyra látszik futtatni. Nem előzmények nélküli az írás. 1936-ban, a Budapesten megjelenő német nyelvű lap, a Pester Lloyd közölte először annak a, később könyv formában is publikált esszének az első változatát, mely Achtung Europa! – vagyis Európa, vigyázz! – címmel keltett világszerte feltűnést. A szerző a Nobel-díjas író, Thomas Mann volt.

Mann és Soros írása úgy viszonylik egymáshoz, mint a 20. és 21. század. Míg az Európa, vigyázz! mintegy 200, addig Soros cikke, mindössze kétoldalas – ez a különbség a részletes narratívákat igénylő modern korszak és a digitalizált posztmodern között. Ám a jelek szerint ezzel az eltéréseknek vége is; a két könyv azonos jellegű fenyegetésekkel szembesíti a világot, s csak rajtunk múlik, hogy a szörnyű következmények is azonosak lesznek-e.

Thomas Mann könyvének kulcsmondata ez: „Az új világ gyermekei […] az erőszakon kívül csak a hazugságban hisznek.”

Soros Györgyé pedig a következő: „Nehéz elképzelni, hogy hogyan kerülhetnek ki győztesen az Európa-barát pártok a májusi választáson, hacsak nem helyezik Európa érdekeit a sajátjaik elé.”

Igen, ma is szaporodnak korunk gyermekei, akik az erőszakon kívül csak a hazugságban hisznek, és az első világháború után is a nagy, Európa iránt egyébként elkötelezett polgári liberális és szociáldemokrata pártok sem voltak képesek saját érdekeik elé helyezni a közös európai jövőt.

Az Európai Uniót megalapozó tizenkét politikus – Konrad Adenauer, Joseph Bech, Johan Beyen, Winston Churchill, Alcide de Gasperi, Walter Hallstein, Sicco Mansholt, Jean Monnet, Robert Schuman, Paul-Henri Spaak és Alberto Spinelli – megtapasztalta, mit szül az erőszak és a hazugság, ugyanakkor tisztában volt vele, hogy a közös érdeket nem írhatja felül semmi más, különösen nem a politikai önzés. Mindannyian az egyes nemzeti indulatokat meghaladó érdekként fogalmazták meg az együttműködést elindító Chartát. Egy dologról feledkeztek meg csupán, hogy szankciókat teremtsenek az olyan jövendő politikai törekvésekkel szemben, melyek az unió előtti világba szeretnék visszavinni Európát. Monnet már 1943-ban megfogalmazta, hogy: „Nem lesz béke Európában, ha [a háborút követően] a kontinenst ismét a nemzeti szuverenitás alapján szervezik újjá. […] Európa államai túl kicsik, semhogy polgáraiknak garantálni tudnák a szükséges jólétet és társadalmi fejlődést. Európa államainak ennélfogva föderális formában kell újjászervezniük magukat.” Ugyanakkor fel sem merült benne, hogy a második világháború kataklizmája után ne ugyanerre a következtetésre jusson mindenki más.

Pedig a történelem során több ellenpélda létezett a kontinensen.

Fel Európa ellen! – Putyin, Trump, Farage, a háttérben pedig Le Pen szédíti a népet.

Hihetetlen bár, de tény: a 16. évszázadban Lengyelország – hogy egészen pontosak legyünk a lengyel-litván perszonálunió – volt a kontinens legnagyobb állama; területe több, mint tízszerese volt a mai Magyarországnak, illetve közel kétszerese a mai Franciaországnak. Nemességének számaránya is felülmúlt minden más államot. Ez a nemesség komoly fegyvert kapott az 1652-es országgyűlésen elfogadott liberum veto révén: vagyis vétójogot. Minden egyes nemes megvétózhatott bármilyen törvényt vagy javaslatot. Először tehát Lengyelország fejlődése állt le, mert az egyes részérdekek alapján mindig akadt olyan nemes, aki nemmel szavazott a különböző modernizációs törekvésekre. Egy idő után az államigazgatás sem tudott már működni. Így aztán nem csak a fejlődés akadt meg, de az ország védereje is szétforgácsolódott. Lassan fogyni kezdett az ország területe, mígnem aztán 1793-ban Lengyelország már nem létezett: Ausztria, Poroszország és Oroszország felosztotta területét egymás között.

Az analógia a nemzeti szuverenitást felszámoló lengyel nemesek és a nemzetállami újjászületést sürgető és ezzel az uniót ellehetetleníteni kívánó, szétszavazó mai kormányok, politikai csoportok között elszomorítóan nyilvánvaló. Ha a nemzetállamok visszatérnek, s ha a meghatározó pártok nem tudják hatalmi ambícióikat az integráció érdekében korlátozni, akkor nem csak uniónk nem lesz belátható időn belül, de béke sem. Hogy a kelet-európai haramiakormányok – élükön a magyarral – mit tesznek vagy mit nem eközben, az csak abból a szempontból érdekes, hogy szemléletes élőképben mutatják be addig is, mi lesz szerte a kontinensen, ha nem létezik többé Európai Unió.

Frissítve!!! Az ellenzéki képviselők kivonultak a Parlamentből és a Suzukihoz mennek

0

Kivonultak az ellenzéki és a független képviselők a parlamentből. A Mérce értesülései szerint Orbán Viktor személye ellen tiltakoztak volna, de mivel ő elutazott Izraelbe, elhalasztották az akciót. Most a rabszolgatörvény elleni tiltakozást folytatták a kivonulással.

Nem álltak fel az ellenzéki képviselők Kövér László bevonulásakor, mivel szerintük, ha az Országgyűlés elnöke nem adja meg nekik a tiszteletet, ők se adják meg a házelnöknek. A napirend előtti felszólalások alatt aztán folyamatosan elhagyják a termet.

Sokkoló élmény hatása alatta vagyok még mindig – mondta Kövér László, miután az ellenzék kivonult a parlamentből. Ezután Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője jelentette be viccesen, hogy ő inkább az ülésteremben maradna.

Az ellenzéki parlamenti képviselők ezután közös sajtótájékoztatót tartottak

Majd kocsiba szálltak, és elindultak Esztergomba, ahol a Suzuki gyárnál fognak tiltakozni a gyár szakszervezet- és dolgozóellenes lépései ellen. Útközben megállnak a köztévénél.

Szabó Tímea szerint ez „propagandahétfő”, ezért nem vesznek részt az ülésen. Egységesen lépnek fel továbbra is a „rabszolgatörvény” ellen, együtt maradnak, ezt nem tudja szétverni Orbán.

Csárdi Antal azt kifogásolta, hogy a Suzuki-gyárban nem jöhet létre szakszervezet. Szerinte határozott üzenet kell, ha a kormány nem lép, az ellenzék egységesen lép.

Jakab Péter arról beszél, hogy „gyáva miniszterelnöknek nincs hazája”. Orbánnak december 12-én még volt mersze bemenni, most viszont elhagyta az országot. „Orbán ne provokálja a magyar munkavállalókat”, mert ha az asztalra csapnak, nem lesz elég kiírni a plakátra, hogy az ország jobban teljesít.

Hadházy Ákos arról beszél, nem fogadják el az eddigi játékszabályokat. Kifogásolta, hogy a mentelmi bizottság szerint nem sérült a mentelmi joguk, mikor az MTVA-ból kidobták őket. (A bizottság mai ülésén helyben hagyta Kövér László házelnök korábban a képviselőkre kirótt büntetését.)

Szél Bernadett is azt mondta, a kormány a propagandahétfőt csinálja a négy fal között, ők kimennek a Parlamentből.

A Jobbikosok rövid időre visszamentek a terembe, mert két új képviselőjük esküt tesz, utána mennek ők is Esztergomba. A Jobbik frakciójából Staudt Gábor és Szávay István távozott – utóbbi zsidózás miatt -, helyükre Csányi Tamás és Bencsik János érkezik.

Tordai Bence közvetítése:

A képviselők az MTVA-nál gyülekeznek

Több képviselő be is ment a köztévébe. Szabó Tímea azt mondja, azt akarták megtudni, a köztévé beszámol-e az ellenzéki akcióról. Papp Dániel nem ment le tárgyalni, aki lement, az meg nem illetékes tartalmi kérdésben. Hadházy azt mondta, a sajtóosztály vezetője tárgyalt velük.

A képviselők azért találkoztak a Kunigunda útnál, hogy a köztévének még kínosabb legyen, ha nem számol be az ellenzéki akcióról.

Elindult a képviselők konvoja Esztergomba

Demeter Mártát közben kirúgták a Honvédelmi bizottságból

Először fordult elő 1990 óta, hogy egy megválasztott képviselőt megfosztottak bizottsági tagságától.

Akkor sem bírságolható egy spontán tüntető, ha lelép a járdáról

0

Három ügyben is megszüntette a bíróság a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) diáktüntető ügyfelei ellen folyó szabálysértési eljárást. A rendőrség eredetileg azért büntette meg a tüntetőket, mert még 2018 márciusában egy bejelentett tüntetés után továbbvonultak a tömeggel, és eközben az úttestre léptek. A rendőrség szerint ezzel megsértették a KRESZ szabályait, amiért 30 000 Ft szabálysértési bírságot kellett volna fizetniük.

Az utóbbi években rutinszerűvé vált, hogy a bejelentett tüntetések végén a tömeg egy része nem vonul el, hanem új, szervező nélküli, vagyis spontán tüntetésbe kezd. A spontán tüntetések rendszerint vonulásosak, és ilyenkor, ha nagyobb a tömeg, akkor egy része az úttesten is halad. Az is rendszeressé vált, hogy a rendőrség az ilyen spontán tüntetések résztvevőit igazoltatja, majd több tízezres bírsággal sújtja. A rendőrség eljárásából arra lehet következtetni, hogy nem ismeri el jogszerűnek a spontán tüntetéseket és ezért minősíti a résztvevők úttestre lépését a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének.

A spontán tüntetéseket is védi a gyülekezési jog

A TASZ többször felhívta már a rendőrség figyelmét arra, hogy a spontán tüntetéseket éppen úgy védi a gyülekezési jog, mint a bejelentett demonstrációkat. A rendőrségnek ilyenkor is kötelessége védeni a résztvevők gyülekezési szabadságát és biztosítani a rendezvényt. Természetesen a veszélyes közúti helyzetek megelőzése is a rendőrség dolga, és ennek során végső soron akár visszavezetheti a tüntetőket a járdára vagy fel is oszlathatja a tüntetést, ha más, enyhébb eszköz nem áll rendelkezésre.

A TASZ ügyfeleinek esetében azonban nem ez történt. A zebrán áthaladó tüntetőket rendőrsorfal választotta el az autóforgalomtól, így bár valóban piros jelzés idején haladtak át az úttesten, a járműforgalmat nem akadályozhatták, ráadásul okkal feltételezhették, hogy a rendőrség biztosítja a demonstrációt. A bíróság azt is megállapította, hogy a rendőrök nem szólították fel a tüntetőket az úttest elhagyására, így tettük jogellenessége sem lehetett nyilvánvaló az adott pillanatban. Ezek alapján a bíróság a TASZ mindhárom diáktüntető ügyfelének ügyében megszüntette az eljárást.

“Bízunk benne, hogy ezek a bírósági döntések világossá teszik a rendőrség számára, hogy a spontán tüntetések jogszerűek, és azokat biztosítaniuk kell. Jogellenes az a gyakorlat, hogy a rendőrség szabálysértési bírságolással igyekszik elvenni a tüntetők kedvét a spontán demonstrációktól” – mondta el Dojcsák Dalma, a TASZ jogásza.

Az anonimizált bírósági végzés innen letölthető.

A diáktüntetőket dr. Hüttl Tivadar, a TASZ jogsegélyszolgálatának vezetője képviselte.

Guardian az izraeli és V4 országok kapcsolatáról

0

A lengyel-izraeli diplomáciai viszály kapcsán azt írja az újság, hogy próbatétel elé állította magát Netanjahunak az a törekvése, hogy közeli kapcsolatokat alakítson ki a négy közép-európai állammal.

Ezt ellensúlynak szánja az EU más tagállamával szemben Brüsszel közel-keleti politikájának befolyásolására. A rosszallók szerint a kormányfő a cél érdekében szemet huny a V4-ek országaiban tapasztalható revizionizmus, illetve antiszemitizmus fölött. Ez a politika nem eredménytelen, mert mint az ország ENSZ-nagykövete a minap elmondta: az unió több tagja is el akarta ítélni az USA-t, amiért az Jeruzsálembe költöztette nagykövetségét, ám ezt néhány keleti tagállam megakadályozta.

Az izraeli vezetőnek igen baráti a viszonya Orbán Viktorral, akit az újság szélsőjobboldalinak minősít. Mindketten a kampányguru Finkelstein ügyfelei voltak. Krekó Péter arra hívja fel a figyelmet, hogy jelentős hasonlóságok mutatkoznak a két politikai modell között. Mindketten korrupt és tekintélyelvű rendszert építettek és állandó támadásoknak kitettnek éreztetik magukat. A magyar miniszterelnök tagadja a zsidóellenességet, ám dicséri Horthyt. Úgy tűnik, a Soros György elleni hadjárat is sokszor alkalmaz antiszemita utalásokat. Netanjahu fedezi magyar kollégáját. Az izraeli baloldali Meretz Párt vezetője nagyon sajnálatosnak tartja, hogy a zsidó nép hazájának kormányfője antiszemita és rasszista országokat mos tisztára.

A Fidesz és az Európai Néppárt

„A Fidesz mozgástere a Néppártban közelít a nullához, s lehet, hogy a pártcsalád előbb-utóbb elérkezettnek látja majd azt a pillanatot, ami a magyar párttól való megszabadulást elhozza, ugyanakkor nem hagy a Fidesznek elég időt, hogy gyűlöletkampányát az EP-választások előtt a Néppárttal szemben is elindíthassa.” – kezdi Diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.

Amikor néhány napja az Európai Parlament baloldali csoportjának csúcsjelöltje, a holland Frans Timmermans felszólította az európai szavazókat, hogy ne szavazzanak az Európai Néppártra, mert az nem hajlandó kivetni magából a ma már minden negatív jelzőt kiérdemelt Fideszt, nyilvánvalóan egyfajta „kontinentális pártpolitikai” szempontot követett. A baloldal kampány-versenyben van a konzervatív Néppárttal, így egy efféle érvelést sem lehet ennek keretein kívül értelmezni.

Ugyanakkor mégsem hagyható figyelmen kívül, hogy – hasonló megfontolásokból – Emmanuel Macron francia elnök is megtette ugyanezt, sőt már régebben, jóval a kampány elindítása előtt a liberális képviselői csoport vezetője, Guy Verhofstadt volt belga miniszterelnök is a magyar miniszterelnökben és pártjában jelölte meg mindazt, ami Európa bűnös múltjából napjainkig megmaradt.

Példátlan nyomás van az Európai Néppárton (EPP), ráadásul

Manfred Weber személyében egy olyan csúcsjelöltet választott a pártcsoport magának, akit önmagán kívül senki sem tart alkalmasnak a feladatra.

Alkalmatlanságának legfőbb bizonyítéka, hogy az elmúlt öt év kicsinyes és megbukott konzervatív taktikái javarészt az ő nevéhez fűződnek, s láthatóan mindig valaki mást küld a tűzvonalba maga helyett, ha egy álláspontért meg kell küzdeni.

Nem véletlen, hogy olyan találgatások kaptak lábra, miszerint az EPP csöndben megfeledkezik Weberről, s helyette azt a Michel Barnier-t fogja vezetőnek megnevezni, aki mindent tud az Európai Unióról, hisz nem véletlenül lett épp ő az unió részéről a Brexit-főtárgyaló, ráadásul az EPP alelnöke, s számos nyelven tud frappánsan kommunikálni mind a parlamenti vitákban, mind pedig a sajtóval. Ezek az erények Weberből maradéktalanul hiányoznak. Viszont minél közelebb kerülünk a májusi választáshoz, annál nehezebb lesz Webertől úgy megválni, hogy az ne az EPP gyengeségét türközze, ami nem épp egy előnyös pozíció a választási versengésben.

De érdemes azért átgondolnunk, valóban reális elvárás-e a Néppárttal szemben, hogy kizárja soraiból azt a Fidesz-képviselői csoportot, amely a maga tizenkét emberével mégis csak jelentős súlyt képvisel? Hoz-e annyit egy ilyen lépés, hogy megérje kockáztatni? Illetve, visz-e annyit, hogy mégis megérje?

Meg kell vallanom, egyelőre még hajlok arra, hogy az EPP-nek előnyösebb benntartani saját saraiban a Fideszt, de ez a korábbi meggyőződésem sokat vesztett szilárdságából. Az elmúlt hónapokban úgy gondoltam: a Fidesz és Orbán jelentette probléma legoptimálisabb megoldása, ha egyelőre benn tartják a pártcsaládban, hisz így sokkal hatékonyabban tudnak rá nyomást gyakorolni. Ennek a pozíciónak meg van az az előnye is, hogy nem a kiűzött Orbán játszhatja el az áldozati szerepet, hanem az EPP vezetése, melynek nap mind nap meg kell küzdeni az Orbán megtestesítette Európa-ellenes gonosszal és nacionalista primitivitással.

Szintén nem mellékes szempont: ha Orbánt kivetik magukból, az kampányát nem a baloldal és a Macronnal kiegészült liberálisok ellen vezeti majd, hanem a Néppárt ellen. Elemi érdeke egy ilyen politika, hisz ezzel átrendezheti az erőviszonyokat a jobboldalon, súlyt és egyben hangsúlyt, valamint legitimitást adva a szélsőjobboldalnak s a moszkvai érdekeknek. Meggyőződésem, hogy Orbán kihívó magatartása az EPP-vel szemben azért erősödött fel az elmúlt egy évben, s erősödött még tovább az utóbbi hónapokban, mert maga akarta elérni, hogy kitegyék a Néppártból. Ezzel szabad kezet kapott volna, hogy maga köré gyűjtse a részben Moszkva által mozgatott és pénzelt szélsőjobboldalt.

Úgy vélem, az EPP-ben az a döntés született, hogy a választásokig benn tartják a Fideszt, s a májusi eredmények tükrében gondolják majd újra a dolgot, ami szólhat egy orbántalanított Fidesz további benntartásáról, vagy pedig a Fidesz kizárásáról.

Az EPP-re nehezedő nyomás viszont azt sejteti: valamennyi konkurens érzékeli a helyzet változását. A parlament egyébként – leszámítva a jobboldali és baloldali széleket – olyan, mint egy nagy család: titkok szinte nincsenek. Viszont léteznek baráti kapcsolatok olyan különböző pártállású képviselők között, akik megosztják gondjaikat egymással. Orbán vonatkozásában ez fokozottan így van, hisz ő és pártja olyan tehertétel az EPP-n, amitől nagyon sok konzervatív képviselő szívesen megszabadulna – ráadásul inkább előbb, mint utóbb. Csak még annak módja nem világos. Így számos olyan belső vívódás kapott nyilvánosságot, amit az EPP nem feltétlenül akart nagydobra verni, de ezek mind azt mutatják, a Fidesz mozgástere az EPP-ben közelít a nullához, s lehet, hogy a pártcsalád előbb-utóbb elérkezettnek látja majd azt a pillanatot, ami a magyar párttól való megszabadulást elhozza, ugyanakkor nem hagy a Fidesznek elég időt, hogy gyűlöletkampányát tavasszal az EPP-vel szemben is elindíthassa.

Angela Merkel német kancellár február 7-i pozsonyi villámlátogatása bizonyos vonatkozásban bepillantást enged abba a folyamatba, ami a január 22-i francia-német Aacheni Szerződéssel vette kezdetét, s aminek célja az unió átszervezése és mentesítése azoktól a problémáktól, melyek közül az egyik legfontosabb az, amit az unióra nézve a V4-ek közül Lengyelország és Magyarország jelent. A kancellár nyilvánvalóan le akarja választani legalább a szlovákokat a lengyelek és magyarok képviselte „gonosz tengelyéről”, de ha lehet – és úgy tűnik, hogy lehet – akkor a cseheket is. Ráadásul idén novemberben általános választások lesznek Lengyelországban, s a felmérések azt mutatják, hogy az ellenzék akár a jelenlegi kormány fölé kerekedhet.

Egyik hír sem túlontúl biztató Orbán számára, aki ugyan tavaly Magyarországon megnyerte a választásokat, de az európai légüres térben mindent elveszíthet.

Szálljunk már le erről az összefogás című hamis lóról!

0

Higgadt latolgatásra hívom azokat, akiket érdekelnek a magyarországi politikai viszonyok. Nem tudok más fogódzót, mint a közvélemény-kutatások eredményei. Kilenc magyar közvélemény-kutató cég januári eredményeit nézve azonban rá kell jönnünk: ez sem biztos. A legmagasabb és a legalacsonyabb érték között ugyanis gyakori a nagy eltérés: a kormánypártokat például a Tárki 62, a Iránytű 41 százalékra méri.

A felmérésben nyolc pártot, és pártszövetséget mértek: a Fidesz-KDNP, a Jobbik, az MSZP-Párbeszéd, a Demokratikus Koalíció, az LMP, a Mi Hazánk (a Jobbikból kivált új párt), a Kétfarkú Kutyapárt (KKP) és a Momentum adatai szerepelnek.

Az első, ami szembeötlő: a választani nem tudó, bizonytalan szavazók aránya, bár csökkent némiképp, változatlanul magas: 30-35 százalékos.

Az egyszerűbb kezelés érdekében az egyes pártok két szélső eredményét összeadva, majd megfelezve juthatunk közelítő eredményre. Például: Fidesz-KDNP 62+41=103 Tehát kerekítve 52 százalékkal számoljunk.

Így nézve az összes többi párt – beleértve a parlamenten kívülieket is – támogatottsága 54 százalék. Ha csak a parlamenti pártokat nézzük, nagy a különbség: az összes parlamenti ellenzéki párt támogatottsága 45 százalék.

Ezekből a számokból egy következtetés biztosan levonható

Semmi értelme az „összefogás” iránti jajongásnak, bármennyire is népszerű. Figyelmeztető jel lehetne az is, hogy semmilyen összefogás nem hozott eredményt immár kilencedik éve. (Eltekintve néhány egyéni szavazástól, de ez marginális: országgyűlési választáson tán 2-3 mandátum sorsát döntötte el.)

Vegyük sorra, miért orbitális tévedés a mindenáron való összefogás erőltetése.

1. Általános, elvi alap: 1989-ben plurális, sokszínű politikai rendszert akartunk, ahol a választásokon egyenrangú, egymással versengő felek ajánlatairól dönthetünk

2. Számtani alap: ahogy a fenti számokból látható, a mai kormányerő többsége alig kérdéses. Ha az összes párt biztos szavazóit nézzük, akkor ugyan 52:54 az arány, ám ha  a parlamenti pártok szavazóit, akkor 52-45, ami már a kormányerő jelentős előnyét mutatja.

3. A 2. pontban vélelmezett eredmény azonban felettébb kétséges. Ugyanis nem lehet egy az egyben összeadni a támogatókat, hiszen mindig vannak olyanok, akik a közös listát/jelöltet nem fogadják el. Valószínű tehát, hogy a különbség nagyobb lenne a kormánypártok javára.

Ezzel együtt sem szerencsés teljesen kihagyni a számításból az együttes fellépést – csak tudni kell, mikor lehet hasznos. Egyéni jelöltek megszavazásánál lehet hasznos, akkor is az önkormányzati választásokon. Ott ugyanis ismerik egymást az emberek – és lehet olyan, emberi kvalitásaiban kiváló személyiség, akit az ellenoldali pártok is elfogadnak.

A májusra várható Európa parlamenti választásokon azonban kifejezetten KÁROS lenne a közös ellenzéki lista. Elsősorban azért, mert miközben az ellenzéki megszólalók lelkesen rágják a „Jobbikkal, vagy anélkül?” feliratú gumicsontot, aközben a Jobbik minden lehető helyen és időben kijelentette: nem óhajt közösködni a „libsikkel”, „komcsikkal”. Akkor miről beszélünk? Ugyanez a helyzet az LMP-vel.

Lehet, hogyha a Momentum és a KKP nem indít külön listát, így nem veszik el a rájuk adott szavazat, akkor 1, de maximum 2 képviselővel több ülhet az Európa Parlamentbe, a néppárti frakcióval szemben.

Itt van a kutya elásva: az Európa Parlamentnek ma súlyos kérdést kell eldöntenie. Az Unió erősíti az együttműködést, kooperációt a föderális berendezkedés felé haladva, vagy megmarad a „Nemzetek Európájának”?

A „Nemzetek Európája” koncepció meghagyná a „nemzetállamoknak” mai döntési önállóságukat. Ennek szemmel látható kimenetele lenne, hogy az erősebb, gazdagabb államoké lenne a döntés, a kicsik meg egymás ellenében marakodhatnának a lehulló koncon, ami egyébként a közeljövőben amúgy is kevesebb lesz.

Az EU parlamentjében egyelőre a többségben lévő néppárti frakció és ellenzéke nagy része is az Európai Unió erősítésével ért egyet, bár ezen belül is vannak szkeptikusabbak. A „Nemzetek Európája” hívei a szélsőjobb frakciójában ülnek. (Közbevetve: nyerne a közös listán bekerülő jobbikos képviselővel az Európa-barát magyar ellenzék?)

Szálljunk már le erről az összefogás című hamis lóról. Nem döglött, hiszen rengetegen hajtogatják. De rúg is, harap is. És beszéljünk mindenkor arról, miről szavazunk, milyen választékból dönthetünk. Ha az Európa Parlament képviselőiről, akkor beszéljünk a Európával kapcsolatos elképzelésekről. Ha arról, hogy mire költsünk a városunkban, falunkban, akkor arról. Még az is meglehet, hogy ezzel a módszerrel megmozdítható lenne valamennyi az ellenzék oldalán a 30 százalékos bizonytalan tömegből.

Megjegyzés: A teljes felnőtt lakosság körében mások a számok. A Fidesz-KDNP itt 46/23, átlagban 35%-os lenne. A Jobbiké 18/8, azaz 13%. Az MSZP-Párbeszéd 11/6, átlagban 9%. A DK 6/3, azaz 5%. LMP 6/3, azaz 5%. KKP 4/1, azaz 3%. Momentum 4/1, azaz 3%. Összesen: 36%. Az arányok tehát nagyjából hasonlóak, viszont szavazásnál a biztos választók köre határozza meg a végeredményt.

Rátesi Margit

Frissítve!!! Nézze élőben az MSZP kongresszusát

0

A párt európai parlamenti listájáról döntött az MSZP kongresszusa Budapesten. Az atv.hu Facebook-oldala élőben közvetítette az eseményt, az mszp.hu oldalon is ez volt látható.

A párt kongresszusa Tóth Bertalannak, az MSZP elnökének felszólalásával kezdődött, majd beszédet mondott Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke és Frans Timmermans, az Európai Szocialisták Pártjának csúcsjelöltje, az Európai Bizottság alelnöke. A beszédek elhangzása után a kongresszus zárt ülésen szavazott az EP-listáról és a programról.

ÉLŐ: MSZP kongresszus

ÉLŐ: MSZP kongresszus

Közzétette: atv.hu – 2019. február 16., szombat

A voksolás után a megválasztott listavezető szólt a kongresszushoz. Tóth Bertalan korábban az MTI-nek azt mondta, az MSZP elnöksége és a választmánya tesz javaslatot a listára, amely az MSZP EP-képviselőjelöltjeinek sorrendjét határozza meg. A kongresszuson a választmány várhatóan felhatalmazást kap arra, hogy a listát a későbbiekben véglegesítse, abba beillessze a szövetségesek jelöltjeit – közölte, hangsúlyozva: a Párbeszéddel közös listát szeretnének.

Tóth Bertalan: Orbán Viktor az európai közösséget is szét akarja szakítani

Az MSZP elnöke szerint az egyik legfontosabb lesz a most májusi európai parlamenti választás, mivel „Orbán Viktor és populista szélsőjobboldali barátai saját nemzeteik után az európai közösséget is szét akarják szakítani”.

Az EP-listáról döntő MSZP-kongresszuson Tóth Bertalan közölte, a Fidesznek azért jó a nemzetállamok Európája, mert így kevesebb szabályt kell betartania, az MSZP ezzel szemben Európa egységéért, a jólétért és a biztonságért fog küzdeni.

A szocialista politikus több közös uniós szabályt szorgalmazott, olyanokat, amelyek megvédik az európai, köztük a magyar dolgozókat a tőke kizsákmányolásától. Szorgalmazta a közös uniós nyugdíjminimum bevezetését is.

Karácsony Gergely:az EU válságban van

Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke úgy fogalmazott, az EU válságban van, de ahogy eddig, úgy most is ki tud jönni ebből a gödörből a további egységesülés útján haladva. Az EP-választás egyik nagy tétje, hogy az Európai Unió vagy szociális lesz, vagy nem lesz – fogalmazott, hozzátéve, a szociális feszültségek feloldása nélkül az „Orbán Viktorhoz hasonló senkiházik tönkre fogják tenni ezt a közösséget”.

Timmermans: igazságos bérek kellenek az EU-ban

Az igazságos béreket, a nők és férfiak bére közötti különbség nullára csökkentését nevezte a legfontosabb céljainak az Európai Bizottság (EB) szocialista alelnöke, az Európai Szocialisták Pártjának csúcsjelöltje.

Frans Timmermans az MSZP EP-listájáról döntő rendezvényen rögzítette azt is: az Európai Bizottság elnökeként sohasem kötne megállapodást a szélsőjobboldallal.

A politikus szerint a szocialistáknak a fiatalok felé kell fordulniuk, melléjük kell állniuk, és olyan körülményeket kell teremteni Magyarországon, hogy a fiatalok ne távozzanak külföldre.

Frans Timmermans a nacionalizmus helyett a hazafiságot javasolta, azt mondta: mindannyiunknak patriótának és hazafinak kell lennünk.

Hozzátette: a nacionalizmus az emberekben történő félelemkeltést jelenti; nacionalisták olyan emberek, akik félnek, meg vannak sértődve, mindenhol ellenséget látnak, a szomszédaikat is ellenségnek tekintik.

Kifejtette, senki sem úgy születik, hogy gyűlöl, senki nem születik antiszemitának, gonosznak, az embereket azzá teszik. Úgy folytatta: a gyűlöletre azonban ne gyűlölet legyen a szocialisták válasza.

Szerinte a mostani EP-választás Európa szívéről szól, most dől el, hogy szolidaritásalapú Európát építenek-e.

Szólt arról is, hogy szívesen leülne Orbán Viktorral megvitatni azt, miben értenek egyet és miben nem.

„Sose legyünk puhányok! Követeljük az akadémiai szabadságot, a sajtó szabadságát, a civil szervezetek szabadságát!” – szólított fel. Azt mondta, nem kötnek kompromisszumot a bíróságok függetlenségével, az állampolgárok egyenlőségével kapcsolatban és a jogállamiságot illetően.

Frans Timmermans elmondta, ha EB-elnöknek választják meg, soha nem köt megállapodást a szélsőjobboldal. Szerinte ugyanezt gondolja mindenki a szocialista mozgalomban.

Tóth Bertalan vezeti az EP-listát

Tóth Bertalan, az MSZP-elnöke, frakcióvezető vezeti a szocialisták európai parlamenti (EP) listáját. Az MSZP kongresszusa 72 százalékos többséggel fogadta el a listát.

A lista következő helyein sorrendben Ujhelyi István, majd Szanyi Tibor EP-képviselő áll, őket követi Tüttő Kata, az országos elnökség tagja, Kálló Dániel, a Független Diákparlament képviselője, majd Harangozó Gábor elnökségi tag.

A következő a listán a Gurmai Zita, az elnökség tagja, a nőtagozat vezetője, Mester Barnabás, a párt uniós szakértője.

A kilencedik és a tizedik helyen két volt uniós biztos: Andor László és Kovács László szerepel.

Tóth Bertalan elmondta, a most elfogadott listát nem tekintik véglegesnek, ahhoz ugyanis más pártok csatlakozását is várják. A Párbeszéd már jelezte is, hogy velük közösen kíván indulni az EP-választáson – közölte az MSZP elnöke, majd jelezte, nem kívánja felvenni brüsszeli mandátumát, sőt a visszalépéstől sem zárkózik el, ha erre szükség adódik a későbbi egyeztetéseken.

Kunhalmi Ágnes: sorsdöntő az EP-választás

Kunhalmi Ágnes, a szocialisták választmányi elnöke a lista ismertetését követő beszédében sorsdöntőnek nevezte az EP-választást, mivel az szerinte Magyarország, az EU, a baloldal és a mindenkori ellenzék történelmi sorsát is meghatározza majd.

Az ellenzéket ugyanis lényegében a politikai rendszer egészéből, a teljes parlamentarizmusból kizárták – mondta Kunhalmi Ágnes, aki a második világháború utáni Európa és Magyarország legnacionalistább, legfasisztább kabinetének nevezte az Orbán-kormányt.

Hiller István: az Európai Unió a béke garanciája

Hiller István, az Országgyűlés szocialista alelnöke a 74 éve véget ért második világháború veszteségeire emlékeztetve arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Unió a béke garanciája, ezért aki a hazáját szereti, annak Európát és az uniót is szeretnie kell.

Kiemelte, az MSZP az Európai Unióban mindent meg kíván tenni az egységes európai bér- és nyugdíjrendszer létrehozása, valamint a nők és férfiak közötti bérkülönbségek felszámolása érdekében.

Hiller István egyértelművé tette azt is, pártja nem bontja le a déli határkerítést, de soha nem tesz le arról, hogy az országban és Európában se legyen szükség kerítésekre. Az MSZP emellett migránsokat sem telepítene be, sőt hatályon kívül helyezné a „pénzes migránsok ezreinek” letelepedését lehetővé tevő törvényt – mondta a szocialista politikus. „Migránsokat nem mi, hanem ez a kormány hozott a letelepedési kötvényekkel” – tette hozzá.

Az MSZP korábbi elnöke elmondta, pártja 30 év távlatában is büszke arra, hogy a rendszerváltás békésen zajlott le. Közölte továbbá, az MSZP három évtized után új fejezetet kíván nyitni, hogy ismét sikeres lehessen a helyi és országos politikában. Hiller István ennek érdekében kezdeményezte, hogy a kongresszus kérje fel a pártelnököt egy olyan javaslat 2020 nyaráig történő kidolgozására, amely alapján teljesen megújulhat az MSZP. „A jövő sikeréért most kell változtatni” – jelentette ki Hiller István, aki szerint „Horn Gyula és társai” példája alapján kell megalapozniuk a magyar baloldal sikerét.

Mai kérdés – Ön szerint, ha a Fidesz leváltásának lehetősége csak egy antiszemita és rasszista tagokat is magába fogadó párttal együtt lehetséges, a cél érdekében össze kell e fogni velük, mint az ellenzék legnagyobb létszámú pártjával?

0

Ön szerint, ha a Fidesz leváltásának lehetősége csak egy antiszemita és rasszista tagokat is magába fogadó párttal együtt lehetséges, a cél érdekében össze kell e fogni velük, mint az ellenzék legnagyobb létszámú pártjával?

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint, ha a Fidesz leváltásának lehetősége csak egy antiszemita és rasszista tagokat is magába fogadó párttal együtt lehetséges, a cél érdekében össze kell e fogni velük, mint az ellenzék legnagyobb létszámú pártjával?

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK