A magyar miniszterelnök diplomáciai stratégiáját Orbán Balázs politikai igazgató fejtette ki az Origóban abból az alkalomból, hogy megjelent Huszárvágás című könyve, melyet majd idegen nyelveken is kiadnak, hogy mindenki ámulhasson a nagyszabású terveken.
“A zárókő – keystone – az építészetben világos jelentéssel bír: egy olyan kiemelkedő, különleges díszítéssel bíró kő, amely a boltív összefutó íveit zárja be. Nem feltétlenül a méretével hívja fel magára a figyelmet- hiszen lehet akár a legkisebb is a kőrendben – hanem a rendeltetésével. Az egymással ellentétes irányból ellentétes erővel egymásnak feszülő íveket a zárókő tartja össze és rendezi egységgé. Nélküle darabokra hullana szét az egész. Magyarország is ilyen kulcsfontosságú szerepet akar betölteni a világban. Kelet és Nyugat találkozási pontja akar lenni: úgy közvetíteni az egymás ellen ható erők között, hogy közben stabilizálja a saját térségét” – mondja Orbán Balázs. A politikai igazgató hangsúlyozza, hogy a magyar diplomácia elveti a blokkosodást és helyette a konnektivitást hangsúlyozza. Ez nyilvánvaló célzás arra, hogy az USA 2021-ben nyíltan jelezte, hogy stratégiai ellenfélnek tekinti immár Kínát és Oroszországot. Washington 1972 óta együttműködött kommunista Kínával, amelyet immár veszélyes ellenfélnek tekint, amely kérdésessé teheti az USA által irányított világrendszert.
“Ha blokkokra szakad is szét a világ, Magyarországnak akkor is kapcsolódási pontnak, találkozási helynek kell lennie, ahol összeér a Kelet a Nyugattal”
– hangsúlyozza Orbán Balázs. Aki az interjú végén bevallja, hogy mi a magyar diplomácia célja: ”nekünk elemi érdekünk, hogy Közép Európa képes legyen a saját érdekei mellett kiállni, saját biztonságát és fejlődését saját kútfő alapján megszervezni. Mi a magunk részéről azon dolgozunk, hogy a térség újra önálló erő központtá váljon, ne pedig ismét valamilyen nagy blokk perifériája legyen” – mondta Orbán Balázs az Origonak.
Az egyszemélyes Visegrád
Az új lengyel kormány maximálisan elkötelezett Washington és Brüsszel mellett, szorosan együttműködik Csehországgal és Romániával. Ez az új erő központ Közép Európában, mely negligálja és bírálja Orbán Viktor külön-utas politikáját. Blinken amerikai külügyminiszter ukrajnai rendezési tervében Magyarország egészen egyszerűen nincsen benne. Északon egy erős lengyel-ukrán katonai szövetség mellé csatlakozna a három balti állam és Csehország. Délen Románia és Moldávia szövetsége alkotná a NATO erőközpontját. Ezért is számít Orbán Viktor mindenképp Trump győzelmére. Milyen európai diplomáciát folytatna Donald Trump hogyha hatalomra jutna a novemberi elnökválasztáson? Ezt valószínűleg még ő maga sem tudja. Thierry Breton, a brüsszeli bizottság francia biztosa mindenesetre felidézte a 2020-as Trumpot, aki azt mondta Ursula von der Leyennek:
”az USA nem védi meg Európát!”
Macron francia elnök önálló európai hadsereget akar, és ehhez partner lehetne Orbán Viktor is. Lengyelország és Románia, térségünk e két kulcs állama viszont csakis az USA garanciáiban bízik. De vajon ki fenyegeti az Európai Uniót?
Putyin nem Hitler
A Biden adminisztráció szerint Oroszország katonailag és Kína gazdaságilag fenyegeti az Európai Uniót, de Orbán Viktor nem hisz ebben. Az orosz hadsereg és titkosszolgálat szánalmasan leszerepel Ukrajnában. Nemhogy Európát nem képes fenyegetni, de még a koldusszegény Ukrajnával sem bír el, melyet a Nyugat lélegeztető gépen tart. Putyinnak esze ágában sincsen megtámadni a NATO-t. Hitler mögött az akkori világ legerősebb hadserege állt, és mégiscsak veszített a második világháborúban. Putyin nem táplál világhódító ambíciókat, csakis az oroszok által lakott területek visszafoglalására pályázik. Ez is agresszió, de nem világháborús fenyegetés. Putyin éppúgy valamiféle nemzeti érdeket követ mint Orbán Viktor. Csakhogy már régen kiderült: nem a hódítás, nem új területek megszerzése a nemzeti érdek hanem az, hogy a meglévő határok között hatékony gazdasági rend jöjjön létre. Dél Korea kis területen ásványi kincsek nélkül nagyobb GDP-t produkál mint Oroszország. Putyin azért vezeti zsákutcába országát, mert nem képes végrehjatani egy gazdasági reformot, amely olyan nagyhatalommá tenné Oroszországot mint Kínát.
Magyarországon Orbán Viktor a szegényház királya. A térség többi állama azzal, hogy Európa és Amerika barát politikát folytat, sokkal messzebbre jutott mint a nemzeti együttműködés rendszere Magyarországon.
Jól látszik ez a magyar és a román eredmények összehasonlításán: míg a rendszerváltáskor Románia egy csődtömeg volt és Magyarország a legsikeresebb reform kommunista állam, jelenleg egy főre jutó fogyasztásban a románok immár megelőzik Magyarországot.
A román diplomácia már Ceausescu bukása után felismerte, hogy az USA számára csak két ország fontos a térségben: Lengyelország és Románia.
Magyarországot leírták Washingtonban. Ilyen körülmények között Orbán Viktornak csak az ordító egér szerepe jut a világpolitikában, és ez még akkor is tragikomikus, ha el tud könyvelni PR sikereket, amelyek ideig-órákig elfedik a nemzeti együttműködés rendszerének kudarcát.
