„Én sosem hittem a jobboldali meg baloldali újságírásban, mert szerintem ez így rémálom.” Vujity Tvrtko jegyezte meg ezt így, elvi alapon a mai ATV Startban.
Miközben az MSZP-s Szakács László azt kifogásolja, hogy a kormánytöbbség az üzemanyagárak adótartalmát emeli, és ezért is drágul a benzin, miközben a válságban az emberek elvesztették jövedelmük egy részét.
Vujity szerint más lapokat kinyitva azt olvassuk, hogy miközben az emberek a válságban elvesztették jövedelmük egy részét, a fővárosi önkormányzat a parkolási díjakat emeli. Nem értek egyet azzal sem, ahogy Szakács képviselő lovagolja meg az üzemanyagárak emelkedése miatti elégedetlenséget, és azzal sem, ahogy a kormányközeli sajtó a parkolási díjak ügyében támadja a fővárosi önkormányzatot.
Ezúttal azonban nem ez foglalkoztat, hanem Vujity Tvrtko elvi éllel tett megállapítása.
Ő magát újságírónak tekinti, s talán tudja, hogy az újságírásnak ugyanúgy műfaja az általa a Startban művelt interjú, mint a kommentár, a publicisztika. Ezekben a műfajokban az újságíró a véleményét ismerteti az olvasóval, hallgatóval, nézővel. Talán arról is hallott már, hogy, mondjuk, a Guardianben másképp kommentálnak egy eseményt, mint a Timesban, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban másképp, mint a Süddeutsche Zeitungban, a Monde-ban másképp, mint a Figaroban. Vagy, hogy egy hozzá talán közelebb álló példát mondjak – hiszen ő járatosabb Amerikában, mint Nyugat-Európában –, az amerikai Fox Newsban másképp, mint a CNN-en.
Sőt, nemcsak másképpen kommentálják az eseményeket, de másképpen is kérdeznek róluk.
Mert az újságírónak is van véleménye, és az olvasónak is van. Az olvasó, a rádióhallgató és a tévénéző rendszerint abból a hírforrásból tájékozódik, amely egészében véve a neki elfogadható módon kezeli a híreket, az eseményeket, mert így könnyebben tudja azokat a maga gondolkodásához igazítva értelmezni, mintha egy nagyon más világképet követő médiumból tájékozódna. Olyan dolog ez, mint hogy könnyebben értem meg a híreket egy magyar újságból, rádióból, televízióból, vagy akár egy általam jól beszélt nyelven kiadott újságból, működő rádióból, televízióból, mint egy számomra idegen nyelvűből.
Lehetséges, hogy a médiafogyasztásnak ezt az alapvető sajátosságát Vujity Tvrtko nem ismeri?
Vagy csak úgy tesz, mintha nem ismerné?
ez a vujicsics tőrvitkó nevű kis senki, aki eredetileg egy Bálint tulajdonképpen egyáltalán nem újságíró.
ez egy a volt Jugoszlávia területén kirobbant polgárháború alatt Vukovárba tett kirándulása(i) révén magának kreált legendáriumából él, és osztja az észt a mai napig.
soha, sehol, senki nem támasztotta alá azt, hogy a maga által hihetetlenül hősiesnek, csodálatosnak, halált megvetőnek titulált túrázása(i) Vukovárba annak idején
.
VALÓBAN OLYAN HIHETETLENÜL HŐSIESEK, CSODÁLATOSAK, HALÁLT MEGVETŐEK VOLTAK.
.
a valódi okokat, hogy miért is ment Vukovárba akkor, mi dolga volt ott akkor, soha senki nem tudta még meg. lehet, hogy csak egy lány miatt, mert
.
„már megint csak őrája gondolok,
már megint akarok egy jó nagyot!”
.
volt a mozgatórugója a dolognak, s ebből eme takonyjelllemű kis féreg egy legendáriumot szőtt, elkezdte körbehaknizni az esetre ugró médiát.
a bálintka meg meglátta a lehetőséget, hogy lehet hülyíteni az embereket
.
„pofázni a legkönnyebb, mert azt fekve is lehet! – mondta Muszka bácsi a szabó”
.
elvet követve kinevezte magát „újságírónak”, éls ocsmány, felfelé nyalok, lefelé taposok jelleméből következően, mint hal a vízben éli világát.
az egyik legundorítóbb bulvárterrorja az volt, amikor a csaja révén – aki kosarazott, s ebbe bálintka teljesen beleszeretett a csaj mellet, mert ő kiáll a csajáért! – végighaknizta az országot mindenféle kosárlabdás ügyekkel, esetekkel, amik senkit sem érdekeltek ugyan,
.
DE
.
bulvárként tálalva meg lehetett belőle élni nagyon jól.
egy szó, mint száz!
ez egy senkiházi kis bulvárpatkány féreg, akinek nincs véleménye, csak érdeke, és egy felette lévő segg, amit nyalhat, s ami védernyőt képez felette, hogy jól élhessen az embereket hülyítve.
.
tragikomédia, hogy erre van igény
.
.
abramovics voltam, s vagyok