Már csak a lengyel köztársasági elnöknek kell aláírnia azt a törvényt, amely akár hároméves börtönbüntetésre ítélné azokat, akik a náci bűnökért a lengyeleket tennék felelőssé. A legtöbbet emlegetett kifejezés, a tájékozatlanabbak által emlegetett „lengyel haláltáborok” valóban téves, hiszen azok a náci megszállás alatt álló ország területén voltak és a nácik működtették. Izrael és az Egyesült Államok heves reagálásából ítélve az egyáltalán nem ilyen egyszerű.
Hetvenhárom évvel a leghírhedtebb tábor, Auschwitz-Birkenau felszabadítása óta a lengyelek még mindig igyekeznek megérteni saját szerepüket a területükön lezajlott népírtásban. A (szélső)jobboldal által dominált lengyel parlamentben ezen a héten kapott zöld fényt a törvény, amely Izraellel diplomáciai viszályt váltott és Washington (State Department) is jónak látta figyelmeztetni Varsót, hogy a stratégiai partnerséget veszélyezteti ezzel a lépéssel.
A törvényt kritizálók elismerik, hogy ugyan nem volt hivatalos együttműködés ezen a téren a megszállt Lengyelország és a náci Németország között, de a törvény egy kísérlet arra, hogy elfeledje, sőt tagadja a lengyelek bűnrészességét a zsidók meggyilkolásában a holokauszt idején. A bírálók úgy értelmezik: a nagy általánosságban megírt törvény lehetővé teszi, hogy a valódi tettesek sem kerülhetnek többé bíróság elé.
1939-ig, tehát Lengyelország náci megszállásáig az országban népes zsidó közösség élt, több mint 3 millióan, ami a lakosság tíz százalékát tette ki. A nácik alatt mintegy 6 millió lengyel vesztette életét, ezek közül három millióan zsidók. Óriási többségük a lengyel területen felállított haláltáborokban, mint Auschwitz-Birkenau, Belzec, Chelmno, Majdanek, Sobibor és Treblinka. Pontos számot nem lehet tudni, de történészek szerint több tízezer zsidó annak következtében halt meg, hogy antiszemita lengyel honfitársaik feladták őket a német hatóságoknak.
Az is igaz viszont, hogy a lengyel menekültkormány és az ellenállási mozgalom 1942-ben egy titkos hálózatot hozott létre (Zegota), amely zsidók mentésével foglalkozott, sőt halálos ítéleteket hozott a náci kollaboránsok ellen. Ők értesítették először a szövetségeseket, hogy mi történik az európai zsidósággal országukban.
A lengyel származású amerikai történész, Jan T. Gross 2001-ben megjelent könyve, A szomszédok sokkoló hatást váltott ki a lengyel közvéleményben. Ebben beszámol arról, hogy 1941-ben, a náci megszállás idején egy Jedwabne nevű városkában több száz zsidó honfitársukat gyilkoltak le lengyel szomszédjaik. A 2003-ban befejeződött lengyel vizsgálat bebizonyította, hogy a tömegmészárlást lengyelek követték el, a nácik uszítására.
Az eset először ingatta meg azt az általános lengyel vélekedést, hogy ők csak áldozatai a náci megszállásnak. Jedwabne titkának feltárása után a történészek még 15 hasonló esetet tártak fel.
Az is az igazsághoz tartozik, hogy több ezer zsidó életét mentették meg a lengyel polgárok, pedig az főbenjáró bűn volt a nácik alatt. Egy zsidó ember rejtegetéséhez, szakértők szerint, 5-7 ember részvétele volt szükséges.
Az izraeli Yad Vashem Holocaust Múzeum adatai szerint 35 ezerre tehető azoknak a zsidóknak a száma, akiket a lengyelek mentettek meg.
