A NATO-t aggasztja a határainál megnövekedett orosz katonai jelenlét, amit nem hagy válasz nélkül az észak-atlanti szervezet, ugyanakkor párbeszédre törekszik Oroszországgal, nem akar újabb hidegháborút – mondta rá Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára hétfőn Bukarestben.
Stoltenberg a NATO parlamenti közgyűlésében, a Bukarestben zajló 63. ülésszak megnyitóján beszámolt arról, hogy a védelmi szövetség „kötelezettségvállalásainak arányában” megerősítette jelenlétét a Fekete-tenger térségében, válaszul az Ukrajna elleni orosz akciókra kanadai, román, olasz és bolgár pilóták közösen járőröznek a térségben.
„Oroszország a szomszédunk, itt van és itt is marad, nem akarjuk elszigetelni, a NATO nem akar újabb hidegháborút, megelőzni, nem kirobbantani akarunk konfliktusokat” – hangoztatta a NATO főtitkára.
Legalább 12-en meghaltak, és többtucatnyian eltűntek.
a túlélők beszámolója szerint a hajón lévők többsége gyerek volt. Az eddig előkerült 12 holttestből is tíz gyermeké volt; mellettük még egy idősebb nő és egy férfi maradványait sikerült megtalálni.
A baleset a Bengáli-öbölben történt
még vasárnap a mianmari partoktól nem messze.
A buddhista többségű Mianmarból több mint félmillió muszlim rohingja menekült el augusztus vége óta, amikor a rohingja felkelők összehangolt támadására válaszul a mianmari hadsereg „tisztogató akcióba” kezdett Arakán államban, ahol mintegy egymillió rohingja élt gyakorlatilag teljes jogfosztottságban, miután a mianmari vezetés bangladesi illegális bevándorlónak tekinti őket, és állampolgárságot sem hajlandó adni nekik.
Az ENSZ emberi jogi biztosa szerint Arakánban az etnikai tisztogatás iskolapéldája zajlik.
Mintegy harmincezer izraeli és palesztin nő gyűlt össze vasárnap Jeruzsálemben, lezárva azt a kéthetes menetet, amely a Gázai övezet mellett fekvő Szderótból indult és palesztin terülteket is érintette, s melynek során azt követelték, hogy Izrael és a palesztinok kössenek békét egymással.
„Meg kell teremtenünk a módját, hogy együtt tudjunk élni, hogy megteremthessük a mindenki által áhított békét” – húzta alá Misál Fruman, aki egy ciszjordániai zsidó telepen él. A nőt 2016-ban megkéselte egy palesztin merénylő, de azt mondja, töretlenül hisz a békében.
„Aki nem hisz a békében, az Istenben sem hisz”
– mondta a mélyen vallásos asszony.
A menetet a Women Wage Peace nevű civilszervezet szervezte, melynek egyik alapítója, Orna Askenázi most azt mondja, a több mint húszezer taggal rendelkező tömörülést immár nem lehet figyelmen kívül hagyni. „Nem állunk le, míg nem lesz béke” – hirdette több tábla is a jeruzsálemi tüntetésen vasárnap.
„A hatalomban ülő férfiak csak a háborúban hittek, de a nők erejével megmutathatjuk, hogy van más, új megoldás” – emelte ki a Women Wage Peace egyik izraeli arab alapítója, Amira Zidán.
Az izraeli-palesztin béketárgyalások csaknem három éve tapodtat sem haladtak előre.
Spanyolország egységéért tüntetők tömege töltötte meg Barcelona utcáit vasárnap, egy héttel a rendőri erőszakba torkollott katalán függetlenségi népszavazást követően, amelyet az alkotmánybíróság felfüggesztő határozata ellenére rendeztek meg Katalóniában.
„Elég! Nyerjük vissza a józanságot!”
– ezzel a jelszóval hirdette meg a békés felvonulást a Katalán Civil Társasalom (SCC) nevű szervezet, hogy hangot adjon a „csendes többségnek”, azoknak, akik ellenezték a népszavazást, nem támogatják a függetlenségi folyamatot, és ezért nem is vettek részt a múlt heti referendumon.
A barcelonai utcák a magasból nézve spanyol, katalán és uniós zászlók tengerévé váltak. Akadtak, akik egy zászlórúdra helyzeték a spanyol és katalán lobogót, így fejezve ki, hogy számukra a kettő elválaszthatatlan.
„Éljen Katalónia, éljen Spanyolország!”,
„Katalánok vagyunk, spanyolok vagyunk!” – skandálta a tömeg, a transzparenseken egyebek mellett a „Béke”, és az „Együtt vagyunk erősek” feliratok tűntek fel.
Az SCC szervezésében a tüntetésre mintegy 100 autóbusszal érkeztek Spanyolország más területeiről is. A rendezvény elején José Rosinol, a civil szervezet vezetőségi tagja a spanyol közszolgálati televíziónak több százezer felvonulóról beszélt, míg a végén Álex Ramos alelnök bejelentette, hogy a részvételi adatok meghaladták az egymilliót. A barcelonai rendőrség által közölt információk szerint mintegy 350 ezren vonultak fel.
Névleg ez a testület hozza meg a legfontosabb döntéseket Észak-Koreában, de a valóságban mindenről maga az ifjú diktátor dönt – miután esetleg kikérte más vezetők véleményét is. Korábban az ifjú diktátor legyilkoltatta nagynénje férjét, az ország második számú vezetőjét, aki azt tanácsolta: Kína útját kövesse vagyis ne fegyverekre költsön hanem Észak-Korea gazdasági felemelkedésére!…
Az ifjú diktátor az Észak-Koreát vaskézzel kormányzó Munkáspárt központi bizottságának ülésén mondott beszédet. Észak-Korea az elmúlt hónapokban felgyorsította nukleáris és rakéta programját. Nemrég hidrogénbombát is felrobbantott. Trump amerikai elnök emiatt többször is katonai megelőző csapással fenyegette meg a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszert. Eddig hiába. Legutóbb Trump csak annyit mondott a koreai válságról, hogy “egyetlen megoldás lehetséges” van. Bár nem fogalmazta meg nyíltan, de Washingtonban mindenki arra gondolt, hogy Trump mind közelebb kerül ahhoz, hogy engedélyezzen egy katonai megelőző csapást Észak Korea ellen.
Az ifjú diktátor közvetlen tárgyalást szeretne Trumppal. Ezért külügyminiszterét, aki nemrég az ENSZ közgyűlésben fejtette ki Észak Korea harcias nézeteit, előléptette a Politikai Bizottságba. Az USA elnöke elzárkózik attól, hogy találkozzon az ifjú diktátorral mindaddig amíg az folytatja fegyverkezési programját és folyamatosan háborúval fenyegeti a világot.
Kim Dzsongun a Politikai Bizottság póttagjává léptette elő húgát. Így a Kim dinasztia már két taggal képviselteti magát a Politikai Bizottságban. Névleg ez a testület hozza meg a legfontosabb döntéseket Észak-Koreában, de a valóságban mindenről maga az ifjú diktátor dönt – miután esetleg kikérte más vezetők véleményét is. Korábban az ifjú diktátor legyilkoltatta nagynénje férjét, az ország második számú vezetőjét, aki azt tanácsolta: Kína útját kövesse vagyis ne fegyverekre költsön hanem Észak-Korea gazdasági felemelkedésére!…
Kormányalakítási tárgyalásokat kezdeményez a liberális FDP-vel és a Zöldekkel a CDU/CSU német jobbközép pártszövetség – jelentette be Angela Merkel kancellár, a CDU elnöke a hétvégén. Eddig rendre arról beszélt, hogy valamennyi lehetséges koalíciós partnerrel, így a szociáldemokratákkal (SPD) is egyeztetni kell a kormányzati együttműködés lehetőségéről.
A kancellár a CDU/CSU közös ifjúsági szervezetének (Junge Union, JU) drezdai konferenciáján szombaton elmondott beszédében jelentette ki először, hogy a pártok színei alapján (CDU/CSU: fekete, FDP: sárga, Zöldek: zöld) elnevezett Jamaica-koalíció megkötése a célja. Eddig rendre arról beszélt, hogy valamennyi lehetséges koalíciós partnerrel, így a szociáldemokratákkal (SPD) is egyeztetni kell a kormányzati együttműködés lehetőségéről.
A JU tanácskozásán azt mondta, hogy
az SPD „belátható időn belül nem lesz kormányképes szövetségi szinten”,
ezért az FDP-vel és a Zöldekkel kell tárgyalni.
A tárgyalások nehezek lesznek, de mindent meg kell tenni azért, hogy „megbízható és stabil kormány” alakuljon – hangoztatta a CDU elnöke. Rámutatott, hogy ez a négy párt még soha nem kormányzott együtt szövetségi szinten.
CDU/CSU-FDP összetételű koalíció már volt, de a Zöldekkel még nincsenek tapasztalatok, ezért – mondta Merkel – a CDU-nak a JU kezdeményezésének megfelelően rendkívüli pártkongresszuson kell elfogadnia a koalíciós szerződést, ha sikerre vezetnek a tárgyalások.
Előbb viszont a CDU és a CSU viszonyát kell rendezni, legfőképpen
a bajor CSU által követelt menekültbefogadási felső határ ügyében kell megállapodásra jutni
– mondta a CDU elnöke. Kiemelte, hogy a két párt vezetőinek vasárnapi tárgyalásán „egy kis jó szándékkal” rendezni lehet a vitákat.
A testvérpártok egyeztetése vasárnap délelőtt kezdődött a CDU berlini székházában. A CDU küldöttségét Angela Merkel, a CSU küldöttségét Horst Seehofer pártelnök, bajor kormányfő vezeti.
Az első tárgyalások az FDP-vel és a Zöldekkel várhatóan csak az október 15-ei alsó-szászországi tartományi parlamenti választás után kezdődnek,
ha a CDU-nak és a CSU-nak sikerül megállapodnia a vitatott ügyekben és egységes irányvonalat tudnak kidolgozni a koalíciós tárgyalásokra. Arról egyelőre nem szivárogtak ki információk, hogy a CSU által követelt évi 200 ezer fős menekültbefogadási felső korlát kérdésében milyen kompromisszumról lehet szó.
Az összes eddigi országos felmérés az Andrej Babis vezette ANO mozgalom győzelmét vetíti elő mintegy 30 százalékkal. A második helyre a Cseh Szociáldemokrata Pártot (CSSD), a harmadikra pedig Cseh- és Morvaország Kommunista Pártját (KSCM) várják egyaránt 13-15 százalékos támogatottsággal.
A cseh választásoknak az a különlegessége, hogy mindig pénteken és szombaton tartják őket. A másik pedig az, hogy létezik és rendszerint jól szerepel egy nem megreformált, nem átnevezett kommunista párt (Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja). Még királycsináló szerepben is voltak, amikor Vaclav Klaus az ő parlamenti szavazataikkal lehetett köztársasági elnök. Egyébként az is hagyomány szinte, hogy Vaclav Havel, a kelet-európai rendszerváltások jelképpé vált személyisége óta csak populista államfő lakik a Hradzsinban: Klaus jobboldali volt, a mostani Zeman pedig baloldali. Most nagy az esélye annak, hogy egy populista kormánya (ANO) is legyen.
Nos, két hét múlva 31 párt és mozgalom versenyez, ami új rekord, négy éve 23 szervezet indult. A jelöltek száma 7539, 1600-zal több, mint 2013-ban az előre hozott választásokon volt. Egy képviselői helyért átlagban 37-38 jelölt száll ringbe, míg négy éve csak 25. A jelöltek átlagéletkora 46,5 év.
A képviselőháznak, amely a kétkamarás parlament alsóháza, 200 tagja van.
Országos jelöltlisták nincsenek, a pártok régiónként állítanak egyet-egyet. Mind a 14 választókerületben (az ország 13 régiója és Prága) a 31 szervezetnek csak valamivel több mint fele állított jelöltlistát.
A közszolgálati cseh televízió és rádió hétfőtől sugározza térítésmentesen a pártok és mozgalmak választási hirdetéseit.
Az összes eddigi országos felmérés az Andrej Babis vezette ANO mozgalom győzelmét vetíti elő mintegy 30 százalékkal. A második helyre a Cseh Szociáldemokrata Pártot (CSSD), a harmadikra pedig Cseh- és Morvaország Kommunista Pártját (KSCM) várják egyaránt 13-15 százalékos támogatottsággal. Rajtuk kívül a felmérések szerint még a jobboldali Polgári Demokratikus Párt (ODS) kerül be biztosan a képviselőházba. Folyamatosan 8-10 százalék körüli támogatást és ezzel parlamenti részvételt jósolnak két új tömörülésnek is: a Kalózpártnak és a Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) mozgalomnak. A nagy múltú Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt (KDU-CSL), valamint a TOP 09 jobboldali párt népszerűsége az öt százalékos választási küszöb határán mozog.
A legutóbbi, 2013. októberi előrehozott képviselőházi választást a CSSD nyerte az ANO és a KSCM előtt.
Donald Trump szerint Washington az elmúlt két és fél évtizedben hiába tárgyalt, Észak-Korea csak a bolondját járatta vele, ezért csak egyféleképpen lehet jobb belátásra bírni a kommunista rezsimet, de hogy hogyan, azt az amerikai elnök nem árulta el.
Az elnök szombaton Twitter-bejegyzésben fogalmazta meg véleményét.
„Elnökök és kormányzataik 25 éve tárgyaltak Észak-Koreával, megállapodásokat kötöttek és rengeteg pénzt költöttek” – írta mikroblog-bejegyzésében, majd hangsúlyozta: „ez nem működött, a megállapodásokat még azelőtt megszegték, hogy a tinta megszáradt volna rajtuk, bolondot csinálva az Egyesült Államok tárgyalóiból.
Sajnálom, de csakis egyetlen dolog fog működni!”.
Donald Trump nem fejtette ki részletesebben, hogy mire is gondol. Elemzők szerint mondatai várható katonai konfliktust sejtetnek. A héten Trump magas rangú katonai vezetőkkel tanácskozott a Fehér Házban, majd a tárgyalásokról faggatózó újságíróknak azt mondta: „vihar előtti csend honol”. Még korábban – az ENSZ Közgyűlése ülésének általános vitáján elmondott beszédében – azt ígérte, hogy amennyiben Phenjan fenyegetése miatt az Egyesült Államok arra kényszerül, hogy megvédje önmagát vagy szövetségeseit, akkor Észak-Korea a teljes megsemmisüléssel számolhat.
Az elnök nem egyszer foglalt állást amellett, hogy nem nagy híve a párbeszédnek és a diplomáciai megoldásoknak. A múlt vasárnap nyilvánosan is hangot adott annak, hogy szerinte a tárgyalás csak időpocsékolás, miközben Rex Tillerson külügyminiszter Kínában azt hangsúlyozta, hogy Washington elkötelezett a diplomáciai tárgyalások mellett és vannak közvetlen kommunikációs csatornái Phenjannal.
Szombaton helyi idő szerint a kora esti órákban Észak-Karolinába indulva, Trump az újságíróknak sem mondott többet. Közölte: nincs több hozzátennivalója. Hasonlóképpen nyilatkozott Sarah Huckabee Sanders, a Fehér Ház szóvivője is.
Az újságírók arról is kérdezték az elnököt: változatlan-e a bizalma Rex Tillerson külügyminiszterben?
„Nagyon jó a viszony, néhány dologban ugyan nem értünk egyet, néhányszor szívesebben látnám, ha (Tillerson) kicsit keményebb lenne, de ettől eltekintve jó a viszony köztünk” – szögezte le Trump.
Közben az amerikai sajtó arról cikkezett, hogy Rex Tillerson távozhat a külügyminisztérium éléről és helyére Mike Pompeo kansasi republikánus politikus, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója kerülhet. „Mike Pompeo külügyminiszterként segíthet rendbe tenni az Obama idején felforgatott külügyminisztériumot” – írta a Breitbart News, hivatkozva Gorka Sebestyén, a Fehér Ház volt tanácsadója egyik rádióinterjújára. „Ez a fickó nagyon lojális az elnökhöz, közülünk való, mesés lenne külügyminiszternek” – nyilatkozta Gorka. Szombaton a CBS rádióban megkérdezték erről Gary Cohnt, a Fehér Ház gazdasági tanácsának vezetőjét is, ő azonban nem kívánta kommentálni a híreket.
Figyelve a palesztin Fatah és Hamász közeledését, még korai beszélni egyfajta „történelmi összeborulásról”, mégis kétségtelen, hogy ez az esemény komoly előrelépéssel kecsegtet az izraeli-palesztin békefolyamatok számára. Azonban tekintettel a két szervezet közötti korábbi megállapodásainak sorsára, vajon valóban hosszú életű lesz-e mostani egységkormány? És mit szól ehhez Izrael, különösen a Netanjahu-kormány?
Amikor a gázai Hamász szeptemberben bejelentette, hogy nemcsak hajlandó megállapodni a ciszjordániai Fatahhal, hanem lemond a szükséges irányításról is, akkor több médium is szenzációs hírként tálalta a dolgot. Ugyanakkor a háttérben már régóta számítani lehetett arra, hogy valami komoly változás van készülőben. A terrorszervezet döntése ugyanis egy hosszú, évekig tartó folyamat végeredménye volt, mintsem egy hirtelen jött ötlet a vezető tagok részéről. A Hamász 2017-re
politikai, gazdasági és katonai szempontból is a kimerülés határára került.
Az elmúlt hónapokban pedig már inkább a fennmaradásért, semmint Izrael ellen harcolt. A szervezet politikai vezetése egyszerűen oda jutott, hogy vagy kiegyeznek az örök riválisnak számító Mahmúd Abbásszal, a Palesztin Hatóság elnökével és egységkormányt hoznak létre a Fatahhal, vagy vállalják a totális gazdasági és politikai összeomlást.
Se veled, se nélküled…
Természetesen még korai arról beszélni, vajon a Hamász vezetése tényleg komolyan gondolja-e „kapitulációt”, vagy be fogja-e tartani az ígéreteit. Nem idén volt az első eset, hogy a gázai terrorszervezet a ciszjordániai politikai vezetéssel egyezett meg. 2014-ben Iszmail Haníje – a Hamász akkori vezetője, aki 2017-ben visszakerült a szervezet élére – bejelentette a palesztinok megosztottságának végét és közölte, hogy öt héten belül közös kormányt hoznak létre Abbásszal. Akkor is úgy tűnt, hogy
2007 után szintén valósággá vált a „palesztin egység”.
Ugyanakkor ez nem tartott sokáig, hiszen a két szervezet azonnal összevitatkozott a hatalmi és a választási kérdéseken, a közös jelöltek személyén, a fegyveres erőik sorsán, az anyagi forrásokon és a közigazgatási ügyeken. Ezért aztán 2015-ben felbomlott az egységkormány, és a Hamász és Fatah ismét külön utakon kezdett el járni.
A 2014-es egységkormány létrehozásáról szóló megállapodás aláírása. A kép forrása: Wikimedia.
Ugyanakkor mi változott 2015-höz képest, hogy most a gázai terrorszervezet mégis komolyan gondolja a Fatahhal való együttműködést?
Pechszériában
Izraeli tüzérség lövi a gázai állásokat a 2014-es hadműveletek idején. A kép forrása: Wikimedia.
Először is a 2014-ben Izrael által indított „Erős Szikla” szárazföldi és légi hadművelet súlyos veszteségeket okozott a Hamásznak. Hiába szerveztek donorkonferenciákat, csupán pár ország támogatta ténylegesen a gázai felújításokat és annak a kevés pénznek is, amit kaptak, legtöbbször
a felső vezetésben uralkodó korrupciónak köszönhetően nyoma veszett.
Emiatt a gázaiak felé érkező szimpátia folyamatosan elapadt, ahogyan a terrorszervezet a hatalom megtartása terén egyre nagyobb nehézségekbe ütközött.
Például, amikor úgy tűnt, hogy küszöbön áll a harmadik intifáda 2015-ben vagy 2017-ben, vagy
egymás után zajlottak a különböző késeléses és gázolós merényletek Izraelben,
a Hamász egyértelműen az események után futott, nem pedig ő alakította őket. Gondot jelentett, hogy a terrorszervezetben egyre nagyobbá váltak az ellentétek a katonai szárny – pl. az Ezzeddín el-Kasszám Brigádok – és a politikai vezetés között, ami már szakadással fenyegetett. Más problémák is felütötték a fejüket: nem tudták a közalkalmazottaikat kifizetni, rendszeresek voltak az áram és ivóvíz-kimaradások, 50-55 százalékra ugrott a munkanélküliség és az izraeli blokád miatt továbbra is kevés áru – például építőanyag – érkezett be a gázai területekre.
Ezzel párhuzamosan az is tetézte a terrorszervezet problémáját, hogy az általa uralt Gázában a régi-új szervezetek aktivizálták magukat. A radikális palesztinok „csalódtak” a Hamászban, ezért egyre többen fordultak a még szélsőségesebb csoportok felé. Ennek következtében az Iszlám Államnak szintén sikerült megvetnie a lábát a térségben. Sőt, 2015-től folyamatosan erősödött a Hamász rovására: annyira, hogy nem egyszer nyílt összecsapások törtek ki a felek között, mert a dzsihadisták úgy vélték, hogy a
Hamasz túlságosan engedékeny Izraellel szemben és megbukott az iszlám állam megteremtésére tett kísérlete.
Az Iszlám Dzsihád harcosai. Ők lettek az ISIS legfontosabb szövetségesei és a Hamász legnagyobb kihívói Gázában. A kép forrása: Pinterest
Ebben a vádban volt némi igazság. 2015-től ugyanis katari közvetítéssel egyeztetések zajlottak a Hamász és az izraeli vezetés között. Mindkét fél ugyanis közös ellenségnek tartotta az ISIS-hez hasonló szervezeteket, ezért egy
lehetséges tűzszünetről tárgyaltak,
amit hivatalosan ugyan nem sikerült elérni, de azóta a Hamász politikai vezetése által szervezett és indított támadások száma jelentősen lecsökkent.
Nyugati nyitás és lecserélt szponzorok
Izraeli katonák egy gázai övezetbe tartó alagutat szemlélnek. 2013 óta gyakran az egyiptomi haderővel közösen robbantották be.A kép forrása: Wikimedia
A Hamásznak nemcsak belső problémákkal kellett szembenéznie. 2013-ra elvesztette a két korábbi legjelentősebb szövetségesét, vagyis Bassár el-Aszadot és a libanoni Hezbollah nevű síita szervezetet. Mindkettőt azért, mert a damaszkuszi kormányzat ellen harcoló szunnita, gyakran szélsőséges iszlamista csoportok oldalára állt. Ennek következtében
a korábbi fő szponzornak számító Irán is csökkentette a Hamásznak nyújtott támogatását.
Ugyanúgy a terrorszervezetet nehezen érintette, amikor Egyiptomban Mohamed Murszi iszlamista elnök és a Muszlim Testvériség megbukott. A helyébe lépő katonai kormányzat felrobbantotta az Egyiptomból a Gáza övezetbe vezető 1200 csempészalagutat és szintén kiutasították a tagjait az országból, valamint felszámolták a jelenlétét az országban.
Ezért a Hamász kapkodva próbált meg külföldi támogatókat szerezni: „dobták” Iránt, mégpedig annak régióbeli riválisáért, Szaúd-Arábiáért. 2015-ben Háled Mesaal az egykori szaúdi uralkodóval találkozott, és nyíltan Rijád mellé állt az olyan kérdésekben, mint a jemeni háború, ezzel jobban magára haragítva Teheránt. Ugyanakkor ez nem érdekelte őket, mert a
szaúdi pénzekben reménykedtek,
amit megadtak nekik. Igaz a szaúdiak nagy árat kértek érte: kötelezték a Hamászt, hogy engedjen az Izrael-ellenes álláspontjából, szakítsa meg az iráni kapcsolatait és fokozatosan távolodjon el a Muszlim Testvériségtől, amit Szaúd-Arábiában 2014-ben terrorista szervezetnek minősítettek és betiltottak.
Ennek a politikának és az Öböl-menti szunnita monarchiák közvetítésének gyümölcse 2017-ben kezdett beérni. Az egyik jele az volt, hogy a terrorszervezet kiegészítette az alapító okiratát, vagyis
már nem Izrael állam megsemmisítését jelölte meg elsődleges prioritásának,
hanem az 1967-es hatnapos háború előtti határok elfogadását. (Ami természetesen az izraeli vezetésnek ugyanúgy elfogadhatatlan).
Új időszámításban reménykedve
Mindezen külső és belső tényezők következtében korántsem véletlen, hogy a Hamászban úgy véljék: a mozgalom számára az egyetlen menekülőutat a ciszjordániai elittel való (újra)megállapodás jelenti. Már csak azért is volt sürgető a számukra, mert Abbász bejelentette, hogy többé nem fizeti ki a gázai övezet villanyszámláit, miközben Rijád azzal fenyegetőzött, hogyha a Hamász továbbra is akadályt gördít az Egyiptom vezette palesztin-palesztin tárgyalások elé, akkor elbúcsúzhat a további segélyektől.
Ezért október 4-én,
közel három év után a Hamász és Fatah közös kormányülést tartott.
Ezen részt vett Háled Favzi tábornok, az egyiptomi felderítés feje, aki nagy szerepet játszott a palesztin közeledésben, ezzel szimbolizálva Kairó nélkülözhetetlen szerepét a megállapodásban. A Hamász beleegyezett abba, hogy minden politikai, gazdasági és közigazgatási ügyét Rámi Hamdalláh palesztin miniszterelnök vezette kormány felügyelete alá helyezni. Egyedül a Hamász fegyveres szárnya az, amely önálló egységként továbbra is fennmaradhat, illetve a gázai övezetben ők látnák el a rendőri, védelmi feladatokat.
Öröm és üröm
A nemzetközi közösség mély elégedettséggel fogadta a bejelentés hírét. Egyiptom és Törökország üdvözölte, Szaúd-Arábia újabb pénzügyi támogatásokat ígért. Az Egyesült Államok szintén kifejezte örömét a palesztin egységkormány létrehozásában, de
kötelezik őket arra, hogy ismerjék el Izraelt.
Ráadásul Washingtonban úgy tekintenek erre a megállapodásra, mint ami majd kikövezi az utat egy izraeli-palesztin békeszerződés előtt.
Csakhogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és kormánya számára a legrosszabbkor jött a Hamász-Fatah megállapodás híre. Hiszen szeptemberben a folyamatos korrupciós botrányok hullámai már nemcsak a minisztereit érték el, hanem a családtagjait is. A szíriai háború még borzolja a kedélyeket az országban, hiszen izraeliek szinte havi rendszerességgel intéznek légicsapásokat szíriai célpontok ellen, miközben a libanoni Hezbollah akciói miatt is egyre gyakrabban fáj az izraeli katonai és politikai vezetés feje.
Netanjahu a miniszterelnök az október 4-i találkozó hírére kijelentette, hogy
„Izrael csak akkor hajlandó a valamennyi palesztin szervezetet képviselő kormánnyal tárgyalni, ha a Hamász lefegyverzi fegyveres szárnyát, szakít Iránnal és elismeri Izrael államot”.
Számukra ugyanis gondot jelent, hogy a palesztin egységkormány létrehozásával tovább gyöngülhet az izraeli kormány azon érvelését, miszerint a másik oldalon nincs tárgyalópartner. Ez belpolitikailag téren az izraeli ellenzék megerősödését hozhatja magával, akik továbbra is a tárgyalások vagy akár a kétállami megoldás hívei. Ugyanúgy ezek a csoportok rámutatnak arra, hogy a Hamász már évek óta „csak árnyéka” önmagának, és azért is szükséges a palesztin megegyezés melletti izraeli kiállás, mert ellenkező esetben az ISIS és a hozzá hasonló szélsőséges csoportok erősödnének meg igazán.
Ugyanakkor a Likud kormánypárt és az izraeli jobboldal továbbra sem hajlandó egyezkedni. Például Avigdor Liberman védelmi miniszter szerint azért, mert mostantól a Hamász és a Fatah
„A libanoni-modellt fogja megvalósítani, ahol a civil és a kormányzati szolgálatokat Bejrút adja, de a biztonságiakat a Hezbollah látja el.”
Amennyiben az izraeli kormány most elutasítja a palesztin egységkormánnyal való tárgyalásokat, azzal nemcsak belpolitikailag, hanem külpolitikai téren is nehéz helyzetbe hozhatja magát. Donald Trump amerikai elnök nem titkolt célja, hogy az Egyesült Államok „tető alá hozza az évszázad megállapodását, vagyis az izraeli-palesztin békét”.
Azonban nemrég az az amerikai elnök úgy fogalmazott: Netanjahu ezen a téren „sokkal problémásabb”, mint Abbász. Amennyiben Trump továbbra is meg akarja valósítani a közel-keleti békéről szőtt elképzelését, azzal lényegében visszahozza azokat az Barack Obama elnök alatti időket, amikor az amerikai-izraeli kapcsolatok számtalan nehézséggel küszködtek.
Trump és Netanjahu találkozója 2017. május 23-án. Vajon a palesztinokkal kapcsolatos véleménykülönbség jelenti az első komoly repedéseket a két politikus „barátságában”? A kép forrása: Wikimedia.
Ugyanúgy, ha Izrael folytatja az elutasító magatartását, akkor azzal
könnyen semmissé teheti azokat az eredményeket, amelyeket az arab országokkal való kapcsolatok javítása terén sikerült elérnie.
Nyílt titok ugyanis, hogy egyes szunnita arab államok a háttérben gazdaságilag és katonailag is együttműködnek Izraellel. Egyiptom és Izrael között még soha nem volt ilyen jó a viszony, hiszen nagyon intenzív biztonságpolitikai kooperáció zajlik a felek között. Az Öböl-menti monarchiák pedig idén olyan ajánlatot tettek Izraelnek, miszerint feloldanának minden kereskedelmi megszorítást az országgal szemben, és akár diplomáciai képviseletet nyitnának Izraelben, de cserébe ők állítsák le a telepek építését és folytassák a tárgyalásokat a palesztinokkal.
Quo vadis?
Mindenezek tükrében tehát még nagyon
korai egyértelmű hosszan tartó sikerről beszélni,
hiszen még kérdéses, hogy a Hamász-Fatah megállapodása mennyire fogja kiállni az idő próbáját. Ezzel együtt Izrael hozzáállása és reakció szintén kulcsszerepet játszanak a palesztin egységkormány jövőbeli működésében. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az évek óta a káoszba, válságokba és fegyveres konfliktusba süppedt Közel-Keleten végre felcsillant egy apró reménysugár.
Búvárok megtalálták a két hónappal ezelőtt titokzatos körülmények között meghalt Kim Wall svéd újságírónő levágott fejét, két lábát és ruháit – jelentette be szombaton a dán rendőrség. Korábban a víz partra sodorta a nő torzóját egy koppenhágai szigeten.
A közlemény szerint a dél-dániai öbölben pénteken találtak rá a búvárok két elsüllyesztett zsákra, az egyikben a nő feje és két lába, valamint egy kés volt, a másikban pedig Kim Vall ruháit találták meg néhány nehezebb fémtárggyal együtt. A hatósági fogorvosok megerősítették, hogy a fej valóban az újságírónőé volt.
A hatóságok augusztus 23-án azonosították a tisztázatlan körülmények között feldarabolt és tengerbe dobott Kim Wallt, akinek holttestéből akkor csak a partra sodort törzsére találtak rá. A torzón 15 késszúrás és fűrészelés nyomaira bukkantak az orvos szakértők.
A svéd újságírónőt augusztus 10-én látták utoljára egy tengeralattjárón
annak tulajdonosa, Peter Madsen társaságában. A nő állítólag interjút akart készíteni a férfival az általa házilag készített 40 tonnás és 18 méteres járművön. A tengeralattjáró később elsüllyedt, Madsen túlélte a „hajótörést”, de a hatóságok augusztus 11-én őrizetbe vették gyilkosság gyanújával.
A 46 éves autodidakta mérnök, tengeralattjárók és űreszközök tervezője a bírósági tárgyaláson tagadta, hogy megölte és feldarabolta a 30 éves riporternőt. Azt vallotta: a Dánia és Svédország közötti egyik tengerszorosban végrehajtott merülés után mindketten ki akartak menni a búvárhajó fedélzetére. Ő ment fel elsőként a toronyba és tartotta a csapóajtót a riporternek, ám amikor egy másik hajó keltette hullám meglökte a tengeralattjárót, megcsúszott, az ajtó pedig teljes erőből rácsapódott a nő fejére. Amikor újra kinyitotta az ajtót,
Kim Wall már a padlón feküdt egy hatalmas vértócsában.
A feltaláló azt állította, hogy a pánik okozta sokkhatás alatt dobta a tengerbe a holttestet, nehezékeket kötött a testre azért, hogy az a tengerfenékre süllyedjen amolyan „temetési szertartásként”.
Tagadta ugyanakkor, hogy megcsonkította volna a tetemet.
Az újságírónő halála után a feltaláló maga süllyesztette el tengeralattjárót, mert úgy gondolta, hogy a történtek után nem fogja többé használni a vízi járművet.
Az ügyészség nem ad hitelt Madsen verziójának, sőt a gondatlanságból elkövetett emberölés vádját gyilkosság vádjára súlyosbította kedden, és azt megtoldotta a hullagyalázás vádjával is. Az ügyészség sem tudja azonban, hogyan ölhették meg a nőt, sőt az indítékot illetően is sötétben tapogatózik. Megpróbálják kideríteni, hogy mentális zavarban szenved-e a férfi.
A szabadúszó újságíróként New Yorkban és Kínában dolgozó Kim Wall olyan lapoknak írt, mint a brit Guardian és az amerikai New York Times.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
