Szerdán a hágai Nemzetközi Törvényszék emberiesség elleni bűncselekménye vádjában bűnösnek találta és életfogytiglani börtönre ítélte Ratko Mladićot, a boszniai szerb hadsereg parancsnokát. Mladić rosszulléte miatt megszakadt az ülés,
fél órával később folytatták az ítélethirdetést. Végül az ítélet felolvasása alatt ki kellett vezetni a teremből, mert kiabálni kezdett.
Ratko Mladić ellen egy 11 pontos vádiratot nyújtottak be amely, tartalmazta a kétrendeli népirtás, valamint háborús és emberiség elleni bűncselekmények – gyilkosság, deportálás és túszejtés – szerepeltek. Ezeket a cselekményeket a jugoszláv háborúk ideje alatt, 1992 és 1995 között követtek el a bosnyákok és horvátok ellen. Mivel ő volt a boszniai szerb hadseregparancsnok, ezért ő tartják felelősnek az 1995-ös srebrenicai népirtásért is, amely során a boszniai szerb erők nyolcezer bosnyák férfit és fiút mészároltak le. Ezenfelül további hét bosnyák-szerb település ellen végrehajtott tömeggyilkosságban merült fel a parancsnok szerepe. Ő rendelte el Szarajevó 1992-es bombázását is.
Mladićot 2011. május 26-án – közel egy évtizednyi bujkálás után – fogták el, majd kiadták a hágai Nemzetközi Törvényszéknek. A per 2012-ben kezdődött, de 2016 decemberében hangozott el a záróbeszéd. 500 tárgyalási napot tartottak, majdnem hatszáz tanút hallgattak meg, és 106 különféle bűncselekménnyel kapcsolatban közel 10 ezer bizonyítékot vizsgáltak meg.
Van abban valami sorsszerű, hogy amikor Bosznia-Hercegovinában nyíltan pedzegetni kezdték Koszovó függetlenségének elismerését, egy olyan válság bontakozott ki az országban, amely akár annak szétesésével járhat. Miközben az önálló katalán és kurd állam létrejötte már nem okoz álmatlan éjszakát a világ nagyhatalmainak, addig a boszniai szeparatista törekvések ismét berobbantják Európa lőporos régiójának tartott Balkáni-félszigetet.
„Bosznia csendben szétesik, és ez a legjobb, ami történhet vele” –
jelentette ki egy interjúban Milorad Dodik, a Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) vezetője, így reagálva arra, hogy Szulejmán Ugljanin, a szerbiai Bosnyák Nemzeti Tanács elnöke hajlandó elismerni Koszovó függetlenedését. Ezzel kapcsolatban nem sokkal később megszólalt Bakir Izetbegovic bosnyák elnök is, aki azt ígérte, hogy Szarajevó szintúgy elismeri majd a balkáni országot. Ezek a kijelentések azonban komoly belpolitikai vihart idéztek elő régión belül és kívül egyaránt.
Milorad Dodik. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Bosznia-Hercegovina az 1995-ös daytoni szerződés eredménye, hiszen ekkora állapodtak meg, hogy a területen élő három fő etnikum (bosnyák, horvát és szerb) egy közös országban fog élni. Csakhogy a mintademokráciának és „Balkán Svájcának” szánt Bosznia-Hercegovina már a megszületése óta csak a külföldi támogatásnak és intenzív nyomásgyakorlásnak köszönheti, hogy nem esett szét, hiszen Brüsszel – és a nemzetközi közösség nagy része – erőforrást nem kímélve akarja megakadályozni egy újabb etnikai-vallási konfliktus kirobbanását, vagyis a kilencvenes évek jugoszláv polgárháború folytatását.
Paradox módon a rendkívül bonyolult állami, közigazgatási és pártrendszer az, ami mind a mai napig lehetetlenné teszi, hogy egyetlen vallási csoport is túlságosan megerősödjön a másik rovására, és ebből kifolyólag egyfajta kényes és törékeny egyensúly áll fenn az országban. Igaz, ez azzal jár együtt, hogy folyamatosak a viták, valamint rendkívül lassú és körülményes az állami intézmények, illetve a bürokrácia működése. (Ebből a szempontból Bosznia-Hercegovina kísérteties hasonlóságot mutat a közel-keleti Libanonnal).
A szétszakadás nem lesz könnyű, ugyanis Bosznia-Hercegovina földrajza ez ellen dolgozik. A kép forrása: Bloomberg
Az utolsó cseppek
Azonban napjainkra ezek a viták annyira elmérgesedtek, hogy már Bosznia-Hercegovina állami létét fenyegetik. A legtöbb helyi beszámoló arra mutat rá, hogy nemcsak a szerbek, de a bosnyákok és a horvátok számára is „lényegtelenné válik” a közös intézmények fenntartása, vagy szinte lehetetlen olyan konszenzus megszületése, ami mindegyik fél számára elfogadható lenne. Ez a széthúzás leginkább a távközlési vagy az energetikai szektorokban van jelen, például a balkáni országban gyakorlatilag már külön létezik
„muszlim, katolikus és ortodox villamosenergia”.
A problémákat csak tovább tetézi, hogy a gazdasági téren még mindig nem sikerült átütő sikereket elérni. Habár a külső államadósságot négy év alatt levitték a boszniai GDP 86,4 százalékáról 29 százalékra, illetve az infláció is már évek óta 1 százalék körül mozog, még mindig komoly recesszióban van az ország. Az egy főre eső GDP az EU átlag 15 százaléka, a munkanélküliség 30 százalék feletti, nagyon sokan külföldön dolgoznak és több ezer család számára az egyetlen pénzforrást a külföldről hazautalt eurók jelentik. Ezekre a problémákra lehetett volna gyógyír a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által ígért 600 millió dolláros kölcsön, csakhogy erről a mai napig nem tudtak megegyezni a boszniai politikai pártok, és még a hároméves program első negyedéves felülvizsgálatát sem adták át a nemzetközi szervezetnek.
Ezért Dodik azon kijelentései, miszerint
„a Boszniai Szerb Köztársaság hamarosan érett gyümölcsként fog az ölébe hullani”,
igencsak nagy felzúdulást keltettek. Az elnöknek már a 2014-ben krími „népszavazás” óta dédelgetett álma volt, hogy a boszniai szerbek egy hasonló referendumot tartsanak meg, de helyette inkább Republika Srpska köztársaság napjának időpontjáról döntöttek a lakosok (ami aztán január 9-e lett, de emiatt Banja Luka elég sok kritikát kapott, még Szerbiától is) Habár kétségtelen, hogy Dodik egyelőre „egy későbbi, bizonytalan időpontra” tette az elszakadás kérdését, nem hagyott kétséget afelől, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság
Öt, vagy tíz, vagy 15 év múlva független lehet.
A helyzetet bonyolítja, hogy miközben a bosnyákok egyértelművé tették az egységes Bosznia-Hercegovina melletti kiállásukat, valamint Izetbegovic hajlandó lenne „fegyverrel is megvédeni az ország területi integritását„, addig a boszniai horvátok már egészen árnyaltan közelítenek az egységes Bosznia kérdéséhez. Ugyanis bár nem követelik a kiválást, de nem hagytak kétséget azzal kapcsolatban, hogyha a szerbek távoznak, akkor ők is ugyanígy tesznek, sőt, hivatalosan csatlakoznak Horvátországhoz.
Orosz rulett
Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy Dodik kijelentéseinek komoly nemzetközi visszhangja legyen. A nemzetközi médiumok egy része már az újabb balkáni háborút vizionálta, és a daytoni szerződés felett egykoron bábáskodó országok szintén nem hagyták szó nélkül a történéseket. Csakhogy addig amíg az Európai Unió inkább enyhe retorikával bírálta Dodik kijelentéseit, addig az Egyesült Államok megerősítette a korábbi gazdasági szankcióit. Ez persze csak tovább növelte Dodik és a szerb közösség elégedetlenségét a nyugati országokkal szemben.
„Ami az oroszokat illeti, soha nem volt egyetlen kellemetlen pillanatom sem velük kapcsolatban. Azonban a Nyugat részéről folyamatosan ultimátumokkal kell szembesülnöm”
– nyilatkozta Dodik a Bloombergnek, amikor az oroszokkal való kapcsolatairól kérdezték őt. Ez egyáltalán nem számított meglepő kérdésnek: a Republika Srpska vezetője évek óta nagyon jó viszonyt ápol Vlagyimir Putyin orosz államfővel, akivel 2011 óta hétszer találkozott. Sőt, Oroszország Szerbia után a második számú befektető a Boszniai Szerb Köztársaságban.
Jóban-rosszban. Putyin és Dodik találkozója 2016-ban. A kép forrása: Kremlin.ru
Először úgy tűnhet, hogy Moszkva szája íze szerint alakulhat, ha ismét fegyveres harc a balkáni ország három fő vallási felekezete között. Egy független Boszniai Szerb Köztársasággal, ami a legtöbb elemzés szerint rövid időn belül csatlakoznia Szerbiához, jelentősen megerősödne Belgrád, illetve még közelebb hozhatja egymáshoz Oroszországot és Szerbiát.
Ezzel párhuzamosan
Oroszország végleg megakadályozná Bosznia-Hercegovina csatlakozását az Európai Unióhoz, valamint a NATO-hoz is.
Moszkva számára már így is komoly nyugtalanságot idézett elő az, hogy Macedónia még a névváltoztatásig is hajlandó elmenni a NATO-tagság miatt, és bár évek óta csúszik az ország felvétele, a legtöbb kérdésben már megállapodtak a felek.
Ám legalább akkora kockázatokkal, mint előnyökkel járna a Kreml számára az is, ha ismét begyújtaná a balkáni puskaporos hordót. Amennyiben a Republika Srpska nem tudna békésen kiválni, akkor egy olyan véres összecsapás veheti kezdetét, amely „méltó folytatása” lenne a múlt évszázad jugoszláviai háborúinak. Kétségtelen, hogy Banja Lukát Moszkva – akárcsak Belgrádot a 90-es években – diplomáciailag és akár fegyverrel is támogatná, de Oroszország még mindig nem végzett a szíriai hadjáratával, a kelet-ukrajnai konfliktus is csupán „befagyasztott, de nem kihűlt állapotban” van és jelen gazdasági helyzetben Putyin nehezen engedhetne meg magának egy újabb költséges szerepvállalást. Ezzel párhuzamosan korántsem maradna meg a háború – a széthulló – Boszniai-Hercegovina határain belül, mivel könnyen átterjedne Szerbiára, ezzel kockáztatva az ott élő több ezer orosz állampolgár testi épségét és több milliós üzleti befektetéseket, nem beszélve arról, hogy az oroszok nagy sikereket értek el a szerb bank- és energiaszektorban.
A 2014-es nagy árvizek Szerbiában és Bosznia-Hercegovinában. Oroszország szintén jelentős segítséget nyújtott a mentésekben és a kártalanításban. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Bosznia-Hercegovinánál maradva: Moszkvának nemcsak az ott elő szerb kisebbséggel jó a viszonya, hanem az elmúlt években komoly eredményeket ért el horvátok és bosnyákok lakta Bosznia-hercegovinai Föderáció esetében is. Amikor Oroszország 2014-ben megtiltotta az Európai Unióból, az Egyesült Államokból, Kanadából, Ausztráliából, Norvégiából származó gyümölcs, zöldség és egyéb élelmiszerek importját, Belgráddal együtt Szarajevó is felkerült arra a listájára, amelyek előnyhöz jutnak Oroszország mezőgazdasági termékekkel való ellátásában. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy Bosznia-Herczegovina már abban az évben
több mint kétezer tonna almát és 94 tonna burgonyát exportált Oroszországba
,miközben a szankciók előtti évben ez a mennyiség nem érte el a 15 tonnát. Sőt, a boszniai hatóságok gyakran átcímkézte az uniós árukat, így gyakorlatilag Oroszország számára Bosznia-Hercegovina lett titokban az egyik legfontosabb nyugati árukat biztosító ország.
A két ország közötti viszonynak az is jót tett, hogy 2017 augusztusában Moszkva – utolsóként az egykori, nemzetközileg elismert ex-jugoszláv tagállamok közül – egy összegben visszafizette a 125,2 millió dollárnyi szovjet adósságot. A boszniai horvátokkal – dacára annak, hogy Zágráb negatívan szemléli az orosz befolyás növekedését – pedig szintén rendkívül szorosra fűzte a viszonyt. Annyira, hogy egyes vélemények szerint Dragan Čović, a boszniai horvátok vezetője, „Dodikhoz hasonlóan van becsatornázva” a Kremlhez.
Végül pedig Bosznia-Hercegovina szétesésével Oroszország veszélyeztetné a Törökországgal fenntartott kapcsolatát. Az orosz vadászbombázó lelövése (2015 vége) után rendkívül feszült volt Ankara és Moszkva viszonya, de Recep Tayyip Erdoaan török elnök elleni puccskísérlet óta (2016. július) fokozatos javulásnak indultak a két ország közötti kapcsolatok. Annyira, hogy nemrég a törökök orosz Sz-400-as légvédelmi rakétákat vásároltak és az utóbbi napokban az orosz-török diplomácia sikert ért el a szíriai rendezés ügyében is (még akkor is, ha vannak még ellentétek még Damaszkuszt illetően). Ráadásul amikor Putyin fogadta Erdogant Szocsiban, kiemelte:
„Gyakorlatilag teljesen helyreálltak a kapcsolatok Oroszország és Törökország között”
Egy elmélyülő boszniai, vagy az egész balkáni régióra kiterjedt, válság esetében pedig Ankara korántsem maradna tétlen, hiszen történelmi okok és a muszlimok helyzete miatt sokkal aktívabbá válna a térségben. Ráadásul az utóbbi időben külpolitikai téren és „szunnita muszlimok védelmét illetően” szintén magára találó Szaúd-Arábia szintén nem hagyná szó nélkül és ismét szponzorálni kezdené – törökkel összhangban vagy éppen velük párhuzamosan – a helyi iszlamista csoportokat.
Egy ilyenfajta konfliktus pedig a radikális iszlamizmus újabb expanzióját kockáztatnák meg: ismét százával jelennének meg „dzsihadisták” és szélsőséges terrorista szervezetek, nem beszélve arról, hogy az Irakból és Szíriából már elmenekült – köztük orosz állampolgárságú – tapasztalt fegyveresek a magyar határtól csak néhány száz kilométernyire csapnának össze a takfírek (hitehagyottak) és a kafírok (hitetlenek) ellen.
Az Iszlám Állam zászlójával léptek fel boszniai muszlim radikálisok. A hivatalos adatok szerint legalább 300-an csatlakoztak az ISIS-hez. Szarajevó pedig eddig is harcolt az iszlamizmus ellen, hiszen nem egy merényletet követettek el az ország területén. A kép forrása: Twitter.
Ezért Oroszország egyelőre még azt állítja, hogy elkötelezett az 1995-ös daytoni békeszerződés mellett, de vezető orosz politikusok jelezték, hogy szerintük Dodikot igazságtalanul hibáztatják a békemegállapodást fenyegető problémák miatt. Nem bátorítják Banja Lukát a függetlenség kikiáltására, de nem is fogják vissza a boszniai horvát és szerb szövetségeseiket sem. Moszkva számára ugyanis a Boszniai-Hercegovinában jelenleg kialakult helyzet tökéletesen megfelel, hiszen a nemzetközi politikában úgy van, ahogyan a való életben: nem az álló vagy kiöntött vízben, hanem a zavarosban lehet a legkönnyebben és legélvezetesebben halászni.
A korszerű hadviselés elengedhetetlen velejárója a fizikai erőszaknak megágyazó kommunikációs tetemre hívás. Ezt történt a kilencvenes évek délszláv háborúiban is: az akkor még Belgrádi Televízió a nyolcvanas évek második felétől az albánok, a bosnyákok, a szlovének, a horvátok és a vajdasági szerbek meg magyarok ellen kezdett addig nem tapasztalt kíméletlen lejárató kampányba. Az eredmény ismeretes: valóságos háborúk Európában és olyan tömeggyilkosok színre lépése, mint Ratko Mladić, aki felett most ítélkezik a Hágai Nemzetközi Törvényszék.
Slobodan Milošević, szerbiai pártaparatcsik vezetésével 1987-ben egy nacionalista klikk vette át a hatalmat, először a szerb kommunista párton belül, majd megkísérelte az egész országban is, ami miatt kitört a háború. Ennek csak az első felvonása volt a néhány napos szlovéniai csetepaté, majd a már sokkal véresebb horvátországi öldöklés és rombolás (Dubrovnik, Vukovár). Az igazi tét azonban Bosznia-Hercegovina volt. A két hadúr, Milošević és méltó horvát partnere, Franjo Tuđman még a háború legelején (1992) egy vajdasági, egykori királyi nyaralóban (Karađorđevo) felosztotta egymás között Boszniát. Elképzelésük szerint Horvátországhoz csatlakozott volna a horvát rész (főleg Hercegovina), a szerbeké lett volna nyugaton Banjaluka és környéke, illetve keleten a Drina folyó melléke, a három muzulmán „zsebbel”, melyek közül az egyik Srebrenica. Vagyis körülbelül az a terület, amit ma Bosznia egyik entitásának neveznek, a Boszniai Szerb Köztársaságnak.
Megkezdődhetett az etnikai tisztogatás.
Az egykori Jugoszláv Néphadsereg Boszniában állomásozó szerb tisztjei és katonái az ottrekedt fegyverekkel alapos munkát végeztek: több mint egy tucat községben (járás nagyságú terület) hajtottak végre „bosnyáktalanítást”. A horvátok a „saját” területükön tisztogattak etnikailag (közismert például az Ahmići nevű faluban történt kegyetlen mészárlás).
Az akkori boszniai szerb csúcsvezetés két emberből állt: a politikai vezér a költő-gyerekpszichiáter Radovan Karadžić volt (elsőfokú ítélete már megvolt Hágában), a katonai végrehajtó pedig Ratko Mladić, aki titoista katonatisztből vált csetnik tábornokká. Szinte megszállottként hajtatta végre a tömeges kivégzéseket. Ezek közül legtöbben csak a srebrenicai mészárlásra emlékeznek, amikor is a bosnyákok lakta kelet-boszniai városkában állomásozó holland kéksapkások szeme láttára Mladićék kiválogatták a muzulmán férfiakat és a serdülő fiúgyerekeket, majd a közeli hegyekben halomra lőtték őket.
Számuk hét és kilencezer között volt.
A tömeggyilkos tábornok az öldöklés előtt csokoládét osztogatott a bosnyák gyerekek között.
A másik főbenjáró bűn a főváros, Szarajevó három és fél éves ostroma volt.
Mladić a háború végén eltűnt és csak 2011-ben akadtak a nyomára. Egy vajdasági faluban (Lazarevo) bukkantak rá.
A háború fő bűnöseinek (Milošević, Karadžić, Mladić) kiadatása volt az egyik feltétele Szerbia uniós csatlakoztatási folyamatának.
De a konteók, az összeesküvési elméletek továbbra is mélyen élnek a szerbiai közvéleményben.
Nagyon sokan Mladićra mint szerb hősre tekintenek, aki megvédte (ismét) a szerb népet a törököktől
(így hívtak Szerbiában a bosnyákokat nemcsak a háború alatt). A srebrenicai mészárlást még mindig sokan közönséges hazugságnak tartják. Vagy legalábbis túlzottnak az áldozatok számát. Meg, hogy őket nem is a szerb martalócok gyilkolták meg.
Az egyik legmakacsabb konteó, ha nem lenne ennyire tragikus röhejes lenne: a szarajevói városi piac (Markale) elleni gránáttámadást 1994-ben 1995-ben, amelyek következtében több mint százan haltak meg, nem a szerbek követték el a közeli hegyekről lőve, hanem a bosnyákok robbantottak, hogy kivívják a nemzetközi közvélemény szimpátiáját és hogy lejárassák a szerbeket.
Ezeknek az agyrémeknek a szerb (meg horvát, bosnyák stb.) állami televíziók gyűlöletszító propagandája ágyazott meg. Akkor még nem használták a sorosozás kifejezést, de az akkori időkben igen aktív „Soros-irodák” az első számú ellenségek között voltak, akárcsak a civil, háborúellenes szervezetek. Sőt, az 1999-es NATO bombázások idején az aktivistáknak bujkálniuk kellett. Akkor volt tájékoztatási miniszter a mostani szerb államfő, Aleksandar Vučić, aki újságírókat börtönöztetett be. A háború kezdetén pedig azzal a parlamentben elhangzott mondatával vált hírhedté, hogy „ha megölnek egyetlen szerbet, mi száz muzulmánt ölünk meg”.
Ha a vízi jármű lesüllyedt az Atlanti-óceán fenekére, és nem tud a felszínre emelkedni, akkor csak hét napra elég az oxigén a 44 ember számára. Az argentin haditengerészet szóvivője szerint a hét nap a minimum, ez az idő a körülményektől függően valamivel több is lehet.
Időközben az amerikai haditengerészet egyik, a tengeralattjáró felkutatására vezényelt repülőgépének radarja hőfoltra bukkant az Atlanti-óceán déli részében, 70 méteres mélységben. A patagóniai Puerto Madryn kikötőtől 300 kilométerre keletre fekvő területre egy kis tengeralattjárót küldtek.
A San Juan tengeralattjáró a világ legdélebbi városából, Ushuaiából tartott Mar del Platába a múlt szerdán.
A partoktól 432 kilométerre elküldte üzenetét, azután eltűnt.
A parancsnok elektromos hibáról tett jelentést, ezért utasították, hogy a legrövidebb úton térjen vissza a támaszpontra, Mar del Platába.
Kéttucatnyi argentin, amerikai, brit, chilei és brazil hajó és repülőgép – összesen több mint 4000 fős legénységgel -, valamint robot-tengeralattjárók kezdték el keresni a 66 méter hosszú, német gyártmányú tengeralattjárót. A kutatást sokáig nagyon megnehezítették a rossz időjárási körülmények, a több méter magas hullámok. A kutató-mentők több olyan jelet észleltek, amelyről azt gondolták, hogy a tengeralattjáró adhatta le vagy kelthette, de mindegyikről kiderült, hogy tévesen gondolták műholdas kapcsolatfelvételi kísérletének, figyelemfelhívó zajnak, jelzőfénynek.
Keddre sokat javultak az időjárási körülmények, megnyugodott az óceán a térségben, gőzerővel folytatták a keresést, tudván, hogy két nap múlva újra rosszra fordul az időjárás, de a kutatásnak egyelőre semmilyen eredménye nincs.
Az Uber globális személyszállító vállalat csak kedden közölte, hogy tavaly 57 millió ügyfél adatait ellopták tőle hackerek.
Az adatlopás áldozatai között volt az Uber 600 ezer amerikai sofőrje is. A hackerek neveket, email-címeket, telefonszámokat loptak el, és eltulajdonították a sofőrök jogosítványainak adatait is.
A cég már tavaly felfedezte az adatlopást, de nem értesítette róla sem az érintetteket, sem az illetékes felügyeleti szervet.
A cég új elnök-vezérigazgatója, Dara Khosrowshahi közleményben tudatta, hogy ő csak nemrégiben szerzett tudomást az adatlopásról. Khosrowshahi, aki augusztusban vette át a vállalat vezetését, azonnal vizsgálatot indíttatott, hogy kiderüljön, a cég miért nem értesítette sem a felügyeleti szervet, sem az adatlopások áldozatait a hackertámadásról.
Kedden este közzétett kommünikéjében leszögezte: az a két ember, aki az adatlopással foglalkozott, már nem dolgozik a vállalatnál. Khosrowshahi nem nevezte meg a volt munkatársakat, de a Bloomberg hírügynökség arról tudósított, hogy
a felelősök egyike Joe Sullivan, az Uber biztonsági vezetője lehet, aki nem dolgozik már a cégnél.
Közleményében Khosrowshahi azt is bejelentette: azonosították a hackereket, és biztosítékokat kaptak tőlük arra, hogy a lementett lopott adatokat megsemmisítik. Az elnök-vezérigazgató azonban nem közölt részleteket arról, hogy milyen biztosítékokat kapott és mit adott ezért cserébe. A Bloomberg tudni vélte, hogy a hackerek 100 ezer dollárt kaptak az Ubertől, ezt azonban a cég nem erősítette meg.
Dara Khosrowshahi igyekezett megnyugtatni a kárvallottakat, mondván, hogy a hackerek nem mentettek le társadalombiztosítási számokat, vagy hitelkártya-adatokat.
New York állam főállamügyésze, Eric Schneiderman nyomozást indított a hackertámadás és az Uber által állítólag a hackereknek kifizetett összeg ügyében. A főállamügyész ezt a TechCrunch című szaklapnak adott interjújában kedden este megerősítette.
Lemondott Robert Mugabe zimbabwei elnök – jelentették a nagy hírügynökségek a parlament elnökére, Jacob Mudenda-ra hivatkozva. A bejelentés meglepetésszerűen hatott, mivel a képviselők éppen arról tárgyaltak, hogyan tudják megfosztani a hatalmától a 93 éves elnököt.
Korábban Mugabe azt jelezte, hogy nem hajlandó lemondani, annak ellenére sem, hogy a hadsereg fellépett ellene, emberek tízezrei az utcákon követelték a távozását, s pártja is leváltotta a Zanu-PF éléről.
Mint tegnap megírtuk, a párt szóvivője bejelentette, hogy ma beadják az indítványt, amely Robert Mugabe alkotmányos elmozdítását célozza. A kormánypárt egyben hivatalosan is értesítette a múlt heti katonai puccs nyomán házi őrizetbe helyezett Mugabét, hogy megfosztották pártelnöki tisztségétől.
Mugabe viszont ragaszkodik a hatalmához, és kedd reggelre kabinetülést hívott össze. Ezen – mint Mugabe főtitkára bejelentette – minden miniszter részvételére számítanak.
A párt már korábban jelezte: hétfő délig ad haladékot Mugabének arra, hogy önként lemondjon, különben alkotmányos eljárás keretében kezdeményezi leváltását.
Mugabe Zimbabwe – a korábbi Rhodesia – függetlenségének elnyerése, 1980 óta állt az ország élén.
Felrobbantotta magát egy tinédzser fiú kedden egy nigériai mecsetben a reggeli ima ideje alatt, a halálos áldozatok száma ötvennél is több.
Valószínűleg a Boko Haram áll a merénylet mögött, amely az északkelet-nigériai Mubi város mecsetében történt.
A Guardian beszámolója szerint több mint negyvenen a helyszínen meghaltak, és rengetegen szenvedtek életveszélyes sérülést, a halálos áldozatok száma pedig a legfrissebb jelentések szerint már több mint ötven. A sebesültekről egyelőre nincs információ.
Az viszont biztos, hogy a fiatal merénylő az imádkozók közé vegyülve robbantott a mecsetben.
A Boko Haram elleni harcban az elmúlt nyolc évben több mint 20 ezren vesztették életüket, és legalább 2,3 millióan kényszerültek otthonuk elhagyására a térségben.
A terrorszervezet gyakran vet be gyerekeket az öngyilkos merényletek során, amelyekben forgalmas piacokat, közlekedési csomópontokat és mecseteket támadtak az elmúlt években.
Az Iszlám Állam hat fiatal terroristáját sikerült ártalmatlanná tennie a német rendőrségnek, amely kedd hajnalban razziát rendezett Kasselben, Hannoverben, Essenben és Lipcsében.
Mind a hat terroristagyanús személy szír állampolgár, akik 2014-ben és 2015-ben érkeztek Németországba. A Die Welt című lap értesülései szerint bevándorlók adtak tippeket a német terrorelhárítóknak, hogy kik lehetnek veszélyesek Németország biztonságára.
A karácsony közeledtével fokozott aktivitást mutat a terrorelhárítás Németországban,
miután tavaly Berlinben az emberek közé hajtott egy iszlamista terrorista kisteherautóval a karácsonyi vásáron.
Az Iszlám Állam bukásával a terrorelhárító szervezetek attól tartanak, hogy a túlélő dzsihádisták nyugati országokban kezdenek akciókba. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy a német terrorelhárítás most elkapott hat iszlamistát, mielőtt bármilyen terrorcselekményt elkövethettek volna.
Mihai Fifor román hadügyminiszter a szenátus védelmi bizottsága előtt elmondta: Románia 3,9 milliárd dollár értékben vásárol Patriot rakétákat az Egyesült Államoktól 2019-ben. A rakétákat 2020-ban állíthatják rendszerbe Romániában.
A hadügyminiszter az orosz fenyegetéssel indokolta meg a 3,9 milliárd dollár értékű fegyvervásárlást. Teodor Melescanu román külügyminiszter megígérte Rex Tillersonnak, az amerikai diplomácia vezetőjének, hogy Románia megveszi a rakétavédelmi rendszert, melyet a NATO fontosnak tart az orosz fenyegetéssel szemben. Washington számára két ország fontos térségünkben: Lengyelország és Románia.
Varsó nemrég jelentette be, hogy 10,5 milliárd dollárért vásárol rakétavédelmi rendszert az USA-tól
Erről még Trump elnök állapodott meg a lengyel vezetőkkel ,amikor júliusban Varsóban járt. A szerződés szerint Lengyelország 208 Patriot tipusú rakétát kapna az Egyesült Államoktól és egy teljesen korszerű rakétavédelmi információs rendszert. A washingtoni kongresszusnak még jóvá kell hagynia a szerződést, mert ilyen korszerű fegyverzetet enélkül nem lehet eladni más államnak. Mivel Lengyelország NATO szövetséges ezért aligha lesz akadálya annak, hogy az amerikai rakétavédelmi rendszert Lengyelországba telepítsék.
A lengyelek azért érzik szükségét a méregdrága amerikai rakétavédelmi rendszer megvásárlásának, mert
Oroszország nemrég Iszkander tipusú rakétákat telepített Kalinyingrád közelében.
Az egykori Kelet Poroszországból az orosz rakéták pillanatok alatt elérhetik a lengyel stratégiai célpontokat.
Nemrég az oroszok Belorusziával együtt nagy hadgyakorlatot tartottak Lengyelország határainak közelében és ez tovább növelte a gyanakvást Varsóban, ahol hagyományosan tartanak Oroszországtól. Lengyelország felosztásában nagy szerepet játszott Moszkva Nagy Katalin cárnőtől egészen Sztálinig. Lengyelország ezért maximális katonai együttműködésre törekszik az Egyesült Államokkal.
Elkeserítő adatokat mutat az Eurostat legfrissebb gyermekszegénységi statisztikája. Több mint félmillió, azaz minden harmadik magyar gyerek szegénységben él, vagy fenyegeti a szegénységbe süllyedés. Az Európai Unióban továbbra is hazánkban az egyik legmagasabb a gyermekszegénység.
Az egyszülős családokban nevelkedő gyermekek 66 százaléka él szegénységben. Ezzel a most megjelent 2016-os adatok szerint 27 tagállam közül a 4. legrosszabb helyet foglalja el Magyarország.
Csak Romániában, Bulgáriában és a válság sújtotta Görögországban rosszabb a helyzet (Írországra nem publikáltak adatot).
Különösen fájó, hogy a többi V4 ország sokkal jobban teljesít. Szlovákia és Lengyelország 10., illetve 11. helyezéssel áll jobban, a Cseh Köztársaságban pedig az egyik legalacsonyabb a gyerekszegénységi ráta: ott minden 6., azaz arányaiban csak fele annyi gyereket veszélyeztet a szegénység, mint Magyarországon. S bár a szegénységben élők aránya a világgazdasági válság időszakához képest valamelyest csökkent nálunk is, az országok rangsorában elfoglalt 4. hely változatlansága arra utal, hogy ez elsősorban a világgazdasági környezet javulásának köszönhető.
Spät Judit, az Együtt elnökségi tagja és Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke, országgyűlési képviselő szerint
2008 óta nem emelkedett sem a családi pótlék, sem a gyes,
az egykulcsos SZJA és a családi adókedvezmény rendszere és a lakástámogatási rendszer egyaránt a magas jövedelmű családoknak kedvez. Ráadásul sem a gazdasági növekedésből fakadó többletbevételek, sem az uniós fejlesztési források elköltésénél nem prioritás a szegénység csökkentése, a szegénységhez vezető okok felszámolása. Emlékezetes, hogy csak 2016 év végén több mint 200 milliárd forintot szórt szét soron kívül a kormány, egyebek mellett lőterekre és a közoktatás helyett az egyházi iskolákra, a szegények helyzetének javítása helyett.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Az akkori boszniai szerb csúcsvezetés két emberből állt: a politikai vezér a költő-gyerekpszichiáter Radovan Karadžić volt (elsőfokú ítélete már megvolt Hágában), a katonai végrehajtó pedig Ratko Mladić, aki titoista katonatisztből vált csetnik tábornokká. Szinte megszállottként hajtatta végre a tömeges kivégzéseket. Ezek közül legtöbben csak a srebrenicai mészárlásra emlékeznek, amikor is a bosnyákok lakta kelet-boszniai városkában állomásozó holland kéksapkások szeme láttára Mladićék kiválogatták a muzulmán férfiakat és a serdülő fiúgyerekeket, majd a közeli hegyekben halomra lőtték őket.
