A Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetője, Christine Lagarde lehet 2019-től az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker utóda.
A Welt am Sonntag ír arról, hogy az Európai Néppárt keresi Juncker utódját, miután a politikus bejelentette, hogy a 2014-2019-es ciklus után
nem vállalja tovább az Európai Bizottság vezetését.
Az MTI által idézett lap szerint a párt több vezetője Christine Lagarde-nak szánja a pozíciót. Az IMF-et 2011 óta vezető francia politikus „karizmatikus, tapasztalt és jól tudja érvényesíteni akaratát, így nagyon jó választás lenne” – mondták az Európai Néppárt felső köreiben.
Christine Lagarde vezérigazgatói megbízatása az IMF-nél 2021-ig szól, de legtöbb elődje a mandátum lejárta előtt lemondott, így ez nem lehet akadály. Ráadásul
jó viszonyban van a legbefolyásosabb néppárti vezetővel, Angela Merkel német kancellárral.
Jelölése így azon múlik, hogy elnyeri-e Emmanuel Macron francia elnök támogatását.
A felmérések szerint a 2019-es európai parlamenti választást is a Néppárt nyeri, így megint ők jelölhetik az Európai Bizottság elnökét.
A Welt am Sonntag szerint Christine Lagarde nemcsak a jobbközép, de a liberális pártok támogatását is elnyerheti, az EP választást felvezető kampányban pedig a női szavazókat is meg tudja szólítani.
A Rewe áruházlánc szóvivője nem is tagadta, hogy egyes szupermarketekben kapható a Reichsbürger nevű, betiltott szélsőjobboldali szervezet lapja, a Magazin2000plus.
„Árusítunk szélsőséges baloldali és jobboldali sajtótermékeket is. Szólásszabadság van. Amíg az újság nem sérti az alkotmányt addig nálunk kapható”- mondta a Rewe szóvivője a Berliner Morgenpostnak.
Csakhogy
a Reichsbürgert betiltották Németországban épp azért, mert nem ismeri el az alkotmányt.
A hatóságok terroristacsoportnak tekintik a szervezetet azóta, hogy egyik tagja rendőrgyilkosságot kísérelt meg. Akkor a rendőrök több házkutatást is tartottak a Reichsbürger tagjainak lakásán, és nagy mennyiségű fegyvert és robbanóanyagot találtak. Ezenkívül olyan gépeket, melyekkel okmányokat lehet hamisítani.
A Reichsbürgernek 12600 nyilvántartott tagja van. Ők nem ismerik el a német alkotmányt arra hivatkozva, hogy Németország még mindig a szövetségesek által megszállt állam. Épp ezért
saját útlevelet és saját jogosítványt hamisítanak
– törvények nyilvánvaló megsértésével.
A szervezet propagandája sokban átveszi a neonácik érvelését: Németország nem demokrácia, hanem olyan részvénytársaság, melynek élén egy csúcsmenedzser áll, akit jelenleg Angela Merkelnek hívnak. Ő nem a német érdekeket képviseli, hanem valamiféle „háttérhatalmakat”.
A Reichsbürger propagandája gyakran antiszemita
mondván: „a zsidók túlságosan nagy szerepet kapnak a politikai és a gazdasági életben”. Egyáltalán nem ítélik el a náci birodalma, sőt, vissza akarják állítani a Reichet, a birodalmat az 1937-es határokkal. A Magazin2000plus kiadója magát a „megbízott német kormány külügyminiszterének” nevezi.
Németország jelenleg a választási kampány végénél tart: szeptember 24-én rendezik meg a parlamenti választásokat. A fő esélyes Angela Merkel kancellár. A szélsőjobboldali pártok nem rendelkeznek komoly támogatottsággal.
Az Aszad-rezsimet támogató orosz légierő a mérsékelt felkelők állásait bombázta az ország keleti részén. Az oroszok tagadják ezt, az amerikaiak viszont megerősítették.
Korábbi kép egy szíriai bevetésre induló orosz bombázóról Fotó: MTI/EPA/Orosz védelmi minisztérium sajtószolgálata
A Szíriai Demokratikus Erők (SDF) nevű, mérsékelt felkelőket tömörítő lázadószervezet most először közölte, hogy oroszok bombázták állásait, korábban a rezsim csapatait vádolták ezzel.
Az oroszok tagadták a vádat, az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon azonban közleményben jelentette be, hogy
orosz harci gépek egy Deir-ez-Zór közelében lévő célpontot támadtak,
ahol az SDF harcosai és az őket támogató szövetség tanácsadói tartózkodtak. A közlemény szerint az SDF több fegyverese megsebesült, a tanácsadók közül nem sérült meg senki.
A közlemény szerint
„az orosz lőszerek olyan helyre csapódtak be, amelyről az oroszok tudták, hogy ott az SDF fegyveresei és a szövetség tanácsadói tartózkodnak”.
Deir-ez-Zór környékén vannak az utolsó, még az Iszlám Állam kezén lévő területek Szíriában, hivatalosan az SDF, a kormánycsapatok, és az őket támogató oroszok is ellenük harcolnak.
Az SDF közleménye szerint jelentős győzelmeket érnek a dzsihádisták ellen, de
„egyesek meg akarják akadályozni csapataink előrenyomulását”.
A szíriai rezsim csapatai korábban is többször támadták a mérsékelt felkelőket a dzsihádisták elleni harc ürügyén, sőt, Aszad-elnök többször is megpróbálta összemosni a mérsékelt és a szélsőséges felkelőket.
A szíriai felkelés 2011 márciusában békés tüntetésekkel kezdődött, majd, miután erre a kormány brutális erőszakkal válaszolt, háborúba fordult. A káoszt kihasználva jelent meg az Iszlám Állam az országban. A dzsihádisták erősödéséhez az is hozzájárult, hogy
Aszad rengeteg, korábban fogva tartott iszlámistát kiengedett a börtönből,
hogy később „bizonyítsa”, ők lázadnak ellene.
A háborúban több százezren meghaltak, és több millióan menekültek el otthonukból.
Bjarni Benediktsson izlandi miniszterelnök apjáról kiderült, hogy tavaly közbenjárt egy pedofil barátjáért. Ezt el akarták titkolni, ezért az egyik párt kilépett a kormánykoalícióból, a miniszterelnök pedig ezután lemondott.
Bjarni Benediktsson Fotó: MTI/EPA/Kjarninn/Birgir Por Hardarson
A Fényes Jövő lépett ki a három tagú, jobbközép pártok alkotta koalícióból, arra hivatkozva, hogy megrendült a bizalma a kormányban. Kiderült ugyanis, hogy Bjarni Benediktsson apja tavaly arra kérte a hatóságokat, hogy töröljék a bűnügyi nyilvántartásból egy régi barátját, akit azért ítéltek el 2004-ben,
mert éveken keresztül rendszeresen megerőszakolta mostohalányát.
Az izlandi törvények lehetővé teszik, hogy, ha valakit súlyos bűncselekményért elítéltek és letöltötte büntetését, akkor kezdeményezze a nyilvántartásból való törlését. Ehhez azonban szükség van egy ajánlásra is – ezt írta meg a kormányfő apja.
A Fényes Jövőnek az nem tetszett, hogy
az ügyet a kormánytagok megpróbálták eltitkolni a nyilvánosság elől,
főleg az igazságügyi miniszter. Maga Benediktsson azt mondta, sokkolta őt, amikor értesült apja leveléről. Szerinte egyes izlandi törvények „egyáltalán nincsenek szinkronban a modern értékekkel”.
A lemondást az elnök el is fogadta, az előrehozott választások legvalószínűbb időpontja november 4.
A koalíció idén januárban, két hónappal a legutóbbi (szintén előrehozott) választások és több sikertelen kormányalakítási kísérlet után jött létre.
Az előző kormány a tavaly tavasszal kirobbant nemzetközi offshore-botrány, a Panama-papírok miatt bukott meg.
A botrány során az akkor pénzügyminiszteri tisztséget betöltő Benediktsson neve is előkerült, mint egy Seychelle-szigeteken bejegyzett befektető cég részvényese.
„Ázsia Mandelája”, a „Kelet Clintonnéja” és „Mianmar békehozója” – ilyen és ehhez hasonló nevekkel illették korábban az ország miniszterelnök-asszonyát, a Nobel-békedíjas Aung Szan Szu Csít. Most azonban a dél-ázsiai országban zajló, etnikai tisztogatásnak minősített katonai akciók tükrében úgy tűnik, hogy a korábban Nyugaton piedesztálra emelt politikusnő eszményképe a porba hullott.
Állandó célkeresztben
Mianmarban, vagyis a régi, és egyes országokban gyakran használt országnevén Burmában, már lassan több mint három hete tart a helyi muszlim közösség ellen indított durva támadássorozat. A bengáli népcsoportba tartozó, a dél-ázsiai ország nyugati részén fekvő Rakhine tartományban tömörülő és az ország az mindössze 5-6 százalékot kitevő rohingyákat a kormány nem tartja önálló kisebbségnek, ezért nem is hajlandó őket megvédelmezni az atrocitások ellen.
Sőt, a rohingyáknak most nemcsak a szélsőséges buddhista szerzetesek által feltüzelt burmai lincselőkkel kell szembenézniük, hanem a mianmari hadsereg szervezett fellépésével. Épp azért az sajnos
korántsem számít újdonságnak, hogy a népcsoport ellen pogromokat hajtanak végre
(ilyen történt 2012-ben és 2013-ban is), de ilyen intenzitású és kiterjedt üldöztetésre korábban még nem volt példa.
A mostani üldöztetést egy rendőrörs elleni támadás váltotta ki, amelyben 12-en vesztették életüket. Az incidensért a hadsereg a rohingyai szélsőségeseket tették felelőssé és a kezdeti büntetőakciókból már-már népirtás határát súroló hadműveletek lettek.
Az ENSZ szerint augusztus 25-e óta erőszak áldozatainak száma 3000 főt is meghaladhatja,
több mint 10 000 házat gyújtottak fel és közel 320 000 rohingya menekült át a szomszédos Bangladesbe.
Rohingya menekülttábor. Az ENSZ szerint közel 100 millió dollár nagyságú élelmiszer és gyógyszersegélyre lenne szükség. A kép forrása: flickr.
Azonban nemcsak az etnikai tisztogatás mértéke az, amely miatt a mianmari események a figyelem középpontjába kerültek. Ugyanis nagyon sok beszámoló, elemzés és véleménycikk rámutatott arra, hogy a korábbi nyugati ideál, még ha csak közvetve is, de felelős a mostani atrocitásokért. Aung Szan Szú Csíról, Mianmar kormányfőjéről van szó.
Mianmari demokráciaépítés: illúzió vagy valóság?
Először viszont szükséges röviden kitérni az ország történelmére, amely magyarázattal szolgál arra nézve, hogy Szú Csí miért számított az ázsiai országok mintapéldaképének, amelyet illett volna minden Nyugat-barát államfőnek illet volna követnie.
Burmában 1962-ben Ne Win tábornok hatalomátvételével kezdődött meg a diktatúra időszaka, amely során egyfajta helyi szocializmust próbáltak megvalósítani. Ugyan a kelet-közép-európai országokhoz hasonlóan itt is összeomlott a szocialista rendszer 1989-ben, de
a katonai junta megmaradt.
Az ország nevét Burmáról Mianmari Unióra módosították (egyes országokban, mint például Nagy-Britanniában, hivatalosan a mai napig Burmának hívják az államot). Az ország ez idő alatt teljesen elszegényedett, az ellenzéket üldözték, a lakosságot pedig elszigetelték a világ nagy részétől.
Ezek az állapotok egészen a 2007-es „sáfrányos forradalomig” maradtak fenn, ami bár nem vetett véget a katonai diktatúrának, de rámutatott arra, hogy a hatalmuk ilyen formában nem tartható fenn sokáig. Ezért 2010-ben választásokat írtak ki, amit ugyan a hadsereg pártja, az USPD (Szövetségi Szolidaritás és Fejlődés Pártja) nyert meg – csalással – de az országot irányító Thein Szeinnek reformokat kellett bevezetnie, nehogy polgárháborúba sodródjon az állam.
Reménnyel töltve: A 2007-es sáfrányos forradalom tüntetői. A kép forrása: wikimedia
Az első reformintézkedések egyike volt, amikor körülbelül 7000 politikai fogolyt engedtek szabadon, aki között Aung Szan Szú Csí is ott volt. Egyike volt a katonai rezsim legnagyobb ellenzőinek és bírálóinak. A Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) vezetőjeként már egy választási győzelmet is aratott 1990-ben, de akkor a katonai vezetés nem volt hajlandó átadni a hatalmat. Ő azonban korántsem nyugodott bele a helyzetbe: folyamatosan publikált, beszédeket tartott, az erőszakmentességre és a demokrácia bevezetésére szólított fel.
Demokrácia védőszentje
Hírneve átlépte a dél-ázsiai ország határát is: politikai tevékenységéért és eszméiért
1991-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki.
A külföldi anyagi támogatásokból nemcsak a pártját erősítette, hanem a segélyszervezeteket hozott létre a hátrányos helyzetű vagy éppen a politikai véleményük miatt üldözött mianmariak számára. A katonai junta idővel túl nagy veszélyt látott a hatalmára nézve: 1996-ban egy ellene intézet sikertelen merénylet után 15 évnyi házi őrizetre ítélték.
Szú Csí az amerikai feminista mozgalom legfontosabb lapjának számító Ms. borítólapján. A kép forrása: wikimedia.
Ez azonban semmit nem vont Szú Csí megítéléséről, sőt, pont ellenkezőleg: jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a Nyugat egyfajta példaképpé tegye, Ázsia nagy emberjogi harcosává avassa a politikust.
Számtalan nemzetközi díjjal és elismerő oklevéllel tüntették ki.
Az Európai Parlament a Nobel-békedíjjal egy évben Szaharov-díjjal ismerte el a tevékenységét (de személyesen 2013-ig nem vehette át); Bill Clinton a Szabadság Elnöki Medálja kitüntetést és tíz évvel később a Kongresszus aranymedált adományozott neki; több egyetemen díszdoktori címet kapott, ahogyan egy ösztöndíjat is elneveztek róla.
Ennél sokkal érdekesebb, hogy
a nyugati popkultúrában jóval nagyobb kultusz kezdett kialakulni Szú Csí körül, mint a politikai körökben.
Az U2 ír zenekar frontembere egy dalt is írt a mianamari politikusnőnek (Walk on) címmel. Sőt, 2009-es turnéjuk során Szú Csí arcképét kivetítve és maguk elé tartva léptek fel. 2011-ben Luc Besson francia rendező pedig egy filmet készített Szú Csí életéről és harcáról (ami viszont nem lett nagy siker, még Oscarra vagy bármilyen más díjra sem jelölték), de sorozatokban vagy bollywoodi filmekben szintén felbukkant a karaktere. A Mirca Art művészei – köztük magyarok is – egy könyvet hoztak létre Szú Csí számára adózva „az emberi szabadságjogokért való küzdelemért”.
Éppen ezért, amikor 2010 után Mianmar lassan, de biztosan elindult a demokratizálódás útján, az Egyesült Államok minden segítséget megadott a korábban amerikai embergókkal sújtott országnak. Ugyanis Barack Obama igyekezett kihasználni a Szú Csí körül kialakult kultuszt a saját külpolitikájának igazolására: ő volt a legfontosabb szimbóluma az új amerikai „nem katonai alapú demokráciaexport legnagyobb sikerének” és a Demokrata Párt ideológiai irányelveinek megtestesítőjének. Épp ezért nemcsak az előző amerikai elnök járt többször dél-ázsiai országban (először 2012-ben, majd legutoljára 2016-ban), hanem az Obama-adminisztráció összes jelentősebb államtitkára és fő eszmei képviselője is egymás pózolt vele. Például Hillary Clinton, aki többször azt nyilatkozta Szú Csíről, hogy a környezetében lévő embereken kívül ő volt rá a legnagyobb inspiráló hatással…
„Teréz anya és Margaret Thatcher között”
Amikor még egy hullámhosszon pendültek: Obama és Hillary Szú Csí házában. A kép forrása: wikimedia.
Csakhogy, amikor 2015-ben az NLD megnyerte a választásokat, kezdett megkopni a politikusnő korábbi fénye. Mindenki arra számított, hogy Aung Szan Szú Csí folytatja a demokratizálódást, ehelyett azonban
a sovinizmus és egyfajta szélsőséges „buddhista nacionalizmus” kezdett el terjedni
a politikai vezetés hallgatólagos beleegyezése mellett. A hadsereg felett pedig továbbra sem sikerült kiterjesztenie a teljes kontrollt, hiszen nem egy kormányzati döntést megvétózhatnak, vagy a vezetés beleegyezése nélkül indítottak katonai akciókat.
Már igazából 2010 és 2015 között zajlott rohingyák elleni pogromok során felmerült a neve és szerepe. Csakhogy ekkoriban még a Nyugaton azzal érveltek, hogy Szú Csínek nem sikerült megerősítenie a hatalmát, továbbra is a régi elit irányítja az államot. Ugyanúgy gyakran lehetett azt hallani, hogy hát nem volt neki ajánlatos felszólalnia a rohingyák védelmében, mert azzal csak indokot szolgáltatott volna az ellenségeinek arra, hogy lejárassák, a szavazói ellen fordítsák és végül megbuktassák őt. Ekkoriban már kezdődött árnyalódni róla a kép: az egyik interjújában megjegyezte, hogy ő
„egyáltalán nem vagyok olyan, mint Teréz anya, de olyan sem, mint Margaret Thatcher. Csak egy politikus vagyok.”
Azonban ez már nem magyarázat Szú Csí 2017-es viselkedésére. 2016-ban ugyanis nemcsak miniszterelnökké nevezték ki, hanem ő lett Mianmar külügy- és iskolaügyi minisztere is, szóval elég nagy hatalom összpontosult a kezében. Ezért először a hallgatást választotta, majd amikor nagy nemzetközi nyomás nehezedett rá, akkor megszólalt, de nem úgy, ahogyan azt Nyugaton elvárták volna egy Nobel-békedíjjal rendelkező és demokrácia hősének nyilvánított politikusról.
„Egy kicsit ésszerűtlen azt várni, hogy 18 hónap alatt megoldjuk a kérdést. A helyzet Rakhinében évtizedek óta ilyen. A gyarmati kor előtti időkben kezdődött”
– mentegetőzött az egyik interjújában.
Hivatalos nyilatkozataiban és interjúiban továbbra is kerülte a rohingya megnevezést, muszlimok által elkövetett atrocitásokról beszélt, és minden mianmari kormány által elkövetett etnikai tisztogatásról szóló hírrel kapcsolatban megjegyezte, hogy azok szándékos dezinformációk, amelyekkel alá akarják ásni a hatalmát. A mianmari miniszterelnök-külügyminiszter a felszólalásaiban megvédte a kormányzati lépéseket, nem volt hajlandó elmenni az ENSZ-közgyűlésre, és a nemzetközi szervezetek és emberjogi csoportokat nevezte meg felbujtóknak. Nem maradhatott el a kötelező sorosozás sem, igaz, ezúttal az orosz média részéről hangzott el. (Ettől függetlenül a Soros alapítványok valóban pénzelték az ún. Burma Projektet, amelynek Aung Szan Szú volt a legnagyobb haszonélvezője. Erről a projekt irányítója számolt be a Magyar Narancsnak adott 1996-os interjújában).
Ezek miatt
a Szú Csí körül kialakult kultusz egy csapásra szertefoszlott.
A korábbi szövetségesei és támogatói hirtelen ellene fordultak. A nyugati média, amely pár éve ajnározta, most már azt követeli, hogy vonják meg a mianmari miniszterelnök-asszonytól a Nobel-békedíjat. A szintén Nobel-békedíjjal rendelkező személyek, mint például a pakisztáni Malala Júszafzai vagy a a dél-afrikai Desmond Tutu, követelték, hogy Szú Csí tegyen valamit az üldözések érdekében, különben nem méltó a kitüntetésre. A dalai láma szintén figyelmeztette Mianmar vezetőjét, hogy
„emlékezzenek Buddhára, mert ő – látva szenvedéseiket – segített volna a rohingyákon”.
Novemberben pedig Ferenc pápa Mianmarba látogat és minden jel szerint felszólal majd a rohingyák védelmében. Törökországtól egészen Indonéziáig pedig folyamatosan tüntetnek a mianmari helyzet miatt, ami jó alapot szolgáltat egyes muszlim politikusnak, mint például Recep Tayyip Erdoğan török elnöknek, hogy a Nyugatot okolják a tétlenségéért és a saját megerősödésükre fordítsák az etnikai tisztogatásokat.
Aung Szan Szu Csí 2013-ban beszédet tartott az Európai Parlamentben. Ekkor kapta meg Martin Schulztól a Szaharov-díjat kép forrása: wikimedia
A nyugati politikai elit szintén kezd ráébredni arra, hogy ideje változtatniuk a korábbi hozzáállásukon. Szeptember 14-én EP-képviselők csütörtöki strasbourgi plenáris ülésén elítélték és Szú Csít tették felelőssé az etnikai tisztogatásért és a Szaharov-díj visszavonhatóságról vitáztak. Szú Csí legfontosabb külföldi szövetségesei, mint Nagy-Britannia vagy Egyesült Államok is felszólította a miniszterelnök-asszonyt, hogy tegyen valamit, ne engedje visszatérni a tábornokokat az ország élére, különben annak súlyos következményei lesznek az országra nézve, többek között visszatérhet az Obama-adminisztráció által 2016-ban eltörölt embargó. Antonio Guterres ENSZ-főtitkár is arról beszélt, hogy a rohingyák elleni támadások elfogadhatatlanok, a népcsoport katasztrofális helyzetbe került és az ENSZ Biztonsági Tanácsa is sürgős lépéseket követelt az erőszak megfékezéséért.
Mivel
a nemzetközi nyomás ellenére korántsem enyhültek a rohingyákkal szembeni atrocitások és a represszió,
ezért már elhangzanak olyan vélemények, hogy Mianmarban zajló események az „újabb srebrenicai mészárlást, ruandai népirtást, vagy egyenesen 21. századi holokausztot jelentik. Ezt pedig a Nyugatnak nem szabadna tűrnie, hanem be kellene avatkoznia, akár katonai erővel is. Csakhogy vajon erre képes lesz egy olyan államfő esetében, akit nemcsak segített hatalomra juttatni, hanem egyfajta követendő mintaként állított be minden demokratizálódni vágyó ország számára?
250 sírt dúlt fel öt neonáci fiatal 2015 februárjában Elzászban. Az eset óriási felháborodást keltett, különösen miután kiderült: egyes sírokat kinyitottak és belevizeltek. Látva a felháborodást, az egyik fiú önként jelentkezett a csendőrségen, amely azután az egész neonáci csoportot lekapcsolta.
Francois Hollande akkori köztársasági elnök a helyszínre utazott, hogy mindenkit megnyugtasson: a francia állam szigorúan fellép a nemzeti és vallási kisebbségek zaklatása ellen. Elzász és Lotaringia határtartomány, amely sokáig Németországhoz tartozott. Amikor a náci Németország legyőzte Franciaországot, akkor visszakerült a németekhez. Az itteni fiatalok a Wehrmachtban illetve az SS-ben szolgáltak. Éppen ezért
ezen a területen még határozottabban lép fel a francia állam az antiszemitizmus ellen.
Mivel az egész neonáci csoport a tettek elkövetése idején fiatalkorú volt, ezért zárt tárgyalást tartottak. A csoport vezetőjét 18 hónap börtönre ítélték – felfüggesztve. Három tag egyéves börtönt kapott, szintén felfüggesztve. A legfiatalabbat nyolchónapos börtönre ítélték, de ezt az ítéletet is felfüggesztették.
A neonáci csoport tagjai a bíróság előtt megbánták a tetteiket, habár a jelenlévők szerint ez nem tűnt túlságosan őszintének.
Ugyanakkor kiderült: egymást Heil Hitler és Sieg Heil kiáltással köszöntötték. A zsidókról, mint alacsonyabb rendű fajról beszéltek, és rendszeres szófordulatuk volt a „piszkos zsidó”.
Franciaországban a neonáci csoportosulások marginálisak, de
a szélsőjobboldal gyűjtőpártja, a Nemzeti Front tartalmaz neonáci szimpatizánsokat.
A párt alapítója, Jean Marie Le Pen kifejezetten antiszemita volt, viszont a lánya, aki a Nemzeti Front jelenlegi vezetője, a párt politikai pozíciói megerősítése miatt szakított ezzel az irányzattal. Ellátogatott Izraelbe, és megígérte az ottani jobboldali vezetőknek: az antiszemitizmus a múlté.
A fajgyűlölet viszont nem: jelenleg a Nemzeti Front rasszizmusa a muszlimok ellen irányul. Jelenleg.
Nicolás Maduro venezuelai elnök televíziós beszédében azt mondta, hogy a hetek óta tartó párbeszéd közelebb hozta az ellenzéket és a kormányt, és hamarosan megszülethet a venezuelai belpolitikai válságot lezáró megegyezés. Az ellenzék nem ilyen optimista.
„Sikerült tárgyalóasztalhoz ülnünk, ami elengedhetetlen Venezuela békéjének, szuverenitásának és jólétének biztosítása érdekében”
– mondta a szocialista vezető, aki megköszönte Danilo Medina dominikai elnök, José Luis Rodriguez Zapatero volt spanyol kormányfő és António Guterres ENSZ-főtitkár segítségét, illetve a tárgyalások újraindításában játszott szerepét.
Nicolás Maduro Fotó: MTI/EPA/Nathalie Sayago
A Demokratikus Egység Kerekasztala nevű ellenzéki pártszövetség viszont nem ilyen optimista, szerintük
addig szó sem lehet párbeszédről, amíg az elnök nem teljesíti feltételeiket.
A jobboldali ellenzék azt követeli Madurótól, hogy adjon biztosítékokat a 2018 végén esedékes elnökválasztás megtartására, engedjen szabadon 590 politikai foglyot, tartsa tiszteletben a parlamentet és jogköreit, és függessze fel a népszerű ellenzékieket sújtó szankciókat, hogy ők is indulhassanak a választásokon.
Az MTI tudósítása szerint arról tudtak megegyezni, hogy
létrejön egy baráti országokból álló csoport, amely a jövőbeli találkozókat segíti.
Venezuela az ország történetének egyik legsúlyosabb politikai, gazdasági és társadalmi válságát éli. A hatalmas olajkészletekkel rendelkező, de szinte semmi mást nem exportáló ország gazdasága az olaj árának esése miatt gyakorlatilag összeomlott, az ellenzék pedig elsöprő többséget szerzett a legutóbbi választásokon.
Ennek ellenére az elnök és a hozzá hű igazságszolgáltatás fokozatosan szinte teljesen megvonta a parlament minden jogkörét, augusztusban pedig úgynevezett alkotmányozó nemzetgyűlést választottak, amelyet a nemzetközi közösség jelentős része a választás körüli visszásságok miatt nem ismer el legitim testületnek.
Az Egyesült Államok egyenesen diktátornak minősítette Madurót,
A legmagasabb, kritikus fokozatra emelték péntek este Nagy-Britanniában a terrorkészültség szintjét. A döntést Theresa May miniszterelnök jelentette be. Közölte: az elhárító szolgálatok megítélése szerint nem lehet kizárni, hogy a londoni metróban péntek reggel elkövetett terrorcselekményt rövid időn belül újabb követheti.
Mint arról a FüHü is beszámolt, 29 ember szenvedett égési sérüléseket pénteken délelőtt Londonban, amikor a Parsons Green metrómegállónál egy pokolgépszerű szerkezet lépett működésbe a reggeli csúcsforgalom idején. Bár nem robbant fel, csak nagy erővel lángra kapott, a támadásban így is 29 ember égési sérüléseket szenvedett. A Scotland Yard terrortámadásnak minősítette az esetet. Az idén ez volt az ötödik terrorcselekmény Nagy-Britanniában. Magyar sérültről nem tudni.
Az elkövetőt a rendőrség továbbra is keresi. A BBC-nek péntek este nyilatkozó szakértők szerint a készültségi szint emeléséről elsősorban azért születhetett döntés, mert a biztonsági hatóságok nem tudják, hogy van-e további robbanószerkezet az egyelőre ismeretlen tettes birtokában – írta az MTI.
Nem csak Magyarországon döntenek nehezen a választók arról, hova ikszeljenek. Alig egy héttel a szeptember 24-i szövetségi parlamenti (Bundestag) választás előtt a német választók majdnem 40 százaléka még a bizonytalanok táborába tartozik.
A ZDF országos köztelevízió megbízásából készített közvélemény-kutatás szerint a választók 39 százaléka nem tudja, hogy elmegy-e szavazni, és melyik pártra voksol. Szakértők rszerint a bizonytalanok megnyerésére tett erőfeszítésektől nem várható trendforduló, nem valószínű, hogy a Martin Schulz vezette szociáldemokraták (SPD) behozzák lemaradásukat az Angela Merkel kancellár vezette CDU/CSU pártszövetséggel szemben – tudósít az MTI.
Erre utal a ZDF Politbarometer című kutatásának egy másik adatsora is, amely szerint
a németek 83 százaléka a negyedik kormányfői ciklusára készülő Merkel győzelmére számít, és csak 5 százalék Schulz győzelmére.
Ide ikszelnének
Ha most vasárnap lenne a Bundestag-választás, a CDU/CSU a szavazatok 36 százalékát kapná, ami 2 százalékpontos csökkenés az egy héttel korábban végzett előző Politbarometer-felméréshez képest, és több mint 5 százalékponttal elmarad a 2013-ban tartott Bundestag-választáson elért 41,5 százaléktól.
Azonban a CDU/CSU így is tetemes előnnyel vezet az SPD előtt,
amely 1 százalékpontos erősödéssel 23 százalékon áll, elmaradva a 2013-ban szerzett 25,7 százaléktól.
A kisebb pártok között viszont továbbra is éles a verseny a harmadik helyért, és mivel az eddigi öt helyett várhatóan hét párt szerez szövetségi parlamenti képviseletet, nehezebb lesz kormányt alakítani.
A ZDF felmérése szerint a Bundestag mostani ellenzéki pártjai stagnálnak, az SPD-től balra álló Baloldal (Die Linke) 9 százalékon áll, a Zöldek támogatottsága 8 százalékos. Előttük, egyaránt 10 százalékkal áll két Bundestagon kívüli párt, a 2013-ban elveszített szövetségi parlamenti képviselet után a visszatérésre készülő jobboldali liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) és a CDU/CSU-tól jobbra álló, újonc Alternatíva Németországnak (AfD). Mindketten egy százalékponttal erősödtek az előző felméréshez képest.
A mostani erőviszonyok alapján csak a nagykoalíció – a CDU/CSU és az SPD közös kormányzása – vagy a pártok színei (CDU/CSU: fekete, FDP: sárga, Zöldek: zöld) alapján Jamaica-koalíciónak nevezett CDU/CSU-FDP-Zöldek kormány tűnik valószínűnek.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
