Az, hogy Macron vízióval rendelkező, merész európai vezetőként mutatkozik meg – amit nem lehetett elmondani az utóbbi negyedszázad francia elnökeiről -, lehetővé teszi számára, hogy a liberális, progresszív szavazókhoz forduljon, akik valamelyest elfordultak néhány belpolitikai döntése miatt. Politico:
Emmanuel Macron keddi beszédével továbbra is az egyetlen európai nemzeti vezetőnek mutatkozott, aki meri védelmébe venni a további európai integrációt. Ambiciózus és részletes reformokat ismertetett, amelyeknek végrehajtása, mint mondta, a következő évtized javát igénybe veszik majd. A beszéd fő elemei:
(1) „Európa egy eszme. Lesz, aki azt mondja majd, hogy ez nem jó pillanat. De jó pillanat nem létezik” – mondta, mintegy a beszéd bírálóihoz szólva. Hangsúlyozta, hogy elképzeléseinek nem szabnak határt az Európa problémáitól távol álló ideálok. Leszögezte: Európának három fő problémakörrel kell szerinte foglalkozni: a szuverenitással, az evolúciója következő lépcsőjével, és a biztonsággal.
(2) Világossá tette, hogy azt akarja: Franciaország és Németország vezesse Európa nagy reformtörekvéseit, és ezzel újra kitette magát a bírálatnak, hogy elhanyagolja a kisebb országok érdekeit. Az aggodalmakat csak növelni fogja, hogy azt javasolta: a majdani Európai Bizottság létszámát az eddigi 28 helyett korlátozzák 15-ben. Macron azt az eszközt választotta Merkel kancellár meggyőzésére, hogy úgy mutatta be elképzeléseit, hogy csak javaslatok, amelyek további hosszas vitát igényelnek, de így is azt kockáztatja, hogy sokkot és szörnyülködést vált ki Berlinben, ahol úgy látják, hogy fiskális hanyagság uralkodik, és Párizs gyakran támaszkodik Berlin tartalékjaira. Az euró-övezet lett volna a tervek szerint a beszéd fő témája, de Macron végül mindössze annyit javasolt, hogy az övezetnek legyen közös költségvetése, és az indítványozott költségvetés, és a menetrend szerény, hosszú folyamatot jósol. Macronnak most fontosabb Berlin támogatása az egyéb nagy reformokban, mint az, hogy elfogadja az euró-övezettel kapcsolatos terveit.
(3) Macron konkrét javaslatokat akart tenni a nagy eszméi mellé, és ezért felsorolt számos új, régi és pusztán átfestett indítványt, egyebek között az európai hírszerző ügynökség alakításáról, és például a pénzügyi transzakció adóról – amely már korábban is felmerült, de aztán az ötlet elhalt. A veszély ebben az, hogy az ennyire részletes javaslatok körül a brexit után maradó 27 tagállam között végtelen és parttalan vitákhoz vezetnek majd. A beszéd meglepő módon nem állított fel fontossági sorrendet a sok különféle projekt között.
(4) Megismételte a „kétsebességes Európára” vonatkozó, sokat bírált elképzeléseit, de ezeket igyekezett kedvező színben feltüntetni azzal, hogy az „erős és hatékony” belső kör kiépítéséből hasznot húznak majd azok is, akik csak később csatlakozhatnak hozzá. Macron olyan helyzetbe hozta magát, hogy kénytelen előre menni. ez azonban nem lehet érvényesíthető az euró-övezet reformjára, amely pedig kétségtelenül az EU körüli – és a Németországgal folytatott – vita központjában áll majd a következő időszakban.
Az euró-övezet nem lehet többsebességes, és ez korlátozza a Macron ajánlotta rugalmasság lehetőségeit. A jelek szerint a francia elnök az euró-övezetet érti a belső körön. Mégis, az EU-t ható motorként megújuló francia-német partnerségben azonban a többi állam újabb kísérletet láthat aggályai ignorálására, és ez Macron nagy terveinek akadályává válhat.
(5) Macron felhasználta az alkalmat arra, hogy visszatérjen a benne rejlő szocialistához. Egyes kitételei például a szociális dömping elleni védelemről úgy hangzottak, mintha egyenesen egy európai középbal szocialista párt programjából vette volna át.
Az, hogy Macron vízióval rendelkező, merész európai vezetőként mutatkozik meg – amit nem lehetett elmondani az utóbbi negyedszázad francia elnökeiről -, lehetővé teszi számára, hogy a liberális, progresszív szavazókhoz forduljon, akik valamelyest elfordultak néhány belpolitikai döntése miatt. Az elnök kénytelen előre menni, mivel hazai és nemzetközi jó hírét elsöprő európai reformterveire tette fel. Azt mondta: „Nincsenek vörös vonalaim, csak látóhatáraim vannak”.
