A magyar miniszterelnöknek nem tetszett, amit a sajtó le szokott hozni, ezért átvette az ellenőrzést a tömegtájékoztatásban. Ami Magyarországon történt, az árulkodik arról, milyen lesz a demokrácia jövője – írja a New York Times (The News Is Bad in Hungary).
Itt egy olyan országról van szó, amelyben inog a demokrácia, és egyre inkább a tekintélyelvűség kerekedik fölül. A miniszterelnök azzal nyerte meg a választást, hogy úgy állította be: az EU és Soros segítségével muzulmán migránsok törnek a magyar nemzetre. Mostanában azután a média java része csak olyasmit közöl, ami megfelel a miniszterelnök populista programjának. Az Átlátszó úgy becsüli, hogy több mint 500 szerkesztőség van a politikus és barátai kezében, szemben a 2015-ös 23-mal. A legnagyobb sajtómogul az egykori felcsúti gázszerelő. A Népszabadságot egyszerűen becsukták.
Más esetekben felvásárolták és belülről alakították át a megszerzett orgánumokat. Az Origo pl. napjainkban szinte kizárólag a felfordulást okozó bevándorlókkal és a Soroshoz kapcsolt összeesküvésekkel foglalkozik a szalagcímekben. Ugyanez a helyzet a Lokállal. Az állami hirdetések alapvetőek a szerkesztőségek számára, és ez megkönnyítette a hatalom számára a terjeszkedést. De szakmabeliek szerint a gyors átalakulásban a pénz mellett a félelem is szerepet játszott. Hogy ti. az újságírók féltek a munkájuk elvesztésétől. A Magyar Hang pedig azért tudja nehezen fenntartani magát, mert az emberek nem szeretnék, ha kitudódna, hogy előfizetnek a lapra. De azért a munkatársaknak így is összegyűlik a minimálbérre való. A kormányzati intézmények sajtótájékoztatóira azonban nem engedik be őket, legyen szó akár egy kórházról. A kérdéseikre sem kapnak választ.
Magyarország azt bizonyítja, hogy bizonyos feltételek megléte esetén csak rosszabbodhatnak a sajtó elleni támadások, a következmény pedig az, hogy az emberek kikapcsolnak. A Pew felmérése szerint a magyar lakosság igencsak hajlik arra, hogy egyáltalán ne figyeljen oda a hazai hírekre.
