A világ populistái most azt üzengetik, hogy vége a régi világrendnek; jaj az eliteknek; vissza a nemzeti szuverenitásokat. Ennek alapján már meg is születnek a legvadabb elképzelések, hogy Orbánék és a többiek hogyan szabják majd át Európa hatalmi térképét. Az idő sürget, jönnek az EP választások, mindenki befutó szeretne lenni.
A napokban az az egyik slágertéma, hogy vajon a Fideszt (magyarul Orbán Viktort) kirúgják-e az európai néppártiak családjából, tekintettel arra, hogy a Sargentini-jelentésre a többségük rábólintott. Emberi jogok, európai értékek, klubbéli kötelezettség ide vagy oda, a politikai matematika itt is jelentős szerepet játszik. Minden előrejelzés szerint a Néppárt veszít jövő májusban a népszerűségéből, csak az a kérdés, hogy megtudja-e tartani a legerősebb frakció pozícióját. Ebben nagyban hozzájárulhatna a Fidesz, amely még növelhetné is EP-képviselői számát. A kontinens közös parlamentjének megválasztása úgy általában nem szokott lázas érdeklődést kiváltani a tagállamok szavazóinál. Tehát ismét alacsony részvételi arány várható, amely a Fidesznek kedvez, hiszen megújuló migránsellenes propagandájával a törzstáborát símán az urnák elé tudja vinni. Ez nem vonatkozik a teljesen szétesett (a züllött lenne még megfelelőbb kifejezés) magyarországi ellenzékre. Kár lenne a Néppártnak ezt a tíz valahány mandátumot egy esetleges új populista csoportosulásnak átengednie.
Márpedig ezt lebegtette meg többször is Orbán Viktor, akinek eddig látható pozíciója a következő: bennmaradni, de nem minden áron, a Néppártban. A legjobb esetben olyan alkupozícióba kerülni ott, ami meghatározó szerepet biztosítana.
Ennek alátámasztására jött jól a nemrégi találkozó Salvini olasz névlegesen belügyminiszterrel, valójában a olasz politika első számú emberével. Üzenet volt ez Merkeléknek is: a Néppárt nélkül is van élet. De ide sorolható a már rendszeressé vált randevú Putyinnal is, aki tudvalevő, hogy az európai populista pártok kötőszövetje, pártfogója, szövetségese. Ilyenek Salvini Ligája, Orbán Fidesze, Le Pen Nemzeti Frontja, az osztrák Szabadság Párt…
A képletet bonyolítja a visegrádiak különutassága, amelyet szintén ki lehetne használni például egy közép-európai új csoportosulás magvaként. De ez már csak a sokat emlegetett kétsebességes Európa megvalósulás után képzelhető el. Persze itt is a kulcskérdés a pénz. Ami, úgy tűnik választási téma lesz, méghozzá az európai mainstream pártok részéről. Ti nekünk migránskérdést, mi nektek kohéziós alapok megvonását – egyszerűsíthető le a képlet.
Még semmi sem dőlt el, még nem tudni, hogy fél év múlva ki hol áll majd. Salvini és Orbán, jelen pillanatban egymásra találtak. Az alt-right apostolai, mint például Steve Bannon, aki nemrég Schmidt Máriáék jóvoltából Budapesten is okíthatta a népet, éppen az olasz belügyminisztert és a magyar miniszterelnököt dicsőítette a minap, mint olyan államférfiakat, akik az országuk szuverenitásának visszaszerzéséért harcolnak. Kell-e ennél magasztosabb küzdelem?
A populisták ezek szerin tárt karokkal várják a hasonszőrűeket. Így aztán Orbánnak csak választania kell. Persze Matteo Salvini eddigi megnyilvánulásaiból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy bárhol is másodhegedűs akarna lenni. Már csak országa jelentősége és pártjának sokszor visszaigazolt szélsőségessége miatt sem.
Ebben a súlycsoportban nem szoktak vidéki kisvárosok nagyreményű bajnokait győztessé nyilvánítani.
