Egyelőre senkit nem izgat különösebben, hogy gyenge a forint. Kivéve azokat az embereket, akik nyaralni mennek külföldre. De a kormány őket is megnyugtatja: két sör a horvát tengerparton. Ennyivel kell kevesebbet vedelünk Dalmáciában és máris egyenesben vagyunk. Aki meg nem iszik sört, sem egyet, sem kettőt, az még nyer is az ügyön.
Egyébként is, a forint most nem azért gyenge, mint 2010 előtt, a szocialista kormányok alatt volt. Akkor tényleg volt ok az aggodalomra, mert elfordult, hogy a 270-et is meghaladta az árfolyam. De akkor az elhibázott gazdaságpolitika volt az oka.
Most jó a gazdaságpolitika, ezért nem tudni, hogy mitől gyenge a forint. Ha valakit nagyon érdekel, annak azt mondják, hogy spekuláció áll a háttérben. Hogy ki spekulál, azt nem részletezik, de nem is kell, mert tudja mindenki, hogy Tuggyukkik.
Tuggyukkik áll a forint gyengülése mögött. Miatta kell a magyar embernek két sörrel kevesebbet ledöntenie a horvát tengerparton. Ha egyáltalán eljut oda, merthogy a benzin is drágul. Arról ugyanis gondoskodik a kormány, hogyha olcsóbb lesz a kőolaj a világpiacon, akkor a magyar fogyasztó csak mérsékelten örülhessen. Emelik ilyenkor a jövedéki adót, hogy ne legyen mérhetetlenül olcsó a benzin.
De ha drágul az olaj, vagy gyengül a forint,. akkor a kormány azt mondja, hogy ő nem avatkozik be a nemzeti valuta árfolyammozgásába. A jegybank pedig azt, hogy ők nem kommentálják az árfolyam mozgását.
Maradjunk tehát annyiban, hogy Tuggyukik miatt zuhant be a forint. Mert nyilván Tuggyukkiknek ez a jó. Ő hozná be a migránsokat Magyarországra és Európába. Ha hagynánk. Meg ha akarna bárki is idejönni. De nem akar idejönni senki, szólni kellene néhány migránsnak, hogy vegyék errefelé az irányt, hogy mi majd jól megállíthassuk őket a határon. Ott van a kerítés, a megerősített határőrvédelem, a mindig, minden korban megbízhatóan működő besúgóhálózat. Mire jó mindez, ha nincs ki ellen használni?
Messziről indultunk. A gyenge foerinttól, meg attól hogy mostantól két sörrel kevesebbet ihat a magyar a horvát tengerparton.
Nem is baj az, ha vigyázunk az alakunkra. Nehogy már sörhasunk legyen, és úgy nézzünk ki, mint a disznók!
Van egy ország, amely már csak a szívünkben létezik, és amelyhez már csak lélekben van közünk. Benne élünk, vonatkoznak ránk a törvényei, nyelvét jól beszéljük.
Magyarországnak hívják ezt az országot, emelkedettebb hangulatunkban hazának nevezzük.
Dolgunk már vele, közünk is alig: választott vezetőink eligazítják helyettünk, amit kell. Még kapkodjuk a fejünket, csodálkozunk és felháborodunk, de idővel már azt sem.
Beletörődünk, nem kapálózunk. Nyugszik a beteg.
Nincs közünk hozzá, hogy milyen törvényeket hoznak és tartatnak be velünk, nem kérdez erről senki minket. Ha rákérdezünk, azt mondják, hogy mi hatalmaztuk fel őket erre.
Mert mi akartuk, hogy egymás között adják-vegyék a földbirtokokat, kastélyokat, kiadóvállalatokat, szerkesztőségeket. Hogyha valamelyik nagyúrnak kiflire támad kedve, vesz magának egy pékséget, malmot hozzá és szántóföldeket. Ha flekkent enne, bevásárolja magát egy húsüzembe.
Mintha moziban lennénk. Nézzük a filmet, nem tetszik, de még reménykedünk, hogy a végén minden jóra fordul. Hisz ez itt a mi filmünk, a mi pénzünkön forgatták, nekünk.
Választott vezetőink a szemünk előtt árusítják ki az országot mindenféle diktátoroknak. Olyan emberekkel tárgyalnak, paroláznak és ölelkeznek, akiket korábban bottal sem piszkáltak volna. Mindeközben azt az embert ócsárolják, aki dollár-milliókat adott Magyarországnak, és azokat istenítik, akik forint-milliárdokat loptak el tőlünk, magyaroktól.
Van egy ország, amely már csak nevében a miénk. Szeretjük, mert nem tudjuk nem szeretni. Itt születtünk. Vannak helyeink, amelyek kedvesek a számunkra, verseink, amelyeket csak mi értünk igazán és dalaink, amelyeket valamikor együtt énekeltünk, és amelyekről csak mi tudjuk, hogy miért volt jó együtt énekelni.
Választott vezetőink, ha úgy gondolják, akkor repülőnapokat szerveznek nekünk Budapest fölött. Zajt okoznak, megbénítják a közlekedést, kárt okoznak a környezetnek. Fákat vágnak ki, felújított orosz metrókocsikat vásárolnak, Paks 2-re szerződnek.
Azt már egy ideje tudjuk, hogy félnek a tudástól, ezért akarnak tanulatlan tömegeket látni. A tudatlan ember könnyebben manipulálható, neki könnyebb megmagyarázni, hogy a fekete miért fehér, a kicsi mitől nagy, a rossz miért jó.
Van egy ország, ami már csak alig a miénk.
Magyarországnak hívják, gondoljunk rá szeretettel!
A magánélet védelmére hivatkozva olyan törvényt fogadtat el a kormány a parlamenttel, amely tovább korlátozná a sajtó szabadságát. Ez az embereket láthatóan nem különösebben érdekli. Nyár van, aki teheti, nyaral, akinek nem futja erre, próbálja túlélni a rekkenő hőséget. De nem csak ezért nem foglalkoztatja a nagy tömegeket a sajtószabadság, hanem azért sem, mert az emberek többsége ugyanis még mindig azt gondolja, hogy a sajtó szabadsága, a vélemény nyilvánításának a függetlensége az újságírók ügye. Úri huncutság, s csupán nekünk, sajtómunkásoknak fontos, hogy azt írhassuk, amit csak akarunk.
Jelzem, eddig sem azt írtuk, amit csak akartunk. Azt írtuk, amit hasznosnak hittünk, és amiről úgy véltük, előre viszi a világot. Amiről azt gondoltuk, hogy segít megvilágítani azt, ami szándékosan, vagy éppen akaratlanul homályban lett hagyva.
Volt, hogy csupán szórakoztatni akartunk.
De leginkább persze tájékoztatni. Mert azért az fontos, hogy az ember tudja, mi történik a világban, és mindezt lehetőleg ne csupán egy oldalról megvilágítva tudhassa, hanem, ha úgy látja jónak, többféle véleményt is meghallgathasson.
Nem kötelező persze – maga a tájékozódás sem kötelező. Vannak, akik nem is élnek ezzel a lehetőséggel, nem olvasnak újságot, nem néznek tévét, nem hallgatnak rádiót.
Szívük joga.
Jó lenne, ha nem csupán tájékozatlannak, de tájékozottnak lenni is jogunkban állna. Hogy ne csak arról tudhassunk, ami a hatalomnak kedvére való.
– Miniszterelnök úr! Köszönjük, hogy fogadott bennünket – Nekem a sajtó, az emberek tájékoztatása minden másnál fontosabb.
– Megtisztelő. Akkor csapjunk bele a közepébe! Több nemzetközi felmérés is azt mutatja, hogy a magyar diákok elmaradtak az európai átlagtól. Nem aggódik emiatt? – Egyáltalán nem aggódom. Sőt, kifejezetten elégedett vagyok az eredménnyel. Ez volt a célunk. – Hogy lemaradjunk? – Hogy tanulatlan, könnyen manipulálható embereket neveljünk. Úgy látom, elindultunk egy úton, s jó irányba megyünk.
– Önök szerint az országnak buta, gondolkodásra képtelen polgárokra van szüksége? – Így is lehet fogalmazni. Én inkább úgy mondanám, hogy nekünk olyan emberek kellenek, akik alattvalóként viselkednek. Mindent elhisznek, amit mondunk nekik. Ehhez pedig az kell, hogy eszükbe se jusson önállóan gondolkodni. Ezért alakítottuk át az oktatást. Még csak az út elején járunk, de már kezdenek látszani az eredmények. Remélem, legközelebb még rosszabbul teljesítenek a magyar diákok a nemzetközi teszteken. – És mi legyen azokkal, akik az Önök erőfeszítései ellenére is megmaradnak okos, értelmes, gondolkodó embernek?
– Ők, ha akarnak, elmehetnek külföldre. Vagy keresünk nekik olyan elfoglaltságot, ahol megtalálják a módját, hogy beleszürkülhessenek a környezetükbe. Nem vagyunk türelmetlenek, időnk van, több is, mint elég.
– Térjünk át az egészségügyre. Ott is vannak problémák. Hosszúak a várólisták, gyakoriak a kórházi fertőzések. – Akinek ez nem tetszik, válassza a fizetős egészségügyet. Nagyon jól felszerelt fizetős kórházaink vannak. Aki nem tudja megfizetni, mert nincs rá pénze, az magára vessen. Nézze meg legjobbjainkat, Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Rogán Antal, de említhetném a vejemet is. Ők mikor panaszkodtak a magyar egészségügyre? Csak a magyar átlagember nincs megelégedve a viszonyokkal, ezen is változtatni fogunk.
– Önök, ahol csak tehetik, támadják a civil szervezeteket. Úgy tűnik, Önöknek mindig valamilyen ellenségre van szükségük.
– Nem ellenségek kellenek nekünk, hanem ellenségképek. Hogy az emberek mindig gyűlöljenek valakiket. Bizonyára emlékeznek még, hogy kormányzásunk elején az oligarchák, majd a bankok voltak a fő ellenség. Utána jöttek a filozófusok, majd a tanárok. Legújabban a bírák, az akadémikusok. Jól jött nekünk a menekültválság, lehetett uszítani a migránsok ellen. Most már ez kezd egy kicsit kifújni, bár azért még vannak benne tartalékok. Ezzel együtt, előre gondolkodunk, ezért most újból előhúztuk a civil-kártyát. Most és a közeli jövőben őket utáltatjuk meg a magyarokkal.
– Miniszterelnök úr, arra még nem gondoltak, hogy esetleg nem izgatni, hanem igazgatni kellene az országot? Kormányozni, ha úgy tetszik.
– Gondoltunk erre is, de politikailag nem kifizetődő. Kormányozni? Ezeknek?
Áder János aláírta a Stop Sorost, de nem ezért dőlt be a forint. Heti összefoglaló.
Nem volt más választása
Áder János államfő a héten aláírta a gránitszilárdságúnak született alaptörvény hetedik módosítását, valamint a Stop Soros néven ismert törvénycsomagot. Nem volt más választása, mondta az államfő, az alkotmány nem ad neki lehetőséget arra, hogy ebben az ügyben mérlegeljen. Azaz, visszaküldje az országgyűlésnek a törvényt újragondolásra, vagy az alkotmánybíróság elé utalja.
Meg aztán jó törvény ez a Stop Soros.
Ezt onnan gondoljuk, hogyha nem lenne jó törvény a Stop Soros, akkor Áder, hiába nem volna más választása, nem írta volna alá. Ez látszólag logikai bukfenc, de az államfő esetében arról van szó, amit első megválasztása előtt nyilatkozott: hogy száz jó törvényből százat aláír, száz rossz közül pedig százat visszadob.
Ilyen elnök kell nekünk, karakán és következetes. Mi magyarok, ezt várjuk a mi köztársasági elnökünktől! Hogy mindig tudja, mi a jó, és tudja azt is, hogy mi az, ami nem jó. Soha se tévedjen, mert bár tévedni emberi dolog, valahol mégsem jó, ha egy köztársasági elnök összekeveri a jót a rosszal. Tévedni ugyanis bárki tud, ahhoz nem kell köztársasági elnöknek lenni, nem azért választanak valakit egy igen magas posztra, hogy ugyanúgy tévedjen, mint akinek semmije sincs.
Megint más kérdés, hogy még nem volt olyan köztársasági elnök, de aki szűzbeszédében azt mondta volna magáról, hogy tévedni fog. Még miniszterelnök sem lehet abból, aki azt ígéri, hogy rossz lesz a gazdaságpolitikája, tönkreteszi az oktatást, az egészségügyet, lebontja a demokráciát, összevész Európával és a fél világgal.
Senki nem úgy kezdi az államfői működést, hogy majd a rossz törvényeket aláírja, a jókat pedig szépen visszaküldi oda, ahonnan jöttek. Még Áder János dicstelen körülmények között távozott elődje, Schmitt Pál is csupán motornak mondta magát, aki nem fékezni kívánja, hanem dinamizálni a kormány országot építő munkáját. Igaz, Schmitt arról egyetlen szót sem szólt, hogy mit tenne a rossz törvényekkel. Nyilván visszaküldte volna őket, de hát, mint minden másban, ebben is baromi nagy szerencséje volt: ami törvényt csak eléje tettek, jó volt. Amit nem tettek eléje, az nyilván nem volt jó, ha jók lettek volna, ahogyan a Fideszt ismerjük, azokat is Schmitt elé vetették volna. És akkor ő azokat is aláírja, vagyis, akkor a rossz törvények is jó törvények lettek volna.
A forint jobban teljesít
És akkor emlékezzünk meg röviden a forint szárnyalásáról is. Arról, hogy szeretett nemzeti valutánk a héten történelmi mélypontra ért, átlépte a 330 forintot az euróhoz képest. Jó, ez a hír nem rengeti meg a Dunarettentőn élő Józsi bácsi lelkivilágát, és a Békésborzadályon nyugdíjasként funkcionáló Mari néni sem dől tőle a kardjába. Őket ugyanis mindez nem érdekli, mert azt gondolják, hogy őket mindez nem érinti. Nem utaznak külföldre, hogy a gatyájukat otthagyják egy jobb – éresd: nem forintválságos – időkben szolidnak számító tengerparti nyaraláskor, és különben is: dögöljön meg, aki külföldre utazik, miért nem marad idehaza, amikor mindenhol jó, de a legjobb otthon.
Mari néni és Józsi bácsi persze nem tudják, mert honnan is tudnák, amikor leginkább csak az állami médiából tájékozódnak, hogy a forint bedőlése számukra is igen kellemetlen következményekkel járhat. Tényleg nem ijesztgetésnek szánjuk, de tartozunk annyival az igazságnak, hogy Mari néninek és Józsi bácsinak is elmondjuk: megdrágulhat az élet. Mindenért többet kell fizetni, mert nagyon sok terméknek jelentős importtartalma van.
Hogy a jegybank mit kíván tenni ebben a helyzetben, és van-e egyáltalán szándéka, vagy pláne, lehetősége bármit tenni, azt nem tudjuk. Legutóbbi közleményükben azt írták, hogy a forint árfolyammozgását nem kívánják kommentálni. Ami persze nagyon rendben van, nem kérte ezt tőlük senki, a kérdés csupán arra irányult, hogy van-e valamilyen tervük, vagy elképzelésük, netán koncepciójuk azzal kapcsolatban, hogy a magyar polgárok ne szívjanak még a mostaninál is jobban.
Különös tekintettel arra a tényre, hogy éppen tíz évvel ezelőtt, amikor a gazdasági válság idején a magyar nemzeti valuta euróhoz viszonyított árfolyama a 274 forintot is meghaladta, a jelenlegi miniszterelnök – akkor ellenzéki pártvezetőként – azt mondta: „a miniszterelnök-csere a megoldása a forintválságnak.”
Jelenleg 330-nál tanyázik az euró. Mit mond erre Orbán Viktor?
A Magyar Távirati Iroda több hírben is foglalkozott azzal, hogy Budapestre érkezett David Cornstein, az Egyesült Államok új budapesti nagykövete. Egyik – még az érkezés előtti – hírükben elmondták, hogy az amerikai diplomata nagy várakozással tekint megbízatása elé, megérkezése után pedig arról tudósítottak, hogy átadta a megbízó levelét Áder János Köztársasági elnöknek. Aztán írtak arról is, hogy fogadta őt Kövér László házelnök.
David Cornsteinnel kapcsolatban csupán egyetlen momentumról felejtett el beszámolni a Magyar Távirati Iroda és úgy általában a közmédia, valamint az összes, kormányhoz közeli újság: arról, hogy David Cornstein egyik első útja – Budapestre érkezésének harmadik napján – a Soros György által alapított Közép-Európai Egyetemre (CEU) vezetett.
Kíváncsiak voltunk, miként számolt be a közmédia, valamint a kormányhoz közeli médiabirodalom az amerikai nagykövet egyetemi látogatásáról, s kezdtük keresni az ott megjelent híreket. Mág azt is megvalljuk, hogy előítéletesek voltunk: azt gondoltuk, néhány sorban elintézik az eseményt, esetleg még fikázzák is, vagy Sorosra és a migránsokra kenik, hogy a magyar kormány még mindig nem írta alá az egyetem működése szempontjából sorsdöntő, amúgy régóta letárgyalt és megfelelően előkészített szerződést.
Tévedtünk, semmi ilyen nem volt. Pontosabban: semmi nem volt. Se kép, se hang. Se szöveg.
A magyar adófizetők pénzén fenntartott közmédia, valamint a vele szövetséges, kormányhoz közeli sajtó egyetlen szóra sem méltatta, hogy az új amerikai nagykövet egyik első útja a CEU-ra vezetett. Így aztán azok a magyar polgárok, akik csupán ezekből a médiumokból tájékozódnak, máig nem tudják, hogy David Cornstein a CEU-n járt, beszélgetett az egyetem vezetőivel és néhány diákjával, valamint elmondta, hogy milyen nagyra értékeli az ott folyó munkát.
A közmédiára évente több mint 80 milliárd forintot fizetnek ki a magyar adófizetők. Nem viccből perkálnak le ennyi pénzt, nem azért, mintha nem tudnák másra elkölteni.
A magyar adófizetők azért adnak ennyi pénzt a közmédiára, mert azt szeretnék, hogy az tájékoztassa őket Magyarország és a világ dolgairól. Elfogulatlanul, hitelesen, gyorsan. A közmédia azonban becsapja azokat, akik – adóforintjaikkal – lehetővé teszik a létezését. Úgy tesz, mint a szélhámos szerelő: felmarkolja a pénzt, aztán nem végzi el a munkát.
Vagyis, a magyarországi közmédia és csatolt társai nem azt teszik, amivel a magyar polgárok megbízták: nem tájékoztat, hanem elhallgat, mellébeszél, ködösít és maszatol.
A kormány parancsát lesi, de pénzért a magyar polgároknak tartja a markát.
A KDNP elnöke, miniszterelnök-helyettes, ha tehetné, jegesmedvére is vadászna, és büszkén vállalta magára a Gyurcsány Ferenc elleni karaktergyilkosság elkövetését. Sorozatunk legújabb epizódjában Semjén Zsoltot mutatjuk be.
A Szilágyiba járt gimnáziumba, Bayer Zsoltnak volt osztálytársa. Már akkor kitűnt rettenthetetlen bátorságával, és az egypártrendszer iránt érzett engesztelhetetlen utálatával. Maga mondta, hogy az első héten dolgozatot írtak irodalomból, és az volt a kérdés, hogy kivolt Antigoné? Az akkor még igen fiatal Semjén Zsoltnak fogalma sem volt róla, ezért azt írta a papírra: Antigon felesége. Persze, balhé lett belőle, viszont Bayer kolléga elismerését már akkor kivívta magának – a későbbi publicista bemutatkozott, mellé ült, padtársak lettek.
2005 februárjában ezt mondta pártja kongresszusán: „Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re. Tegyen így az is, aki azt akarja, hogy gyermeke szájába az iskolában marihuánás cigarettát nyomjanak, aki azt szeretné látni, hogy gyermeke extrém szekták szeánszán veri magát a földhöz, vagy aki az eutanázia és az abortusz halálkultúráját képviseli”
Némi szusszanásnyi idő után azzal verte ki sokaknál a biztosítékot, hogy a magyar parlamentben Weisz nénizett és Schwarcz bácsizott: „Jó-e az a magyar zsidóságnak, ha egy rossz politika túszként löki maga elé Schwarcz bácsit és Weisz nénit? Jó-e ez a magyar zsidóságnak?” – kérdezte komolyan.
Egy másik alkalommal, ugyancsak a magyar országgyűlésben, ezzel fordult Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz: Ön és magyarul beszélő kormánya.
Évekkel később kiérdemelte a Fidesz Hőse kitüntetést. Nem vicc, tényleg így történt: 2006 karácsonyán egy ünnepi koccintás alkalmával adományozta Navracsicsnak és neki ezt a címet Orbán Viktor. Hívő ember, egy interjúban elárulta, hogy mindennap imádkozik Gurcsány Ferencért.
„Szavazatgyűjtésben a Fidesz dominál, a szellemi forrásvidéket a KDNP biztosítja”, mondta Semjén 2010-ben egy a magyar Narancsnak adott interjúban. Fordítsuk le magyarra: ami nincs meg az egyiknek, (támogatottság) az megvan a másiknak (szellem). Amiben az egyik hiányt szenved (forrásvidék), azt pótolja a másik (szavazatgyűjtés).
„Politikai feladat volt Gyurcsány Ferencet amortizálni. Ez száz százalékosan sikerült”. „Neki abból lett volna politikai haszna, ha Orbán Viktorral tud megmérkőzni. De nem ért el hozzá, mert ott voltunk mi: Navracsics Tibor, és én.”
A plágium-ügy
Üldözik a keresztényeket Európában, és Magyarországon is. Ezt mondta Pálffy István képviselő 2012. novemberében a parlamentben. Pállfy képviselő megrendítő szavait követően Rétvári Bence államtitkár is a keresztények üldöztetését említette a t. Házban. Szerinte összehangolt politikai támadás indult ellenük, amin persze nincs mit csodálkozni, a keresztényeket mindig is üldözték, amióta világ a világ, számkivetettség az osztályrészük.
A keresztények újkori üldözői ezúttal Semjén Zsolt doktoriját és diplomamunkáját találták meg, ezeket illették a plágium vádjával. Maga az érintett nevetségesnek nevezte a vádat, Havasi Bertalan, aki akkoriban a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője volt, úgy nyilatkozott, hogy lezártnak tekintik az ügyet.
Semjén Zsolt, aki számos fontos és felelősségteljes közéleti funkciója mellett az Országos Magyar Vadászati Védegyletnek is elnöke (s ebbéli funkciójában síkra szállt a védett madarak vadászatáért) első körben a teológián megvédett doktorija miatt vált üldözötté – a gyanú szerint dolgozatának mintegy negyven százalékát idegen forrásból merítette. Ráadásul úgy, hogy e forrásokat vagy nem, vagy pontatlanul jelölte meg, mindemellett még német nyelvű irodalomból is merített, ami azért is szignifikáns, mert ezen a nyelven állítólag egyáltalán nem beszél.
Ha ezek után azt gondolnánk, hogy ennyi szenvedés és meghurcoltatás még egy keresztény embernek is sok, sajnálattal közöljük, hogy hősünk hányattatásai ezzel még nem értek véget. A nemtelen támadások tovább folytatódtak, kiderült, hogy Semjén úr egy évvel a doktori sikeres megvédése után az ELTE szociológia tagozatán is beadott egy szakdolgozatot, nagyjából ugyanazt, amit a Pázmány egyetemen már doktoriként elfogadtak. Mindez nem csupán új megvilágításba helyezi a keresztények európai és magyarországi üldöztetését, de arra is rávilágít, hogy Semjén úr univerzális dolgozatot írt: olyat, amely nem csupán teológiai tanulmány, de szociológiai értekezés is egyben.
Ráadásul, és ez már talán több is egyszerű keresztényüldözésnél, kitudódott, hogy a szociológia-dolgozat egyik opponense kifejezetten gyengére értékelte Semjén úr munkáját, nem is javasolta, hogy beadják. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy vannak még jó emberek, akik kinyújtják a kezüket az üldözöttek felé: találtak egy másik opponenst, akinek tetszett a dolgozat, s innentől kezdve már nem volt akadálya, hogy Semjén úr egy évvel korábban teológiai tanulmányként funkcionáló dolgozata szociológiai diplomamunkaként is megállja a helyét.
Vadászjelenetek Svédországban és Kanadában
Semjén Zsoltról régóta tudtuk, hogy szeret vadászni, de a közvélemény egészen 2017-ig mit sem sejtett arról, hogy e vadászatok nem a gemenci erdőben zajlanak, hanem távoli országokban. Például Svédországban, ahol hősünk rénszarvasra vadászott – utóbb kiderült, hogy háziasított példányt sikerült elejtenie – Kanadában bölényre, farkasra, és hogy ne szakadjon meg a hagyomány, rénszarvasra ment.
Forrás: Magyar Nemzet
Alkalmanként 4-5 millió forintba került egy-egy ilyen vadászat, amire Semjén Zsoltnak aligha futja a fizetéséből. Ám nem is ő fizette a számlákat, hanem, legalábbis az első verzió szerint sok rokona van Svédországban, őket látogatta meg a vadászatok alkalmával a miniszterelnök-helyettes. (Kanadai rokonokról mindezidáig nem történt említés.)
Időközben kiderült, mégsem az idegenbe szakadt rokonság, hanem egy Farkas József nevű vállalkozó fizette a számlákat. Utóbbi személy a leginkább utazik, s mint ilyen, számos olyan uniós pénzhez jutott hozzá, melyek elosztásáról a kormány döntött. (Itt jegyeznénk meg, hogy Semjén Zsolt amellett, hogy a KDNP elnöke, Orbán Viktor miniszterelnök helyettese is egyben.)
Sokan felháborodtak a vadászatok hallatán, de végül nem lett nagyobb baj az ügyből. Az ügyeket megszellőztető Népszabadság és Magyar Nemzet– más-más okok és körülmények között – megszűnt. Semjén Zsolt a plágium-ügy után ezt is megúszta, és elképzelhető, hogy a jövőben már nem is derülnek ki róla (sem pedig politikustársairól) újabb turpisságok. Trócsányi László igazságügyi miniszter ugyanis épp a napokban nyújtott be egy, a magánélet védelméről szóló törvénytervezetet, mely, ha életbe lép, gyakorlatilag megakadályozza, hogy a közélet szereplőiről a sajtó bármilyen, számukra kellemetlen tényt közöljön. A bíróságok hatásköre lenne ugyanis megítélni, hogy egy adott cselekmény – például, ha egy ismert politikus helikopterrel utazik lakodalomba, vagy egy másik prominens 800 millió forintos ajándék elfogadására készül – magánéleti tevékenységnek minősül-e. S miután ezzel egyidejűleg a bíróságok átalakítása is zajlik – a renitens bírákat nyugdíjba küldik, hogy helyükre megbízhatóbb emberek kerülhessenek – nem kizárt, hogy Semjén Zsolt kalandjairól a jövőben nem értesülhet a nagyközönség.
Best of Semjén
„Bizonyos SZDSZ-es körök bizonytalan nemi identitásukból csinálnak politikai ideológiát, és ezt akarják ráerőltetni a társadalomra. (…) Nem a Vatikán ragadt le a középkor és az újkor határán, hanem az SZDSZ Szodománál” (Sajtótájékoztató, 2004. augusztus).
„Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re. Tegyen így az is, aki azt akarja, hogy gyermeke szájába az iskolában marihuánás cigarettát nyomjanak, aki azt szeretné látni, hogy gyermeke extrém szekták szeánszán veri magát a földhöz, vagy aki az eutanázia és az abortusz halálkultúráját képviseli” (Pártkongresszus, 2005. február).
„Elég volt a devianciából, a meleg tisztességből és abból az értékrombolásból, amit az SZDSZ művelt: itt az ideje annak, hogy egyszer s mindenkorra eltűnjenek a magyar politikai életből” (Választási nagygyűlés, 2006. március).
A jövő hónaptól lezárják a határokat, megszűnnek az ikes igék, ősztől pedig Felcsút lesz az ország fővárosa. Lebontják az Országházat, olimpiai stadion lesz a helyén.
Nem tudtok olyat mondani, amit ne hinnénk el. Azt is, amire néhány hónappal ezelőtt csak legyintettünk volna. Amire egy évvel ezelőtt még azt mondjuk, hogy szemenszedett hazugság, rémhír. Hülye pletyka, aminek nem szabad felülni, mert semmi valóságalapja nincs.
Átrendeződtek a dolgok és a dimenziók: a nemrég még Magyar Köztársaságnak hívott országban, mára semmi nem az, ami volt.
Talán már a fizika szabályai sem érvényesek, ha érdekeitek úgy kívánják, beadtok egy módosítót és betiltjátok a szabadesést. Rendelettel korlátozzátok a hangsebességet, megváltoztatjátok a relativitás törvényét.
Bárki bármit mond közületek, bármekkora baromságnak is tűnik elsőre, el kell gondolkodnunk rajta. Ma már az is hihető, amit máskor meg se hallanánk, amire csupán legyintenénk, mert annyira irracionális.
Ma már bármi megtörténhet. Visszamenőlegesen kivetett adók, szakmai hibának hazudott hamisítások, torzítások, elhallgatások. Nem alkalmanként, és nem véletlenül: nálatok ez a normális üzemmenet. Talán már ti magatok sem tudjátok, hogy mikor beszéltek igazat, és mikor nem. Senki sem mehet biztosra veletek kapcsolatban: nálatok a vicc vetekszik a valósággal, a fantázia pedig reménytelenül kullog a hétköznapok után.
Ezért volt hihető az a néhány évvel ezelőtti hír, hogy amikor az Operaházban az Alaptörvényt ünnepeltétek, loptatok az ünnepségen. Kristály hamutartót, rézből készült korlátgömböt, fizetés nélkül távoztatok a büféből. És valóban ez az igazság, még akkor is, ha időközben kiderült, hogy nem így volt.
Mert lehetett volna. Nem rajtatok múlott, hogy akkor nem így lett. Veletek kapcsolatban, akik ennél nagyságrendekkel nagyobb lopásokhoz szoktatok, és szoktattatok bennünket, ez is hihető.
A jó erkölcs, tudjuk, nem más, mint az alkalom hiánya.
Aki ellopja az emberek magán-nyugdíjpénztárakban összegyűjtött pénzét, és utóbb mindezt a nyugdíjak megvédésének hazudja, az még ennél nagyobb gazemberségekre is képes. Aki visszamenőlegesen alkot törvényt, korlátozza a tájékoztatás, a tájékozódás és a gyülekezés szabadságát, mindent, ami egy demokráciában fontos, arról mindent el lehet hinni.
Ne csodálkozzatok, ha a legvadabb pletyka, a legalaptalanabbnak tűnő rémhír is hihetővé válik veletek kapcsolatban.
Most mondják, hogy jövőre megszűnnek a vércsoportok, megadóztatják a napi középhőmérsékletet. És a levegő sem alanyi jogon jár, hanem rászorultság alapján a kormányhivatalokban kell igényelni.
Ha jobban belegondolunk, egészen hihetően hangzik.
Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, a Nemzeti Választási Bizottság elnöke lehet a közigazgatási felsőbíróság vezetője. A bíróságok tervezett átalakításáról Fleck Zoltán, az ELTE tanszékvezető professzora is elmondta a véleményét.
Jó ideje belengette már a Fidesz, hogy átalakítaná a bíróságokat és helyzetbe hozna egy másik, közigazgatási bíróságot. Ennek élére szemelték ki Patyi Andrást, aki a szélesebb nagyközönség előtt a választási kampányban vált ismertté, amikor egy óvodai látogatása után 345 ezer forintra bírságolta Orbán Viktort. A tiltott kampányolásért kiszabott bírság mély nyomot hagyhatott a miniszterelnökben, s feltehetőleg nemcsak azért, mert a vagyonbevallása szerinti 700 ezer forintnyi megtakarításának a felét elvitte a bírság befizetése.
Orbán nem is hagyta ezt szó nélkül, nem sokkal a választás után – amint az a mellékelt videón is látszik – némiképp megalázta Patyi Andrást.
Ezzel együtt a jelek szerint Patyi nem lett bukott ember – a miniszterelnöknek ugyanis nem ez volt a szándéka vele. A kínosnak mondható, feudális viszonyokat idéző megszégyenítéssel mindössze azt szerette volna jelezni a maga módján, hogy Patyi (és mindenki más) az ő tenyeréből eszik, ezért az ő akaratát kell, hogy végrehajtsa.
Nem titok, és számos kormányzati szereplő több alkalommal is tett rá utalást, hogy
a kormány sok esetben elégedetlen a bíróság működésével, pontosabban azok ítélkezési gyakorlatával.
Számos esetben nehezményezték kormányoldalról, hogy egyes, a kormány számára fontos perekben nem a nekik tetsző ítélet született, ám a bírák függetlensége határt szabott a beleszólásnak.
Eddig. A Hende Csaba és Bajkai István által június 26-án benyújtott, a bírák jogállását és javadalmazásáról rendelkező 2011-ben elfogadott törvény mostani módosításával az eddigi bíróságok mellett a közigazgatási felsőbb bíróság is komoly szerephez jutna. Ennek a bíróságnak – amelynek vezetésére Patyi András esélyes – gondosan kiválogatott bírái tárgyalnák a kormány számára fontos, vagy éppen kínos ügyeket, amelyekben a kormánynak nem mindegy, hogy milyen ítélet születik.
Fleck Zoltán jogász, az ELTE Jog- és Társadalomelméleti tanszékének március végén a Magyar Narancsnak, majd e hónap elején a Független Hírügynökségnek is igen kritikusan nyilatkozott a bíróságok helyzetéről, különösen arról, hogy mi várható az átalakítások során. Akkor azt mondta: az csak a látszat, hogy a bíróságok függetlenek, és ennek a látszatnak az oka, hogy vannak esetek, amikor egyes ügyekben valóban független ítéletek születnek. A valóság azonban az, hogy egy diktatórikus rendszerben a bíróságok sem lehetnek függetlenek, ők is osztoznak a környezetük sorsában.
Fotó: Youtube
Fleck akkor elmondta azt is: nem tudható, hogy az alaptörvény melyik módosításakor – legutóbb már hetedszer írták át a születésekor gránitszilárdságúnak mondott alaptörvényt – szűnt meg a jogállam. Szerinte ez egy folyamat része, de mostanra olyan helyzet alakult ki, hogy már nem beszélhetünk jogállamról.
A két nappal ezelőtt benyújtott, ismertebb elnevezéssel Lex Patyinak nevezett törvényjavaslat kapcsán Fleck Zoltán a Független Hírügynökségnek azt mondta:
sok új lépés várható, és csak lassanként derülnek ki a szándékok.
Nemcsak a legfelső szintek átalakítása van ugyanis napirenden, – Handó Tündének nincs hatalma a Kúria felett, és ezen az állapoton mindenképpen változtatni szeretnének – nem csupán a hierarchia felső szintjét, de az egész közigazgatási bírósági struktúrát átszervezik, vagyis a legfelső szint mellett a helyi szinteket is irányításuk alá vonják.
A Kúria döntése ugyanis hat az egész szakmai területre. Most a Kúriának a közigazgatással foglalkozó részétől veszik el a végső döntéseket hozó, meghatározó szerepet és cserélik ki egy különbíróságra. Ez a tétje ennek a tervnek. Olyan különbíróságot hoznak létre, amelynek a vezetőjét a mostani politikai rendszer vezetője fogja kiválasztani. A tervek között az is szerepel, hogy a Kúrián dolgozó független bírákat nyugdíja küldik – például úgy, hogy magas összeggel díjaznák, ha elmennek nyugdíjba. A még ott dolgozó régi motorosokat, akik hozzászoktak ahhoz hogy függetlenül dolgoznak, saját, megbízható embereikkel váltják fel.
Fleck Zoltán felhívta a figyelmünket arra, hogy július 4-én a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete és az Országos Bírói Tanács – A bírósági igazgatás rendszere – tapasztalatok és kilátások címmel – kerekasztal-beszélgetést szervez. E konferencia alapgondolata is a bíróságok tervezett átalakítása, vagyis az, hogy az Országos Bírói Tanács működése és Országos Bírósági Hivatalhoz való viszonya a közérdeklődés homlokterébe került. A kerekasztal-beszélgetés célja, hogy hozzájáruljon az egyes álláspontok tudományos szempontrendszer szerinti elemzéséhez, az érintett szervezetek közötti dialógus kialakításához.
Az esemény vitaindítójaként Vadász Viktor Krízis a bírósági igazgatásban? című tanulmánya szolgál. E tanulmány apropója, hogy, mint az a bevezetőből kiderül, „az elmúlt időszak közéleti és politikai hírei között több, az Országos Bírósági Hivatal elnöke és az Országos Bírói Tanács között kialakult konfliktussal foglalkozó cikk és interjú is megjelent. Észlelhető ezek kapcsán, hogy – részben az érintett szereplők közreműködésével, részben félremagyarázások útján – valótlanságok, esetenként csúsztatások láttak napvilágot, melyek jogászokat és nem jogászokat egyaránt tévútra vittek. Elérkezett az idő, hogy a téma visszakerüljön arra a helyre, ahová tartozik: a közjog és a nemzetközi közjog értelmezési tartományába.”
Fél évvel azután, hogy a nemzetközi tiltakozás ellenére a lengyel parlament elfogadta a kétértelmű holokauszttörvényt, szerdán Mateusz Morawiecki miniszterelnök közölte: újra megvitatják a törvényt, mely megfogalmazása szerint nem érte el a célját.
A lengyel holokauszt törvény tagadja a lengyelek bármiféle felelősségét a zsidók kiirtásában, három éves börtönbüntetésre is ítélhetnek valakit, ha erről beszél vagy ír.
A második világháború idején Lengyelország területén működtek a haláltáborok, melyekben a nácik többmillió zsidót öltek meg. Lengyelországban élt a világ legnépesebb zsidó közössége a második világháború előtt. Közülük nagyon kevesen élték túl a holokausztot. Sok zsidót nem a haláltáborokban, hanem azokon kívül öltek meg, és ezekben a gyilkosságokban helyi milíciák is részt vettek. Voltak pogromok Lengyelországban – még a második világháború után is.
A radikálisan jobboldali lengyel kormánypárt, a PiS erről hajlamos megfeledkezni. Még Netanjahu miniszterelnök bírálatára sem változtattak a holokauszt törvény szövegén. Pedig a lengyel miniszterelnök tavaly Budapesten
megígérte Izrael kormányfőjének, hogy semmifajta engedményt sem tesznek az antiszemtizmusnak Lengyelországban.
Mateusz Morawiecki miniszterelnök most azzal indokolta a törvény újabb megvitatását, hogy az nem érte el a célját.
Hogy mi változott a tavalyi, budapesti ígéret óta? Az például, hogy Jaroslaw Kaczynski, Lengyelország politikai rendszerének irányítója súlyosan megbetegedett. Varsói hírek szerint leukémiában szenved, és orvosai nem sok jóval biztatnak. Megindult tehát a harc a hatalomért, melyben Mateusz Morawiecki miniszterelnök az egyik esélyes. Ezért is tartotta fontosnak, hogy személyesen jelentse be a holokauszt törvény felülvizsgálatát Lengyelországban.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
