Mármint a magyar miniszterelnök, aki azonban hivatkozott a „pénzügyi spekuláns tervére”. Orbán Viktor ünnepi beszéde eredetileg az 1956-os forradalomról szólt volna, de hát a Brüsszel elleni szabadságharc most fontosabb. Különösen fél évvel a választások előtt.
Az Andrássy út körüli kis utcákban rendőr rendőrautó hátán, forgalomelterelés, parkoló buszok. Később világossá válik, hogy a vidékieket szállították a helyszínre, a Terror Háza elé. Abból derült ki, hogy a busz hálás utasai táblákon hírdették településeik nevét. Zászlók is vannak bőven: jelenlegi magyar, ötvenhatos lyukas, székely. Két lengyel büszkén lengeti a piros-fehéret és akkor lelkendezik a beszéd közben, amikor éppen illendő. Mondjuk a tömeg is besegít nekik.
Orbán Viktor színre lépése előtt az Andrássyn végighömpölyög a Gyönyörű, új világ refrénű dal.
A Hősök tere felől minden rendben zajlik, két keresztbe álló rendőrkocsi lezárja az utat. A másik szélen, az Oktogonnál volt egy kis dulakodás.
Orbán belekezd, az eső alábbhagy, lekerülnek az esernyők.
A felvezető rutinos: 56 és a magyarok, mint a szabadság népe. Bármit is jelentsen ez.
Utána már belelendül a történelem magyarázásába: „Ma azt a napot ünnepeljük, amikor sok millió magyar egyszerre ráébredt, hogy bár különböző életeket élünk, de egy nemzethez tartozunk. Bíboros és esztergályos, filozófus és a pesti srác is ugyanazt akarta.”
A magyar miniszterelnök azonban nem sok időt fecsérel 56-ra. Hanem belevág a közepébe:
„Azért nem értenek Brüsszelben ma sem, mert már akkor sem értettek”.
Még egy kis időt tölt a globalizálásnál: az európai embereknek, köztük a magyaroknak is, elegük lett, hogy fenntartások nélkül alkalmazkodniuk kell a globalizációhoz. Európa „vakvágányra futott”, és ezt október 23-án látjuk a legvilágosabban.
Jön a lényeg: a 20. században katonai hatalmak okozták a bonyodalmakat, most pedig pénzügyi hatalmak, a médiájuk, a kiterjedt hálózatuk, a megvásárolt embereik. Ez a pénzügyi spekuláns birodalom foglyul ejtette Brüsszelt, és jó néhány tagállamát.
„Már csak mi állunk ellent”, Közép-Európa maradt az egyetlen „migránsmentes övezet”.
Erre tör ki a leghosszabban tartó tapsvihar. A lengyelek is lelkendeznek.
„Most újra veszély fenyegeti mindazt, amit a magyar élet rendjéről gondolunk. Elképedve látjuk: a globalizmus erői feszegetik az ajtónkat,
hogy homo brüsszelicusszá gyúrjanak bennünket.”
„Ha magyar Magyarországot és európai Európát akarunk, nem elég beszélnünk erről, harcolnunk is kell!”
Orbán szerint a jövő évi olasz és magyar választás is sorsdöntő lesz, mert most dől el, hogy visszaveszik-e a népek az irányítást a gazdasági élettel összefonódott bürokratáktól, és megállítják-e a népvándorlást. Vissza kell hozni, a régi „multikulturalizmus előtti”, szabad Európát.
„1956-ban megmentettük a nemzet becsületét, 1990-ben visszavettük a szabadságunkat, 2010-ben nemzetegyesítés útjára léptünk.”
Orbán szerint éppen ezért a magyarok számára nincs lehetetlen.
„A pénzügyi spekuláns tervét meg lehet lékelni.”
Taps.
„Márciusban újra kezdjük, és áprilisban győzni fogunk!” – fejezi be a miniszterelnök.
A himnusz után a tömeg békésen elindult haza.
Felcsendült az „A mi utcánk, ó, be szép!” című időtálló dal.
