Reptéri viták – Déli kávé Szele Tamással

0
1367

Kérem, ma valami könnyű kávét kérnék, talán capuccinót vagy lattét, légies dolgokról lesz szó – mi lehetne légiesebb egy repülőtérnél? Persze, maga a reptér nem szálldogál, fent a magas levegőégben, az egy viszonylag terjedelmes ingatlan, de vannak légi vonatkozásai. Már persze, ameddig vannak: tetszettek hallani, hogy el akarják költöztetni a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret?

Vagy nem, persze: de nagyon furcsákat vijjognak a keselyűk a szögesdróton (ilyen ügyben mégsem mondhatom, hogy a verebek csiripelték a kerítésen). Vagy elköltözik, ez az egyik változat, vagy egyszerűen a Mészáros Lőrincé lesz, de bármelyik is következik be, az mindenképpen közkívánatra lesz.

Nem tetszik hinni?

Bebizonyítom.

Szóval, már jó néhány hónapja zajlik egy nyilvános vita, magyarán veszekedés azzal kapcsolatban, hogy hangos-e a légiközlekedés, avagy nagyon hangos. Abban minden fél megegyezik, hogy semmiképp sem csendes. A legutóbbi időkben egyenesen a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér ellen bontakozik ki tömegmozgalom, mivel nem lehet tőle éjjel aludni. Hát, kínálkozik a csapda és belé is esek, bemutatok néhány tényt, de nem is számítok arra, hogy ezek bárkit is meggyőznének, akinek már van szubjektív véleménye.

Panaszolják, hogy drasztikusan megnőtt a légiforgalom. Igen, az utasszámot tekintve valóban komoly a növekedés, és nehéz is kiszolgálni, főleg, hogy a Liszt Ferenc tényleg felújításra szorulna. Csakhogy – mihez képest nőtt meg micsoda? A légiközlekedés (meg a vasút) abban különbözik más tárgyköröktől, hogy szinte minden nagyon pontosan dokumentált, így például nem kell sokat kutatni ahhoz, hogy megtudjuk: 2005-ben durván 126 ezer gépet regisztráltak, tavaly 115 ezret, és közben az utasforgalom 8 millióról 15 millióra nőtt.

Hogy lehetséges ez?

Hát úgy, hogy 2005-ben még nem voltak nagy forgalmú fapados légitársaságok. És ezek már korszerű, csökkentett zajszintű gépekkel dolgoznak. Hogy mondjak egy példát: a régi magyar kormánygép egy AN-26-os volt – Árpi bácsinak nem voltak luxusigényei – és azért kellett szállítógépnek visszaminősíteni, mert a legtöbb európai reptéren nem szállhatott le a hajtómű zajszintje miatt (meg azért, mert egyszerűen megadta magát 2017-ben). Tehát nem is használhatnának elavult vagy zajos gépeket, ugyanis sehol nem tudnának velük leszállni, nem fogadnák magát a típust sem.

Akkor ott az éjszakai nyugodalom kérdése. Az bizony tényleg fontos, magam is harapok, ha nem hagynak aludni. Ámde mit tudott meg a 24.hu?

„A jelenlegi szabályozás szerint este 10 és reggel 6 óra között a menetrend szerinti és a nem menetrend szerinti kereskedelmi le- és felszállások száma legfeljebb napi 50, ebből éjfél és 5 óra között legfeljebb napi 6 lehet. Ettől eltérni csak a légiközlekedési hatóság előzetes engedélye alapján lehet. A felmentést a Palkovics László vezette innovációs tárca légügyi kockázatértékelési hatósági főosztálya adja ki, és a Budapest Airport honlapja szerint alkalmanként meg is teszi, főként sportesemények miatt. Például a Mol Vidit a fehérorosz BATE Boriszov stadionjába szállító gép november 30-án kvótán felül kapott le- és felszállásra engedélyt, éjjel 1 óra 55-kor, illetve 2 óra 30-kor.” (24.hu)

Tehát szó sincs éjszakai csúcsforgalomról

A Tarlós István által vizionált teljes éjszakai repülési tilalom már csak azért sem jó ötlet, mert egyfelől kevés járatot érintene amúgy is, másfelől tilos bezárni a repülőteret éjszakára. Mi van, ha egy menetrendszerű járat Magyarország felett hibásodik meg? Megtagadjuk a kényszerleszállást, mert elmúlt már záróra? Leküldjük Taszárra, ami katonai repülőtér, és jelenleg használaton kívül van? Vagy azt mondjuk, amit szoktunk, hogy „minek jött ide?” és a másik oldalunkra fordulunk?

Igen, a repülőtér lármás üzem. A pályaudvar is, a Keleti mellett lakom, mikor épp nincs építkezés és nem nagy a forgalom, itthon is állandóan frissültek az ismereteim a menetrendről, míg annyira meg nem szoktam a hangosbemondót, hogy már nem is hallom – azt is megengedem, hogy sokan vannak, akik nem képesek megszokni. Tehát nem, nem vitatom, miszerint a repülőtér bizony lármás, hangos, zajos.

Én azt vitatom, hogy most lármásabb lenne, mint korábban: hiszen látjuk, hogy a nálunk megforduló gépek száma csökken, a zajszintjük pedig alacsonyabb.

Attól még persze senki sem mondhatja, hogy csendesek lennének.

De miért pont most lett ez fontos?

Tarlós esetében ez érthető: ő szavazatokat szerez ezzel a főpolgármester-választásra, és gáncsolni akarja Karácsonyt, aki korábban kidolgozott egy alternatív megközelítési rendet, Zugló zajteher-mentesítésére. Mármost ha nincs repülés, zaj sincs, legalábbis éjszaka, ez úgyszólván világos.

Rendben, de akkor mi legyen a nemzetközi repülőtérrel? Az a vitatkozókat rendszerint nem érdekli, ugyanis ha nem politikusok vagy azok aktivistái, akkor rendszerint olyan elképzeléseik vannak a megoldásról, hogy „ne repüljenek, minek azt”, „zárják be”, „lőjék le a gépeket”, csak tudjon tőlük aludni a muskátlijuk, vagy amit tartanak. Mivel pedig azok, akik nem repülnek, mindig többen lesznek azoknál, akik repülnek, ha ebből politikai kérdés lesz, netán meg is szavaztatják a lakosságot az ügyben, a Liszt Ferenc repülőtér szomorú jövő elébe néz, amint Budapest is. Szép lesz egy főváros nemzetközi légikikötő nélkül, annyit mondhatok: ilyen még Mongóliában és Nepálban sincs. Csak nálunk lenne elképzelhető.

Persze, erről sosem fogunk szavazni

Kedves és öntudatos választópolgár-társaim, ennyire még ez a rendszer sem lehet hülye, ez csak az önkormányzati választások hadjáratának része, Tarlós és Karácsony közötti torna a zöld mezőben, lóháton, dárdával, páncélban.

De a felkínált lehetőségeket tekintve – éjszakai repülési tilalom és/vagy a reptér költözése Kecskemétre – is azt kell mondanunk, hogy a bajvívók nem tudják, miről vitatkoznak. Ugyanis, mint a 168 Órában felfedeztem:

„A 2005-ös privatizációs szerződés egy másik sarkalatos pontja az volt, hogy az állam garantálja: 100 kilométeres körzetben nem hoz létre utasszállító gépek fogadására alkalmas repülőteret.

Ennek ellenére dobta be Tarlós István, hogy nem tartja kizártnak a fapados és teherszállító gépek egy új, Budapest-környéki repülőtérre való átirányítását.

A kormánypárti orgánumok erre kész tényként közölték, hogy Kecskemét lehet a fapadosok reptere, hiszen a Modern városok program keretében megkezdődött a katonai légibázis kettős hasznosításának tervezése. Csakhogy itt legfeljebb a Mercedes gyár, valamint a beszállítói kör üzleti célú járatai landolhatnak majd a vadászgépek mellett.” (168 Óra)

Jé, tényleg. Meg hát a kecskeméti repülőtér tényleg nem alkalmas nagy személyforgalom lebonyolítására. Az a Magyar Honvédség 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisa. Annak is épült – még 1937-ben. Minden fejlesztése mindig is katonai célú volt. Oda fapados forgalmat átirányítani nem lehet.

Akkor mi lesz?

Megjósolom: valószínűleg semmi sem történik majd.

Minek történne? Ez az egész mostani cirkusz, amibe még Gulyás Gergely is belekeveredett a Miniszterelnöki Hivatal részéről, a ferihegyi konténer-terminált kritizálván, csak két dologra jó, és ebből az egyik az, hogy Tarlós megint főpolgármester legyen. Majd megválasztják a csendpártiak, habár, mivel Karácsony is csendet ígér, a politikai felhasználás már nem is olyan nagyon egyértelműen fontos.

Igazából arról lehet szó, az lehet a valós cél, amit a G7 megtudott, vagyis, hogy Mészáros Lőrinc a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret üzemeltető Budapest Airport Zrt. megszerzésére készül.

Kicsit drága játék lenne neki, nagy falat, de hogy úgy mondjam, a körültekintés sosem volt az erőssége, meg hát mintha nem is ő hozná a saját üzleti döntéseit. Akkor számoljunk egy kicsit. Ugye, Mészáros cégének menedzsmentje kifejtette, hogy a jövőben kevés, de nagyméretű felvásárlásra törekszik; elsősorban a bank- és pénzügyi szektor, az informatika, az ingatlanszektor, valamint a telekommunikációs ágazat érdekli. Ez a befektetés tekinthető ingatlannak, ha akarjuk, és mindenképpen nagyméretű. De mennyi az annyi?

„Az utóbbi években Európában a reptér-üzemeltető cégek alsó hangon az éves EBITDA (adózás, hiteltörlesztés és értékcsökkenés előtti eredmény) 15-szörösén keltek el. A Budapest Airport tavalyi számai még nem ismertek, 2017-ben az EBITDA 55,5 milliárd forint volt, amiből 833 milliárdos vételár adódna.” (G7)

A médiahadjárat lefaraghat az árból

Nem mondom, hogy nem óriási pénz, de arra van a médiahadjárat, hogy lefaragjanak belőle. Hiszen, ha 1. nem is fogadhatnak éjszaka járatokat, 2. zajos és gondoskodni kell a zajvédő falakról, miegymásról, 3. zsúfolt, kényelmetlen, a minap az álmennyezet egy darabja is leszakadt (a rossz nyelvek szerint egy brit turista nyakába, aki azt találta mondani, hogy józan), szóval, ha ilyen tengernyi baj van vele, csak nem kérhetnek érte annyit, amennyi a nominális ára?

Aztán, ha különböző intézkedésekkel nehezítik, esetleg el is lehetetlenítik a repülőtér működését, akkor fog csak igazán lemenni az az összeg, kérem!

De hát, ugye tömegesen jönnek a panaszok. Milyen érdekes: főleg a kormánysajtóban jönnek. Még egyszer mondom: ezeknek jó része jogos és minden alapja megvan (más részük mondvacsinált). Azonban minden megjelent írás egy-egy argumentum az üzleti tárgyalásokon, azt bizonyítja, micsoda bóvli ez a repülőtér, ennyit nem ér, de még kevesebbet is alig…

Szóval, aki ebben a vitában öntudatosan síkra száll a repülőtér ellen, az bizony Mészáros Lőrincet támogatja.

Esetleg még Tarlóst.

Erről szól ez, nem a repülőgépek zúgásáról.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .