Az autós gázolásos támadások kivédhetetlenek, mert költséghatékonyak, órák alatt megszervezhetők és pár ember végrehajthatja őket – amint azt a barcelonai merénylet is mutatja, ezért a több helyszínes tömeges merényletek elkövetése várható. Egy friss elemzésben olvasható ajánlás elborzasztó a mindennapos szabadsághoz szokott embernek: figyeljünk, ki mikor bérel nehézjárművet, szűkítsük a behajtást sétálóutcákba, ne vegyünk fel stoposokat, akik az autót ellopva a tömegbe hajthatnak.
Két év, 140 halálos áldozat, 750-et meghaladó számú sebesült. A barcelonaival együtt ez a mérlegük a gázolásos merényleteknek eddig. A Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpont (SVKK) egy hónapja publikált tanulmánya vette számba a néhány éve kezdődött, s mostanában rohamos ütemben terjedő gépjárműves tömegbehajtásos merényleteinek tapasztalatait, majd vonta le ezek tapasztalatait.
Ha a még korábban, elsősorban Izraelben kezdődött késeléses (olykor autós támadással ötvözött) terrormerényleteket is idevesszük, akkor elmondhatjuk: újraértelmezendő Moamer el Kadhafi volt líbiai vezető 70-es évekbeli megállapítása, miszerint „a vegyi fegyver a szegény ember atombombája”. Az SVKK elemzése arra mutat rá, hogy napjainkban ennél is egyszerűbb, bármilyen tudást, szervezettséget és anyagiakat se kívánó eszköz került terroristák kezébe: az angol kifejezéssel ramming, magyarul gázolásos merénylet.
Az SVKK kutatóinak sommás megállapítása az, hogy
az efféle támadások korlátozott hatásúak, de kivédhetetlenek.
Mint írják, nagyobb számban gázolásos merényleteket a kétezres évek vége óta követnek el, leginkább Izraelben, ahol mostanáig 60 ilyen támadást tartanak számon. Az eddigi legpusztítóbb európai a tavaly július 14-i nizzai merénylet volt: a francia nemzeti ünnep miatt zsúfolt esti, tengerparti sétányon több száz méteren keresztül tudott nagy sebességgel végighajtani egy iszlamista merénylő, 86 ember halálát és 434 sebesülését okozva. Sok áldozattal járt a decemberben, a berlini karácsonyi vásár elleni támadás is, amelyet lopott kamionnal követtek el: a 12 halottal és 56 sebesülttel végződő gázolás csak azért nem okozott súlyosabb veszteségeket, mert a támadó nem volt képes megfelelően vezetni a rakománnyal együtt közel harminc tonnás pótkocsis járművet.
A kutatók rávilágítanak arra, hogy
az átlagos napokon, utcákon elkövetett akciók nem okoznak elég veszteséget ahhoz, hogy stratégiai hatást érjenek el.
Idén márciusban a londoni támadásban a merénylő több, mint száz méteren keresztül hajtott a Westminster híd járdáján és a Bridge Streeten, és noha ötven embert sebesített meg (közülük tucatnyit súlyosan), a gázolás következtében elhunytak száma „mindössze” négy volt. (Az ötödik áldozatot – egy rendőrt – a támadáshoz használt gépkocsi elakadása után a terrorista késsel ölte meg, a hatodik halott pedig maga a merénylő volt.)
Alacsony költség…
Míg a tömegrendezvényeket Nizza és Berlin után egyre hatékonyabban védik, a hétköznapi élet sokkal nehezebben védhető a gázolásos támadások ellen: nem lehet ésszerű mennyiségű erőforrás-befektetéssel arra törekedni, hogy minden egyes utcát mechanikai akadályokkal védjünk, hiszen ilyen támadásra zsúfolt belvárosi sétálóutcáktól kisvárosi dűlőutakig bárhol lehetőség van, ahol gyalogosokat lehet elgázolni – vonják le a konklúziót a szerzők. Nem lehet teljes biztonsággal megakadályozni azt sem, hogy a potenciális merénylők autót béreljenek (London, Barcelona), vagy egyszerűen ellopjanak, amint az Stockholmban (és most valószínűleg Spanyolországban) történt.
A magyar kutatók idézik az amerikai Szállítmányozás-biztonsági Hatóság (Transportation Safety Authority – TSA) pár hónapos írását, amely szerint
várható, hogy egyszerűsége és költséghatékonysága okán a gázolás a közeljövőben egyre gyakoribbá válik.
A terrorszervezetek szempontjából ugyanis az ilyen támadások anyagi és humánerőforrás-igénye igen alacsony, hiszen az akciók nem igényelnek sem különösebb elkészítést, sem támogatást. Az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbb autós támadást egy, legfeljebb két-három merénylő követi el.
A rémületesen szikár költség-haszon-számítás eredménye az, hogy a terroristák kalkulációját modellezve az akciók befektetésigénye alacsony.
A feláldozott terrorista (a befektetés) és a megölt vagy megsebesített áldozatok (a nyereség) aránya igen kedvező: London esetében egy merénylőre jut öt halott és ötven sebesült, Stockholm esetében négy halott és tizenöt sebesült.
A gázolásos merénylethez nincs szükség sem különösebb felkészülésre, kiképzésre, sem szakértelemre: kis túlzással mindössze vezetési tudás és egy alkalmas jármű kell hozzá. Szoros koordináció és rendszeres kommunikáció sem szükséges, amit a hatóságok le tudnának hallgatni. A lehetséges célpontok felderítése és felmérése sem igényel semmiféle olyan előkészületet, ami magára vonhatná a hatóságok figyelmét. Egy ilyen támadás előkészítésére akár néhány óra is elegendő lehet az autóbeszerzést is beleszámítva.
…egyre több áldozat
A magyar kutatók szerint látható, hogy az efféle elkövetési mód gyakorisága érzékelhetően növekszik, ezzel párhuzamosan nő az áldozatok száma is. A terroristák tehát igazolva látják az elkövetési módszer hatékonyságát.
Az is egyértelmű következtetés, hogy az autós merényletek a tömegrendezvények ellen a leghatékonyabbak, itt tudják a terroristák a legnagyobb kárt okozni: az emberek sűrűn állnak, nincs helyük kitérni. A zsúfoltság miatt a pánik veszélye még nagyobb, és a segítség is nehezebben tud a helyszínre érni.
Vérfagyasztó, de logikus prognózis, hogy a közeljövőben több járművel, több helyszínen egyidejűleg végrehajtott támadásra is sor kerülhet, egyszerűen azért, mert a terroristák számára ez a hatékonyság növelésének legegyszerűbb módja: egy helyszínen csak véges számban tudnak embereket elgázolni, az áldozatok számát tehát legegyszerűbben a célpontok számának növelésével lehet emelni.
S az is nyugtalanító konzekvencia, hogy bár a támadók eddig nem igen próbáltak meg kritikus infrastruktúrában kárt tenni, nem kizárt, hogy ez változni fog.
Az is az egyszerűség és hatékonyság jellemzője, hogy a támadó a jármű elakadása után kiszáll, és késekkel, bombákkal, egyéb fegyverekkel folytatja a gyilkolást, ami nagyobb veszteséget okozhat, mint maga a gázolás.
Az éjszaka vagy sötétben végrehajtott merényletek ráadásul jóval veszélyesebbek, mint a nappaliak, az áldozatok ugyanis nehezebben, később észlelik és azonosítják a veszélyt. Kiemelt célpontok a hidak járdái, mert nincs róluk hová menekülni, továbbá a tömegközlekedési megállók, ahol sok ember várakozik.
Fontos a megelőzés
Az SVKK kutatói a hagyományos rendészeti megoldások mellett két dologra hívják fel a figyelmet. A passzív, mechanikai védekezéssel (például betonelemek, akadályok) kifejezetten hatékonyan lehet védekezni. Emellett idézik a TSA ajánlásait arra, hogyan lehet megakadályozni, hogy gázolásra készülő terroristák nagyobb járműveket, munkagépeket szerezhessenek meg. Ezek már az egyéni szabadsághoz szokott nyugati ember számára fájdalmasan korlátozó tennivalók. Az még hagyján, hogy a fuvarozók, építőipari vállalatok fordítsanak nagy figyelmet járműveik lopásvédelmére és követhetőségére, de bátorítani kell a közlekedőket, jelentsék be, ha rendellenesen, agresszíven viselkedő járművel találkoznak.
A rablás, eltérítés elleni védettséget növelheti, ha a sofőrök nem vesznek fel stoposokat vagy ismeretlen utasokat,
és célszerű kerülni azt is, hogy elhagyatott helyeken pihenjenek járműveikben. A TSA azt is felveti, hogy a teherautó- és munkagépkölcsönzők jelentsék be, ha valaki tömegrendezvények idején vagy környékén többször is nagyobb járművet bérel.
És idehaza?
Az SVKK szerint a gázolásos támadások elleni hazai védekezésnek a tömegrendezvényekre kell fókuszálnia: olyan mechanikai és forgalomtechnikai akadályokat elhelyezni, amelyek nehéz teherautókat is képesek feltartóztatni. Úgyszintén a szabadságfok részbeni feladásával járó intézkedéseket javasolnak azzal, hogy a zsúfolt városi helyeken – sétálóutcák, közterek, frekventált tömegközlekedési megállók – ne lehessen hosszú járdaszakaszokon akadálytalanul végighajtani, s a turisták által látogatott, illetve hagyományosan zsúfolt területeken működő vendéglátó helyek munkatársainak alapfokú felkészítéseket szervezzenek, mi a teendő terrortámadás esetén. Hosszú távon pedig az épülő középületek, nyilvános terek tervezésénél figyelembe kell venni a gázolásos támadások elleni védekezés szempontjait is.
Cikkeink a barcelonai merényletről itt és itt olvashatók.
