Akár elégedetten hátra dőlve könyvelhetné el szinte az egész magyarországi politikum, hogy íme egységesen kiálltunk az erdélyiek mellett és meg is lett az eredménye: lemond Mihai Tudose, aki elhíresült a minapi székely zászlós nyilatkozatával. Csakhogy erről szó sincs. Sőt.
Amiről szó van az a kormányzó szociáldemokrata párt belső viszálya, vagyis az az ellentmondásos helyzet, hogy maga a pártelnök, Liviu Dragnea korrupciós érintettsége miatt nem lehet egyben miniszterelnök is, ami egy természetesen állapot lenne. Így aztán kényszerhelyzetek sora áll elő és Dragnea már második „kormányfőjét” fogyasztja. Amiért most Tudosét meneszti az állítólag az az igazságügyi reform, da gyanítható, hogy a miniszterelnök pártbéli pozíciójának erősödése zavarhatta leginkább az erőskezű pártelnököt.
Mihai Tudose zászlós el- vagy beszólása, minden jel szerint egy jelentéktelen mozzanata a távozásra ítéltetett miniszterelnök ügyének. Csak emlékeztetőül: Tudose szerint „ha az a zászló lobogni fog a szélben, ott fognak lengeni mellette a helyi felelősök is”. Tény, hogy nem nevezte néven a székely zászlót, de tekintettel a körülményekre, ez egyértelmű.
Még az sem menti fel a távozó kormányfőt, hogy „egy a nacionalista hangulatkeltésről és manipulációról híres Rareș Bogdan újságíró műsorában nyilatkozott”, mint ahogy arról Parászka Boróka erdélyi újságíró számolt be és az akasztás szót nem ejtette ki a száján. Tudose ezt utána napokig magyarázgatta – a lényeg maradt.
Salat Levente politológus, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója úgy véli, hogy
„Tudose nyilatkozatával a román közvéleménynek akart megfelelni”,
amelyet tudvalevőleg a hideg rázza ki az autonómia említésekor. Nem mellékes tény, hogy a romániai magyar pártok, amelyek most már nagy egyetértésben a Fidesz mögött sorakoztak fel, az utóbbi időben ismét elővették az autonómia ügyét. A tényleges megvalósíthatóság reménye nélkül és nem függetlenül a magyarországi választási kampánytól.
Másrészt, Tudose éppen a Romániában mindig is hatásos magyar kártyát vette elő pozíciójának mentése érdekében. Vagyis támogatókat keresett a román közvéleményben. Ezzel magyarázható, hogy román részről nem érkezett komolyabb elítélő nyilatkozat „lobogtatós” kijelentésére.
A magyarországi politikum egyértelműen elítélte a román miniszterelnök megnyilvánulását és ebben most az ellenzék talán még a kormánynál is nagyobb hévvel vett részt. A külügyminisztérium berendelte a román nagykövetet, a magára valamit is adó ellenzéki pártok Tudose lemondását követelték.
Végre lett egy igazi nemzetpolitikai témája is a folyamatosan tartó választási kampánynak.
Voltak, akik akasztó kötéllel a nyakukban vonultak a román nagykövetség elé, mások nyílt levelek megírásával is megelégedettek.
Salat Levente szerint a nagyon karakteres megnyilvánulása a magyar nemzetpolitikának sok esetben nem kívánatos módon hull vissza az erdélyi magyarok fejére és olyan konzekvenciákat eredményez, amely nem segíti az erdélyi magyarság politikai helyzetének konszolidációját, hanem ellenkezőleg. „Habár igen látványosan van jelen a nemzetpolitika a magyar politikai életben, annak a tétje nem határon túli helyzetre vonatkozik, hanem belpolitikai tétje van.”
Tudose leváltásával egy ilyen, ölükbe hullott adu ásszal lettek szegényebbek a dübörgő választási kampányba kezdett magyarországi pártok.
