33 évvel a rendszerváltás után tette ezt közzé Tabajdi Gábor történész arról a belső elhárításról, melyet feloszlattak a szocialista rendszer bukásakor. 600 név és 131 fotó szerepel a könyvben, melyet az 56-os intézet adott ki.
“A történelem nem a kémregények világa. A diktatúra állambiztonságának hétköznapjai sok esetben irodai papír munkát jelentenek” – mondta Tabajdi Gábor történész a valasz.hu portálnak. Kiemelte Harangozó Szilveszter tábornok személyét. Ő Péter Gábor titkárságán kezdte meg karrierjét vagyis az ÁVH keretei között kóstolt bele az állambiztonsági munkába. Jegyezzük meg, hogy Kádár János felesége is ott dolgozott, ezért volt Péter Gábor altábornagy, az ÁVH vezetője Kádár esküvői tanúja. A Rajk per idején 1949-ben Kádár János és Péter Gábor gyakran együtt hallgatták ki a félig agyonvert kommunista vezetőt, akivel együtt irányították az illegális pártot 1945 előtt. Péter Gábort 1953 elején tartóztatták le cionista összeesküvés vádjával – Sztálin parancsára.
A szovjet diktátor halála után a per folytatódott Péter Gábor és más ÁVH vezetők ellen, de a cionizmust törölték a vádak közül. Harangozó Szilveszter fontos szerepet töltött be a megtorlásokban 1956 után. 1971-től vált a III/3-as főosztály vezetőjévé. 1985-ben a belügyminiszter helyetteseként az állambiztonság főnöke lett.
“A megismert főtisztek egynegyedének volt ávós múltja” – hangsúlyozta Tabajdi Gábor történész. Aki azt is elmondta, hogy
”1956 után az ávós állomány 99%-át átigazolták.”
Az ávós nem vész el csak átalakul
Hova tűnt az ÁVH csapata? Szovjet hatásra az állambiztonsági tisztek fontos posztokra kerültek a minisztériumokban, államigazgatási szervekben vagy a sajtó irányításában. Jurij Andropov, aki a Szovjetunió budapesti nagykövete volt 1956-ban egész pályafutása során “magyar komplexusban” szenvedett miután látott ávós tiszteket faágra akasztva. A Mitrohin archívumból kiderült, hogy ő javasolta az állambiztonsági hálózat kiterjesztését, melyet azután a KGB elnöki pozíciójában 1967-1982 meg is valósított. A döntésképtelen kommunista párt helyett az állambiztonságot szánta a rendszer vezető erejének.
A fontos információkat a szolgálat magának tartotta meg. Amikor 1982-ben Jurij Vlagyimirovics Andropov a kommunista párt főtitkára lett, akkor kiderült: szinte egyedül ő tudja áttekinteni a helyzetet, mert információi csakis neki vannak igazán. Gorbacsov emlékirataiban azt írta:
“1983-ban mint a politikai bizottság tagja és a központi bizottság titkára megkértem Andropovot Rizskovval, a Tervhivatal elnökével együtt, hogy mutassa már meg a költségvetés valós számait!” Mire a válasz: „túlságosan sokat kértek elvtársak!”
“1962 után Magyarországon az állambiztonság a kemény fellépés helyett a manipulációt választotta” – hangsúlyozta Tabajdi Gábor.
Sajnos azzal a kérdéssel nemigen foglalkozik, hogy mi lett a belügyi főtiszti karral a rendszerváltás után. Pedig Andropov árvái Magyarországon továbbra is fontos szerepet játszottak és játszanak a közéletben. Nemcsak nálunk van ez így hiszen Iliescu Romániában, Babis Csehországban vagy Bojko Boriszov Bulgáriában az állambiztonság főtisztjei voltak már a kommunista időkben is. Ami még ennél is érdekesebb: a nemzeti együttműködés rendszere sok tekintetben Andropov öröksége. A hálózat, amely mindent és mindenkit ellenőriz, és amelyet személyesen a nagy vezér irányít nagyon is ismerős nálunk is.
Csakhogy a III/3-as dokumentáció jelentős részben megsemmisült. Miért? Amikor a belügyesek rájöttek, hogy a rendszerváltozás elkerülhetetlen, akkor nekiálltak az iratok megsemmisítésének, de észrevették, hogy nem érnek a végére pedig azok a legérdekesebb információk. Ezért azután hozzáláttak az utolsó időszak megsemmisítésének. “Így maradt meg a közepe a III/3-as dokumentumoknak” – nyilatkozta Tabajdi Gábor történész a valasz.hu-nak.
