A nagy családom a legfőbb győzelem a nácik fölött – hirdette Leon Kopelman, aki valószínűleg az utolsó túlélője volt a varsói gettó harcainak.
„1942-ben amikor 18 éves voltam, és az édesanyám 40, elvitték őt Treblinkába. Akkor kezdtem el a harcot a nácik ellen” – nyilatkozta a veterán harcos, aki egész családjával a gettóba kényszerült Varsóban.
Leon Kopelman a társaival együtt megkezdte a nácik levadászását a gettóban. A végső összecsapásra 1943 áprilisában került sor az gyengén felfegyverzett zsidó önvédelmi osztagok (ZOB) és az SS között.
„Én a bunkerben voltam a végén. Az SS közölte: ha nem jövünk elő, és nem adjuk meg magunkat, akkor lángszórókkal végeznek velünk. Nem akartam elevenen elégni, ezért a többiekkel együtt előjöttem, és megadtam magam.”
Többezren haltak meg a varsói gettó felkelésben, a legtöbben elevenen elégtek. A többieket Treblinkába szállították. De voltak kivételek. Az SS autókhoz értő szerelőket keresett, és Kopelman azt hazudta, hogy ért a kocsikhoz. Később börtönbe került, de lengyel szabadságharcosok kiszabadították a varsói felkelés során 1944-ben. Ezek után velük együtt küzdött Lengyelország felszabadításáért.
1945-ben Olaszországon át Palesztinába hajózott, ahol találkozott édesapjával és nővérével, akik szintén túlélték a vészkorszakot.
A fiatal Kopelman csatlakozott a zsidó önvédelmi erőkhöz, amelyekből megalakult az izraeli hadsereg. Részt vett a harcokban, melyek eredményeképp megalakulhatott Izrael állam 1948-ban. Ekkor találkozott későbbi feleségével, akivel több mint hetven évig éltek házasságban. A feleség: Hava néhány hónappal férje előtt halt meg.
Három gyermekük született, kilenc unokájuk és három dédunokájuk jelentette a nagy családot, melyre Leon Kopelman oly büszke volt.
