Az elmúlt 25 évben gazdaságunk nagyrészét eladtuk a külföldnek. Évente 75-80 milliárd zloty áramlik ki emiatt az országból – hangsúlyozta Mateusz Mazowiecki. A lengyel miniszterelnök a francia Piketty tanulmányára utalt, mely néhány munkatársával együtt azt vázolta fel, hogy a volt szocialista országokból óriási pénzek áramlanak ki a korábbi befektetés eredményeként.
Mit akar most Lengyelország nemrég kinevezett közgazdász miniszterelnöke? „Szubjektív gazdaságpolitikát”! Ez kevesebb külföldi beruházást jelent, és a hazai tőke előtérbe helyezését. Emiatt megállítanák a privatizációt. Növekedne az állam újraelosztó szerepe. Ez összefügg azzal, hogy a kormányzó párt jelentős összegű szociális támogatással kívánja növelni politikai tőkéjét. Ez eddig be is jött, mert a kormánypárt népszerűsége és elfogadottsága magas annak ellenére, hogy sok olyan új törvényt hoztak, melyek ellenérzéseket szültek Brüsszelben és másutt külföldön.
Egyelőre megy a szekér: tavaly a GDP 4,6%-al növekedett.
Az államadósságot sikerült lejjebb vinni a GDP 60%-ról 50%-ra. Csakhogy, mondják a kritikusok, mindez összefügg a jó európai konjunktúrával és az uniós pénzekkel, melyekből Lengyelország kap a legtöbbet. A következő években aligha érkezik ennyi uniós pénz hiszen a brexit miatt baj van az EU költségvetésével. Ezenkívül Varsó kötelezettségszegési eljárás alatt áll jogrendjének reformja miatt. A varsói kormány és Brüsszel viszonya pocsék, és ez nem bátorítja a külföldi befektetőket, akik a miniszterelnök szavaival ellentétben nélkülözhetetlenek Lengyelországban! Miért? Mert nincs hazai tőke! A lengyelek képtelenek pénzt félretenni, mert a fizetésük olyan alacsony, hogy a többség örül, ha megél! Ennek következtében pénz csakis külföldről jöhet. Illetve az államtól!
Mateusz Morawiecki miniszterelnök – valószínűleg a magyar példán felbuzdulva –
állami támogatással kíván megteremteni egy hazai tőkés osztályt.
Amely aztán nyilvánvalóan hűséges támasza lenne a kormánypártnak. A hazai vállalkozóknak eddig nem voltak meg az eszközeik a külföldi vetélytársakkal folyó versenyben – mondta a miniszterelnök. Ebből érthető meg a jogrend reformja is: a hatalom olyan jogot akar, mely előnyben részesíti a hazai vállalkozókat! Ezért megy szembe Brüsszellel! Sikerre vezethet-e a lengyel miniszterelnök „szubjektív gazdaságpolitikája”, mely sok tekintetben Matolcsy György nemortodox nézeteire emlékeztet? A liberális reformközgazdászok szerint a varsói kormány feléli a jövőt: olyan pénzeket oszt el politikai és szociális alapon, melyeket jelentős részben külföldről kap. És melyeket talán jobb lenne a versenyképesség javítására költeni hiszen például az informatikai forradalomban Lengyelország messze lemarad az uniós átlag mögött, és akkor még nem beszéltünk Észtországról, mely az egész államigazgatást átállította a digitális rendszerre…
