A tempót Orbán és Salvini diktálja, míg a másik oldalon ez csupán a francia államfőről mondható el. E pillanatban ők a tényleges ellenfelek a földrészen. Ez a versengés túl szorosnak ígérkezik ahhoz, hogy bárki kényelmesen hátradőljön.
A Financial Times az Orbán-Salvini-tárgyalásról készült képpel illusztrálja az elemzést, amely szerint Európában nyomulnak a nacionalisták, így a populisták erejének fontos próbaköve lesz a jövő évi EP-választás. A cikk maga azzal indul, hogy az egy héttel ezelőtti milánói találkozó több volt, mint egy gyönyörű barátság kezdete.
Az új, migrációellenes tengely azért fontos, mert kialakulhat belőle egy új szövetség, már ha a nacionalistáknak sikerül megnyerniük a konzervatív Néppárt egyes tagjait, Orbánon kívül is. Mert ha igen, akkor ők alkothatják a mérvadó frakciót Strasbourgban. Fő jellemzőjük, hogy ismét nemzeti kézbe akarják venni a bevándorlás-politikát. Idáig sikerült elkerülniük a legnagyobb csapdát, vagyis nem vesztek össze azon, hogy Róma kvótákat akar a menedékkérők szétosztására. De Salvini és Orbán ebben a kérdésben teljesen eltérő érdekeket testesít meg.
Ellenben az a stratégiai cél köti össze őket, hogy bizonyítani kívánják: az EU nem képes működőképes politikára. Minél inkább fel tudják ezt mutatni, annál könnyebb lesz beteljesíteniük a vágyukat. A bevándorlás-ellenes érzelmek mélyen áthatják az EPP-t, ideértve a német kereszténypártokat. De azért a pártcsaládon belül még az Európa-barát erők a hangadók. E tekintetben minőségi különbség van a fennálló rendet védelmező Merkel és a nyíltan EU-ellenes Orbán között. A konzervatívok közül egyesek szabadulni igyekeznek a magyar kormányfőtől, de aligha nélkülözhetik, és még inkább szükségük lesz rá 2019 után. A Néppárt ugyanis várhatóan veszíteni fog, a Fidesz viszont erős marad, ennél fogva megnő a viszonylagos súlya.
Előreláthatólag jelentősen visszaesnek a szociáldemokraták, ezért minden bizonnyal megszűnik a nagykoalíció az Európai Parlamentben. Két tömörülés szorongatja majd őket: a migránsellenes nacionalisták és a Macron vezette EU-hívő liberálisok, bár az elnöknek nincsen támasza a németeknél és az olaszoknál. Az előző csoport nagyobb kihívást jelent, mint ahogy az a jelenlegi közvélemény kutatási eredményekből következne. A tempót Orbán és Salvini diktálja, míg a másik oldalon ez csupán a francia államfőről mondható el. E pillanatban ők a tényleges ellenfelek a földrészen. Ez a versengés túl szorosnak ígérkezik ahhoz, hogy bárki kényelmesen hátradőljön.
Financial Times/Szelestey Lajos
