Vasárnap döntött a német szociáldemokraták (SPD) pártkongresszusa a hivatalos koalíciós tárgyalások megkezdéséről Angela Merkel kereszténydemokratáival (CDU) és a Bajor Keresztényszocialista Unióval (CSU). Ugyan a Martin Schulz vezette szocdemek nem éppen nagy szavazattöbbséggel bólintottak rá a tárgyalásokra, illetve még az egyeztetések után is lesz egy szavazás az SPD majd’ félmilliós párttagságán belül, a nagykoalíció végre szemmel látható közelségbe került. A körülményes koalícióról Horváth Istvánt, volt bonni nagykövetet és számos, a magyar-német kapcsolatokról szóló könyv szerzőjét kérdeztük.
Tíz nappal ezelőtt ért véget a CDU-CSU és az SPD maratoni tárgyalása, ahol elkészítették a hivatalos koalíciós tárgyalás tervezetét. A kishíján huszonnégy órás megbeszélésen a bevándorláspolitika és a szociális kohézió volt a központi téma, de a kidolgozott tervre még a szociáldemokrata pártkongresszusnak is áldását kellett adnia.
Ez meg is történt tegnap, amikor 56 százaléknyi igennel engedélyezték Schulzéknak a hivatalos egyeztetések megkezdését. A külső szemlélőnek meglehetősen körülményesnek tűnő folyamat azonban még a hivatalos tárgyalások befejeztével sem fog véget érni, így úgy tűnhet, hogy a tegnapi szavazás még egyáltalán nem jelenti azt, hogy megvalósul a nagykoalíció.
Erre a vélekedésre cáfolt rá Horváth István, volt német nagykövet, akit a nagykoalíciós huzavonáról kérdeztünk.
Horváth szerint a szociáldemokrata párton belül olyan kemény viták voltak, amelyek csak egy demokratikus párton belül lehetségesek. A választásokon súlyos vereséget szenvedtek, lényegesen meggyengültek az előző választásokhoz képest. Schulzék úgy látták helyesnek, hogy ebben a helyzetben
csak akkor tudnak megerősödni, ha visszavonulva, ellenzéki pozícióból politizálnak és megerősödnek a következő választásokra.
Ezt akkor jóvá is hagyta a kongresszus. Utána Merkelék elkezdtek tárgyalni a Jamaica-koalícióról, de nem tudtak megállapodni. A fő kérdésekben nem volt egység, a szabaddemokraták (FDP) pedig még jóval karácsony előtt felrúgták a koalíciós tárgyalásokat, így kialakult egy viszonylagos krízishelyzet.
Nem sikerült többségi kormányt alakítani, így három lehetősége maradt Merkeléknek: meggyőzni az SPD-t a nagykoalícióról, kisebbségi kormányt alakítani vagy új választásokat kiírni. Európa vezető országa viszont súlyos felelősséggel bír,
egy kisebbségi kormány pedig nem erősíti a németek pozícióját,
mert akkor tűrni kellene az ellenzéki pártok támadásait és úgy nehézkés kormányozni.
Martin Schulzék a nagykoalíció mellett döntöttek, de a feltételeket keményen megfogalmazták. A párton belül viszont nagy ellentét feszült, 74 százalék ellenezte a koalíció folytatását, továbbá a párt ifjúsági szervezete is mindenképpen az oppozíciós politizálás mellett állt. Persze volt olyan is, amiben egyetértettek, például abban, hogy az Európai Unió élén a németek és franciák kell hogy álljanak, de
a vita az utolsó pillanatig nyitva volt.
Végül a 646 delegált 56 százaléka szavazott a nagykoalíció mellett. Horváth István szerint a szociáldemokraták most totális felhatalmazással mennek a hivatalos tárgyalásokra, ugyanis az 56 százalék nem is olyan kevés. A volt nagykövet felidézte, hogy
1982-ben, amikor felbomlott a Helmut Schmidt vezette szociálliberális unió, mindössze 1 százalék döntött arról, hogy a szociáldemokraták együttműködésre léptek a CDU-val.
Horváth István a nagykoalíció jövőjéről azt jósolta, hogy a kedden kezdődő hivatalos tárgyalás már nem lesz annyira nehézkes, valószínűleg két héten belül megállapodnak a felek. A tárgyalásokat lezáró párttagsági szavazás már csak formalitás, van olyan fegyelmezett a párttagság, hogy
ha már egyszer jóváhagyták a nagykoalíciót, akkor nem fogják azt később leszavazni.
