Így kávé mellett most kicsit nagyobb ívben szeretném bemutatni a magyar kormányoldal horizontját – melyről elmondhatjuk, hogy leginkább a magabiztos, önhitt ostobaság jellemzi. Kicsit olyanok a kormány hívei és tagjai egyaránt, mint a valódi, öntudatos dilettáns: nem zavarja őket az alkalmatlanságuk, hanem kifejezetten büszkék rá.
Tegnap nagy napjuk volt, egymást érték a hajmeresztő események, melyeknek mind-mind ők voltak a főszereplői: kezdjük rögtön Semjén lovaggal, aki a KDNP évadnyitó ülésén bejelentette:
„A Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) pártszövetsége nemcsak a magyar történelem, hanem az Európai Unió történetének legsikeresebb politikai konstrukciója.”
Sőt, ha már itt tartunk, bizonyára az egész planéta történetében nem akad hozzájuk fogható. Sok szempontból. És mindez az alkalomhoz illően egy mátészalkai kultúrházban hangzik el, nem azért ott, mert körülbelül ennyire fontosak, hanem azért, mert a Hammersmith Odeon nagyterme éppen foglalt. Aztán még beszélt mindenféléket, melyeknek egy része nem igaz, más része érdektelen, szóval ez a mondat volt a lényeg, hogy álljon fel tőle a szőr a hátunkon.
Jelentem, felborzolódott.
Kásler Miklós ellenben óvodába ment.
A rákosmenti Csicsergő Óvodába, és csicsergett is mindenféléket a gyerekeknek, még az a szerencse, ha nem értették, mert amelyik értette is, megállt a növésben. De lássuk a legbiztosabb, kincstári MTI alapján, miket beszélt a kisdedeknek?
„Budapest, 2019. január 17., csütörtök (MTI) – Az óvoda a magyar oktatási rendszer egyik legjobban kifejlődött, legfontosabb eleme – vélekedett az emberi erőforrások minisztere budapesti sajtótájékoztatóján csütörtökön, miután látogatást tett egy XVII. kerületi intézményben.
Kásler Miklós azt mondta, az óvoda küldetése, hogy a gyermekek alapvető készségeit fejlessze. Érzelem- és értékorientált ismeretanyag megszerzése a cél – tette hozzá.
Közölte: azt szeretné, ha a gyermekek a nemzeti identitás és a klasszikus értékek elemeivel, valamint az egészséges élet alapvető követelményeivel találkoznának.
Felidézte, hogy a meglátogatott csoportok megismerkedtek a fogmosás fontosságával, és folyamatosan mozogtak. Ez azért lényeges, mert kedvezőtlen, hogy a magyar óvodások jelentős része, 25-30 százaléka túlsúlyos – hangsúlyozta.
A tárcavezető felidézte, hogy 2015. szeptember 1-je óta már hároméves kortól kötelező óvodába járni. Míg 2010-ben a hároméves gyermekek 74,1 százaléka nyert óvodai elhelyezést, arányuk a 2017/2018-as nevelési évben 84 százalékra emelkedett.
Az óvodai férőhelyek száma 9200-zal nőtt 2010 óta. Ezzel párhuzamosan emelkedett az óvodapedagógusok száma: 1200-zal többen foglalkoznak a gyermekekkel, mint hét éve. Az ő bérük 2010-2017 között átlagosan 50 százalékkal nőtt, és ez a tendencia a jövőben is folytatódik – sorolta Kásler Miklós.
Kitért arra, hogy a kormány döntése alapján a következő években száz új óvoda épül, legalább nyolcvanat pedig felújítanak.
A miniszter úgy vélekedett, hogy jó helyre jut a kabinet folyamatos támogatása.
Az esemény sajtóanyagában azt írták, hogy a magyar óvodák alapfeladata az egészséges életmódra nevelés, az érzelmi, erkölcsi, anyanyelvi, értelmi fejlesztés. A 2018. szeptember 1-jétől hatályos, módosított alapprogramban még hangsúlyosabb szerepet kap egyebek mellett a nemzeti identitástudat, a keresztény kulturális értékek, a hazaszeretet kialakítása, valamint az egészséges életmód.
A verselés kiegészül a népmesék, a népi hagyományokat felelevenítő rigmusok elemeivel.”
Mindezt gyermekeknek
Az érzelem- és értékorientált ismeretanyag megszerzése közben, mintegy a nemzeti identitás kialakításaként, a klasszikus értékek mentén. Kásler úr: ezt még az óvónők sem szeretik, nem, hogy a gyerekek, főleg, mivel üres halandzsa. Egy esetben lehetett némi haszna Kásler aktuálpolitikai beszédének: ha az ebéd utáni csendes pihenő előtt hangzott el, altatóként, de akkor is félő, hogy megsínylették a zsenge, fejlődő szervezetek.
Haladjunk, kérem, még sok szamárság történt tegnap
Csépányi Balázs például a Magyar Időkben megfújta a riadót, ugyanis szerinte: „Locsolják a pénzt a ballib médiára!”
Akkor az a szerencsétlen média pénzálló, mert mind lepereg… egy vas nem sok, annyi sem ragad nálunk. Már, ha van egyáltalán értelme annak a szónak, hogy ballib, én szívesebben használom az „ellenzéki és független” gyűjtőnevet. De ki locsol, mit locsol?
Attól rémült halálra a kormány médialakája, hogy a Facebook és a Google – az álhírek elleni harc jegyében – háromszáz-háromszáz millió dollárt fog fordítani a valódi újságírás támogatására a következő három évben. Ami dicséretes, bár adataim szerint az összeg legnagyobb részét, sőt, esetleg az egészet is Amerikában költik el, a Pulitzer Center és a Report for America nevű nonprofit szervezeteken keresztül, szóval az a veszély nem fenyeget, hogy errefelé is csurranjon-cseppenjen valami. De Csépányi mester igaz magyar ember, őt nem is az zavarja, hogy ő nem kap belőle, őt az zavarja, hogy más kap. Vagy kaphat. Különben a támogatott sajtótermékek listája még meg sincs, de ő már tudja, hogy „ballibek” lesznek, hiszen a gonosz Google és a még gonoszabb Facebook pénzéről van szó.
Hát az mondjuk tény, hogy nem kötelezhető Mark Zuckerberg arra, miszerint a Breitbartot támogassa, arra főleg nem, hogy ezt örömmel tegye, és érthető az alt-right felháborodása, ha álhírek elleni harcról hall: hiszen nekik a hazugság, az álhír az éltető elemük, bár nem értem akkor sem Csépányi haragját, hiszen ez az iparág Magyarországon nagyrészt államosítva van és még a kistermelők is sok hasznot hajtanak vele a kormánynak. Ha amerikai lenne, akkor irigyelhetné, így nincs is értelme – meg azért van egy olyan érzésem, hogy a Magyar Idők szerkesztőségének oszlopos tagjaként talán nem kell napi kenyérgondokkal megküzdenie.
De uszul és uszít, mert:
„A Pulitzer Center weboldalán például számos, Orbán Viktort és a magyar kormányt elítélő írás található.”
Ami csak azt jelenti, hogy Orbán Viktort és a magyar kormányt van miért elítélni. Semmi többet. Nem mellesleg: volt olyan amerikai törekvés, hogy az Egyesült Államok támogatta volna némi pénzzel a független magyar vidéki sajtó kiépülését, akkoriban volt is hatalmas pánik kormányoldalon, hajtépő sikoltozással egybekötve, miszerint vége a világnak, jenki pénzen fogják megbuktatni azt az áldott jó, bölcs és tehetséges magyar kormányt – a jenki pénz összesen lett volna 700 ezer dollár, ami forintban 190 millió. Ebből bizony még egy kis nyomtatott napilap sem jön ki, ez maximum ösztöndíjakra lehetett volna elég, csakhogy mi történt? Az történt, hogy beérkeztek a pályázatok, szépen megköszönték őket, és a követség közölte:
„Semmi sem került le a napirendről, a benyújtott pályázatok alapos vizsgálatát követően azonban az amerikai külügyminisztérium úgy döntött, más megközelítést alkalmaz.”
Magyarul:
„Nem kaptok egy vasat sem, meggondoltuk magunkat.”
Ez volt az utóbbi tíz év egyetlen olyan kísérlete, hogy a magyar sajtót külföldről támogassák, ebből sem lett semmi. Szóval Csépányi feleslegesen aggódik, inkább vigyázzon arra, hogy ne csöpögtesse le kaviárral a Boss-öltönyét.
A végére hagytam a legnagyobb baromságot:
a köztévé kulturális csatornája, az M5 külön adást szentelt a homoszexualitás gyógyításának. Mármost ez a szexuális habitus a tudomány mai állása szerint – mely álláspont hivatalosan 1973-ban alakult ki – nem betegség. Ha pedig nem betegség, hanem magatartásforma, akkor nincs is értelme gyógyítani. Más kérdés, hogy nem is lehet, és akit szexuális szokásainak megváltoztatására kényszerítenek – bármiféle módon és irányba – az a kínok kínját éli át és akkor sem fog megváltozni, de ez a jelek szerint nem érdekli az M5-öt, és az adás vezetőjét, Trombitás Kristóf Keresztélyt.
Az ezerszer elhangzott, ócska érvelésüket nem is reprodukálnám, mindannyian hallottuk már, unásig ismert, hogy a nemi viselkedés „divatból” változik (ugyan már, ne tessék hülyéskedni), ha nem beszélünk a homoszexualitásról, akkor az nincs (mindig volt, mindig lesz), hogy „a ballib terror teszi lehetetlenné a homoszexuálisok kezelését” (meg a tény, hogy ez nem betegség, tehát nincs mit kezelni).
Hát kérem. Egyfelől nekem magamnak az a véleményem, hogy szexuális téren míg két ember közös megegyezéssel ügyködik az ágyban, egymás örömére, és nagykorúak mindketten, valamint egyik sem okoz kárt ezzel senkinek, a világon semmi közünk ahhoz, hogy mit művelnek. Ő dolguk. Amint az is a nézetem, hogy a szexuális beállítottság nem determinálja senkinek sem a képességeit az élet más területén, így pláne nincs hozzá köze senkinek.
A műsorvezető, az érdekes nevű Trombitás Kristóf Keresztély is így gondolhatta korábban, ugyanis még korábban a többek között általa is szerkesztett Il Nostro Calcio oldalon nagy respektussal nyilatkozott a melegjogokért kiálló Moscardelliről, tehát a minapi tévéadásnak egy hozadéka mindenképpen volt – valamikori kollégái az oldalon elhatárolódtak a mostani Trombitástól.
Ami nem tetszik a kormánynak, azt „gyógyítani” kell?
Egyáltalán, mi ez, hogy ha valamit nem ért a kormány vagy nem tetszik neki, azt „gyógyítani” akarja? A valamikori Szovjetunióban próbálták elmegyógyintézetben kezelni az ellenzékiséget, mondván, hogy mivel rendszerük a világ legtökéletesebbike, logikus, hogy akinek nem tetszik, csakis őrült lehet, azt meg gumiszobába kell küldeni.
Ma még csak a melegek „kezelése” lehet tárgya a közbeszédnek.
Holnap már esetleg a „kényszergyógykezelésük” is.
Holnapután lehet, hogy felkerül a pszichés megbetegedések listájára az ellenzékiség is.
És annak kényszergyógykezelése.
Mellesleg, a ma reggeli Magyar Időket böngészve arra juthatunk, hogy a kormányzati támadások következő célcsoportja a közgazdászok lesznek – ugyanis nem sikerült kimutatni a magyar gazdaság szárnyalását. Sehogy sem sikerült.
Talán tessék sajtóhibára gyanakodni a közgazdászok ekézése helyett: ugyanis ha a szárnyalásból kimarad egy ékezet, akkor már kimutatható a jelenség.
