Pekingben tárgyalt Kuba államfője, Miguel Diaz-Canel Bermudez. Rutin látogatás lenne, de nem ebben a helyzetben amikor kíméletlen küzdelem zajlik az USA és Kína között a világuralom újraelosztása körül.
Biden elnök először nemrég Bali szigetén találkozott Hszi Csin-ping államfővel azóta, hogy Washingtonban stratégiai ellenfélnek nyilvánították Kínát. A tárgyalásokról kevés szivárgott, a kínaiak azt közölték, hogy Tajvan volt a fő téma. Biden úgy nyilatkozott, hogy el akarják kerülni a konfrontációt. Csakhogy az amerikaiak és szövetségeseik felfegyverzik Tajvant, melyet Kína saját területének tekint.
Kuba emiatt válhat igencsak érdekessé. A kínai diplomácia vezetője, Vang Ji korábban nagykövet volt Washingtonban, jól ismeri Bident és a többi veterán döntéshozót. Pontosan tudja, hogy Kuba az ő fejükben a hatvan évvel ezelőtti amerikai-szovjet válságot jelenti amikor az USA még nukleáris háborúra is hajlandónak mutatkozott, hogy rákényszerítse a Szovjetuniót: vonja ki nukleáris robbanófejjel ellátott rakétáit a karib-tengeri szigetországból. Hruscsov kivonta a rakétákat, elveszítette az arcát, és nemsokára a hatalmát is Moszkvában. Hszi Csin-pingnek esze ágában sincs ezt megismételni, de Kuba mint virtuális fenyegetés hasznos lehet az amerikai-kínai diplomáciai játszmában.
A kínaiak nemzeti sportja nem a sakk hanem a mahdzsong, amely sokkal kifinomultabb játék – számtalan variációval. A virtuális fenyegetés fontosságáról már Szunce mester is értekezett. A világ legrégebbi katonai szakértője azt fejtegette, hogy a csata megnyeréséhez olykor az is elég, ha a fenyegetés virtuális marad és nem valósul meg. Az ellenfél fejében ugyanis olyan folyamatokat indíthat el, melyek destabilizálják őt.
Kuba a pénzügyi csőd szélén
A karib-tengeri szigetország nem tudja kifizetni energiaszámláit, amelyek jelentős mértékben megnövekedtek.
Kína segítséget nyújthat Kubának abban, hogy megoldja energia gondjait – írja a pekingi Global Times. Vagyis Kuba számíthat kínai pénzügyi támogatásra, de mit kér érte Peking? Erről természetesen semmit sem közöltek, de Görögország esetében a kínaiak Pireusz kikötőjét kérték. Meg is kapták annak nagyrészét, és ott kifejlesztették a Földközi tenger vidékének legnagyobb kikötőjét, ahonnan áradnak a kínai áruk Európába. Ilyen
gazdasági érdek Kubában nincs, de stratégiai annál inkább.
A kínai flottának igencsak szüksége lehet kikötőre az Egyesült Államok közvetlen közelében. Washingtonban aligha örülnének ennek a fejleménynek. A pekingi Global Times viszont kárörömmel jegyzi meg: az USA ugyan saját érdekszférájának nyilvánította Latin Amerikát még a tizenkilencedik században, de jelenleg majdnem minden országban baloldali kormány van hatalmon, amely jó kapcsolatot ápol Kubával, melyet viszont az USA bojkottál.
