Magyar gyártmányú AK-63-asokat találtak az Iszlám Állam katonáinál – számolt be az RTL Klub Híradója, de nem kapott választ a Honvédelmi Minisztériumtól. A megoldás lehet, hogy nem annyira rejtélyes.
Háborús zónákban használt fegyverek eredetét kutató, uniós forrásból működő nemzetközi szervezet jelentése alapján számolt be az RTL híradója arról, hogy 132 darab magyar gyártmányú fegyvert találtak az Iszlám Állam készleteiben, köztük 112 AK-63-as gépkarabélyt.
Az is elhangzott, hogy a Magyar Honvédség rendszeresen értékesíti kiselejtezett eszközeit, amelyeket cégek vesznek meg, majd továbbértékesítenek. 2013-ban 28 ezer, 2014-ben pedig 1400 darab AK-63-ast adtak el.
A HM nem válaszolt a megtalált magyar fegyverek odakerülését firtató kérdésre. A megoldás talán egyszerűbb, és nincs benne stikli.
A rendszerváltás előtt Magyarország
egy sor „baráti, fejlődő országba” szállított fegyvereket
és hadfelszerelést, olyanokba is, amelyekben háború dúlt (s amely emiatt 1990 óta tiltott a jogszabály értelmében). A Wikipedia igen precíz, hozzáértésről tanúskodó szócikke is arról számol be, hogy az 1963-ban hadrendbe állított – és különféle kivitelben készült – AK-63-as – amelyet a FÉG (Fegyver- és Gépgyár) állított elő – nem csak a Magyar Néphadseregben szolgált, hanem exportáruként elkerült a világ számos pontjára.
Használták a salvadori polgárháborúban, a horvátok a függetlenségi háborúban (Kalasnyikov-botrány),
az afganisztáni, az első és második iraki háborúban.
Utóbbi két esetben (2001 és 2003) is hivatalosan, de már amerikai közreműködéssel szállított Magyarország fegyvereket, felszerelést (például BMP típusú páncélozott szállító harcjárműveket és T-72-es tankokat) és mindenféle kiegészítőket (rengeteg egyenruhát is). Mindet az úgynevezett inkurrencia készletből, a szolgálatból kivont és lényegében eladhatatlan holmik közül. Az Egyesült Államok vette meg – és szükség esetén újíttatta fel, például a páncélosokat -, majd vitte ki a baráti afgán kormány számára.
Az IS nagyobbrészt a dezertált kormányerőktől zsákmányolt fegyverekkel harcolt Afganisztánban és Irakban is. Volt tehát lehetősége arra, hogy a korábban legálisan odakerült magyar AK-khoz is hozzájussanak.
Az ország félkatonai rendőri ereje, a Népi Fegyveres Rendőrség a Központi Katonai Bizottság irányítása alá kerül – azt pedig az elnök irányítja.
A Népi Fegyveres Rendőrség felel Kínában a terrorizmus elhárításáért, a belső zavargások levereséért és a határok védelméért.
Tulajdonképpen egy tartalék haderőnek számít.
A félkatonai szervezetet leginkább a „nyugtalan” térségekben, például az ujgurok lakta Hszincsiang tartományban vetik be.
Eddig az államtanács irányítása alatt állt, január elsejétől viszont a Központi Katonai Bizottság alá kerül. Ennek elnöke pedig a nemrég újraválasztott Hszi Csin-ping kínai elnök.
„Megerősödik a párt ellenőrzése a fegyveres erők felett.”
– hangsúlyozta a döntéssel kapcsolatban a központi pártlap, a Zsenmin Zsipao. Ugyanakkor azt is írják, hogy a Népi Fegyveres Rendőrség továbbra is önálló szervezet marad és nem olvad bele a hadseregbe.
A South China Morning Post szerint Hszi Csin-ping öt évvel ezelőtti hatalomra kerülése óta nagyszabású korszerűsítést rendelt el az ország hadseregénél, amely egyben a világ legnagyobb hadereje. Az évek során
megszilárdította hatalmát a hadsereg felett,
hozzá hű embereket helyezett kulcspozíciókba. Elemzők szerint a mostani változtatás valódi célja az, hogy Hszinek feleljen az ország minden fegyveres szervezete.
Hszi Csin-ping rendszeresen hajt végre tisztogatásokat, hogy megerősítse hatalmát. Elvben tíz évig lehet hatalmon, ami 2022-t jelentene, de kérdés, hogy valóban átadja-e hatalmát, hiszen a szokásokkal ellentétben az őt újraválasztó kongresszuson nem jelölték ki utódját.
Martin Schulz, a német szociáldemokraták vezetője nemrég felvázolta az Európai Egyesült Államok tervét. Eszerint a jelenlegi Európai Uniónak úgy kellene átalakulnia, hogy egységes állammá váljon, az USA-hoz hasonlóan.
A határidő 2025 lenne. Minden tagállamban népszavazást kellene rendezni, ahol igent mondanak, ott értelemszerűen az ország az Európai Egyesült Államok része lesz. Ahol a többség nemet mond, ott dönteni kell: a helyi parlament ennek ellenére vállalja a belépés kockázatát, vagy pedig az ország a kiválás mellett dönt.
Martin Schulz tervéről megkérdezték néhány nyugat-európai állam polgárainak a véleményét. Eszerint
leginkább a németek lelkesednek az egységes Európáért, de náluk is mindössze 30% fogadja el a tervet.
A franciák közül 28% válaszolta ugyanezt. Mások jóval kevésbé lelkesek. A britek képviselik a mélypontot, de ők a brexit révén épp most mondanak búcsút az Európai Uniónak is. Náluk 10% támogatja a tervet, de Skandináviában sem sokkal jobb a helyzet: Norvégiában (amely amúgy nem tagja az EU-nak) és Dániában 12-12%-ot mértek, Finnországban és Svédországban 13-13%-ot.
Ha tehát Martin Schulz csakugyan meg akarja valósítani az Európai Egyesült Államokat, akkor még elég sok embert kell meggyőznie Nyugat-Európában is arról, hogy ez a terv kivitelezhető. És akkor még nem beszéltünk Közép- és Kelet-Európáról, ahol nagy a gyanakvás „Brüsszellel” szemben.
Rex Tillerson telefonon három fontos témáról tárgyalt Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel.
Az amerikai külügyminiszter Ukrajna kapcsán arra kérte Oroszországot, hogy csökkentse az erőszak szintjét az ország keleti felében. 2014 óta harcolnak ott az oroszbarát lázadók az ukrán hadsereggel. Bár az orosz kormány ezt tagadja, de
számtalan bizonyíték van arra, hogy Oroszország fegyverrel is támogatja a lázadókat.
Ezért is döntött úgy az Egyesült Államok, hogy tankelhárító rakétákat szállít Ukrajnának. Amerikai katonai tanácsadók is segítik az ukrán hadsereget, ezért fennáll a közvetlen konfrontáció veszélye. Ezért érezte szükségét Rex Tillerson, hogy figyelmeztesse az oroszokat.
Az amerikai külügy tájékoztatása szerint Tillerson és Lavrov megvitatta Szíria helyzetét is. Itt is fennállt és fennáll a szembenállás veszélye, hiszen az oroszok Asszad elnököt, az amerikaiak pedig a mérsékelt felkelőket támogatják a több mint hat éve tartó háborúban.
A harmadik téma Észak-Korea volt:
Lavrov felajánlotta, hogy közvetít. Tillerson az olajembargó betartására hívta fel a figyelmet. Ezt az ENSZ BT rendelte el egyhangúan, vagyis Oroszország is megszavazta. Csakhogy hírszerző jelentések szerint Oroszország továbbra is nagy mennyiségű olajat szállít Észak-Koreának, amely szinte naponta fenyegeti meg atomháborúval az egész világot.
Az olasz belügyminiszter szerint a menekültügyben nem kerítés, hanem megállapodás kell.
Olaszország egyike a „frontországoknak” a menekültválságban, hiszen Afrikából továbbra is sok menedékkérő érkezik Európába – a legtöbben Líbiából Olaszországba. Az ő számuk is csökken azonban, köszönhetően többek között Marco Minnitinek.
Az egykori kommunista politikus tavaly lett belügyminiszter. Tárgyalni kezdett a Líbiát Kadhafi bukása uraló milíciákkal. A Politico szerint sikerült is egyezséget kötnie velük, amelyet a milíciák be is tartanak:
pénzt kapnak, hogy kevesebb menedékkérőt engedjenek Európába.
Ehhez azonban a milíciák brutális eszközöket alkalmaznak. A CNN készített riportot arról, hogy a Líbiában rekedteket sokszor rabszolgának adják el.
Az olasz miniszter azonban kitart álláspontja mellett. Persze az is igaz, hogy a pénz, amibe az egyezség kerül, az Európai Uniótól jön.
Összesen 2,5 milliárd dollár a rakétaüzlet és erről nemrégen Putyin orosz és Erdogan török államfő állapodott meg. Csemezov orosz védelmi miniszterhelyettes a Kommerszant című moszkvai lapnak elmondta: a rakéták leszállítása jövő márciusban kezdődik. Akkor a törökök kifizetik a vételár 45%-át. A többi 55% az orosz hitel. Ezt apránként fizeti vissza Törökország, amely nagy kockázatot vállal az orosz rakétarendszer megvásárlásával.
Az orosz rendszer ugyanis nem kompatibilis a NATO rendszerével.
Erre az amerikaiak többször is felhívták Erdogan figyelmét, de ő hajthatatlan maradt. Erdogan azzal gyanúsítja az Egyesült Államokat, hogy támogatta az ellene irányuló sikertelen puccskísérletet. Kérte fő ellenfelének, Fethullah Gülennek (akit a puccs értelmi szerzőjének nevezett) a kiadatását az Egyesült Államoktól, de Washington ezt megtagadta.
Emiatt Törökország közeledni kezdett Oroszországhoz, mellyel korábban ugyancsak feszült volt a viszony, hiszen a törökök lelőttek egy orosz vadászgépet Szíria és Törökország határán. Mindez már feledve van: Erdogan bocsánatot kért a gép lelövése miatt.
Mostanában a két állam vezérkari főnöke gyakran egyezteti Törökország és Oroszország katonai terveit a térségben. Bár Putyin nemrég a moszkvai hadügyminisztérium év végi ülésén azt hangsúlyozta, hogy nem akarnak fegyverkezési versenyt, de a rakétarendszer eladása Törökországnak nem épp ezt mutatja. Mint ahogy az sem, hogy Oroszország mindkét szíriai támaszpontján nagyszabású fejlesztésekbe kezdett.
Az orosz és a török fegyverbarátság tehát egyre erősebb míg Ankara és Washington viszonya egyre feszültebb. NATO tagállam soha nem vett rakétarendszert Oroszországtól hiszen Washington nemrég újra megerősítette: Oroszországot stratégiai ellenfélnek tekintik. Erdogant úgy látszik, hogy ez csak mérsékelten érdekli.
A világunkban rengeteg minden történik egyszerre, ezért külpolitikai témában különösen nehéz feladat évértékelőt írni. Most a Független Hírügynökség mégis kísérletet tesz rá, hogy egy kétrészes elemzésben bemutassa, hogy 2017-ben mely történéseket lehet az „év külpolitikai eseményeinek” nevezni. Az első körben az év negatív történéseiből szemléztünk.
AZ ÉV FEGYVERES KONFLIKTUSAI:
III. helyezett: a mianmari etnikai tisztogatás
Nem először fordult elő a délkelet-ázsiai ország történelmében, hogy a Rakhine tartományban tömörülő és az ország mindössze 5-6 százalékát kitevő muszlim kisebbség (rohingyák) ellen támadásokat hajtottak volna végre. Ám a korábbi évek pogromjai eltörpülnek a 2017-ben elkövetett, többnyire a hadsereg által szervezett akciók mellett.
Nyáron egy rendőrőrs elleni támadásra válaszul, amelyért a hadvezetés a rohingya szélsőségesek számlájára írt, valóságos etnikai tisztogatás bontakozott ki Mianmarban. Augusztus óta 600 ezer rohingya menekült el az országból, 58 százalékuk gyerek és közel 7000-en vesztették életüket menekülés közben vagy a hadsereg, illetve a buddhista szélsőségesek által végrehajtott támadások során. Az ENSZ és a jogvédő szervezetek etnikai tisztogatással vádolják a mianmari biztonsági erőket. A rohingyák ellen elkövetett atrocitások komolyan megtépázták a Nobel-békedíjas Aun Szan Szu Kji mianmari miniszterelnök-asszonyról kialakított képet, akit Nyugaton egyfajta ikonnak és követendő mintának állítottak be.
A fegyveres konfliktus pedig 2017 végén sem mutatta az enyhülés jeleit. Még az elmúlt hetekben is napvilágot láttak olyan ENSZ-jelentések, amelyek a rohingyák ellen elkövetett atrocitásokról vagy szisztematikusan végrehajtott nemi erőszakról szóltak. Továbbra sem állt le a menekülthullám, gomba módra szaporodnak menekülttáborok a szomszédos államokban (főleg Bangladesben). Legutóbb Ferenc pápa járt Mianmarban és igyekezett közvetíteni, de a rohingyák helyzetét illetően aligha várható érdemi változás.
II. helyezett: a szíriai háború
Az elmúlt években a nem túl hízelgő „év konfliktusa díjat” a 2011-ben kitört szíriai válság, majd idővel helyettesek (proxyk) háborújává fajuló szíriai háború nyerte el. A legnagyobb becslések szerint az összecsapások közel fél millió (többnyire civil) halálos áldozatot követeltek, és több mint 12 millióan kényszerültek elhagyni az otthonukat. Továbbra is napi rendszerességgel követnek el pokolgépes merényleteket (márciusban több mint százan vesztették életüket Damaszkuszban) ágyúzásokat és kivégzéseket az egyik oldalon, miközben a másikon pedig egy újabb vegyi támadásra került sor áprilisban.
A szíriai háború esetében a legrosszabb, hogy nem maradt meg az ország határain belül és a regionális, illetve nagyhatalmak állandóan beavatkoznak az eseményekbe. Az izraeli, a nyugati és az orosz légierő gyakran bombázott az országban, amelyek viszont sok áldozattal jártak a civil lakosság körében. Ezzel párhuzamosan pedig más államok által támogatott – például Egyesült Államok és Törökország – fegyveres csoportok szintén újabb területeket vontak ellenőrzésük alá vagy szorultak ki egyes régiókból.
Ám miért került a szíriai háború most mégis a második helyre? Az eddigi évektől eltérően ugyanis Szíriában már „látni a fényt az alagút végén”. Vagyis a harcok intenzitása és kiterjedtsége csökkent (harmadannyian vesztették életüket, mint 2016-ban); olyan városok ostroma ért véget, mint Deir ez-Zór vagy Rakka; az Iszlám Állam (ISIS) gyakorlatilag eltűnt az országból; elindult az újjáépítés; a szíriai menekültek száma csökkent és az év első felében 700 000 tértek vissza az arab államba. A konfliktus rövidülését szintén jelezte, hogy Putyin december elején hivatalosan is legyőzöttnek nyilvánította az ISIS-t Szíriában, ebből kifolyólag elkezdték kivonni az orosz katonákat az országból (de a haditengerészeti egységek azért maradnak).
I.helyezett: a jemeni háború
Az igaz, hogy az áldozatok számát tekintve a 2014-ben kitört fegyveres konfliktus lemarad a szíriaihoz képest, ám ez korántsem jelenti azt, hogy nem egy intenzív, pusztító és komoly következményekkel járó háborúról lenne szó. 2015. március 26-án Rijád tíz másik afrikai és ázsiai országgal együtt beavatkozott a „Szaúd-Arábia hátsó udvarának” tartott Jemenben, hogy visszaültessék elnöki székbe a Rijád-barát Abd-Rabbuh Manszúr Hádi miniszterelnököt. A koalíciós erők csak bombázásokkal, majd a nyár folyamán szárazföldi haderővel próbálta meg térdre kényszeríteni a jemeni lázadókat, vagyis a húszikat. Az amerikai támogatást élvező és fejlett hadieszközökkel rendelkező szunnita haderő arra még elég volt, hogy visszaszorítsák a húszikat Áden kikötővárosának környékéről, de arra már nem, hogy elfoglalják vele a jemeni fővárost, Szanaat.
Ráadásul decemberben még kilátástalanabbá vált a helyzetet, mivel Ali Abdullah Száleh volt jemeni elnök bejelentette, hogy szakít az eddigi húszi szövetségeseivel és inkább Rijád mellé áll. A válasz nem sokáig késlekedett: két nappal később Száleh autókonvoját megállították és a volt elnököt kivégezték. Azóta pedig egy újabb polgárháború zajlik a korábbi szövetségesek között. Lényegében már azt sem tudni, hogy ki kivel ki ellen harcol, miközben a szakértők jövőre nézve semmiféle pozitív kimenetellel nem számolnak. Tehát mindezek miatt a jemeni háború „érdemes” az első helyre.
AZ ÉV TERRORTÁMADÁSAI:
Sajnálatos módon a 2017-es esztendő sem múlt el terrorcselekmények nélkül. A legnagyobbak és legvéresebb merényletek ismét Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Nigériában és Szíriában történtek. Ugyanakkor az Egyesült Államok és Nyugat-Európában szintén több tucatnyi terrortámadás zajlott. Ebben a felsorolásban nem az áldozatok száma, hanem sokkal inkább a „különlegességük” és/vagy politikai következményeik szerint csoportosítottuk őket.
III. helyezett: Las Vegas-i lövöldözés
Ez volt Amerika történelmének legtöbb halálos áldozatát követelő egyszemélyes ámokfutása. 2017. október 1-jén Stephen Paddock 64 éves nyugdíjas könyvelő egy szálloda 32. emeletről nyitott tüzet egy countryzenei fesztiválon résztvevőkre. 58 embert megölt, közel 500-at megsebesített, majd önmagával végzett. Évek óta halmozta a fegyvereket, aprólékosan kitervelt mindent, de az amerikai hatóságok szerint nem voltak terrorista kapcsolatai, nem volt mentálisan beteg, és komolyabb bűnözői múlttal sem rendelkezett. Így tettének valódi indítéka továbbra is rejtély marad.
Stephen Paddock Forrás: Twitter
II. helyezett: 2017-es spanyolországi támadások
2017. augusztus 16 és 18 között egy valóságos terrorhadjáratra került sor Spanyolországban: Alcanarban felrobbant egy ház; Barcelonában a Las Ramblason (turisták által kedvelt sétálóutcában) illetve egy nappal később Cambrils egyik tengerparti sétányán gázolásos merényleteket követtek el. Összesen 15-en haltak meg a támadássorozatban, és több mint 100-an megsérültek.
Fotó: MTI/EPA/David Armengou
A merényletek két okból kifolyólag keltett nagy visszhangot. Először is az áldozatok többsége külföldi volt: a 34 ország több mint 100 állampolgára szenvedett sérülést, ebből 9-en életüket vesztették a támadásban. A másik pedig, hogy 2004. március 11-e óta ez volt a legnagyobb terrortámadás Spanyolországban. A nyugat-európai országban ugyanis tizenhárom éven át egyetlen dzsihadista terrortámadás sem történt, miközben több merényletet meghiúsítottak: 2013 és 2016 között 200 embert tartóztattak le, akik terrorcselekményt készültek végrehajtani az ország területén. A 2017-es támadások viszont pont a legrosszabbkor történtek: nem elég, hogy az őszi időszakba komoly kieséseket okoztak a spanyol turizmusban, még a készülő katalóniai népszavazásra is befolyással voltak.
I. helyezett: Bir al-Abedben elkövetett mészárlás
Egyiptom modern történelmének legnagyobb és legvéresebb terrortámadása, amely sokkolta az egész világot. November 24-én a Sínai-félsziget északi részén Bir al-Abed városában lévő szúfi közösséget egy körülbelül 40 fős csoport támadta meg, akik az Iszlám Állam (ISIS) terrorszervezet zászlaját lengetve, több járművel közelítették meg az helyszínt. (A merénylet részletesebb leírása: itt olvasható) A mecset környékén pokolgépeket robbantottak fel és a mecsetből menekülőkre kézifegyverekkel nyitottak tüzet. Az egész támadásban 311-en vesztették életüket és több mint 150-en sérültek meg. Ám a politikai-katonai következmények még súlyosabbak lehetnek: egyrészt a közeljövőben jelentős átalakuláson mehet keresztül az eddigi egyiptomi kül-és biztonságpolitika, másrészt pedig rámutat arra a szomorú tényre, hogy az ISIS Irak és Szíria után sem fog teljesen eltűnni a történelem süllyesztőjében.
Ezt Jaroslaw Kurski, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője mondta és írta, összehasonlítva Orbán Viktor és Jaroslaw Kaczynski rendszerét. A liberális lap főszerkesztőjét a Le Monde elemzése abból az alkalomból idézi, hogy az Európai Bizottság megindította a jogi eljárást a hetes cikkely alapján Lengyelország ellen. Varsó jogi reformja kicsapta a biztosítékot Brüsszelben, ahol úgy látják: sérül az igazságszolgáltatás függetlensége, amely alapvető értéknek számít az Európai Unióban.
Brüsszelben attól tartanak, hogy Jaroslaw Kaczynski úgy akarja mozgatni a bírákat, mint Vlagyimir Putyin Moszkvában. Duda lengyel elnök maga is kétségeit hangoztatta pedig ugyanahhoz a párthoz tartozik, mint Jaroslaw Kaczynski. A jogi eljárás tehát megindult, Brüsszel bevetette a jogi atomfegyvert Varsó ellen. Felfüggeszthetik Lengyelország szavazati jogát és az uniós pénzek átutalását. Pedig
egy főre számítva Lengyelország és Magyarország kapta az Európai Uniótól a legtöbb pénzt.
Bár Lengyelország ellen indult meg az eljárás, de Magyarországon nagyobb veszélyben van a jogállam – írja a Le Monde elemzése. Frederic Lemaitre szerint ugyanis Orbán Viktor a mester és Jaroslaw Kaczynski a tanítvány. Az illiberális demokrácia ugyanis a magyar miniszterelnök elképzelése a világról. Ő fogalmazta ezt meg először Tusnádfürdőn, mások – így Jaroslaw Kaczynski – csak követik őt.
Orbán Viktor 2010 óta van hatalmon és azóta valósítja meg az illiberális demokrácia rendszerét. Ekkor a PiS, Jaroslaw Kaczynski pártja még távol volt a hatalomtól. Arról nem is beszélve, hogy a Fidesz több mint harminc éve alakult és Orbán Viktor fiatal kora óta részt vesz az európai politikában. A Fidesz tagja az Európai Parlament legerősebb frakciójának, a Néppártnak. Jaroslaw Kaczynski pártja viszont nem. Ez például azzal járt, hogy amikor a varsói kormány meg akarta fúrni Donald Tusk újraválasztását az elnöki posztra Brüsszelben, akkor a Néppárt azt mégiscsak keresztülvitte, és Orbán Viktor sem akadályozta meg azt mondván, hogy Brüsszelben is van frakciófegyelem.
A magyar és a lengyel vezető közötti különbséget mutatja az is, hogy míg Orbán teljhatalmú úr Magyarországon, addig Kaczynski csak a kormánypárt vezére, de nem ő tölti be sem az államfői, sem pedig a kormányfői tisztséget. Így előfordulhatnak olyan gondok, hogy a kormánypárti Duda elnök nem fogad el egy olyan fontos reformot, mint az igazságszolgáltatás átalakítását.
Magyarországon az államfő sohasem száll szembe Orbán Viktorral fontos ügyekben.
A Le Monde megállapítja, hogy már egyáltalán nem arról van szó, hogy a két renitens állam, Magyarország és Lengyelország mikor zárkózik fel az Európai Unió magjához, hanem arról, hogy Budapest és Varsó milyen messzire távolodik el az EU alapelveitől. Bár az EU Lengyelország ellen indította be a jogi atomfegyvert, de a Brüsszellel való szembenállásban Magyarország és személyesen Orbán Viktor játssza a vezető szerepet – írta a Le Monde.
A támadás Jemen délnyugati részén történt. A légicsapásban többen életüket vesztették és sokan megsebesültek.
A halálos áldozatok számáról ellentmondóak a hírek: legalább 15-ről szólnak, de van olyan forrás, amely több mint 40-et említ. Úgy tudni, hogy az at-Taizíja körzetre mért légicsapásban 59-en sebesültek meg.
Az áldozatok civilek és húszi lázadók voltak.
A húszi felkelők korábban azt állították, hogy a bombázásban kizárólag civilek, köztük gyerekek és nők vesztették életüket. A húszik szócsövének számító Maszirah tévécsatorna több mint 50 polgári halálos áldozatról számolt be.
A jemeni fővárostól, Szanaától 275 kilométerre délre található Taizban évek óta véres összecsapások zajlanak az Irán pártfogását élvező síita húszi lázadók és a Szaúd-Arábia támogatta kormányerők között.
Az elmúlt napokban az arab koalíció légiereje több jemeni tartományt hevesen bombázott. Az al-Dzsazíra pánarab hírcsatorna úgy tudja, hogy országszerte legalább 71-en vesztették életüket az elmúlt 48 órában ezekben a légicsapásokban. Vasárnap 51 támadásban 48-an haltak meg, köztük 11 gyerek vesztette életét.
A több mint két és fél éve tartó jemeni polgárháború eddig legalább tízezer halálos áldozatot követelt. Az összecsapások miatt hárommillióan kényszerültek arra, hogy elmeneküljenek otthonukból.
Ezt Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője jelentette be Moszkvában.
„Oroszország készségéről van szó mindkét fél kívánsága esetén. Két fél között közvetítővé válni saját elhatározás alapján nem lehet. Mivel a konfrontatív üzenetváltás Phenjan és Washington között zajlik, értelemszerűen Oroszország készsége arra irányul, hogy megnyissa az utat a feszültség csökkentése előtt” – mondta.
A Koreai-félszigeten a feszültség Észak-Korea nukleáris és rakétakísérleteinek felújítása miatt nőtt meg. Phenjan, 75 napi szünet után, november 29-én újabb rakétát bocsátott fel. December 4-én az Egyesül Államok és Dél-Korea légiereje minden korábbinál nagyobb léptékű hadgyakorlatba kezdett, amit Phenjan élesen elítélt.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
