Őrjítőek a Garry Winogrand által lencsevégre kapott nők. Nem azért, mert manöken alkatúak, és kihívóan pózolnak a kamerának. Éppen azért, mert keresetlenek. Észre sem veszik, hogy az utcán állva mennyire kidomborodik a mellbimbójuk, hogy olyan sóvár nézéssel adnak egy pasi szájába cigit, hogy az felhívás azon nyomban keringőre, úgy sutyorognak összebújva a padon, hogy abból lehet tudni, a másik nemről trafikálnak, és naná, hogy szexről folyik a szó. A Capa Központban látható Women Are Beautiful, vagyis A nő gyönyörű című kiállítás merő élvezet.
A hivatásába teljesen belehabarodott Winogrand, akinek az apja különben Budapestről tántorgott ki Amerikába, a mamája pedig Varsóból, mániákusan űzte a hivatását. Leginkább New York utcáit járta, a hozzánőtt Leica gépét nagylátószögű objektívvel felszerelve. Gonoszkodhatnék, hogy olyan volt, mint egy paparazzo. Az ellesett pillanatokat kereste megszállottan. Csak ő nem kikent-kifent, mesterkélt sztárokra hajtott. Éppen ellenkezőleg. Utcasarki ismeretlenekben is meglátta a nagy lehetőséget. A hatvanas, hetvenes évek legnagyobbjaihoz sorolják, pedig csak örökösen szerelmes volt a nőkbe. Nőbolond volt. Az utcák hercegének is nevezték.
Eszméletlen mennyiségű felvételt készített, 1984-ben halt meg, de máig feldolgozatlan egy raktárnyi tekercse. Nem szexbombákat fotózott, hanem felszabadult nőket. A szexuális forradalom, meg a feminizmus idején, mámorosan felszabadultakat. Akik egyáltalán nem érzik magukat másodrendűnek, sőt. Tisztában vannak testük varázsával, eszük ágában sincs leplezni, ami megmutatható. Tengernyi a miniszoknya. Vagányak a dekoltázsok, sokat sejtető az is, ami nem látszik. Magabiztosak a mosolyok, harsányak a nevetések.
Egy fiatal, roppant csinos nő, hol másutt, mint olyan kirakat előtt, amiben egy próbabábun jól szabott férfizakót és hozzá inget, nyakkendőt, díszzsebkendőt látunk, ácsorog. Ez már feszültséget ad a képnek, mintha a potenciális lovag állna a háttérben. A hölgy meztelen karokkal, igézően karcsún dekkol, karján a levetett kabátja, kezében fagylalt. Tavasz lehet, netán tél vége, nem számíthatott ekkora melegre, fölfelé néz, a fény, a Nap felé, és kitörő örömmel nevet. Mondhatnám ezt a fotót az életigenlés himnuszának is. Igéző. Ahogy igéző az is, ahogyan egy lány fa alatt, könnyed lezserséggel elheveredve, könyvet olvas a füvön. Ez bizony rosszra csábít. Illetve nagyon jóra! Látható ennek az ellentettje is, egy útszélén háttal álló, kilógó fenekű, nagy valószínűséggel, prostituált, aki éppen hátrafordulva kelletlenül néz bele a kamerába. Hát benne nincs semmi kívánatos.
De ő a kivétel. Winogrand általában a szépet, esetleg a kicsit groteszkbe hajlót fotózza. Például azt, amikor partin extravagáns ruhában, csaknem köldökig érő drabális dekoltázzsal, jókora gyöngysorral tobzódik egy nő, és éppen egy pasi merő tekintettel, kiguvadt szemekkel bámulja a kétségtelenül figyelemre méltó melleit. Valami szabadtéri rendezvényen megfigyelhetünk hasonlót, de ott nem lopva bámészkodás történik, hanem egész csapat férfi, de mondhatnám azt is, hogy kiéhezett hím, skubizik a domborulatait szintén nem véka alá rejtő, izgató nőstényt.
Kedvelem azt a képet ugyancsak, amikor feszes pulóverben, naná, hogy lenge szoknyácskában két nő sétálgat, és több öregúr sóvárogva utánuk bambul. Hja, az öreg kecske is megnyalná a sót. Winogrand nőimádatában, mintegy melléktermékként, a szebbik nemet burkoltan, vagy éppen nagyon is nyíltan, stírölő pasikat szintén megörökíti. Akiknek az arcán sokszor látszik, hogy nemigen bírnak a hormonjaikkal, nehezen tudják türtőztetni magukat. Ezek kis minidrámák. Persze van testek parádéjaként kihagyhatatlan helyszínül strand. És szintén kihagyhatatlan a kutyás nő, aki büszkébb tud lenni kedvencére, mint a pasijára, és ez is lehet fölöttébb erotikus.
Egy roppant érzékeny ember érzéki képei ezek. Csaknem minden pillanatban megtalálja az érdekességet, a lencsevégre valót. Nem különösebben bíbelődik kompozícióval, szerkesztési szabályokkal, kattint, majd megint kattint, végig kattintgatja az életét, mert az utca színházában mindig meglát valami érdekeset, és nekünk is képes megmutatni azt, amit mi észre sem vennénk.
