Kaptak négy évnyi lehetőséget a „saját lábon állásra”. Jelenleg az életben maradás a legtöbb, ami elmondható a Párbeszéd helyzetéről. Megnéztük, honnan és hogyan jutottak el idáig. Egy valaha nagy, ma akkori önmaga árnyéka párt mellé. Sorozatunkban az ellenzéki pártok elmúlt egy évét mutatjuk be.
Ha egy-két mondatban akarnám összefoglalni a Párbeszéd és Karácsony Gergely nagyjából egyévnyi útját, az valahogyan úgy szólna, hogy a teljes ellenzéki vereség egyik legnagyobb nyertese ez a párt. Sikerült pártként megmaradniuk, megszerezték a következő négy évre szóló költségvetési támogatást, és súlyuknál lényegesen több, három képviselőjük lesz a parlamentben, sőt – igaz, némi MSZP-s segítséggel – önálló frakciót is kiállíthatnak.
Ez persze nem több, mint az ellenzéket elzavaró többség (sőt, a rájuk szavazók egy részének is) azon ítéletében megfogalmazott állítás, hogy „a megélhetési politikusok” ismét nyertek négy évet. Merthogy a fideszes kétharmad mellett a Párbeszéd számára se nő fű.
Egy másik összefoglaló véleménymondat: kétségtelen tény, hogy
a Párbeszéd és Karácsony kezdettől a feltételek nélküli ellenzéki együttműködést támogatta.
A közös listát, közös miniszterelnök-jelöltet és mindenhol egyetlen megegyezéses jelöltet az egyéni választókerületekben.
Egy kis kitérő: emlékezetes módon éppen Karácsony, akkor még LMP-s képviselőként 2011 nyarán vetette fel egy olyan „technikai koalíció” létrehozását, amely a Jobbikot is magában foglalva kétharmadot szerezne a parlamentben, hogy ennek birtokában alkotmányos korrekciót követően új, „rendes” választást írjon ki. Ugyanerről ma már másképpen vélekedik. „Azóta a Jobbikot felvásárolta Simicska Lajos, aki másként is meg tudná buktatni Orbán Viktort, nem kellett volna neki pártot venni” – mondta egy interjúban. S hogy a Jobbik ugyanaz a náci párt, ami volt, amelyet már nem tart a rendszer ellenfelének, s a szavát sem lehet elhinni annak a pártnak, amely évekkel ezelőtt még európai zászlót égetett, most pedig a legradikálisabb béruniós kampányba kezdett.
A nyilvánosság előtt alig létező Párbeszédet lényegében Karácsony hordja a hátán (olykor Szabó Tímeával, társelnök-társával közösen), akinek az elmúlt szűk egy évben a teljes demokratikus oldali együttműködés végül kudarcos preferálása mellett meg kellett küzdenie még valamivel: az MSZP folyamatos belső megosztottságával, s nem utolsó sorban Botka László szó szerinti és szimbolikus hosszú árnyékával. (Ismét zárójelben: azon érdemes lenne mélyen elgondolkodni, hogy az MSZP Horn Gyula óta nem tudott választási sikerre esélyes első embert kitermelni. Azóta minden miniszterelnöke kívülről, pontosabban nem az aktív belső tagsági-politikusi körből érkezett, az egyetlen „saját” ember, Botka pedig pillanatok alatt elbukott.)
Karácsony szerintem a botkai helyzettel jól birkózott meg: végig lojális maradt hozzá, nem igen (de legalábbis láthatóan nem) vett részt az MSZP addigi „örökös reményének” belső megbuktatásában.
Nem volt ennyire sima és főleg sikeres az MSZP egyik legnagyobb gondja, Gyurcsány Ferenc személye és mozgásainak kezelésében, különösen úgy, hogy közben igyekezett Botkával harmóniában lenni. Utóbbi első pillanatban kijelentette, hogy a DK-val és főleg Gyurcsánnyal nem akar szorosan együttműködni, közben pedig a volt pártelnök állandóan a teljes nyitottságot hangsúlyozta. Hogy aztán – már amikor Karácsony ante portas – ő legyen az, aki kizárja Karácsony miniszterelnök-jelöltségét, ha ez együtt jár egyéni kerületi és pártlistás indulással.
Persze akkor már Botka sincs, és addigra az MSZP a közvélemény-kutatások szerint 200-400 ezer választót vesztett, ami megnövelte Gyurcsány súlyát.
Karácsony régóta – sokak szemében nyilván túlságosan is rámenősen –
nem csinált titkot abból, hogy szívesen vezetné az országot.
Akkor nézzük a mögöttünk hagyott szűk esztendő történéseit. Karácsony első fajsúlyosabb lépése okozott némi zavart. A korábban LMP-alapító, majd a 2010-es választási vereség után onnan kilépő, később a Juhász Péter gründolta Együtt-tel közös pártban működő politikus tavaly augusztusban megjelent Botka szegedi fórumán, ahol az akkor nyolc hónapja kormányfő-jelölt valódi baloldali programot, progresszív adórendszert, segélyek helyett lehetőségeket, jobb iskolákat, képzési, átképzési, vállalkozási és kedvezményes hitelprogramokat, munkát és a közösség szolidaritását, országos átfogó szociális bérlakás-programot is tartalmazó programját ismertette. Karácsony Gergely, akkor a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje is megjelent a fórumon és egyetértését fejezte ki az alapelvekkel, valamint
közölte, hogy nem akar Botka kihívója lenni.
Ebből kisebb értetlenség támadt, mert a szocialisták miniszterelnök-jelöltje és a jelenlévők többsége is úgy értékelte a Párbeszéd társelnökének szavait, hogy föladta saját miniszterelnök-jelölti ambícióit, ráadásul úgy, hogy mindezt Botka javára tette.
Mindezek hatására szeptemberben már nem ment el arra a rendezvényre, amelyen Botka ismertette szövetségi politikáját. S amelyen éppenséggel ott lett volna a helye, mert maga is
egyedüli megoldásként a megegyezést tartotta szükségesnek.
Nem sokkal ezután elkezdődött az a „tánc”, amelynek szereplői a kisebb ellenzéki pártok (mínusz DK), főleg az Együtt, valamint a Párbeszéd és maga Karácsony, aki mindeközben lépésről lépésre került közelebb az MSZP-hez. Hogy aztán a „régiek” és „újak” megítélése miatti ellentét következtében megtörténjék a szakítás.
Szeptember vége felé az Együtt elnöke, Juhász Péter bejelenti: „tárgyalásokat kezdeményezek az Együtt nevében az LMP-vel, a Párbeszéddel és a Momentummal”.
Az őszre egyre inkább meggyengülő és kapkodó Botka talán mindent egy lapra feltéve szeptember utolsó hetében – s egy időben az Együtt kezdeményezésével – váratlanul írásos ajánlatot tett hat pártnak arról, hogy biztos parlamenti részvételt ígérve felajánlja nekik a szocialisták listás helyeinek 49 százalékát. A Karácsony-féle Párbeszédnek 2 százaléknyi listás hely jutott volna. Nem meglepően már aznap elkezdtek érkezni az elutasítások.
(Eközben tört ki a Lattmann Tamás által kirobbantott balhé arról, hogy egy évvel korábban már majdnem kész megállapodása volt, ő lesz a demokratikus pártok miniszterelnök-jelöltje. A DK elismerte, az MSZP, az Együtt és a Párbeszéd cáfolta ezt.)
Ezután október másodikán Botka László lemondott.
Két nappal később
bukkan fel először a szocialisták körében komolyan vehető módon Karácsony neve
kormányfő-jelöltként. Egy választási párt létrehozása értelmes ötlet lenne, sokkal nagyobb esélyt kínálna az Orbán-kormány leváltására – vetődött fel szoci körökben. Az MSZP-Párbeszéd-tárgyaláson Molnár Gyula, a szocialisták elnöke hozta szóba egy ilyen párt létrehozásának gondolatát, mi több, azt is, hogy Karácsony Gergely legyen ennek a formációnak a listavezetője. A Párbeszédnek tetszene a közös ernyőszervezet, de az általuk kívánt módon, valamennyi ellenzéki pártot tömörítve és Karácsony listavezetésével.
Ugyanezen a napon Juhász Péter ismét bejelent: közösen készül a választásra az Együtt és a Párbeszéd. Az együttműködés a kormányváltás alapja, amiben minden ellenzéki pártnak helye van – mondta.
A repedés Karácsony (és a Párbeszéd) és az Együtt között már ekkor látható. Juhász ugyanis azt mondta, hogy minden demokratikus ellenzéki párttal együtt akarnak működni valamilyen formában, de azt tartanák helyesnek, ha az MSZP-vel és a DK-val koordináltan állítanának jelölteket az egyéni kerületekben, az úgynevezett Új pólus pártjai, az Együtt, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum pedig egyetlen közös listán szerepelnének.
Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke ekkor még puhán reagált, mert csak arról beszélt, hogy készen állnak az Együtt-tel közös indulásra, a kormányváltásnak minimálisan az az alapja, hogy mind a 106 egyéni körzetben csak egyetlen demokratikus ellenzéki jelölt álljon szemben a Fidesszel (és értelemszerűen a Jobbikkal).
Karácsony (és a Párbeszéd) ekkor egy darabig nem feszegeti az „újak” és „régiek” koncepciója, valamint a „mindent egyben” elképzelése közti nyilvánvaló széttartást. Egy interjúban megmarad a közös egyéni jelöltek indítása melletti kiállásnál. Sőt, mint mondja, a Párbeszéd és az Együtt akár választási párttá is válhat, de nyitva állnak minden együttműködés előtt. És inkább arról beszél – ismét nem kis magabiztossággal -, hogy
“…én vagyok az egyedüli baloldali miniszterelnök-jelölt”.
Karácsony továbbra is távolságtartó Botka akkor már majdnem két hete történt lelépését értékelve: a baloldal nem omlott össze, hisz mindössze egy politikus távozott, a szociáldemokrata, mélyszegénységet felszámolni akaró program megmaradt. És nem csak hogy tudná vállalni Botka gazdagokat fizetésre kényszerítő politikáját, hanem az voltaképpen a Párbeszéd programja volt.
Ez volt az az időszak, amikor – Botka lemondása után – szinte azonnal elkezdődött az új miniszterelnök-jelölt keresése a baloldalon. Hamar meg is találták Balázs Péter személyében, miközben – mint arról az imént már szó volt – a szocialisták Karácsony Gergelyt kezdték emlegetni.
Nem tartott sokáig a volt külügyér szereplése, aki kijelentette, hogy csak minden párt támogatása esetén vállalná. Október vége felé az Együtt vágta el ezt a szálat (is), amikor tudatták: a Balázs Péter iránti tisztelet mellett sem terveznek közös miniszterelnök-jelöltet az MSZP-vel. Az Együtt a Párbeszéddel szövetségben állít jelöltet. A DK korábbi elutasítása után ezzel eldőlt, hogy aligha lesz Balázs Péter a közös ellenzéki kormányfő-jelölt.
Ekkor azonban már egyre érett az Együtt és Karácsonyék nézetkülönbsége. Október közepén a Párbeszéd társelnöke, miniszterelnök-jelöltje azt mondta: a cél az, hogy az országgyűlési választáson mind a 106 választókerületben egy közös ellenzéki jelölt legyen, s erről a Jobbikon kívül mindenkivel tárgyalnának. Az Együtt-tel pedig már közös választási pártról és közös listáról egyeztetnek.
De Karácsony
egyúttal már határozottan bírálta a másik párt álláspontját.
Szerinte hibás stratégia az, hogy „meg kell újítani a politikát, új szavazók kellenek ahhoz, hogy kormányváltás legyen”, és ezért a lehető legjobban el kell zárkózni a régi pártoktól. Szerinte az a stratégia az egyedüli jó, amely szerint kell megújulás, meg kell őrizni az ellenzék sokszínűségét, nem kell mindenkit bevonni, de kell együttműködés, nem csak a matematika, hanem a felelős politizálás miatt is.
Éppen átlépett a naptár novemberbe, amikor Gyurcsány Ferenc kimondta, amit már mindenki tudott: a DK – a meggyengült támogatottságú MSZP-vel szemben növekvő alkupozíciót látva –
kiszáll a közös lista elfogadásából.
Oly nagy különbségek vannak a pártok programjai között, amelyek szinte áthidalhatatlanok – mondta Gyurcsány.
Látva a kötélhúzást és a megegyezésre képtelenséget, Gulyás Márton bejelentette, hogy az általa alapított Közös Ország Mozgalom kiterjedt kampányt szervez, hogy kiderüljön, ki a legalkalmasabb jelölt a 106 egyéni választókerületben. Mintegy ezer fős mintából, személyes úton, közvélemény-kutatásokat készíttetnek.
A pártok igyekeznek őrizni a látszatot, ennek jegyében közös közleményben jelentette be a DK, az Együtt és a Párbeszéd, hogy egyéni választókerületi koordinációs egyeztetésre hívják a szocialistákat.
Ekkoriban már nem csak az évből volt hátra kevesebb, mint egy hónap, a választások is közeledtek rohanvást, s az események felpörögtek. Néhány nap alatt letisztult a kép egy része. Először valamiféle új közös listáról jelentek meg hírek a szocialisták soraiból, s egyúttal arról is, hogy az MSZP-nek megvan az új miniszterelnök-jelöltje, de annak személye még vagy két hétig nem publikus. Mint ismert, a szocialisták december 9-én az eredetileg tervezett kongresszus helyett csak választmányi ülést tartottak, amelyen bemutatták választási programjukat. Elképzelhető, hogy a miniszterelnök-jelölt személyét is ott nevezik meg – írtuk akkor.
Nem kellett sokat várni, egy nap elteltével már arról tudósítottunk, hogy új miniszterelnök-jelöltről hallani, vagyis nem Balázs Péterről (amely lehetőség akkor már másfél hónapja elszállt). Helyette
ismét Karácsony Gergely neve került elő,
ez azonban csak akkor lehetséges, ha a Párbeszéd hátat fordít az Együttnek.
És hogy senkiben semmi kétség se okozzon álmatlan éjszakát, az érintett tévéadásban mondta azt (ismét, sokadszor), hogy teljes ellenzéki összefogást akar (programban, listán és kormányfő-jelöltben), és lényegében azt is kinyilvánította, hogy
szívesen lenne közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt.
Azt mondta, ha lesz jobb jelölt nála, akkor hajlandó őt támogatni, de jelenleg nem ismer olyan felmérést, amelyben nem ő a legnépszerűbb politikus.
Ekkor ért véget a Párbeszéd és az Együtt közösködése. Utóbbiak közleményben nyilvánították ki, hogy „az elengedhetetlen megújulás elősegítése érdekében az Együtt nem kíván közös listát és közös miniszterelnök-jelöltet állítani a Magyar Szocialista Párttal”. Az együttműködés korlátozódjék az egyéni kerületi jelöltek közös kiválasztására.
És hogy (Magyarországon) stílszerű legyen az elválás, Szigetvári Viktor Együtt-mininiszterelnök-jelölt az ATV-ben élő adásban jelentette be, hogy új miniszterelnök-jelöltjük lesz Karácsony Gergely helyett. A közös történet ezzel lezárult. A „szép” befejezésről azzal gondoskodott, hogy
„a langyosokat kiköpi a Jóisten”,
és
„ez történt Karácsony Gergellyel is”.
Apróság, s ki-ki értékelje maga, mindenesetre Szigetvári (friss felismerésképpen?) azzal is indokolta döntésüket, hogy szerinte Karácsony nem hisz abban, hogy a Párbeszéd és az Együtt közös listája bejutna a parlamentbe. Másnap aztán Juhász Péter pártelnök azt mondta, hogy korábban azt tervezték, a hétvégén a Párbeszéd után az Együtt is miniszterelnök-jelöltnek fogja Karácsony Gergelyt választani. Szándékaik szerint a két párt közös listán indult volna a választásokon.
Maga Karácsony viszont alighanem belül már régebben letudta ezt a korszakot, legalábbis erre utal, hogy – mint később kiderült – pár nappal korábban, az Együtt és a Párbeszéd közös elnökségi ülésén a politikus kifakadt, és nem éppen irodalmi stílusban fogalmazott.
„Alapvetően az az érzésem, hogy a f@szért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre”
(mármint a Párbeszédére) – hallható azon a felvételen, amely a két párt végleges szakítása utáni napon került nyilvánosságra. Karácsony mindehhez még hozzáteszi, hogy van neki enélkül is elég dolga, “van egy fő állásom, ami önmagában egy kib****** politikai stressz”.
Három nap múlva aztán Berkecz Balázs, az Együtt alelnöke elismerte, hogy ő készítette a felvételt.
Mindeközben pedig a nyilvános válás másnapján Karácsony már meg is jelent és felszólalt az MSZP programismertető nagygyűlésén. Ezen Molnár Gyula pártelnök közölte: kitart amellett, hogy közös jelöltek legyenek a választókörzetekben, közös listán induljanak és legyen közös miniszterelnök-jelöltjük. Karácsony utóbbira úgy reagált:
“döntsétek el ti, hogy nekem milyen szerepet szántok ebben az együttműködésben, ha kellek, akkor én jövök, és hozok magammal mindent, amit tudok”.
Ezekben a történésekben – túl a zökkenőmentes „átzsilipelésen” – az az érdekes, hogy Karácsony Gergely úgy keringett (mind szűkebb röppályán) az MSZP körül – még párbeszédes színekben – miniszterelnök-jelöltként (illetve emlegették így őt a pártban), hogy bármely párttestület formálisan megtárgyalta volna ezt.
Ennek sorában ismertük meg a „politikailag már miniszterelnök-jelölt” kifejezést. December közepén Molnár Gyula, az MSZP elnöke rádióinterjúban arról beszélt, hogy
politikai értelemben már eldőlt Karácsony közös jelöltsége.
Sőt, legott azt is megtudta a nagyérdemű, hogy a formálisan még meg se nevezett Karácsony árnyékkormányt tervez alakítani (ami aztán márciusban meg is történt).
(Ez a mód, hogy fontos dolgokat a nyilvánosságon keresztül jelentenek be, régi hobbi a szociknál. Az előző miniszterelnök-jelölt is úgy lett e poszt viselője később, hogy az érintett, tehát Botka László egy újságcikkben közölte: szívesen lenne az.)
Molnár és Karácsony is azt mondta, reméli, több párt csatlakozik az együttműködéshez. Megerősítették: közös egyéni képviselőjelöltek, közös lista és közös miniszterelnök-jelölt a céljuk. Az is ekkor és így derült ki, hogy a Magyar Liberális Párt is csatlakozik.
Molnár Gyula szerint a három pártnak a közös indulásról belátható időn belül meg kell állapodnia, azt meg kell erősíteni civil szervezetekkel, és nyitottak lesznek a DK, az Együtt, az LMP és a Momentum iránt is.
Karácsony december második felében fontos kijelentést tett. Az evidens, és Karácsony krédójához passzol is, hogy közös lista kell Orbán legyőzéséhez, és reméli, valamennyi ellenzéki párt belátja majd, hogy a siker érdekében együtt kell működni. Hanem arról is beszélt, hogy
a közös listán fontos helye lesz Gyurcsány Ferencnek,
és a DK politikusára az utolsó pillanatig várni kell. A próféta szólt belőle, amikor úgy fogalmazott, ha viszont az ellenzék nem változtat jelenlegi stratégiáján, akkor a baloldal számára bohózatba fulladhat a választás. A szavazó számára egy ilyen helyzetben a viccpárt a legjobb alternatíva, tehát előfordulhat, hogy a Kétfarkú Kutya Párt komoly befutó helyet szerezhet a parlamenti választásokon – mondta Karácsony.
Aki – politikustól szokatlanul – azt is mondta, hogy
„sokkal inkább hasznos, mint népszerű akarok lenni”.
Az év végi ünnepek előtt pár nappal megszületett az MSZP és a DK megállapodása az egyéni kerületeken osztozásról, egyúttal véglegessé vált, hogy Gyurcsány csak részleges együttműködésre hajlandó. Az MSZP és a DK 60-46 arányban osztoznak az egyéni kerületekben. Molnár Gyula megismételte, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje Karácsony Gergely, Gyurcsány pedig hangsúlyozta, hogy a DK önálló listával indul, amelyet ő vezet, s nem támogatnak olyan kormányfő-jelöltet, aki más párt listáján van. (A DK-nak volt egy harmadik „anti-Karácsony” feltétele is, nevezetesen, hogy az érintett nem indulhat egyéniben, de végül ez lekerült a napirendről, amikor Karácsony közölte, hogy nem akar képviselőnek állni, marad inkább Zuglóban polgármester. Ezt viszont csak listán teheti meg a mandátum elvesztése nélkül.)
Aztán az is kiderült, hogy az MSZP meglehetősen gálánsan a maga 60-as kontingensébe felveszi Karácsony mellett a Párbeszéd másik vezetőjét, Szabó Tímeát, továbbá a független képviselő Kész Zoltánt és az Együttből Szabó Szabolcsot. Vagyis ezekben a kerületekben nem indítanak szoci jelöltet.
A karácsonyi ünnepek nyugalmas voltát elűzendő a hónapok óta hallgató Botka László előlépett, és egy interjúban beleszállt a baloldalba. Azt mondta, hogy a teljes összefogást javasolta, és mindent megtett ezért. (Arról nem beszélt, hogy a DK-t csak Gyurcsány nélkül fogadta volna el.) Felidézte, hogy lemondása előtti utolsó javaslatában a listás helyek felét átadta volna a többi demokratikus ellenzéki pártnak. „Engem ugyanis nem a pártvezetők parlamenti helye, hanem az ország állapota érdekelt, nem túlélni akartam, hanem nyerni. Rosszul mértem fel több dolgot. Nem gondoltam, hogy az ellenzéki pártvezetők csak frakciót akarnak, nem kormányváltást” – fogalmazott.
Majd még behajított egy rekesz kézigránátot: „azt sem tudtam, hogy a Fidesz milyen mélyen van jelen az ellenzéki pártok életében, mennyire irányítja őket. Ez nagyon megdöbbentett.” Ez azóta többször is felrobbant az ellenzék soraiban, legutóbb Hadházy Ákos (LMP) mondta ugyanezt nemrégiben.
Januárban, azon a napon, amikor a Nemzeti Választási Iroda közli, hogy készen állnak a választásokra, az MSZP elnöke bejelenti, hogy közös listát állít az MSZP és a Párbeszéd.
A névsort Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke vezeti,
aki a két párt közös miniszterelnök-jelöltje is lesz – mondta Molnár Gyula. Arról, hogy a listán hány helyet kapna a Párbeszéd és a Magyar Liberális Párt, azt közölte, a helyekről még nincs konkrét és végleges megállapodás, azon dolgoznak, hogy a következő parlamentben a Párbeszédnek önálló frakciója legyen.
Inkább csak érdekesség, de akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy január végén úgy ünnepelte ötödik szülinapját a Párbeszéd, hogy nagyjából biztos lehetett abban, bekerülnek a parlamentbe (az egyéni kerületi indulások és sikerek függvényében akár több képviselővel).
Politikai értelemben azonban a párt megszűnik önállóan létezni
a nála sokkal nagyobb szövetséges mellett.
A választások szempontjából – a baloldal számára – elhanyagolható eredménnyel kecsegtető erdélyi túrára indult februárban Karácsony és Molnár Gyula. Megemlíteni is csak azért érdemes, mert szemlélteti, milyen brutális őszinteséggel beszélnek arrafelé a politikai viszonyokról. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök számolt be arról a vacsoráról, amelyen vendégei megkérdezték tőle, az RMDSZ szerint mit kellene tenniük Erdélyben a választási kampányban. „Nagyon őszintén azt mondtam, hogy semmit. Ez teljesen fölösleges időtöltés és energiabefektetés, hiszen én azt gondolom: az erdélyi magyar emberek világosan tudják, hogy kire szavazzanak”.
Február 9-10-én
elfogadták az MSZP és a Párbeszéd választási megállapodását,
amelynek értelmében a két párt közösen indít képviselőjelölteket, közös országos listán indul, a miniszterelnök-jelölt pedig Karácsony Gergely. (Vagyis, bár jogilag nincs olyan poszt, hogy miniszterelnök-jelölt, az MSZP majd’ harminc éves működése alapján ez az a nap, amikor valóban jelöltté válik a jelölt.)
Ekkor dől el, hogy az első tízben Karácsony mellett-után csak szocialisták lesznek, a 11. a párbeszédes Tordai Bence, a Liberálisoktól Fodor Gábor pártelnök helyett érkező Bősz Anett a 15. (Kilátásba helyezték, hogy az üres helyek egyikére esetleg bekerülhet Fodor is, ezt azonban aligha vette bárki komolyan.) Karácsony társelnök-társa, Szabó Tímea csak a 99. helyet kapta, de ő végül nagy fölénnyel egyéniben, Óbudáról került a parlamentbe.
Az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje március közepe előtt mutatta be árnyékkormányának szakértői felét: Komáromi Zoltánt, Daróczi Gábort, Hegyesiné Orsós Évát, Mellár Tamást, Andor Lászlót, Ámon Adát és Wittinghoff Tamást. Koalíciós kormányzásra készül a többi ellenzéki párttal közösen, ezért a miniszteri posztok felére van jelöltje.
Karácsony még a legvégén se adta fel azon reményét, hogy sikerül átfogó megállapodásra jutni. Március 15-i ünnepi beszédében arról szólt, hogy le kell dönteni Orbán Viktor bálványát, és ehhez akár az ördöggel is szövetkezni lehet. Azt ígérte:
„kitapossa a pártokból”
a szélesebb ellenzéki szövetséget.
Ennek érdekében tíz nappal később felajánlotta a közös koalíciós kormányzás lehetőségét a DK-nak és az LMP-nek. Karácsony ezt akkor tette, amikor a párt honlapján közzétették az MSZP-Párbeszéd-szövetség száz pontból álló kormányprogramját.
Ami ezután történt, azt már jól ismerjük. Amint a bevezetőben olvasható, a Párbeszéd maradt törpepárt, de legalább megmaradt létezni.
A cikksorozat többi része az alábbi linkeken olvasható:
Ellenzék: Hogy volt, hogy lesz?
https://old.fuhu.hu/a-neppartosodastol-a-partszakadasig/
https://old.fuhu.hu/a-nolimpiatol-a-3-szazalekig-ez-volt-a-momentum-bo-egy-eve/
https://old.fuhu.hu/a-parbeszed-utja-a-sulytalansagbol-a-megmaradasig/
https://old.fuhu.hu/a-dk-es-a-valasztas-meseje/
