Körülbelül kétszáz ember gyűlhetett össze a Magyar Nemzet alapítójáról elnevezett Pethő Sándor utcában, az Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplom kertjében, a lap munkatársai által szervezett rendezvényre. Az eseményen kiosztották a Szamizdat Magyar Nemzetet is, amelyet az újságírók saját költségükön nyomtattak ki az olvasóiknak.
A 16 órakor kezdődő rendezvény „hivatalos” része mindössze néhány perc volt, két felszólalóval. Először Pethő Tibor, az alapító dédunokája beszélt. Azzal kezdte, hogy az első szavuk a fájdalomé, a második a köszöneté – ezzel arra utalt, hogy sokan eljöttek a rendezvényre, és sokakat érdekel a lap munkatársainak sorsa. Utána arra beszélt, hogy egyre fogy körülöttük a levegő, provokálják őket, de meg kell őrizniük a méltóságukat.
Az egyetlen dolog, ami örömet nyújtott az elmúlt héten, az olvasók szeretete
– mondta. Hozzátette, hogy bíznak a visszatérésben, de ehhez is az olvasókra van szükség.
Torkos Matild arról beszélt, hogy a Fidesz hiába nyerte meg a választást, nem képesek őszintén örülni az eredménynek, hanem egyből hozzákezdtek, hogy bosszúszomjasan elégtételt vegyenek azokon, akiket ellenségnek tartanak. Az újságíró, aki azok között volt, akiket 2014-ben, az Orbán-Simicska-konfliktus kezdetén elküldtek majd harminc másik társával együtt a laptól, felidézte, hogy a kormánynak akkor sem volt egy jó szava sem hozzájuk, ahogy most sincs, a Magyar Nemzet megszűnésekor. Nem ezt a fajta kormányzást ígérték nekünk 2010-ben, nem csoda, hogy egyre többen fordulnak a kormánypártok ellen – mondta, majd hosszan sorolta az Orbán-kormány hibáit. Torkos szerint ezzel szemben a Magyar Nemzet újságírói soha, senki ellen nem követtek el árulást, főleg nem az olvasóik ellen.
A Magyar Nemzet újságírói ezután mécseseket gyújtottak a lap emlékére, illetve készült egy emlékkönyv is, amelybe minden megjelent munkatárs írt valamit. A rendkívüli lapszámot ingyen osztogatták a rendezvényen, de kitettek egy kalapot, hogy aki szeretne, hozzájárulhasson a költségekhez.
A Független Hírügynökségnek Lukács Csaba, a Magyar Nemzet főmunkatársa elmondta, hogy a rendkívüli lapszám létrehozásában minden kollégája segített.
„Igazából most kovácsolódtunk össze erős közösségé”
– mondta. Lukács volt az, aki a szombati lapszám megjelenésének felelőse lett, hiszen a kiadó nem vállalta ezt. Illetve nem is használhatták a lap logóját és nevét, ezért lett a kiadvány Szamizdat Magyar Nemzet. Elmondta, hogy nem a lapszám összeállítása jelentette a problémát, hanem az, hogy
olyan nyomdát találjanak, amely hajlandó kinyomtatni azt.
A Magyar Nemzetet évek óta készítő nyomda kapacitáshiányra hivatkozva mondta vissza a megrendelést, de olyan nyomda is volt, amely jelezte, hogy valaki „telefonált”, és megtiltotta nekik, hogy segítsenek. Végül a pozsonyi Új Szó nyomdájában sikerült 20 ezer példányt kinyomtatni, illetve Vácott is megrendeltek ugyanennyit, hogy biztosan megérkezzen a lap az olvasókhoz.
Lukács Csaba, aki 18 éve dolgozott a Magyar Nemzetnél, elmondta, hogy egyébként semmi jele nem volt annak, hogy bezárják a lapot. Kedden, 10 órakor tudták meg, hogy vége a lapnak. Hozzátette, hogy minden újságíró sejtette, hogy a választások eredménye változásokat hoz a lapnál, de nem számoltak azzal, hogy a nyomtatott és az online kiadás is megszűnik, ráadásul ilyen hamar. A munkatársak jelenleg a maradék fizetett szabadságukat vagy a felmondási idejüket töltik, illetve az ígéret szerint végkielégítést is kapnak. „Ebben úgy tűnik, hogy korrekt a kiadó” – mondta. Arról sem ő, sem a kollégái nem tudnak, hogy Ungár Péter megveszi-e a lapot, de reménykednek, hogy folytathatják a munkát. „Nem rajtunk múlik ez a dolog” – mondta arról, hogy a lap 150 dolgozója ki van szolgáltatva a tulajdonosi döntésnek.
A rendezvényen a leghűségesebb olvasók mellett számos, más sajtóorgánumnál dolgozó újságíró is megjelent szolidaritásból, és még politikusokat is lehetett látni. A résztvevők nagy része 5 óra után elindult, hogy csatlakozzon az Operaház elé szervezett kormányellenes tüntetéshez.
