Azért, mert csak a politikában illiberálisak, a gazdaságban – épp ellenkezőleg- liberálisak! – írja Daniel Gros a Social Europe című lapban.
A European Policy Studies nevű brüsszeli kutatóintézet igazgatója három országot vizsgál: Oroszországot, Törökországot és Magyarországot. Bár az illiberális demokrácia kifejezés Orbán Viktortól származik, de Vlagyimir Putyin megelőzte ennek alkalmazásában Oroszországban. Saját kezében felmérhetetlen hatalmat összpontosított a politikában, az állami élet irányításában.
Csakhogy eközben ügyeit arra, hogy a washingtoni konszenzusban megfogalmazott elveket a globális gazdaság liberális működéséről gondosan betartsa! Esze ágában sem volt Oroszországot elzárni a világtól. Épp ellenkezőleg: Putyin idejében léptek be a WTO-ba! A gazdaság nyitottsága fennmaradt miközben a pénzügyi politika józan szigorról tett tanúbizonyságot. Míg a liberális elődök a pénzügyi csőd szélére vitték Oroszországot, Putyin mindig ügyelt arra, hogy az államadósságot józanul mendzselje. Erdogan és Orbán hasonlóképp cselekedett- hangsúlyozza a szerző.
Miközben éles vitákba keveredett Brüsszellel Erdogannak esze ágában sem volt felmondani azt az előnyös vám szerződést, mely az Európai Unióhoz köti! Orbán hasonló megoldást választott: szembeszállt az IMF-el, de csak azért, hogy maga valósítja meg a szigorú költségvetési politikát, melyet a Nemzetközi Valutaalap javasolt. A szabadkereskedelem és a józan konzervatív pénzügyi politika jellemzi ezeket az illiberális demokráciákat, melyek nem estek bele abba a csapdába mint Venezuela.
Chavez rendszere, melyet aztán Maduro is folytatott, arra épült, hogy a magas olajárak örökké tartanak és finanszírozzák a jóléti kiadásokat, melyekkel meg lehet vásárolni a szegényebbek szavazatait. Amint megindultak az olajárak lefelé, akkor kitört a válság. Amely ma drámai mértékben kiéleződött. Sem Putyin sem Erdogan sem Orbán nem követte el ezt a súlyos hibát eddig- hangsúlyozza a szerző. Csakhogy az olajárak csökkenése tartósnak bizonyulhat és ez alapvetően befolyásolhatja Oroszország és Putyin helyzetét. A GDP éves növekedése mindössze 1,5%, ez messze elmarad a régió országaitól. Az életszínvonal stagnál. Moszkvában nagy a kísértés arra, hogy ne csak a politikában, de a gazdaságban is illiberálisak legyenek! Ezzel pedig megindulhatnak a lejtőn lefelé. Venezuela tanulságos példa, hogy hova vezethet a magas olajárra épített gazdasági populizmus.
Törökországban és Magyarországon is fennáll a kísértés, hogy zárkózzanak el a külvilágtól
és ne vegyék figyelembe a nemzetközi trendeket, melyeket oly sokszor bírálnak, de mégiscsak követik őket. Miért? Mert a politikai vezetésnek mind több gazdasági érdekeltsége van. Emiatt pedig a belső piacot alá rendelheti a kormányzó párt vagy épp az első számú vezető akaratának. Törökországban a balul sikerült puccskísérlet után sorozatosan kobozzák el az államcsínyt állítólag támogató cégek tulajdonjogát. Ezzel megsértik a jogbiztonság elvét, melyet a washingtoni konszenzus alapvetőnek tekint a globális gazdaság működése szempontjából.
A másik kínos következmény az, hogy a cégek élére az első számú vezető rokonai, barátai és üzletfelei kerülnek. Ez nem tesz épp jót a gazdaság hatékonyságának. Nagy tehát a kísértés mind a három országban, hogy szakítsanak az eddig sikeres kettős beszéddel, és ne csak a politikában, de a gazdaságban is illiberálisak legyenek. Ezzel viszont nemcsak a népszerűsége elvesztését kockáztatja Putyin, Erdogan és Orbán hanem a bukását is- véli a szerző, aki szerint csakis a szabad piacgazdaság lehet hosszú távon eredményes. Ez az, amit Putyin, Erdogan és Orbán felismert. Ezért sikeresek az illiberalis demokráciák ebben a három országban, de a sikerük kulcsa az, hogy továbbra is respektálják a piac szabadságát- hangsúlyozza Daniel Gros, a brüsszeli European Policy Studies főnöke, aki a Social Europe című lapban fejtette ki a véleményét.
