Washingtonban a külügy felszólította NATO szövetségesét, Törökországot, hogy térben és időben is korlátozza az Olajág hadműveletet. Ugyanezt kérte Franciaország védelmi minisztere is a törököktől. Közben Ankarában azt közölték: az orosz légierő őket támogatja Szíriában. Ennek azért van különösen nagy jelentősége, mert Szíria légvédelmét az oroszok irányítják. Korábban Damaszkuszban azt állították: lelövik a törökök gépeit, ha berepülnek Szíriába.
Afrin tartományban a kurdok ellen indított hadjáratot a török hadvezetés, melyet a helyi milícia is támogat. A törökök egyelőre akadálytalanul haladnak előre, mert a kurd fegyveresek visszahúzódtak megerősített támaszpontjaikra. Szíria rakétákkal lőtt egy török támaszpontot a határ közelében. Korábban a szíriai külügyminiszter kijelentette: „Lelőjük a törökök harci repülőit, ha a kurdokat határainkon belül támadják.”
Afrin tartományban a kurdok 30 ezres milíciát akarnak létrehozni, és ezt mind Szíria mind pedig az Egyesült Államok támogatja. Törökország elnöke viszont terroristának nevezte a kurd milíciát, mely kapcsolatban áll azzal a PKK-val, mely Törökországban küzd a kurdok autonómiája érdekében. Törökországban mintegy 25 millió kurd él, az ország délkeleti részein ők alkotják a lakosság többségét. Az Iszlám Állam elleni harcban a kurdok fontos szerepet játszottak mind Szíriában mind pedig Irakban. Az Egyesült Államok ezért támogatta őket.
Törökország viszont attól tart, hogy a kurdok egységes államot akarnak létrehozni.
Jelentős kurd kisebbség él Törökországon kívül Szíriában, Irakban és Iránban. A nagyhatalmak az első világháború után önálló államot ígértek a kurdoknak, de ebből a törökök ellenállása miatt nem lett semmi. Erdogan elnök, aki korábban tárgyalt a kurdokkal, most ismét terroristának bélyegzi szervezeteiket.
Törökországban nemrég ítéltek börtönbüntetésre öt újságírót, akiknek az egyetlen bűne az volt, hogy egy kurdokkal szimpatizáló újság munkatársai voltak.
Törökország és az Egyesült Államok viszonya ismét feszültté vált a kurd kérdés miatt. Amikor Erdogan Washingtonban járt, akkor testőrei véresre vertek kurd tüntetőket, akik békésen tiltakoztak a törökök elnyomó politikája ellen. Most Washington a terrorizmus elleni harc hőseit ünnepli a kurdokban, míg Törökország terroristának nevezi őket.
Ismét magyar hivatalos kiküldöttek nélkül startol el Davosban a világ politikai, gazdasági és társadalmi élete elitjének talán legfontosabb és legbefolyásosabb közös éves fóruma, a Világgazdasági Fórum. Nem volt mindig így. A holnap kezdődő négynapos tanácskozás 400 ülésén vesz részt a több mint 110 ország háromezernél is több képviselője. A fő téma az idén: hogyan tudnánk közös jövőt kialakítani a széttöredezett világunkban. 48. alkalommal gyűlik össze a világ elitje a svájci üdülővárosban.
Magyar hivatalos politikai résztvevőről nem tudni. Talán nem véletlenül: Davos a rengeteg hivatalos programja mellett elsősorban az informális találkozások, lobbizások színhelye, már maga részvétel is jelent valamit. Ott lehet megmutatni, hogy kik vagyunk, mit képviselünk, s igen sok háttértárgyalást lehet folytatni, háttéralkut lehet kötni – sokszor a nyilvánosság szeme előtt kibékíthetetlen politikusok, országvezetők is leülnek egy asztalhoz – akár nyilvánosan, akár a nyilvánosság kizárásával. Ott lehet megvédeni az álláspontokat – igaz, ahhoz nyíltan fel is kell tudni vállalni, s vállalni kell a kérdéseket, amelyeket akár a politikusok, akár a gazdasági élet képviselői, akár az újságírók szegeznek a résztvevőkhöz.
Lehet, ezért sem jár Orbán Viktor a Világgazdasági Fórumra. Nem úgy, mint korábban Medgyesy Péter vagy éppen Gyurcsány Ferenc, aki többször és még a számára kényelmetlen években is elutazott Davosba.
S értjük persze azt is, hogy rendre miért nem vesz részt a fórumon Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi elnöke. Nem úgy mint elődjei, köztük például Surányi György.
Ahogy Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum alapítója és első embere fogalmazott:
„Világunk széttöredezett a nemzetek és az egyes társadalmakon belüli mély megosztások következtében.
Pedig a világ előtt álló kihívások minden eddiginél inkább megkövetelik a koncentrált, közös és integrált lépéseket.
Éves tanácskozásunk célja éppen ezeknek a tévutaknak a kiigazítása, azzal, hogy megerősítjük a nemzetek érdekeit és biztosítjuk a sokszereplős elkötelezettséget megújítva a társadalmi szerződéseket”
Davos üzenetét a világ formálói meghallják – nem véletlenül lesz jelen nem csak Angela Merkel német kancellár vagy éppen Emannuel Macron francia miniszterelnök – az „Amerikai az első” jelszóval működő amerikai elnök, Donald Trump is jónak látja a jelenlétét.
Több mint 110 ország háromezernél is több képviselője – köztük államfők, miniszterelnökök, véleményformálók, cégvezetők, Nobel díjas közgazdászok – lesznek jelen a kedden kezdődő davosi tanácskozás-sorozaton. A résztvevők 21 százaléka nő, sőt, a szervezők ennél is tovább menve hét női társelnököt választottak. Névsoruk is mutatja egyébként, hogy nem hiábavaló a sok erőfeszítés –
szép lassan, de teret nyernek a nők egyenjogúságáért küzdők mind a politikában, mind pedig az üzleti életben és a kulturális világban.
Davosban tehát kiemelt szerepet kap a holnap kezdődő fórumon a többi között Sharan Burrow, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) főtitkára, Fabiola Gianotti, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) vezérigazgatója, Isabelle Kocher, az Engie globális energetikai vállalat vezérigazgatója, Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója, Ginni Rometty, az IBM elnök-vezérigazgatója, Chetna Sinha, az indiai Deshi Mahila Bank és a Mann Deshi Foundation alapító-elnöke és Erna Solberg norvég miniszterelnök.
Ha már a statisztikáknál tartunk: az idei résztvevők közül nem egészen 350 az úgynevezett közszereplő: köztük 70 állam- és kormányfő, 45 nemzetközi szervezet vezetője. S persze ott gyűlik össze a világ gazdaságának a krémje: 1900 vezető üzletember. A civil szférát hetvenen képviselik, negyvenen pedig a világ kulturális életét – derül ki a szervezők által összeállított statisztikából.
Hat fő témát emelnek ki az ideiek közül a szervezők, ezek a következők:
A fenntartható gazdasági fejlődés
Irányok a többpólusú és többszemléletű világban
A társadalmi megosztottság megszüntetése
A mindenki számára biztonságot nyújtó élet a technológiai fejlődés változásai közepette.
Új fejlemény a román, és romániai magyar politikában, hogy egy bukaresti tüntetésre magyarok is beutaznak, csatlakoznak az ország más részéből érkező, illetve fővárosi tiltakozókhoz, és kétnyelvű molinókon, illetve táblácskákon fejezik ki követeléseiket. A „magyar csapat” szervezője Eckstein-Kovács Péter, volt szenátor és kisebbségi miniszter, aki RMDSz-es kollégáival is vitatkozva a jogállamiság megvédéséért száll síkra, nyilvános vitákban, média jelenléttel, illetve, most már utcai megmozduláson való aktív részvétellel fejezi ki egyet nem értését az eddigi és készülő törvénymódosítások ellen. A hétvégi igen jelentős tüntetés előzményeiről és az ott szerzett tapasztalatairól, élményeiről kérdeztük a hosszú politikai tapasztalattal rendelkező kolozsvári ügyvédet. Az interjút Magyari Nándor László készítette.
Ügyvéd úr, összefoglalná nagyon röviden, hogy miért tiltakoztak, illetve hogyan látja egy ilyen megmozdulásnak milyen jelentőség lehet a román politikára, illetve törvényhozásra?
Létezik egy kormányzó pártszövetség, ahol az egyik párt elnöke és egyben alsóházi elnök jogerősen el van ítélve és további ügyekben vádemelés történt ellene, ahol a másik pártelnök és egyben a felsőház elnöke ellen büntetőper van folyamatban és mindezek mellett akarják módosítani a jogszabályokat, oly módon, hogy ne essék bántódásuk. Hát ezt sokunk gyomra nem veszi be. Olyan sokunk gyomra, hogy azt már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az RMDSZ lavírozik a kérdésben, amit rosszul tesz, igy hát ki kellett menni az utcára, hogy legyen világos: az erdélyi magyarok többsége, miként a románok többsége is, nem szereti az igazságtalanságot és a korrupciót.
Többről van szó, mint arról, hogy az emberek a Btk. módosítás valamely javasolt szakasza vagy cikkelye ellen tüntetnének, és ezért igen leegyszerűsítő az a bírálat, amit ellenük megfogalmaznak, hogy tudatlanok. Én úgy látom, hogy az emberek józan esze és jóérzése viszi ki őket az utcára, akkor is, ha nem tudják hogy a Btk. melyik szakasza jogsértő. A tavaly januártól kezdődő sorozatos kísérletek arra, hogy megkönnyítsék a korruptak helyzetét, mely a mostani szigorú – még ha néha rosszul alkalmazott, vagy zavaros – törvénykezést megengedőbbé tegyék, illetve olyan módon törvénykezzenek, mint ahogy azt a hírhedt 13-as sürgősségi kormányrendelettel megpróbálták, egyszerűen éberré és tudatossá tette az amberek egy részét. Érzékennyé, olyan – látszólag jogi, illetve törvénykezési –, de a valóságban ettől általánosabb politikai/vezetési kérdések iránt, amelyek a mégoly törékeny, de Románia EU-s csatlakozását követően, mégiscsak meglevő jogállamiság elveit sértik. A jelenleg hatalmon levő pártok, és különösen a PSD rovott múltú elnökével szembeni bizalmatlanság, legalább annyit nyom a latban, mint a törvénymódosítási kísérletek, amelyeket nemcsak a jogásztársadalom többsége, az államelnök, de az Európa Tanács, a fejlett nyugati államok képviselete és az USA is, jogállamot sértőnek, vagy veszélyeztetőnek lát.
Honnan a tüntetésen való részvétel ötlete, az, hogy magyarok, méghozzá kétnyelvű táblákkal tüntessenek Bukarestben?
Tapasztalatom, hogy az egy éve folyó tüntetéssorozatban, főként Kolozsváron, de más erdélyi nagyvárosokban és bár gyéren, még székelyföldi városokban is, magyarok is részt vettek, nem csekély számban. Főként fiatalok, akik megmártóztak egy-egy ilyen civil társadalmi esemény hangulatában, és ugyanazokat az elveket vallották és vallják, mint a többségi tiltakozók. Ezért egy felhívást fogalmaztam meg és autóbuszt szerveztem Kolozsvárról Bukarestbe, önköltséges alapon, melyhez székelyföldiek is csatlakoztak, és együtt mentünk a szombati tüntetésre.
A közvetlen apropót az adta, hogy az újonnan kijelölt miniszterelnök-asszony nyilatkozatai azt vetítették előre, hogy teljes lendülettel fog folytatódni az igazságügy és a jogállam elleni támadás. Ráadásul az RMDSz együttműködik azzal a PSD-vel, amelyik ezt a támadássorozatot kezdte és folytatja, és eddig a romániai magyarok, vagy a civil szféra részéről kevesen fejezték ki nyilvánosan és hangosan ellenvetésüket e ténykedés kapcsán. Ideje volt és van annak, hogy hangosan kimondjuk, hogy sok, nagyon sok romániai magyar polgár nem ért egyet sem az együttműködéssel, sem pedig a jogállamiság bármilyen fajta csorbításával.
Milyen volt a hangulat, mit tapasztaltak a tüntetésen, hogyan fogadták a tiltakozó-társak a kétnyelvű feliratokat?
Előzőleg lefordítottuk, kicsit szabadon, az egyik románul megfogalmazott jelszót: a kis stoppot intő kézen jelent meg az „Igazságért” felirat, mely szerintem érthetőbb mint az, hogy küzdünk az igazságszolgáltatás szabadságáért, ami, amúgy szintén igaz. A nagyobb molinóra pedig a korrupciót elítélő szöveg került fel Kolozsvár jelszóval és ezekkel vonultunk, a nagyon ronda időjárás ellenére, vidáman. Jó volt megtapasztalni a szimpátiát a román tüntetők részéről, akik nemhogy haragudtak volna a kétnyelvű feliratokért, hanem fotózkodtak is vele, mi több két román srác végig segített cipelni a dögnehéz molinót, a „Kolozsvár NEMet mond a korrupciónak” felirattal.
Tervez-e, terveznek-e folytatást?
Korántsem vagyok hivatásos forradalmár. De ha nagy a veszély, megyünk Bukarestbe, Brüsszelbe, ahová kell. Őszintén mondom, szeretnék Kolozsváron maradni, a kandalló mellett.
A Martin Schulz vezette német szociáldemokrata párt (SPD) kongresszusa nem túl nagy lelkesedéssel és nem nagy szavazattöbbséggel engedélyezte a pártvezetésnek, hogy megkezdheti (most kedden) a koalíciós tárgyalásokat Merkel kereszténydemokratáival (CDU) illetve a bajor uniós párttal (CSU). A szocdemek hangulatára jellemző, hogy a mai összejövetelen gúnyos morajlás hallatszott a teremben, amikor Schulz azzal dicsekedett, hogy épp az imént beszélt Macron francia elnökkel.
Helyszíni beszámolók szerint ugyanis a legnagyobb német baloldali párt majd egy évtizedes nagykoalíciós kormányzás (német rövidítése (GroKo) után inkább a baloldali értékek felé fordulna és felhagyna a neoliberális kereszténydemokraták támogatásával. Csakhogy az SPD történelmi mélypontját okozó nagykoalíció a legkisebb rossz. Legalábbis a pártvezetés számára. A GroKo alternatívája Merkelék kisebbségi kormányzása (amibe a kancellár asszony nem megy bele) vagy az előrehozott választások. Ennek a kimenetelétől rettegnek a mostani tárgyalófelek, hiszen ez csak a most először parlamentbe került szélsőjobbos párt (AfD) esélyét növelné.
A szocdemek igenlő válasza után a kereszténydemokraták még vasárnap este megkönnyebbüléssel fogadták Schulzék döntését és nem kétséges, ők is a tárgyalások megkezdése mellett döntenek.
Ezzel azonban még nem ért véget a hosszadalmas német kormányalakítás bonyodalmas története. Amennyiben ugyanis Merkel, Schulz és Seehofer (CSU) még farsang előtt (február 12) nyélbe üti a megállapodást, akkor a szociáldemokraták még egy pártbéli szavazást is tartanak annak elfogadásáról. Vagyis a több mint 400 ezer párttag fog voksolni arról, hogy végül is legyen nagykoalíció vagy sem.
Körülményes huzavona – mondaná egy illiberális állam alattvalója,
aki az egyszerű, fentről jövő utasításokhoz szokott.
Tőle egy kicsit nyugatabbra ezt nevezik demokráciának.
Egyelőre még cseppekben érkeznek az információk a török Olajág-hadműveletről: a török szárazföldi hadsereg és az Ankara-hű szíriai fegyveres csoportok ma reggel általános támadást indítottak a kurd Népvédelmi Erők (YPG) ellen, akiket Törökország terroristaszervezetként tart számon. Ugyanakkor a nemzetközi közösség nagy része ezidáig csendben szemlélte az eseményeket.
Habár már napokkal korábban zajlottak ágyúzások és légicsapások az észak-szíriai YPG állások ellen, csak vasárnap reggel indultak meg a szárazföldi erők Afrín városa felé. A Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) fegyveresei alkotják a támadóéket, akiket a török harckocsik fedeznek, miközben a légierő folyamatosan bombázza a kurdok állásait, óvóhelyeit és fegyverraktárait. Egyes információk szerint a kurd fegyveresek egyelőre visszavonultak a környező településekre, de YPG közeli források szerint Afrínnál már súlyos összecsapások törtek ki és megállították az előrenyomuló csapatokat.
Közben Észak-Szíriából rakétákat lőttek ki a dél-törökországi Reyhanli város központjába, amelyben egy szíriai menekült életét vesztette, illetve 32-en megsebesültek, de a környező épületekben és a közeli autókban is komoly károk keletkeztek. Ankara szerint az „Olajágnak” négy fő fázisa lesz, amelynek a végcélja
egy 30 kilométeres „biztonsági sáv létrehozása”
A különböző fegyveres csoportok állásai Észak-Szíriában, még a török támadás megkezdése előtt.
Az eddigi információk szerint egyedül csak a szíriai kormány, Egyiptom és Irán ítélte el Törökország katonai akcióját. Damaszkusz Ankara szemére vetette, hogy nem tájékoztatták őt a közelgő támadásról, és durva agressziónak minősíti a török hadsereg akcióját. Bassár el-Aszad szíriai elnök azzal vádolta Recep Tayyip Erdoğan török elnököt, hogy a terrorizmust támogatja és hogy Törökország már eddig is beavatkozott a szíriai háborúba, mégpedig a különböző iszlamista szervezeteken keresztül.
Egyiptom úgy véli, hogy a törökök akciója Szíria szuverenitásának durva megszegését jelenti, és továbbra is a konfliktus tárgyalásos megoldását tartja kívánatosnak.
Az elítélők között volt Irán is, amely Törökországtól a hadműveletek azonnali leállítását követelte. Magas rangú iráni tisztségviselőket Damaszkuszban érte a támadás híre. „Irán reméli, hogy azonnal abbahagyják ezt a hadműveletet, hogy meg lehessen előzni a válság elmélyülését Szíria és Törökország határtérségében” – jelentette ki az iráni delegáció vezetője. Teherán szerint
„a válság folytatódása Afrínban a terrorista csoportokat erősítheti Észak-Szíriában”
Egyelőre még sem az Egyesült Államok, sem pedig a NATO nem nyilatkozott az ügyben. Oroszország csupán annyit reagált, hogy addig nem lépnek, amíg a török hadművelet nem érinti az orosz érdekeket, máskülönben az ENSZ elé viszik az egész török invázió kérdését. Franciaország önmérsékletre szólította fel Törökországot és bejelentette, hogy Párizs a szíriai helyzet miatt kezdeményezi az ENSZ Biztonsági Tanácsának az összehívását. Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter viszont emiatt élesen bírálta Franciaországot, hogy „ne egy terrorista szervezet” mellett álljon ki, hanem a török államot támogassa ebben az ügyben,
Forradalom van – kiáltotta világgá Natalie Portman színésznő Los Angelesben, ahol mintegy félmillióan vonultak az utcákra, hogy tiltakozzanak Donald Trump „szexista” és „rasszista” elnöksége ellen.
New Yorkban több mint 200 ezren tüntettek, a „metoo” kampányt is kihasználva arra, hogy mozgósítsák az embereket Trump ellen. Tavaly három millióan vonultak az utcákra az akkortájt beiktatott új elnök miatt. Kalifornia és New York állam volt a leginkább hangos a tiltakozástól: mindkét nagy állam polgárainak a többsége nem Trumpra szavazott.
Trump elnökségének első évfordulóján felmérték a népszerűségét: soha ilyen alacsony támogatottsága nem volt még amerikai elnöknek. Trump a witteren a gazdaság eredményeit emelte ki: rekordalacsony a munkanélküliség és ezen belül a nők munkanélküliségi mutatói is kiválóak. A gazdaság sikeres, a tőzsde szárnyal.
Ugyanakkor kudarc is van: a hatalmon levő republikánusok és az ellenzéki demokraták nem tudtak megegyezni egy ideiglenes költségvetésről. Az amerikai állam kénytelen volt részlegesen bezárni, mert Trump fellépése megakadályozta a kompromisszumot. A tüntetők százezrei pedig Trump lemondását követelték az Egyesült Államok nagyvárosaiban.
Afrin tartományban a kurdok ellen indított hadjáratot a helyi milícia által is támogatott török hadvezetés. A törökök egyelőre akadálytalanul haladnak előre, mert a kurd fegyveresek visszahúzódtak a megerősített támaszpontjaikra. Szíria rakétákkal lőtt egy török támaszpontot a határ közelében. A szírek fenyegetőznek.
Afrin tartományban a kurdok 30 ezres milíciát akarnak létrehozni, és ezt mind Szíria, mind pedig az Egyesült Államok támogatja. Ugyanakkor a török elnök terroristának nevezte a kurd milíciát, amely kapcsolatban áll a Törökországban a kurdok autonómiáét küzdő a PKK-val.
Törökországban mintegy 25 millió kurd él, az ország délkeleti részein ők alkotják a lakosság többségét. Az Iszlám állam elleni harcban a kurdok fontos szerepet játszottak mind Szíriában, mind pedig Irakban. Az Egyesült Államok ezért támogatta őket.
Törökország attól tart, hogy a kurdok egységes államot akarnak létrehozni.
Jelentős kurd kisebbség él Törökországon kívül Szíriában, Irakban és Iránban is. A nagyhatalmak az első világháború után önálló államot ígértek a kurdoknak, de ebből a törökök ellenállása miatt nem lett semmi. Erdogan elnök, aki korábban tárgyalt a kurdokkal, most ismét terroristának bélyegezi a szervezeteiket. Törökországban nemrég ítéltek börtönbüntetésre öt újságírót, akiknek az egyetlen bűne az volt, hogy egy kurdokkal szimpatizáló újság munkatársai voltak. Törökország és az Egyesült Államok viszonya ismét feszültté vált a kurd kérdés miatt. Amikor Erdogan Washingtonban járt, akkor testőrei véresre vertek kurd tüntetőket, akik békésen tiltakoztak a törökök elnyomó politikája ellen.
Washington a terrorizmus elleni harc hőseit ünnepeli a kurdokban, míg Törökország terroristának nevezi őket.
A szíriai külügyminiszterhelyettes, Fejszál Mektad pedig kijelentette: a légvédelem felkészült. Ha török harci gépek támadják a kurd milíciát Szíria területén, akkor lelövik őket. Hozzátette: ugyanígy visszavernek minden más támadást, amely a törökök részéről a kurd milíciát érné.
… talán valamelyest rosszabb hely lett, de még nem tört ki nagyobb balhé. Ez elsősorban az amerikai demokrácia vitalitásának köszönhető. Sőt, első születésnapján a Szenátus azzal gratulált az elnöknek, hogy lebénította a szövetségi kormányzást.
Ez már többször megtörtént, de nem olyankor, amikor az elnök pártjának van többsége a Kongresszus mindkét házában.
A szövetségi kormányszervek és hivatalok finanszírozásáról szóló törvény több tízezer közhivatalnokot érint, Washingtonban akár a közszolgáltatások is leállhatnak.
Néhány hetes huzavona után azonban az ilyen válságok meg szoktak oldódni.
Az ügyben az is érdekes, hogy pont egy menekültekkel kapcsolatos törvény miatt nem jött létre megállapodás a demokratákkal és még néhány republikánus szenátor is átszavazott. A demokraták ugyanis ahhoz kötötték az igenlő voksot, hogy a törvény foglalja magában az illegális bevándorló szüleikkel gyermekként az Egyesült Államokba érkezett és itt felnőtt mintegy 700-800 ezer fiatalt védő DACA-program folytatását, ezt azonban a republikánus politikusok visszautasították.
És akárcsak Amerika a világ sem hagyja magát.
Donald Trump harsány és rémisztő választási szólamai ellenére nem lett veszélyesebb hely a Föld.
A trumplomácia erejéből eddig csak arra futotta, hogy alaposan felrázza a dolgokat, de robbanást még nem idézett elő.
Talán a legnagyobb külpolitikai sikere, hogy az Iszlám Államot felszámolták. Ez annak ellenére is igaz, hogy csak a kalifátus szűnt meg, de a terrorszervezet hívei, mutánsai szerte a világon még aktívan léteznek. Az ISIS irányító központja azonban megsemmisült. Pedig a Trump kormányzat más sem csinált, mint folytatta az Obama-stratégiát: a levegőből bombákkal, a terepen pedig a különleges egységekkel segíteni a helyi erőket. Azzal a különbséggel, hogy a terepen az amerikai parancsnokok szabad kezet kaptak.
A legveszedelmesebb terep, amelyre Trumpék léptek az az iráni atommegállapodás felmondásával való fenyegetőzés. Az amerikai kihátrálás ezúttal ugyan elmaradt, de már a kérdés felvetése is újabb feszültségeket okoz. Valószínűleg fokozza a robbanásveszélyt az a döntés is, hogy Trump, ígéretéhez képest elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának. Egyfajta fekete-fehér amerikai álláspontra utal az a tény is, hogy Washington szemében a jó fiúk az izraeliek és a szaúdiak, a rosszak meg a perzsák. És mi van Törökországgal, amely hadjáratot kezdett az amerikai szövetséges kurdokkal?
Egy lehetséges nukleáris háború is felsejlett a világ radarjain. Ezt nemcsak az észak-koreai elnök atomfegyverkezése idézte elő, hanem Trump tweeteres válaszcsapásai is. A Fehér Ház Észak-Koreával kapcsolatos politikája a becsmérlések és fenyegetőzések egyfelől, másfelől pedig a tárgyalási hajlandóság között mozog. Jelenleg az olimpiai enyhülés játszódik a félszigeten. Emellett Washingtonnak sikerült egy széles körű nemzetközi koalíciót összehozni Kim Dzsongunnal szemben, ami szintén csökkenti a nukleáris összecsapás veszélyét.
A hidegháború kiújulásának a réme is előkerült a kiújuló orosz-amerikai fegyverkezési hajsza miatt. A dolgok Putyin ukrajnai beavatkozása után váltak veszedelmessé. Olyannyira, hogy Obama és az orosz elnök a végén már szóba sem álltak egymással. Trump nagyon is szeretne Putyinnal tárgyalni, de nem teheti, mert épp azok vádak ellen kell védekeznie, hogy az oroszok segítették hatalomra jutni.
A helyzet iróniája, hogy az amerikai-orosz viszony most rosszabb, mint Obama idején.
És végül az amerikai diplomácia leépítése is veszélyt jelenthet a világra. Trump, saját bevallása szerint nem sokra becsüli a diplomatákat, annál inkább a tábornokokat. Hosszabb távon ennek lehetnek negatív következményei. A BBC kommentátora ennek illusztrálására megjegyzi: az amerikai diplomácia nagy sikerei közé tartozik a Marshall-terv vagy az egyiptomi-izraeli békekötés, a katonai kalandok ezeknél sokkal kisebb „sikerrel” jártak. Lásd: Irak vagy Vietnam.
A szociáldemokraták vasárnap szavaznak arról, hogy vállaljanak-e újabb nagykoalíciót a CDU-CSU-val. Bár Martin Schulz, aki korábban ellenezte, végül elfogadta a nagykoalíciót, mondván, Németországnak stabil kormányra van szüksége, de a szociáldemokraták igencsak megosztottak. A Jusok, a fiatalok szinte egy emberként ellenzik, hogy folytassák a nagykoalíciót Angela Merkel kancellárral.
Párizsban Angela Merkel megígérte Emmanuel Macron francia elnöknek, hogy Németországnak hamarosan stabil kormánya lesz. Ily módon Franciaország és Németország együtt irányíthatja a reformfolyamatot az Európai Unióban, és mindenekelőtt az eurozónán belül.
Németországban szeptemberben tartottak választásokat, és rekordidő alatt, azóta sem sikerült kormányt alakítani. Ehhez képest CDU egyik legtekintélyesebb politikusa, Wolfgang Schäuble nyugodt, hiszen a Focus magazinnak azt mondta:
nem katasztrófa, ha nem alakul új nagykoalíciós kormány.
Schäuble a korábbi kormányban pénzügyminiszter volt, jelenleg a parlament elnöke. Szerinte vannak más opciók is, igaz, nem fejtette ki, hogy mire gondol. Mint mondta,
Németország még mindig szenvedi a 2015-ös menekültválságot, amely a mostani politikai krízis egyik legfőbb oka. Leszögezte: Németország nem fogadhat be mindenkit!
A nagykoalíció újraalakításának az egyik legfőbb oka, hogy a CSU egészen másként ítéli meg a menekültügyet, mint a szociáldemokraták. Ez utóbbiak toleránsan kezelik az ügyet, miközben a keresztényszociális unió igyekszik a minimumra korlátozni a menekültek számát. Jellemző, hogy a CSU csúcstalálkozójának díszvendége január elején nem más volt, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
„Az Európai Bizottságnak nincs tudomása semmilyen Soros-tervről…tevékenységét a tények, nem pedig spekulációk alapján folytatja” – válaszolta Frans Timmermans, a Bizottság első alelnöke Molnár Csabának, a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselőjének írásos kérdésére.
Fotó: Flickr.
Amikor Navracsics Tibor a Fidesz által delegált európai biztost Budapesten szembesítették Orbán Viktor kormányfő kijelentésével, miszerint „Junckerék”, azaz az Európai Bizottság „a Soros-tervet hajtják végre”, a biztos csak annyit mondott, hogy „Soros-terv mint ilyen nem szerepel a bizottság munkatervében”. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes erre válaszul gyakorlatilag lekorruptozta az egész Európai Bizottságot, azzal vádolva Navracsicsot, hogy erről neki legalábbis tudnia kell – emlékeztet a DK közleménye.
wikimedia
Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselője írásban érdeklődött a Bizottságtól, hogy tudnak-e bármiféle Soros-tervről, és hogy kívánnak-e lépéseket tenni a Bizottságot korrupcióval megvádoló magyar kormánnyal szemben.
Érdemes lefordítani Frans Timmermans, a diplomácia virágnyelvében jártas korábbi holland külügyminiszter válaszát, „Az Európai Bizottságnak nincs tudomása semmilyen Soros-tervről…tevékenységét a tények, nem pedig spekulációk alapján folytatja” – magyarra lefordítva ugyanis így hangzik:
„Orbán Viktor hazudik, Semjén pedig hülyeségeket beszél”.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
