Föld S. Péter

Balog Zoltán, aki nemrég még miniszter volt, most pedig romaügy miniszterelnöki biztos, olyan, mintha állandóan mosolyogna. Lehet, hogy ez így is van, mert valóban kedélyes ember, de nem kizárt, hogy csupán szerencsés arcberendezésének köszönhető, hogy állandóan vidámnak látszik.

Ami biztos: Orbán Viktor évértékelő beszédein ő a ceremóniamester. Ha ő nem lenne, Orbán sem mondana évértékelőket, hiszen Balog Zoltán az, aki Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében felkéri a miniszterelnököt, hogy értékelje a mögöttünk álló évet. Orbán pedig belemegy a játékba: úgy tesz, mint aki megtiszteltetésnek veszi, hogy meghívták, s mintha enélkül nem is lehetne ott.

Hogy a meghívottak listájának összeállításához van-e köze Balognak, nem tudjuk. Tény, hogy Orbán évértékelőjén sikk meghívottnak lenni. Ez az a hely, ahol mindenki ott van, aki számít, és mindenki ott van, akire számítanak.

Ennek megfelelően a megjelentek nemcsak a kameráknak mosolyognak – az öröm a legtöbb esetben valóban őszinte. Balog is örül, hogy házigazdaként köszöntheti a neves vendéget, szót adhat neki, és utána gratulálhat, hogy megint mennyire jól átlátja a helyzetet.

Balog a rendszerváltás környékén került kapcsolatba a Fidesszel, ahol 1991-től a frakció egyházpolitikai tanácsadója, lett. 1996-tól a fővárosi Hold utcai gyülekezet lelkésze lett. Ekkoriban tért meg Orbán Viktor és Kövér László is, egy ideig pedig Balog volt a lelkészük. Az egykor harciasan ateista Fideszes képviselők 1998-ban már a Balog-féle istentiszteletről mentek át esküt tenni az Országgyűlésbe.

A karrier meredeken emelkedett fölfelé: Balog a miniszterelnök egyházpolitikai főtanácsadója lett, majd egy rövid ideig Mádl Ferenc államfő társadalompolitikai hivatalát vezette. 2009-től Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke.

Isten, haza, Orbán

Ragaszkodása Orbán Viktorhoz valójában rajongás – ha fogadást kellene kötnünk, hogy Orbánt, vagy istent választaná, nem lenne könnyű, melyik opcióra tegyünk nagyobb tétet. Amit leírtunk, nem túlzás, a Hold utcai gyülekezet egyik tagja néhány évvel ezelőtt ezt mondta róla: „Zoltán valóban azt hiszi, hogy Orbán Viktor istentől kapott feladatot teljesít, és kormányfőként tényleg felvirágoztatja a magyar nemzetet. Úgy hisz Orbánban, ahogy istenben. Kétség és elbizonytalanodás nélkül követi.”

A 168 Óra portréjában egy régi barát pedig így nyilatkozik „Zoltánnak mindig szüksége volt egy olyan mentorra, akit feltétel nélkül követhet, akinek teljesen átadhatja magát, akivel olyan mély és bonyolult lelki kapcsolatban áll, hogy szinte teljesen feloldhatja a másikban a saját személyiségét. Ez a személy egy politikus, Orbán Viktor.”

Már a 2018-as választás előtt voltak olyan hírek, hogy Balog Zoltán megválik a miniszterségtől, s az Emberi erőforrások minisztériumának vezetése helyett más feladatot kap. Mint elmondta, hat éven át vezette az Emmi nevű megaminisztériumot, s mindent beletett, amit tudott. Hogy ez a „minden” mire volt elég, arról megoszlanak a vélemények, legyen elég annyi, hogy Balog minisztériuma alá tartozott az oktatás és az egészségügy is.

Állítólag ő akart változtatni a minisztérium működésén, ám terveit Orbán Viktor nem fogadta el. Viszont felajánlotta neki, hogy legyen romaügyi miniszterelnöki biztos. Balog elvállalta, s ezzel a kormánynak számos kellemetlenséget okozó Farkas Flórián ezzel egy polccal lejjebb került.

A Hivatalos Értesítőben megjelent miniszterelnöki utasítás szerint Balog Zoltán tevékenysége három területet érint: 1. koordinálja a magyarországi romákkal kapcsolatos társadalmi egyeztetést irányító tevékenységet, 2. ellátja a roma felzárkózás kormányzati koordinációját, 3. részt vesz a roma kultúra értékeinek megőrzését és terjesztését, oktatását szolgáló tevékenységekkel, fejlesztésekkel kapcsolatos feladatok ellátásában.

Orbán választása azért is érdekes, mert Balog Zoltánnak az elmúlt években több, a romákkal kapcsolatos – mondjuk így: érdekes – megnyilvánulása is volt. (Ezekről a Best of Balog fejezetben lesz szó.) Igaz, ezek a rosszul sikerólt mondatok vélhetően végig nem gondolt elszólások voltak, de azért valahol jelzik az Emberi erőforrások volt miniszterének gondolkodását.

Best of Balog

Az újságírókkal általában nem volt annyira barátságtalan, mint a fideszes politikusok legtöbbje, ám a már említett lojalitása ezt is felülírta. Az akkor épp ellenzékiként működő HírTV munkatársával kissé cirkalmasan, de meglehetősen egyértelműen osztotta meg a véleményét:: „Én sajnos a Hír TV-nek el kell kerüljem a nyilatkozást, mert az önök tulajdonosa úgy viselkedik az én kedves barátommal és főnökömmel, hogy ez nem teszi lehetővé, hogy önöknek nyilatkozzak.”

Egy évvel ezelőtt, 2017-ben Tusnádfürdőn azt közölte az egybegyűltekkel, hogy „a magyar közösségek és a kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertétel vagy erőforrás.”

De nem volt piskóta az sem, amikor a roma holokausztról azt találta mondani, hogy Magyarországról nem vittek el romákat, csak a szomszédos Ausztriából.

2015 őszén a mindennapos iskolai éneklés bevezetésének ötletével jött elő, utóbb munkacsoport is alakult „az iskolai énektanítás megújítására, az iskolai éneklés megerősítésére”.

Itt mondta Balog Zoltán azt az igen eredeti gondolatot, hogy az a jó, „ha a fogantatás pillanatában már énekel, dúdol a várandós édesanya, és akár az édesapa is csatlakozik hozzá.”

Volt, hogy csak viccelődni próbált, ám ezek a próbálkozásai nem mindig sikerültek. Így volt ez akkor is, amikor egy meglehetősen menőnek számító, nem a kétkezi emberek zsebéhez méretezett árú belvárosi étteremben a mentősöket köszöntötte. Beszédét egy rosszul elsült, poénnak szánt mondattal kezdte: ő azt hitte, „minden nap itt reggeliznek a mentősök”.

2013-ban az keltett visszatetszést, hogy 40 hátrányos helyzetű gyermeket a Hiltonban látott vendégül egy adventi vacsorán.