Fontos

Csehországon belül és kívül is nagy reményekkel vágtak neki a hétvégi elnökválasztások második fordulójának azok, akik az előző tükrében Prága kül- és belpolitikai irányának megváltozásában és a közép-európai „illiberális átok” megállításában bíztak.  Ám nem így történt, sőt, további sót jelenthet a friss sebekbe, hogy ez a választást nem Miloš Zeman nyerte meg, hanem Jiří Drahoš vesztette el.

A 2018. január 26-án és 27-én tartották meg Csehországban az ötévenként megrendezett elnökválasztások második fordulóját. Mivel az első körben a korábbi államfő, Miloš Zeman mindössze a szavazatok 38,56 százalékát szerezte meg, ezért szükség volt egy második forduló megtartására. Ellenfeleként Jiří Drahoš professzor és a Cseh Tudományos Akadémia egykori elnöke indult, aki január 12-én és 13-án rendezett első fordulóban 26,5 százalékot kapott. Igaz, ez kevésnek tűnt, de a cseh államfőválasztáson részt vevő további hét jelölt közül a négy legtöbb szavazatot kapó beállt Drahoš mögé. Ráadásul más tényezők szintén árnyalták Zeman újraválasztásának esélyeit.

Minden előzetes elvárás ellenére azonban nem történt meg a fordulat: Zemannak sikerült megtartania az államfői széket, mivel a szavazatok 51,36 százalékát szerezte meg, miközben Drahoš 48,63 %-ot. A tudós számára az egyetlen „fájdalomdíjat” az jelentette, hogy – szemben az első fordulóval – nemcsak Prágában, hanem további három cseh kerületben aratott győzelmet. Viszont ezzel párhuzamosan egyes kerültekben Zeman képes volt a szavazatok több mint hatvan százalékát begyűjteni.

Pedig a részvételi arány magasnak számított, mivel cseh a szavazóképes állampolgárok mintegy 66,6 százaléka járult az urnákhoz. Habár a közvélemény-kutatásokból  nem derült ki egyértelműen a győztes személye, az szinte mindegyik előre borítékolta, hogy szorosnak ígérkezik a hétvégi választás. Arra mutattak rá, hogy az igazán döntő tényezőt az a tíz százaléknyi bizonytalan szavazó fogja jelenteni, akik akkor még nem tudták, hogy kire adják le a voksukat.

Nagy elánnal

Ezért aztán igencsak intenzív kampány bontakozott ki Csehországban, amely során álhírekből és egymás lejáratásából nem volt hiány. Ez korántsem számított újdonságnak, hiszen már az első forduló előtt ment a „Putyin-bérencezés, sorosozás, brüsszelezés” stb. Azonban ez azóta egy teljesen új szintre emelkedett, amely még cseh viszonylatban is elképesztő magasságokat – vagy mélységeket, nézőpont kérdése – ért el.

Jiří Drahoš esetében a „muszlim bevándorlás támogatója” a „szabadkőműves kapcsolatai” és a „háttérkormány embere” típusú vádakon kívül  szóba hozták őt az StB-vel (egykori csehszlovák titkosszolgálattal), akit azért szerveztek be, mert különben a hatóságok pedofília miatt letartóztatták volna. Azonban a „másik oldalt” sem kellett félteni: Miloš Zeman állítólagos halálos betegsége rendre felbukkant, amit kiegészítettek azzal, hogy műlába van, mert amputálni kellett a cukorbetegsége miatt. Sőt, olyan híresztelésekkel is elárasztották a cseh internetet, hogy Zeman bevándorlóellenessége „látszólagos”, mivel áttért az iszlám vallásra, muszlim nevet fel és a feleségét is hidzsábba meg burkába kényszerítette.

Ugyanakkor önmagában az ilyen lejárató kampány nem lett volna elég Zeman győzelméhez. Ő ugyanis az első körben 1,99 millió szavazatot gyűjtött be, miközben a másodikban 2,85 milliót. Vagyis nem egészen két hét alatt majdnem egy millióval növelte a bázisát. Ez sokak szerint alátámasztja azt a vélekedést, hogy igazából az első körben nem járult urnához minden Zeman-párti cseh állampolgár, mert biztosra vették a jelöltjük győzelmét. Ezzel szemben a másodikban semmit nem bíztak a véletlenre és iszonyatos méretű mozgósítást voltak képesek elérni. Ugyanúgy a tavaly októberi választásokat megnyerő ANO párttal és annak vezetőjével, Andrej Babiš-sal kialakult viták sem okoztak túl nagy hátrányt Zemannak, és a felmerült nézeteltéréseket erre a hétre képesek voltak rendezni.

Ez mind igaz, de akkor sem ad egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy Drahoš miért „csak” 2,71 millió szavazatot kapott? Ugyanis az első forduló többi jelöltje visszalépett és felszólították a híveiket, hogy a professzort támogassák. Ez pedig nem kis szavazatpluszt jelentett volna Drahošnak: az első fordulóban Pavel Fischer egykori nagykövet (526 694), Michal Horáček (472 643) vállalkozó és dalszövegíró, Marek Hilšer orvos (454 949) és Mirek Topolánek volt ODS-es miniszterelnök (221 689) voksot gyűjtöttek be. Így matematikailag Drahošnak több mint 3 milliót kellett volna kapnia, de ehelyett kb. 300 000-rel kevesebben szavaztak rá.  Sőt, egyenesen úgy tűnik, hogy jópáran voltak olyanok, akik az első fordulóban Zeman ellenfeleire adták le a voksukat, most viszont mégis őt és nem a professzort támogatták a szavazatukkal.

A mindent eldöntő televízió? 

Még jelenleg is zajlik a vita a cseh politológusok és kommentárok körében, hogy miképp tudta ezeket a mutatókat Zeman megfordítani. Ez az elemzés viszont ezek közül az egyik lehetséges aspektusra hívná fel a figyelmet, hogy mi okozta Drahoš vereségét:

A  televíziós vitákon való gyenge szereplése.

A képernyő előtt zajló vita önmagában képes egy elnökválasztást eldönteni. Ékes példa erre az 1960. szeptember 26-án tartott első elnökjelölti televíziós vita az Egyesült Államokban, amikor az esélyesebbnek tartott Richard Nixon leszerepelt és többszörösen alulmaradt a tapasztalatlan John F. Kennedyvel szemben. Habár a legtöbben az „imidzset”, a testbeszédet és a viselkedést nevezték a” sorsdöntő” tényezőnek, Kennedy a biztos érveinek, az átlag amerikai állampolgár megszólításának és Nixon későbbi televíziós vitákban alkalmazott módszereinek (mint az ellenfél letámadása) köszönhette a későbbi győzelmét.

Épp ezért érdekes a párhuzam a múlt héten tartott csehországi televíziós elnökvitákkal. Igaz, ott a tapasztalatlannak és a politikában „zöldfülűnek” számító  Drahoš maradt alul a „dörzsölt” Zemanhoz képest. Pedig a professzor volt az, aki korábban erősködött a képernyő előtt zajló szópárbaj megtartása mellett. Abból indult ki, hogy mivel ő nyerte meg a korábbi, többi elnökjelölttel rendezett disputákat, néhányat 40 százalékos különbséggel, most ismét képes lesz meggyőzni a cseh választókat. Sőt, titkon abban is reménykedett, hogy mivel Zeman nem lesz hajlandó kiállni ellene, ez a számára újabb szavazatokat hozhat. Csakhogy a cseh államfő hiába ódzkodott és utasította el korábban a televíziós vitázást, az első forduló eredményei és Babiš unszolására Zeman mégis ringbe szállt.

És ezeken bizony Drahoš alulmaradt, sőt, nem is kicsit. Az első január 23-i televíziós vitán gyakorlatilag csak védekezésbe szorult, egyáltalán nem tudott érdemben szóhoz jutni Zeman mellett, aki „letámadta” az ellenfelét, leginkább a migráció támogatásának vádjával. Mint utólag kiderült, ez egy szándékos retorikai csapda volt a cseh elnök részéről, amelybe igyekezett belelovalni ellenfelét.

Ez pedig sikerült neki, hiszen a második csütörtöki televíziós vitában Drahoš próbálta meg ugyanezt, és indított egy széleskörű, Zeman személye ellen irányuló támadást.

„Zeman az összes cseh korrupcióval kapcsolatos botrány fő képviselője”

– jelentette ki az államfőjelölt, hozzátéve, hogy megosztja a társadalmait a „hazug és ferdítő” nyilatkozataival, lényegében ő a felelős a cseh társadalomban uralkodó kaotikus állapotokért. Ugyanúgy többször hangsúlyozta, hogy nem hisz Babišnak, és szerinte mindenképp kell a rendőrségi nyomozás a Gólyafészek („Čapí hnízdo”) nevű korrupciós ügyben. Ám Drahoš túlzásba vitte és kiesett a korábbi, főleg a „Nyugat-és EU-baráti politikus” szerepéből: nem nevezte magát uniópárti politikusnak, sőt, egyenesen

„öntudatos Csehországot és a nemzetállamok Európáját” hirdette, mint ahogyan a visegrádi négyek kormányfői teszik.

A migráció kérdéseben pedig nekiesett Brüsszelnek, hogy nem neki, hanem a tagállamoknak kellene dönteniük a befogadásról, és mindenképp kell szigorú külső határvédelmet.

Ráadásul az egész vita végére – horribile dictu! – pont Zeman tűnt sokkal EU-pártibbnak, amikor euroföderalistának nevezte magát és egyes esetekben pedig a Brüsszellel való sorosabb kooperációt hirdette, természetesen leszámítva a bevándorlás és a kvóták kérdését, ahol a két elnökjelölt egymást próbálta túllicitálni. Ugyanúgy Zeman tűnt a „nyugodtabbnak, racionálisabbnak”, aki Drahoš összes vádját és személyeskedését sikeresen elhárította.

Tehát summa summarum: Drahoš a televíziós szerepléseivel elérte, hogy a Babiš-párti szavazók egy tömbként álljanak ki a miniszterelnöküket védelmező Zeman mögé, miközben a professzor az euroszkepticizmusával pedig pont azt érte el, hogy a nyugati orientáltságú és EU-párti csehek egy része elforduljon tőle.

Quo Vadis, Csehország?

A cseh és a nemzetközi médiumokban egységes álláspont alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a kelet-közép európai országban a hétvégén egy nem hivatalos referendumot tartottak arról:

Prága a közeljövőben Keletre vagy Nyugatra akar tartani?

Az „illiberális demokrácia” kiépítésének folytatása,  Nyugattól való távolodás, EU-ellenesség növekedése, a visegrádi négyekkel való szorosabb kooperáció, további közeledés Oroszországhoz és a Kínához – ezek számítanak most a legáltalánosabb véleményeknek. Mások a szoros eredményt látva a cseh társadalomban húzódó törésvonalakra, a mélyülő lövészárkokra és „két Csehországra” hívják fel a figyelmet, amely a jövőben számos konfliktus forrása lehet és a hétvégén egyfajta belső, politikai káosznak ágyaztak meg.

Az egyik leglényegesebb kérdés viszont az marad, hogy ez az eredmény miképp fogja befolyásolni a belpolitikai folyamatokat, hiszen most Zemannak sokkal nagyobb beleszólása lehet az új kormány összetételében. Mivel Babišnak nem sikerült január 17-ig megszavaztatnia a cseh képviselőházzal a kormányprogramját, ezért le kellett mondania a tisztségéről. Zeman „az elnöki teendői miatt” csak az elnökválasztások előtt két nappal fogadta el a lemondását, de ismét megbízta az ANO párt elnökét, aki most sokkal nagyobb társadalmi és politikai támogatással vághat neki a feladatnak.

Zeman az első beszédében rögtön le is szögezte: „több időt neki a kormányalakításra”. Sőt, nem kizárt, hogy a szociáldemokrata pártot (ČSSD), amelynek a vezetője volt, szintén képes lesz meggyőzni arról, hogy minden korábbi vitájuk ellenére mégis lépjenek koalícióba az ANO-val.

Václav Havel egykori cseh köztársasági elnök már húsz évvel korábban lényegében „megjósolta” a Zeman-Drahoš elnökválasztás második fordulójának eredményét: „Ha jövőbeli cseh elnök egy erős párt embere lesz, aki más pártok szavazatait is megszerezheti; vagy ha egy semleges, öreg egyiptológiai professzor, aki tizenöt nyelvet ismer. Mindegy, mert én mindkettő utat rossznak tartom: azt is, aki mindenki által választható, és azt is, aki bármiféle politikai személyiséget nélkülöz és nem illik a politikába”.

Az egész idézetben az az ironikus, hogy Havel pont ezzel magyarázta a közvetlen elnökválasztás  bevezetését, aminek aztán 2013-ban eleget tettek. Ám valószínűleg nem ilyen kimenetelre számított a kelet-közép-európai demokrácia egyik ikonja.