Ha az emberek fejében lévő képzetek vagy tévhitek alapján akarnánk végezni a munkánkat, akkor aligha tudnánk jól dolgozni, mondta volt egy hazai közismert politikus. Ezért hát szerinte nem mindegy, hogy milyen mértékben hagyjuk magunkat befolyásolni általuk. Én meg hozzátenném, hogy mi van akkor, ha egy vezető politikus akarja mindenáron a fejében lévő képzetek, vagy tévhitek alapján akaratát ráerőltetni az általa hivatkozott emberekre?
Vajon jobban jártunk volna-e mindannyian, vele együtt, ha miniszterelnökünkből inkább profi futballista lett volna kormányfő helyett? Ki tudja. Mindenesetre a kérdés mára különös időszerűséggel bír. Eszem ágában sincs a kilométerekre rezgő arckifejezésű dr. Kende által megírtakra hagyatkozni, tudják, az volt az a könyv, amely miatt el is meszelték a szerzőt.
A Zentai Péter által jegyzett, HVG-ben 2011. április 27-én megjelent kiváló interjút sem említeném, amely oly szemléletesen bemutatja a diktátorok jellemrajzát, mi szerint „a zsarnoki „agy” csak akkor bontakozhat ki a maga teljességében, ha a zsarnok képes megfélemlíteni, sakkban tartani közvetlen környezetének tagjait”. Maradok inkább az általam oly sokra tartott és nagyra becsült hazai pszichológusoknál és a saját tapasztalataimból levont következtetéseknél.
Mit mondta a pszichológusok?
A nagytiszteletű, általam különösen sokra tartott, néhai Ranschburg Jenő, aki húsz esztendőn keresztül volt az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos osztályvezetője, valamicskét érthetett a jellem lélektanához, mint a személyiségünk titkait is kutató pszichológus. Ezért az ő véleményére sokat adva, és függetlenül világnézeti hovatartozásától, meg kell, hogy osszam a nagyérdeművel mit mondott a kormányfőről.
Ő az, aki egyre erőteljesebben hisz abban, amit csinál. Nem egy többé-kevésbé cinikus karrierizmus van emögött, hanem egy víziórendszer, amit ha törik, ha szakad, meg akar valósítani. Nem embereket lát, hanem sakktáblát és bábukat. Elszakadt a valóságtól – mondta az egykori lélektanár. Hinnye, az anyja apostolát, de fején találta a szöget Tanár Úr! Mert ezek a víziók aztán nem csak kis hazánk határain belül szennyezik a levegőt, hanem már Európát is fertőzik.
Popper Péter is egy ívású, már ami a korukat illeti, a már említett pszichológussal, akivel együtt már nem élhette meg az újabb Orbán kormány megalakulását. De volt azért véleménye neki is a miniszterelnökről. Két bekezdést ide hoznék abból. Először azt, hogy a pávatáncos Orbán „Kisemberségét bizonyítja, hogy amikor elfogy az előre betanult kész szöveg, bizony dermesztő butaságok hagyják el ajakát. Közgazdasági és financiális nonszenszek, szobák és kerekek számát latolgató lózungok, fürdőszobában borotválkozás közben kitalált indián bölcsességek „döglött lovat ne sarkantyúzz” színvonalon – és piros-fehér-zöld jelszavak végtelen áradatban”.
De, hogy kerek legyen az egész, még ide kívánkozik az ígért másik bekezdés is:
„Persze ha csak ennyi volna, kit érdekelne ez a furcsa szellemű, politikába merült futballista jogászgyerek vagy micsoda. De nem! Orbánban búvópatakként rejtőzik valami zsenialitás is, valami utolérhetetlen szociális intuíció. Néha váratlanul felbukkan, majd még váratlanabbul eltűnik. Amikor nagy szükség lenne rá, biztonságot ígérően megjelenik, de amikor utánakap, gyakran a semmibe markol. Ez már a léleknek az a mélysége, ahova nem lehet bekukucskálni. Orbán magányos harca önmaga kísértéseivel.”
És még mi várható ezek után?
Mit hoz 2019? Mi lehet még ebben a fejben?
Nem érdekelnek a bulvár jellegű próbálkozások abban a témában, hogy mi is lehet Orbán fejében. A két pszichológus véleményét sokkal többre tartom annál, mint hogy lezüllesszem a tömegízlés éden hoteles, vagy akár Grazi gyógykezeléses szintjére ezt az egészet. Nem érdekelnek az irigyek lázadásai sem, akik a jókor voltak jó helyennel szembeni kritikájukkal sajnálják le a szakkollégisták együtt-hatásait.
És hidegen hagynak az ellenzéki fanyalgók is, legyenek akár sátorverő közéleti gigolók, vagy gőgös távolságtartók mindentől és mindenkitől, aki rajtuk kívül 1989-től a hazai politikában előfordult. Azok sem izgatnak különösebben, akik radikális jobboldali populistákként akarják ma jó pofizva meglovagolni a tudatlanságot, az út szélén hagyottságot, nemzeti köntösbe öltöztetve agyafúrt zsokésságukat.
Csak és egyes egyedül, kizárólag a szegénységbe, az egyre inkább nyomorba taszítottak sorsa érdekel! Azoknak a lázadását várom és támogatom fenntartás nélkül. Nem az alibi tüntetések, a magamutogatások, a médiában bekonferált megjelenések, az én ott voltam kivagyiságát hirdető, de sehová nem vezető megnyilvánulásokért áhítozom, hanem azokkal vagyok szolidáris, akik, kiszolgáltatott helyzetüknél fogva egyszer, nem sokára majd megindulnak!
Nem fülkeforradalom, nem a háromszáz forintos vizitdíj elleni összeesküvés, nem az alibiztető nemzeti konzultációk sora, nem a nemzeti együttműködés rendszerének hazudott összetartás, hanem a szegények forradalma lesz az, ami véget vet ennek a rémálomnak. Annak az áldatlan állapotnak, melynek fő előidézője és okozója, akár ellenzékben, akár kormányon, Orbán Viktor és pártszövetsége volt!
Boldog újesztendőt Magyarország!
