A Bébi úr című amerikai animációs film ötlete eszelős. Egy családba taxin megérkezik az addig boldogságban, szeretetben élő hétéves Tim csecsemő kisöccse, talpig öltönyben, nyakkendőben, ráadásul diplomatatáskával és kapásból kiforgat mindent a sarkából.
Átveszi a hatalmat. Beszél, tőzsdei híreket olvas, rendelkezik, már-már diktátorkodik a bátyja előtt, de a szülei társaságában, akiknek ki tudja miért, teljesen természetes egy csecsemőhöz egyáltalán nem illő menedzseri öltözéke, gügyögő kis porontynak mutatja magát. Azt is mondhatnám, hogy csaknem olyan álszent, mint Tartuffe. Egyébként róla is kiderül, hogy igencsak érdekember.
Michael McCullers forgatókönyve, a Madagaszkárt, a Megaagyat is jegyző Tom Grath rendezése, a nagy-nagy szeretetéhségről regél. Meg arról, hogy bárkit egyik pillanatról a másikra ki lehet túrni addigi pozíciójából.
A film elején látjuk Timet, már elalvás előtt ágyában fekve, aminél ott van a mamája és a papája is, és a világ legtermészetesebb módján mondja nekik, hogy kéri a három meséjét, öt ölelését, kedvenc dalát. Aztán már nem kapja meg egyiket sem, mert a szülei az akaratosan sipákoló kis zsarnokot rajongják, futkorásszák, zsongják körül.
Bár az alkotók nyilván nem tudnak róla, és gondolom fölöttébb eredetinek érzik az alapszituációjukat, zsarnok, másokon uralkodni akaró újszülöttről már Déry Tibor írt Az óriáscsecsemő című abszurd darabjában, melyben görbe tükörben beszélt a mind rémisztőbbé váló világról.
És bár szőrmentén, gyerekek számára is emészthetően, a Bébi úr is ezt teszi. Tim számára eleve az akció filmek üldözős, hajszás, állandóan veszélyes világa a természetes közeg, ezekkel álmodik, ezeket színezi ki a fantáziája, ezekbe képzeli magát bele, mint hős, vagy éppen megrettent, fenyegetett üldözött.
A tömegfilmek rendszerint alapvető félelmeinket fogalmazzák meg, és akár kedves formában, fantáziadúsan, jó figurákkal, groteszk humorral, mint ezúttal, még a létben való fenyegetettségről is szólnak, az állás elvesztésétől való rettegéstől, vagy akár a megsemmisüléstől való rémületről.
No jó, persze nem úgy teszik, hogy ez bárki gyomrát megülje. Meg aztán menetrendszerűen jön a happy and.
Az Intercom által forgalmazott Bébi úr is inkább kedvesen mulattató film, de azért felszín alatt csak érzékelteti, hogy mi minden miatt szorong gyerek és felnőtt egyaránt, nap mint nap.
