A Független Hírügynökség oldalán is olvasható Alföldi Róbert írása, amelyben a színész-rendező ismerteti Zalaegerszegről való kitiltásának történetét. A történet elejét korábban mi is leírtuk: Alföldi Róbert március 22-re szóló meghívását az 1848-as forradalomra való emlékezésre hivatkozva lemondták.
Utóbb egy magánemberekből álló civil csoport jelentkezett, hogy meghívnák a városba Alföldit. Beszélgetnének, jól éreznék magukat – úgy, ahogyan egy szabad ország szabad emberei között szokás.
Nem politikáról beszélnének, hanem kultúráról, valamint minden másról, ami fontos, vagy érdekes. Aztán kiderült, hogy ezt sem lehet. Zalaegerszegen – figyelem: nem kis faluról beszélünk, hanem megyei jogú városról – egyetlen olyan terem sem akadt, melyet bérbe adtak volna a beszélgetésre.
A tulajdonosok félnek.
Félnek azoktól, akiknek őket kellene képviselniük, de nem ezt teszik, hanem félelmet keltenek, fenyegetnek. Sunyi módon ráadásul, mert az ukázok sehol nincsenek leírva. Nincs benne az újságban, nem tették ki a polgármesteri hivatal faliújságjára. Csak szóltak, hogy Alföldi nem kell. Ha bérbe adod a termed, bajod lesz belőle. Nem lesz munkád, a feleségedet is kirúgják a munkahelyéről, nem veszik fel a gyerekedet az óvodába.
Alföldi méltósággal, európai módon kezeli a történteket. Nem vádol senkit, ám írása így is vádirat.
Magyarok közt egy európai. Nem jó ezt így leírni, hiszen mi is magyarok vagyunk. Itt születtünk, ez a hazánk, magyar az anyanyelvünk, magyarul álmodunk, mérgelődünk, szeretünk.
A zalaegerszegi hatalmasságok nem Alföldi Róbertnek és nem (csak) a zalaegerszegieknek ártottak ezzel a szánalmas és sunyi kitiltással. Magyarországnak ártanak a hatalom fura urai.
Aki árt az országnak, hazaáruló. Amit tesz, büntetendő.
