„Amikor arról van szó, hogy mi a hagyományos családmodellt védjük, és mi támogatjuk a fiatalokat, és támogatjuk a családokat, és azt szeretnénk, ha a családi életforma minél meggyőzőbb lenne, és nem akarjuk ezt fellazítani mindenféle marháskodással. Lassan már a széket is, amin elveszek, vagy a fotelt, amin ülök, azt is el lehet venni férjül vagy feleségül, tehát köszönjük szépen, azt nem tudom, hogy az állatok mikor kerülnek sorra, tehát ennek az őrületnek itt nincsen vége, de ezt mind el akarjuk felejteni, nem akarunk benne részt venni, és semmiképpen nem akarjuk, hogy a gyerekeinknek más mondja meg, mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen. Tehát nem akarjuk föladni a saját gyermekeink szellemi, ideértve a szexuális neveléshez fűződő szülői jogainkat. Amikor ezt a vitát vívom, ezt a csatát harcolom, akkor nekitámaszkodok annak a népszavazásnak, ami a gender kérdéseiről volt Magyarországon.”
Mindig nagy örömmel várja az ember a pénteket. Nem csak azért, mert másnap szombat lesz, hanem mert péntek az iránymutatás napja, ilyenkor van a heti nagyinterjú, mikor országunk kicsiny hajójának követhetetlen észjárású navigátora népének tudomására hozza, mi jó, mi rossz, mi a helyes, mi a helytelen. Ebben hasonlít Besenyő Pista bácsira, habár Boborján mentora nem a rosszat, a jót, a helyeset, meg a helytelent világította meg a népnek mintegy villámfénnyel, hanem a hülyeséget. Az is fontos ám, mert ha az ember nem tudja, mi az, rengeteget képes ilyenből összehozni. Például:
„Mi ezzel nem akarunk foglalkozni, nem is értjük pontosan, mi ez, nekünk van egy életünk, mi úgy szeretnénk élni, ahogy eddig is éltünk.”
Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul, mondja ilyenkor az ember, ám országunk nagy kormányosának eszébe sem jut, hogy ha az ember nem ért valamit, arról lehetőleg nem dumál, de népszavazást aztán végképp nem rendez, hiszen a nemtudásból kiindulva még a kérdéseket sem tudja megfogalmazni rendesen (olyanok is lettek). Az, hogy szerinte támaszkodhat a „magyar nép” véleményére, és irtózatos küzdelme közepette e gránitszilárdságú népvélemény tömbnek vetheti a hátát, a teljes szavazókorú lakosság 47,3 %-át (azaz az összes fideszest) tekintve kissé túlzás. Ráadásul ezen kérdések nem a társadalmat, hanem az azt alkotó egyéneket érintő kérdések, melyekről nagy ostobaság népszavazást kezdeményezni. Ha a kérdés például az, hogy „Akarja-e ön, hogy az üzemi ebédlőben minden nap krumplifőzelék legyen?”, akkor még a 85 %-ban azonos véleményarány sem jelenti azt, hogy mindenki így akarja, nemhogy a 47,3 %! A 100 % persze már igen, de az csak diktatúrákban szokott eredmény, ott is csak a szavazófülkék belső fegyveres felügyelete esetén. A miniszterelnök úr mégis olybá veszi, hogy a „nép” döntött úgy, legyen minden nap krumplifőzelék.
Különösen hatásos szöveg, hogy „fogalmunk sincs, mi az, de nem kérünk belőle”. A miniszterelnök úr a „nem kérünk belőle” résznél szintén az egész országra gondol, amely őt támogatja. Nem is bízza a döntést senki másra. Ő dönt, és punktum! „Egyszemélyben”. Nyet.
Miniszterelnök urunk sajnos azzal sincs tisztában, hogy a házasság, és az abból következő család egy jogilag elismert, jogszabályok alapján működő szervezet. Olyan, mit a Kft., vagy még nagyobb méretben az EU, azaz emberek szövetkeznek valamilyen cél érdekében, és elfogadják, hogy rájuk ettől kezdve az eddigieken felül plusz törvények, szabályok és/vagy előírások vonatkoznak. A szövetkezés mindig önkéntes, a szerződés aláírásával és tanúk általi igazolásával véglegesítődik, azaz miután tudatosan aláírni csak emberek képesek, a szék meg a fotel nem, az állatok meg pláne, annak felvetése, hogy a székkel házasságot lehet kötni, a miniszterelnök úr szóhasználatával élve, marhaság. Emeletes. Az ilyet senki nem akarja, és senki nem is tervezi még a rettenetesen romlott (de nem hülye) EU-ban sem. Csak egyes szerencsétlenek rémálmaiban fordulhat elő, akik mindig arra gondolnak. Mint ahogy Móricka is. Megelőzési javallat: este nem szabad sokat enni.
Annak a törvény általi tiltása, hogy bizonyos kor alatt senki ne köthessen házasságot, abszolút logikus, hiszen a gyermekek sem fizikailag, sem szellemileg nem alkalmasak a házasságban élésre, arról nem is beszélve, hogy megfelelő jövedelmük sincs a család fenntartásához. Az viszont, hogy két férfi vagy két nő miért nem köthet házasságot, rejtélyszámba megy, hiszen egyrészt mindkettő ember (lásd a feljebb írtakat), másrészt amellett, hogy fizikailag és szellemileg is alkalmasak a házasságkötésre (ezt a jog is elismeri, mivel ellenkező nemű partnerrel minkettő minden további nélkül házasodhat), az aktusból senkinek semmilyen kára nem származik.
A tiltás okaként valószínűsíthető, hogy a jelenleg regnálók attól rettegnek, ez a gyerekek tudomására jut (a házasság sokkal nyilvánosabb életvitelt jelent, mint akár az együttélés), sőt egymás közt esetleg még beszélgetnek is róla, ráadásul jószüleik nélkül, és ezen tudás miatt egyből elvesztik heteró mivoltukat. Hogy hogyan vesztik el, az egy további rejtély, mivel ugyancsak a jelenlegi regnálók jóvoltából 18 éves korukig fogalmuk sem lehet róla, mi az a heteróság meg homóság, meg hogy egyáltalán van ilyen. Ez a totális információ elzárás pontosan ugyanolyan, mintha a gyerekeket úgy próbálnánk megóvni a balesetektől, hogy 18 éves korukig ki sem mehetnek az utcára, nehogy véletlenül meglássák a forgalmat, meg a jövő-menő járműveket, mert akkor ők is közlekedni akarnak, sőt, horribile dictu, tán még villamost vezetni is! Ezen túlmenően a forgalomról filmet nem nézhetnek, könyvet nem olvashatnak, és arról felvilágosító előadást sem tarthat nekik senki. Azt, hogy mi lesz ebből, ha kiszabadulnak az utcára (és 13 – 14 éves koruktól tuti kiszabadulnak ám!), mindenki könnyen elképzelheti.
Azt, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen, mindenki tudja. Egyetlen gond, hogy mindenki másképp tudja, sőt még családon belül is, akár szülők, ha tetszik. Ezért van úgy, hogy sok gyerek azzal a tudással megy iskolába, kétszer kettő az öt, a rántotthúst kanállal kell enni, és a mindenkibe való jókora belerúgás abszolút szokásos agitációs módszer. Ebből következően, ha „semmiképpen nem akarjuk, hogy a gyerekeinknek más mondja meg, mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen … és … nem akarjuk föladni a saját gyermekeink szellemi, ideértve a szexuális neveléshez fűződő szülői jogainkat,” akkor ezeket a gyermeki tudásokat tilos korrigálni, hiszen a szülő jogaiba avatkoznánk bele.
Nálunk jelenleg az azonos nemű párok, nem házasodhatnak, és nem fogadhatnak örökbe gyermeket, ami az EU szerint hátrányos megkülönböztetés. A miniszterelnök úr azért küzd mintegy oroszlánként, hogy az EU álláspont ellenére megtarthassuk a tiltó jogszabályokat, mivel „…nekünk van egy életünk, mi úgy szeretnénk élni, ahogy eddig is éltünk.” Azzal nem törődik különösebben, hogy a többes szám első személy nem az összes állampolgárra, hanem csak rá és a hasonszőrűekre igaz, hiszen aki a szocializmusban (egypárti államdiktatúra) szocializálódott, másrészt katona is volt a Magyar Néphadseregben, az pontosan tudja, hogy ott nincs kivétel. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Ha vigyázz van, az mindenkinek vigyázz, teljesen függetlenül attól, hogy kinek-kinek mi lenne jó, még ha azok, akik nem vágják magukat vigyázzba, nem is ártanának senkinek.
És a vigyázzt ő vezényli! Értve vagyok, sok kopasz?
Magyarország nem minden polgárának tetszik, hogy egy embertől függ, milyen törvények barkácsolódnak, melyet mindenkinek be kell tartani. Ha az elégedetleneken múlna, azaz ha ők vezetnék az országot, egyrészt sokkal toleránsabbak, másrészt sokkal segítőkészebbek lennének a polgárokkal. Rendkívül nagy pech, hogy ők neveltetésüknél és ízlésüknél fogva sohasem apellálnak a politikai kampányban olyan elemi ösztönökre, mint a halálfélelem (háború), idegengyűlölet (migráns), a másságtól való utálkozás („gender”), és hogy az ebből következően ócska erkölcsű, főleg ezekről hazudozó regnálók kezében van a média nagy része, az már csak a korona.
Sokáig gondoltam úgy, hogy Orbán a néphülyítést csak taktikából alkalmazza, de egyre inkább az a meggyőződésem, hogy ő még hiszi is, amiket mond, illetve amiket a szájába adnak a kampányguruk. Nagy kár, hogy a FIDESZ-nek a fenti, rendkívül profi kampánygurukon kívül szakértője nincs. Semmilyen sincs neki, így aztán országszerte arat a dilettantizmus. Főleg ha valamely szakkérdésben Orbán veszi kezébe a dolgot.
Szörnyű egy állapot.
