Pincér, egy duplát kérek, mustárral! Miért néz így, csak az Orbánnak szabad őrültségeket művelni, nekem nem? Jó, mindegy, hozza tormával, úgy is meg fog felelni… Hanem, kérem, a mi miniszterelnökünk most már valami egészen bonyolultnak tűnő pávatáncot lejt az európai bálterem parkettjén, persze, ha kicsit belegondolunk a dolgokba, érthetővé válik, mit is művel.
Érthetővé ugyan válik, csak rokonszenves nem lesz senkinek. Lássuk hát a tegnapi híreket: először azt tudtuk meg, miszerint az olasz Liga (Salvini pártja) a jövő hétfőn Milánóban mutatja be a májusi európai parlamenti (EP-) választásokra felálló „Európai Népek és Nemzetek Szövetségét”, valamint az EU átalakításának tervét. Salvini a Fideszre is számít a frakcióban, legalábbis tegnap reggel még számított, de az olasz lapok szerint akár húsz párt is csatlakozhat az összefogáshoz, így a Fideszen kívül Le Penék, a német AfD, az osztrák Szabadságpárt, a holland Geert Wilders pártja, továbbá a szintén szélsőjobbos svéd demokraták. Az alapító találkozón mindenképpen részt vesz az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), sőt, lehet, hogy a szabadságpárti alkancellár, Heinz-Christian Strache is tiszteletét teszi majd (illetve, a Die Presse értesülései szerint mégsem ő megy). Az alakuló ülés mottója:
„Meg kell teremteni a józan ész Európáját!”
Meg kéne, de nem ezekkel a populistákkal. Különben az európai szövetségesek részvételével szervezett kampányrendezvényt Matteo Salvini eredetileg a római Circus Maximus mezején akarta megtartani, de a helyszín végül átkerült Milánóba. Nagy kár, ennek a bohóckodásnak ugyanis inkább lett volna helye a cirkuszban, de ha már így alakult, Milánó is meg fog felelni az elsőbálozás helyszínének.
Ez lenne Orbán világa
Egyszóval, azt gondolnánk, alakul az a populista szörny-szövetség, az a „tengely”, amire Orbán Viktor is számít, és amely átalakíthatja az Európai Uniót az általuk vágyott Nemzetek Európájává, melyben a tagállamok nagyobb szuverenitást, az egyének pedig jóval kevesebb szabadságot élvezhetnek majd. Igen, erre számít Orbán, ez lenne az ő világa, és ennek sokszor jelét is adta, mikor a „választások után átalakuló Európai Parlamentről” beszélt, amiben „esetleg már meggondolják a hetes cikkely alkalmazását Magyar- és Lengyelország ellen”.
Azt is gondolná az ember, hogy ha így teljesülni látszik a leghőbb vágya, a magyar miniszterelnök már most ünneplőbe vágja magát, még a bajuszát is kipödri, az se baj, ha nincs neki, és lóhalálában vágtat a szívének kedves frakció alakulására, legszebb ünneplőjét viselvén, árvalányhajat tűzve kalapja mellé.
Hát bizony aki ezt gondolja, rosszul gondolja.
Orbán Viktor nem utazik Milánóba
Orbán Viktor információink szerint egyáltalán nem vesz részt ezen az alakuló megmozduláson. A Népszavának két egymástól független fideszes forrás is azt mondta, Orbán Viktor nem utazik Milánóba, nem fogadja el a meghívást.
„Ez egyébként a Fidesz jelenlegi helyzetében logikusnak látszik: a Fidesz ugyan kritikus helyzetben van az Európai Néppárton belül, tagságát felfüggesztették (magyar olvasatban ez „önkéntesen” történt), mind Orbán Viktor, mind Manfred Weber a Néppárt frakcióvezetője azt mondta, az EP-választások után dől el, hogy szakítanak-e. Információink szerint ugyanakkor a Fideszben még úgy látják: amíg a Néppárt fő politikai erejével, a német Kereszténydemokrata Unióval (CDU) működő kapcsolatot lehet fenntartani, addig nem érdemes kiprovokálni a szakítást. Márpedig – mint egy Fideszes forrásunk fogalmazott – a pártban abban bíznak, az új CDU-elnökkel, Annegret Kramp-Karranbeuerrel határozottan konzervatív irányba fordul Angela Merkel időszakához képest a német kormánypárt, így a jövőben javulhat a viszony a Fidesz és a CDU között.” (Népszava)
Hm. Tehát Orbán ezek szerint mégis néppárti túlélésre játszana, fogait csikorgatva ugyan, de pártjának sorsát mégis a Bölcsek Tanácsának kezeibe helyezvén? Inkább elviseli a büntetést, a vitákat, hatalmas egójának megannyi sérülését? Nagy dolog kell legyen az, amiért ezt ő vállalja, sejtem is, hogy micsoda: az uniós költségvetésre gyakorolt nagyobb befolyás lappanghat a háttérben. Egy új frakcióból – ha csak az nem arat földcsuszamlás-szerű győzelmet – sokkal kevesebb beleszólása volna a gazdasági ügyekbe, mint a Néppártból. Még akkor is, ha fel van függesztve, míg a néppárti frakció tagja marad a Fidesz, számolnak vele és gondoskodnak is róla.
Az más kérdés, hogy amennyiben a magyar miniszterelnök így – vagyis józanul és diplomatikusan – döntött, egyéni sérelmeit félretéve, akkor ez volt élete első tiszta fejjel hozott döntése. Nem jellemző rá a higgadt gondolkodás. Vagy nagyon komoly szüksége van minden fillérre – ezt el tudnám hinni, hiszen a magyar kleptokrácia sokba kerül – vagy nem is igazán a pénz motiválja.
Ha nem ő lehet a király, minek menjen?
Azt már többször megállapítottuk, hogy Orbán Viktornak semmiféle elvei nincsenek. Hihet Salvini vagy Marine le Pen a menekültellenességben, a bevándorlás tiltásában, a szélsőjobboldalban, hihetnek ők akármiben (különben ők valóban hisznek is ezekben a marhaságokban), Orbán abban hisz, ami neki megéri. Volt ő már liberális, konzervatív, polgár, paraszt, ha a helyzet úgy kívánná, lenne ő talán még értelmiségi is, bár ahhoz van a legkevesebb adottsága. Tehát ők nem az elvek vitték volna Milánóba, ha ment volna, ő ott király akart lenni. Ha Salvini frakcióvezetőnek, elnöknek hívta volna, már most is ott lenne – de nem kínáltak neki semmiféle tisztséget, csak a részvételt ajánlották fel az alapításban.
Hogy is mondta Caesar?
„Inkább vagyok első Uticában, mint Rómában a második.”
Mondjuk lefogadom, hogy Uticában mondta ezt a nagy római, de minket az érdekel, hogy Orbán most rá hallgat: inkább első Budapesten, mint Milánóban a második. Neki a születő populista frakció sem az elvek vagy az ideológia miatt kellett volna: hanem azért, hogy végre lehessen európai szintű faktor, a puszták Ducéja, ha nem vezérnek hívják, akkor nem is kell a tisztesség.
Azt nem tételezném fel, hogy eltöprengett a frakció erején is – ő alapvetően az akarat diadalában hisz, abban, hogy ha elég kitartóan ostromol egy célt, a végén mindenképpen eléri (más kérdés, hogy a végére érdemes lesz-é egyáltalán foglalkozni az illető céllal). Hát, nekem viszont mégis dolgom a tények tisztelete, ugyanis nem miniszterelnök vagyok, hanem újságíró, lássuk csak, mit tudnak ezek az új fiúk?
Első sorban is: nem olyan nagyon újak. Igaz, hogy legalább húsz párt részt vehet ebben a populista internacionáléban, de a húszból alig néhány látható szabad szemmel is. Marine Le Pen pártja Franciaországból, a német Alternatíva Németországnak (AfD), az osztrák Szabadságpárt, a holland Geert Wilders pártja, továbbá a szintén szélsőjobbos svéd demokraták.
Nézem, nézem a listát és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy de hiszen ezt én már láttam valahol
Ez tulajdonképpen a most is létező Nemzet és Szabadság Európája frakció, azzal a különbséggel, hogy abban benne van még a lengyel Új Jobboldali Kongresszus és a Magyar Nacionalista és Konzervatív Párt is (erről a formációról most hallok először, de a létező populista frakció honlapján szerepeltetik tagként…) Tehát akkor nagy személyi változások nincsenek. Annyi biztos, hogy a mostani frakcióban nem vesz majd részt a lengyel Jog és Igazságosság Pártja, ők ugyanis nem ülnek le Marine le Pennel egy helyre, ezt előre közölték – pedig ők húsz képviselői hellyel számolhatnak.
És hány mandátumot szerezhet meg az Európai Népek és Nemzetek Szövetsége?
Az Európai Parlament március végi mandátumbecslése alapján Salvini Pártja, a Liga minden bizonnyal a legerősebb eleme lesz ennek a szövetségnek, jelenleg 27 képviselőjük lehetne. Marine Le Penék 21 helyet kapnának, a német AfD 10-et, az osztrák FPÖ 5-öt, a svéd és a holland populisták pedig 3-3-at. Más államokból még összejöhet 10-20 mandátum (Belgiumból, Dániából, Finnországból), de nem valószínű, hogy 90 fölé emelkedne a frakciójuk létszáma – a Fidesz nélkül. Viszont már ezzel is a 3-4. legnagyobb csoportosulást adhatnák az új parlamentben. Azonban miheztartás végett jelezném, hogy az Európai Parlamentnek még a britek nélkül is 705 tagja van, a becslések szerint az Európai Néppártnak 188, a szociáldemokratáknak 142 képviselőjük lehetne, míg a liberális ALDE-t 72 képviselőre jósolták, tehát ez a kilencven fő semmi hatással nem bírna a dolgok menetére.
Harmadikok vagy negyedikek lehetnének talán, de a Néppárt mindenképpen jobban teljesít majd náluk: Orbán meg nem akar harmadik lenni, negyedik sem, ő csak az első helyet fogadja el. Akár Rómában, akár Uticában, akár Milánóban.
Így aztán Orbán mégsem hagyja el a járt utat a járatlanért – csak akkor hagyná, ha kapna hozzá vezéri buzogányt is.
No, de nem kap, az Salvininél marad.
Így aztán a hatalmas hegyvajúdásnak megint egérszülés lett a vége, ezért viselkedik Orbán Viktor látszólag ellentmondásosan – pedig hát nem ellentmondásos az ő viselkedése, ha jobban belegondolunk.
Csak elvtelen és opportunista.
Azt meg megszoktuk.
