A Guardian véleményrovatának szerzője írja ezt. Szerinte, ha a két ország illiberális demokráciát akar építeni, akkor az Európai Unión kívül és EU-s források nélkül kell megtenniük.
(MTI/EPA/Pawel Supernak)
Will Hutton közgazdász-politológus, az Oxfordi Egyetemhez tartozó Hertford College igazgatója több mint 15 éve ír hetente véleménycikket az egyik legtekintélyesebb brit lapnak, a Guardiannek. Most Magyarország és Lengyelország illiberális szövetségéről ír.
Hutton szerint nem látni, hogy a konzervatív nacionalizmus térnyerése hogyan érhetne jó véget. Ahogy írja: ezek a rendszerek olyan „nemzeti közösségeket” akarnak létrehozni, amelyeket egy-egy ellentmondást nem tűrő vezér irányít, és amelyek küzdenek a külföldi befolyás ellen. Csakhogy
ez belpolitikai elnyomáshoz, haveri kapitalizmushoz, korrupcióhoz, a rasszizmus terjedéséhez és nemzetközi konfliktusokhoz vezet.
Hutton szerint Oroszország és Kína fektették le az ilyen rendszerek alapjait, de ilyenek működnek Törökországban és Indiában, a lengyel és magyar vezetők pedig valósággal csodálják ezeket a gondolatokat – ahogy szerinte Donald Trump és sokan a brexit-párti brit konzervatívok közül is. Szerinte arra a dolgozó rétegre támaszkodnak, amely félti a munkáját és fenyegetve érzi életszínvonalát. Ezekre a félelmekre építenek más európai konzervatív nacionalista pártok a német AfD-től a dán Néppártig. Ahogy Hutton fogalmaz:
„Európának újra a legsötétebb démonaival kell szembenéznie.”
Azt írja: az Európai Unión belül a Fidesz viszi ebben a vezető szerepet. Az alkotmány átírásával létrejött az a rendszer, amelyet Orbán Viktor „illiberális demokráciának” hív, írja Hutton, aki szerint az a célja, hogy olyan egypártrendszer jöjjön létre, ahol kisöprik a kereszténységgel nem összeegyeztethető értékeket, nincsenek fékek és ellensúlyok, kontrollálják a médiát, a baráti oligarchák pedig állami szerződésekből szerzik a vagyonukat.
Hutton szerint „bűzlik az egész”, Orbán mégis meg tudja tartani a hatalmát a muszlim bevándorlókkal való fenyegetés és a törékeny gazdaság miatt.
MTI Fotó: Illyés Tibor
Arról is ír, hogy 2015 óta Lengyelország is egyre inkább erre az útra lépett, de decemberben az Uniónak elege lett: a hetes cikkely életbe léptetését a „legagresszívebb lépésnek” nevezi, amelyet az EU valaha egy tagállama ellen tett. Ugyanakkor azt is megemlíti, hogy Magyarország valószínűleg megvétózna bármilyen szankciót Lengyelország ellen.
Hutton megemlíti Orbán 2014-es tusnádfürdői beszédét. Azt írja,
a magyar miniszterelnök számára a 2008-as pénzügyi válság a nyugat és a liberális értékek végét jelentette, amelyek ellen küzdeni kell.
Ezért indított harcot a jogvédők ellen, ezért támadja a CEU-t, amelyet Soros György alapított.
Hutton szerint 1989-ben az Európai Unió arra jutott, hogy ha erős demokratikus intézmények jönnek létre Kelet-Európában, akkor elterjednek a demokratikus értékek is. Ezért is vették fel tagnak, több más állammal együtt, 2004-ben Magyarországot és Lengyelországot is.
Azt írja: az Unió jogosan keménykedik Lengyelországgal, és meg kell nyernie ez a csatát:
„Ha Magyarország és Lengyelország illiberális demokráciát akar építeni, akkor ezt az EU-n kívül és az EU pénze nélkül kell megtenniük.”
Szerinte Orbán téved, amikor a kínai és az orosz gazdaságot ünnepli, beszédeivel pedig csak Magyarországnak okoz károkat. Az Uniónak ugyanakkor mindent meg kellene tennie, hogy csökkenjenek az emberek félelmei, amelyet a mozgás szabadságával kapcsolatban éreznek – minden tagállamnak meg kellene adni például a jogot, hogy ne engedjen be bevándorlókat.
Ahogy fogalmaz: nyitottnak kell lenni, de nem a végtelenségig, ez ugyanis csak a populista, nacionalista jobboldalnak ad muníciót, és olyan erőket hoz létre, amelyet az Uniót magát is fenyegetik.
