Tanultam egy új orosz szót. A régi, megbízható Hadrovics–Gáldi nagyszótárban hiába kerestem. Azt hiszem, nemcsak nekem új, de az oroszoknak is. Úgy szól: обнуление, vagyis nullásítás.
Sokat futott autók kilométer-számlálójával szoktak valami hasonlót csinálni, amikor eladják a használtautó-piacon. Most Vlagyimir Putyin elnöksége a használt autó. Januárban Putyin bejelentette, hogy módosítják az orosz alkotmányt, és azóta találgatják a szakértők: vajon hogyan oldják meg, hogy Putyin egymást követően második, összesen negyedik elnöki ciklusának 2024-es lejárta után is Oroszország ura maradhasson.
Felmerült, hogy valami új köztisztséget találnak ki neki, és abban az új tisztségben marad ő az ország első számú vezetője, miközben más lesz a névleges államfő. Az is felmerült, még hivatalos módosító indítványként is, hogy szűnjék meg az az alkotmánynak az a rendelkezése, hogy egymás után csak kétszer lehet valaki államfő. Ezt az indítványt maga Putyin utasította el a Dumában azzal az indoklással, hogy meg kell hagyni az országnak a hatalomváltás lehetőségét. Elvileg, majd valamikor, csak éppen nem most. Ezért elfogadta azt a javaslatot – melyet Valentyina Tyereskova egykori űrhajós terjesztett elő – hogy az alkotmány módosítását értelmezzék úgy, hogy ezzel új közjogi helyzet keletkezik, és újra kell kezdeni nulláról az elnöki ciklusok számítását. Feltéve, tette hozzá Putyin, hogy az alkotmánybíróság ezt az értelmezést összhangban levőnek tekinti az alkotmánnyal.
Ez iránt – hiszen Putyin saját alkotmánybíróságáról van szó – senkinek nem lehet kétsége.
A nullásítás tulajdonképpen nevetséges lenne, hiszen átlátszó módon, közép-ázsiai és afrikai diktatúrák példáját követve űz gúnyt az elnöki rendszerekben alapvető fontosságú alkotmányos rendelkezésből. Ahol a civilizált világban az államfő a végrehajtó hatalom feje, ott csak kétszer lehet betölteni az államfői tisztséget. (Egyébként ott is, ahol az államfői tisztség nem a végrehajtó hatalom része.) Nem mintha eddig bárki jogállamnak tekintette volna a putyini Oroszországot, de most látványosan leveti magáról az önkényuralmi rendszer a jogállamiság gúnyáját. Az alkotmány többi módosítása is azt szolgálja, hogy
az ország formálisan is távolabb kerüljön a nyugati típusú jogállamiságtól (kivéve egy-két szociális intézkedést, amelyek nem valók alkotmányba).
Amikor az Orosz Föderáció alkotmányát szövegezték, még bizonytalan volt, hogy sikerül-e többé-kevésbé nyugati típusú piacgazdaságot és jogállamot építeni az új Oroszországban, és ez a kérdés csak Putyin 2000-ben történt hatalomátvételével dőlt el véglegesen.
A mostani módosítás ezt teszi formálissá, azzal is, hogy Putyint, mint az egykori szovjet pártfőtitkárokat, szinte életfogytig engedi uralkodni. A további két mandátum lejártakor Putyin 84 éves lenne. Ezt a kort még senki sem érte meg hivatalban a Szovjetunió illetve Oroszország vezetői közül, s eddig amerikai vagy francia elnök sem.
Bezzeg Robert Mugabe Zimbabwéban: ő 93 évesen kényszerült távozni az elnöki tisztségből, amelyet kerek harminc évig töltött be. Persze, ha Putyin az alkotmánymódosítás, a nullásítás nyomán 84 éves koráig államfő lenne, akkor Mugabén is túltenne, mert 32 éven keresztül lenne az Orosz Föderáció elnöke (figyelmen kívül hagyva a 2008-2012-es ciklust, amikor Medvegyev volt az államfő, és Putyin miniszterelnökként irányította Oroszországot). Ezzel még Sztálinon is túltenne, aki hivatalosan (Lenin halálától) 29, és ténylegesen is (Lenin munkaképtelenné válásától) csak 31 évig volt az SZKP főtitkáraként a Szovjetunió ura.
