Ha már így kávézunk, tetszettek már gondolkodni azon, hogy születnek a legendák? A politikai legendák például? Tegnap láthattuk, a saját szemünkkel, és nem is értem, a művelt politizáló közönség hogyan volt képes döntő többségében a valószínűséggel tökéletes ellentétben álló következtetésre jutni – hát igen, innentől lesz legenda Varga István történetéből.
Mert hát mi történt? Varga István a fideszes sajtót tömörítő állami médiaholding, a továbbiakban KESMA (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) elnöke volt tegnapig. Ámde az esti órákban viharos gyorsasággal „ajánlotta fel” lemondását, amelyet Liszkay Gábor alapító el is fogadott. Mindezt azzal hozza összefüggésbe a közvélemény, hogy a kevesek által nézett békéscsabai Behir.hu You Tube-csatornájának adott korábban egy interjút – ez tegnap látott nyilvánosságot – melyben a legkevésbé sem mondott hízelgő dolgokat a kormánymédiáról és a KESMA-ról.
A nép hangja este már a Facebookon mennydörögte:
„Igazat mondott szegény, kirúgták!”
Igaznak épp igazat mondott. Sőt, valószínű, hogy őszintén is mondta. De annyira nem sajnálnám, ugyanis nézetem szerint a dolog fordítva vagyon: kirúgták, és ezért mondott igazat.
Ne tessenek azt mondani, hogy az mindegy, mert nagyon nem az. Ha a véleménye miatt rúgták ki, akkor egy gerinces politikus, aki véletlenül a kormánypártba keveredett, ha azonban azért mondta el a véleményét, mert neki már úgyis mindegy volt, akkor legalább gerincességgel nem kell gyanúsítanunk.
És tapasztalatlansággal sem. Olyan régi bútor ő már a Parlamentben, hogy szerintem felvették a listájukra a karbantartók is.
Hát lássuk csak a biográfiáját – meg fognak lepődni, mennyi ideje ismerősünk ez az ember
Miután még Parlamenten kívülről erősen vitatott szerepet játszott a Iustitia albizottságban a rendszerváltás idején (ez a kommunista rendszer bűneinek elszámoltatására jött létre, és Varga szólt egy ülésen valami olyasmit, hogy Keitel és más német tábornokok kivégzése a nürnbergi per következtében justizmord lett volna), emberünk 1994-től két cikluson át MDF-es képviselő volt, majd 2002-ben kilépett a pártból, és átigazolt a Fideszbe. Nyolc év ügyvédkedéssel töltött kihagyás után, 2010-ben a Jász-Nagykun-Szolnok megyei területi listáról jutott be a Fidesz színeiben az országgyűlésbe. Az alkotmányügyi, igazságügyi, ügyrendi, valamint a mentelmi bizottság tagja volt, ámde 2012-ben markáns véleményt fogalmazott meg a hölgyekről:
„Ha mindenki a két-három vagy négy gyermekét megszüli, és eleget ad a hazának, és mindenki boldog lesz, ezt követően mindenki megvalósíthatja saját magát.”
Igen bizony, ezt is a tegnapi nap hőse mondta. Csak nem tetszenek rá emlékezni most már, ugye? Azért van az újságíró ugyebár, hogy tudja, bár ilyen bődületeket mindenkinek illenék megjegyezni. Nos, emberünk a KESMA elnökeként került a Behir.hu világot jelentő képernyőjére, és ott valóban érdekes dolgokat mondott. Lényegében véve azt, hogy a sajtó nem egy engelsi pálya, ahol a mennyiség átcsap minőségbe, hiba volt összevásárolni minden sajtpapírt, amit újságnak hívnak, ugyanis most csak mennyiségileg van kormánypárti túlsúly a sajtóban, minőségileg független túlsúly van, a független sajtó az, ami olvasható, a kormánypárti olvashatatlan.
Zene füleimnek, csak éppen érdekes, hogy ezt pont a KESMA elnöke mondja
Hát mi lelte ezt az embert? 1994 óta hivatásos politikus, nem lehet ennek őszinteségi rohama, rég megtanult uralkodni magán… és mégis, kifakad:
„Nem igaz, hogy ennek az oldalnak nincsenek újságírói!”
Maradjunk annyiban, hogy nem sok van, azok is már lassan csonkig koptak a nagy használatban. De van viszont tévéjük.
„Vannak tévéink is, biztos tudja, de mondjuk a köztévénél is, én szeretném úgy nézni azt a műsort, hogy el is tudjam nézni, és nem azt szeretném látni, hogy Magyarország felett felhőtlen az ég, és minden szép és jó, és mindenki jól szerepelt és a kormánynak csak hibátlan döntései vannak, és mi vagyunk a legszebbek és a legokosabbak. Mert ez nem propaganda, ez nem sajtó, ez valami egészen más. Úgyhogy ebben kellene változtatnunk, de a köztévé nem a mi dolgunk, úgyhogy nem kell megijedni a híradósoknak.”
Ne tessék félteni a híradósokat, nem egy ijedős népség. Nagyon jók az idegeik. De hát elnök úr, maga miket szokott olvasni?
„Keresztény, konzervatív, kormánypárti ember létemre én Élet és Irodalmat járatok, én Magyar Narancsot olvasok, Népszavával kezdek – mert most még nincs Magyar Nemzet -, ha jó tollú cikket, glosszát akarok elolvasni.”
Offline ízlésünk nagyjából egyezik. És az online sajtó?
„Az újságíróinkon múlik, hogy ennek a tartalmi része is pozitív legyen, és azt mondhassuk pár év múlva, hogy kialakult egy keresztény, nemzeti, konzervatív újságírás, és hogy a másik oldalon is elolvassák a mi újságjainkat, megnézik az internetes portáljainkat, és nem következik az be, hogy – gondolom ön is, meg én is – először az Indexet szoktuk elolvasni, nem pedig az Origót.”
Hát, súlyos szavak, komoly beismerés:
ez azt jelenti, hogy ha megszűnik a független online sajtó, akkor még annak a kormánynak az emberei sem fogják tudni, igazából mi történik a világban, amelyik megszünteti. De lehet összegezni az interjút? Lehet hát.
„A keresztény, nemzeti, konzervatív újságírásnak, annak ellenére, hogy eltelt 30 év a rendszerváltozásból, nem sok követőjét látom, illetve igényes, jó tollú újságírókat – és nem kell megsértődni, de nyugodtan mondhatom – inkább a másik oldalon látok.”
Hát, ezt se nekem mondták, sőt – ezt nagyon nem nekem, hanem a túloldalnak. Pikáns, hogy az az ember nyilatkozta, aki az interjú pillanatában még élet és halál ura volt náluk. Az ellenfél vezére ismerte be, hogy nem hadai vannak, hanem csőcseléke, nem tollforgatói, hanem vasvillás csürhéje. Vagy tán még az sem.
Az interjú úgy dél körül rázta meg a független magyar sajtót, ugyanis a kedves kollégáknak fel kellett ébredni, meg kellett inni a kávét, meg kellett hallgatni a beszélgetést, meg kellett rökönyödni és még meg is kellett írni, amit hallottak – én magam csak pödörtem egyet a bajuszomon és annyit dörmögtem magam elé: „Előbb lássuk meg, mi lesz belőle”.
Megláttuk.
Az esti órákban már az volt a vezető hír, hogy – a ma még – Magyar Idők megfogalmazásában:
„Felajánlotta lemondását tegnap Varga István, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumának elnöke, amelyet Liszkay Gábor alapító el is fogadott. Varga azt követően távozik posztjáról, hogy a békéscsabai Behir.hu-nak adott interjújában a valóságtól elrugaszkodó állításokat fogalmazott meg a konzervatív média helyzetéről.”
Tegnap ajánlotta fel?
Lássuk csak a dátumokat! Igen, a videó február elsején került ki a You Tube-ra. Csak senki sem vette észre negyedike reggeléig. Ezek szerint Vargának már elseje előtt is ez volt a véleménye. Beleszámítom az átfutási időbe a vágást is, az olyan egy nap, szóval maga a felvétel január utolsó napjaiban készülhetett.
Akkor hát az lehet, miszerint maga a kormány is csak a független sajtóból vette észre, hogy mit gondol az emberük, és ennek nyomán mondatták le dupla sürgősséggel, ajánlva?
Lehetne, de szerintem nem ez történt. Ez ugyanis még mindig azt tételezné fel, hogy az ezer parlamenti szócsatában edződött, acélidegű harcos, Varga egy pillanatra megbolondult és elvesztette az önuralmát – sőt, később sem nyúlt utána a felvételnek, nem töröltette, nem akadályozta meg a közlését, holott az mindenkinek jogában áll, hogy egy közlést megjelenés előtt megakadályozzon, a nyilatkozatát visszavonja, a kiadást megtiltsa. Erről ne tudott volna ez a különben jogászember?
Dehogynem tudott.
Csak nem akarta megakadályozni.
A személyes véleményem az, hogy ő pontosan tudta, miszerint neki negyedikén este minden körülmények között az Operában kell lennie, bocsánat, le kell mondania. Azonban ennek nem örült és utoljára még akart szúrni egyet azon, akinek át kell adnia a zsíros állást.
Gondosan nyilatkozott egyet egy alig nézett csatornának, amit alig vett észre valaki, és a már napok óta kikerült videót ő maga juttatta el a független sajtónak a lemondása reggelén. Vagy ha nem is ő személyesen, megbízott vele valakit.
Így most nem lesz könnyű dolga az utódjának, hiszen minden ballépésénél – és lesz abból épp elég – az orra alá fogják dörgölni, miszerint „a Varga már megmondta!”.
A Varga bizony megmondta és igazat is mondott, csak nem épp önzetlenül
Bosszú vezethette, esetleg arra is gondolt, hogy egy jövendő világban nem fog ártani neki egy ilyen „kiborulós” nyilatkozat, mikor a többieket elszámoltatják, őt tán ki is tüntetik majd.
Más kérdés, hogy történetesen tudom: igen művelt ember, és valóban lehet ez a véleménye.
Csak mostanáig gondosan titkolta.
Most meg nem.
Tehát ne tekintsük az igazság mártírjának: lehet, hogy igazat beszélt, az a nem mindegy, hogy miért ragadtatta magát igazmondásra?
Mert ezek az emberek önzetlenül, ingyen és bérmentve nem szoktak igazat mondani.
Nagy luxus volna az nekik.
No, de tegnap legenda született.
Ki tudja, hol áll meg.
