Erről nyilatkozott Oroszország phenjani nagykövete a RIA Novosztyi orosz hírügynökségnek. Az ügy előzménye annyi, hogy január közepén a nyugati hatalmak konferenciát rendeztek Vancouverben, ahol az olajszállítások csökkentésére szólították fel Kínát és Oroszországot. Jelenleg az a helyzet, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 540 ezer tonna nyersolaj szállítását engedélyezi Kínának, és ezenkívül 60 ezer tonna finomított olajat más országoknak. Már ez is csak csepp a tengerben – közölte Alekszandr Matsegora nagykövet. Ha teljes lenne az olajembargó, akkor azt Kim Dzsongun hadüzenetként fogadná.
Természetesen lehet, hogy épp ez Washington célja. 1941-ben a japánok ellen teljes olajembargót vezettek be. Ezt követően indult meg a támadás Pearl Harbor ellen, mely kirobbantotta a háborút az Egyesült Államok és Japán között. Korea azokban az időkben a japán birodalom része volt.
A tankönyvek épp az olajembargóval indokolták meg a hadüzenet nélküli támadást Pearl Harbor ellen.
Mit javasol ezzel szemben Oroszország és Kína? Az úgynevezett kettős befagyasztási programot. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy Észak-Korea leállítaná a nukleáris és rakétakísérleteket, cserébe pedig az USA és Dél-Korea nem rendezne nagy hadgyakorlatokat, melyeket Phenjanban közvetlen háborús fenyegetésnek tartanak.
Trump amerikai elnök telefonon rendszeresen egyeztet Hszi Csinping kínai államfővel a koreai helyzetről. Korábban Putyin orosz elnökkel is konzultált erről, de amióta az amerikai-orosz kapcsolatok a mélypontra jutottak, ez megszűnt. Washington nyíltan azzal vádolja Moszkvát: megszegi az olajembargót, melyet pedig maga is megszavazott az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Az amerikai hírszerzés szerint Nahodka kikötőjében töltik fel a tankhajókat, melyek aztán más zászló alatt olajat szállítanak Észak-Koreába.
Trump már többször is megelőző csapással fenyegette meg Észak-Koreát, de a katonák mindeddig sikeresen lebeszélték erről. Mindenfajta katonai akció könnyen nukleáris konfliktussá fajulhatna a sűrűn lakott Koreai-félszigeten, és ennek hatása felmérhetetlen lenne az egész térség számára.
A prostitúciót és a kábítószer-kereskedelmet vegyék be a GDP-be – javasolta az Eurostat még 2013-ban az EU tagállamainak. Franciaországban a statisztikai hivatal most úgy döntött: elfogadja az Eurostat javaslatát.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, melynek székhelye Luxemburgban van, nagy vitát indított el ezzel, hiszen minden tagállamban másképp van ez szabályozva. Hollandiában régóta legális a kábítószer-kereskedés és fogyasztás, míg a tagállamok többségében ez tiltott. Azt viszont mindenki tudja, hogy nagy pénz van benne. Vagy mégsem?
Franciaországban a statisztikai hivatal most úgy döntött: elfogadja az Eurostat javaslatát és beveszi a kábítószer-kereskedelmet a GDP-be. A prostitúciót, viszont, ami szintén jelentős üzleti forgalmat jelent, nem – mondta a statisztikai hivatal főosztályvezetője. Francia felfogás szerint a prostitúció továbbra sem legális üzlet, mert nem biztos, hogy önként végzik a szolgáltatást az abban résztvevők. Persze akár a prostitúció, akár a kábítószer-kereskedelem esetében az a fő probléma, hogy az igazán nagy üzlet nem legális vagyis a feketepiac része. Így nem kerül be a statisztikába pedig Franciaországnak nagy szüksége lenne erre a kis pluszra a GDP-ben, hogy ily módon is csökkenteni tudja a költségvetés hiányát az elvárt három százalék alá.
Ez csak pár milliárd eurót jelent majd – mondta a francia statisztikai hivatal illetékes vezetője. Franciaország 2200 milliárd eurós GDP-jéhez képest szinte elhanyagolható. Akkor miért veszik be? Mert ezzel csökkenhet a hiány, melyet az EU központja sasszemmel figyel. Az unió ugyanis a GDP 3%-ban adja meg a költségvetés hiányának maximumát. Ezt Franciaország a pénzügyi válság óta túllépi (2008). Ha nagyobb a GDP, akkor kisebb a hiány. Ráadásul visszamenőleg is átszámolják a nemzeti statisztikát. Vagyis 1947 – az első békeév – óta megváltozik a francia GDP.
Mindez nagyon is szükséges Emmanuel Macron elnök eurozóna reformja szempontjából, hiszen a németek felróják a franciáknak, hogy nem teljesítik az EU előírásait ezen a fontos területen.
A Fidesz azt üzeni az áprilisi parlamenti választást felvezető kampányban, hogy aki nem akar „migránsokat”, az a kormánypártra szavaz, és „aki másra szavaz, az migránsokat akar”.
A Die Welt című német konzervatív lap a „Stop Soros” elnevezésű törvényjavaslat-csomaggal kapcsolatban foglalkozott Magyarországgal.
A Die Welt az online kiadásában Mit vár Orbán a Soros elleni kampánytól címmel közölte Boris Kálnoky összeállítását, amelyben a szerző kiemelte, hogy a Soros György elleni vádaskodásban nincsen semmi új, de Orbán Viktor magyar kormányfő pártja
„olyan hangot üt meg, amelyhez képest az eddigi retorika viszonylag ártalmatlannak tűnik”.
Hozzátette: a Fidesz azt üzeni az áprilisi parlamenti választást felvezető kampányban, hogy aki nem akar „migránsokat”, az a kormánypártra szavaz, és „aki másra szavaz, az migránsokat akar”.
A többi között kifejtette: a Soros György elleni fellépés „tiszta választási cirkusz”, amelynek „nyugtalanító következményei” vannak, ugyanis „a lakosságot tudatosan +alternatív tényekkel+ mozgósítják, amelyek nem gyökereznek a valóságban”, és „rendkívül problematikus légkört okoz az egyre harsányabb hangulatkeltés”, amelyben Soros György
„zsidó vallására tekintettel egyre gyakrabban jelentkeznek antiszemita hangok”.
Ebben a helyzetben „az állam vagy a nép ellenségeként lehet megbélyegezni politikai ellenfeleket, és a hatóságokat is mozgósítani lehet ellenük” – írta Boris Kálnoky, kiemelve: egy határ átlépését jelenti, ha egy kormány listázza a neki nem tetsző szervezeteket, adóigazgatási eszközökkel lép fel ellenük, és rendőri intézkedéseket hoz tagjai ellen, és ez egy olyan kormányra is vonatkozik, amely „az +illiberális demokráciára+ esküszik”.
Az Állami Számvevőszék pártoknál folytatott vizsgálataival kapcsolatban hozzátette: az eljárások „aggasztó jelek” a jogállamiság állapotáról Magyarországon, amely mégiscsak a demokratikus berendezkedésű Európai Unió tagja.
A lengyel parlament felsőháza is jóváhagyta csütörtökre virradó éjjel azt a vitatott törvényt, amely büntethetővé teszi, ha a sajtóban Lengyelországra hárítják a náci Németország által elkövetett háborús bűntettekért való felelősséget, többek között azáltal, hogy a „lengyel haláltáborok” kifejezést alkalmazzák.
A jogszabályt hosszas vita után 57 szavazattal 23 ellenében, két tartózkodással fogadták el a szenátusban. Korábban a lengyel ellenzék, valamint Izrael és az Egyesült Államok kormánya is aggályait hangoztatta, szerintük a törvény pontatlanul fogalmaz és várhatóan csorbítja a demokratikus jogokat. A hatályba léptetéshez a jogszabályt még Andrzej Duda államfőnek is alá kell írnia.
Az új előírásokkal a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetéről (IPN) szóló törvényt módosítják, így az IPN ügyészei büntetőjogi eljárásokat indíthatnak majd azok ellen, akik „nyilvánosan és a tényeknek ellentmondva” Lengyelországot, illetve a lengyel nemzetet a nácik bűntetteiben való bűnrészességgel vádolják, vagy „kirívóan csökkentik e tettek valódi elkövetőinek felelősségét”. Az ilyen tettet pénzbírsággal vagy három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtanák. Nem számít majd bűntettnek viszont, ha ezt „művészeti vagy tudományos tevékenység keretében” követnék el.
A lengyel képviselőházban múlt pénteken elfogadott módosítás ellen élesen tiltakozott Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő, emellett a jeruzsálemi Jad Vasem holokauszt-emlékközpont és a Zsidó Világkongresszus (WJC) is bírálta a törvényt, amelyet utóbbi „történelmileg zavarosnak és a demokrácia elleni támadásnak” nevezett. Robert Singernek, a WJC elnökének véleménye szerint a lépés „azért is kifogásolható, mert az elfojtja a valódi szembesülést az ország háborús történelmének legdermesztőbb jelenségével, azzal, milyen mértékben voltak cinkosok a helyi lengyelek zsidó szomszédjaik megsemmisítésében”.
Néhány órával a varsói szenátusi szavazás előtt, szerdán az Egyesült Államok is nyugtalanságának adott hangot a törvény esetleges nem kívánt következményei miatt.
Mindannyian tunéziai állampolgárok, Olaszországba érkeztek, onnan valószínűleg más országokba mentek tovább.
A Guardian szerezte meg a listát, amelyen az ötven név szerepel, és amelyet még november végén küldött el a nemzetközi rendőri szervezet az olasz belügyminisztériumnak, amely szétküldte az európai terrorelhárító ügynökségeknek. Mind az 50 gyanúsított tunéziai, a nevüket és a születési idejüket is tudják. A lapnak egy szakértő azt mondta:
valószínűleg július és október között érkeztek Szicíliába,
csónakokkal. Egyikükről úgy gondolják, hogy már Dél-Franciaországban van, de több másik is elhagyhatta már Olaszországot.
Tunéziából körülbelül 5500-an mentek Szíriába és Irakba, hogy a dzsihádisták oldalán harcoljanak. A közel-keleti vereségek után az Iszlám Állam új stratégiára kényszerül, és több kormány is azon félelméről beszélt, hogy a harcosok majd Európában követhetnek el újabb merényleteket (erről részletesen ebben a cikkben írtunk).
Tavaly júliusban szintén a Guardian írt egy hasonló listáról, azon 173 olyan Iszlám Állam-harcos neve szerepelt, akiket európai terrortámadásokra képeztek ki. Akkor az Interpol szóvivője azt mondta: a szervezet rendszeresen küld szét ilyen listákat, amelyeken körözött terroristák is szerepelnek.
Két dologhoz kérte a demokraták támogatását: a bevándorlás reformjához és a nagyberuházásokhoz. Az Egyesült Államok hadseregének, valamint nukleáris fegyverzetének fejlesztése pedig „a legbiztosabb védelem az ellenséges rezsimekkel, a terroristákkal, de még a rivális országokkal, Kínával és Oroszországgal szemben is”.
A bevándorlás reformjához és az amerikai infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges kompromisszumok megkötésére szólította fel Donald Trump amerikai elnök a pártharcok miatt mélyen megosztott amerikai törvényhozás republikánus és demokrata tagjait kedden, elnökségének első évértékelő beszédében.
„Ma este mindenkit arra szólítok, hogy tegyük félre nézeteltéréseinket a közös pontok megtalálása érdekében, s hogy megteremthessük azt az egységet, amelyet fel kell mutatnunk a minket szolgálatukra megválasztó embereknek” – mondta az elnök a kongresszus két háza előtt felszólalva.
A sikerek lajstroma
Donald Trump hosszan sorolta az elnökségének első éve alatt elért, szerinte kivételes eredményeket: a decemberben elfogadott adócsökkentéseket, szövetségi szabályozások egy év alatt végrehajtott példátlan csökkentését, a munkásoknak és a fejlesztéseket bejelentő vállalatoknak juttatott támogatásokat, és kijelentette, hogy kormányának „a választások óta 2,4 millió új álláshelyet” sikerült teremtenie, „beleértve azt a 200 ezer új munkahelyet, amely egyedül a gyáriparban” jött létre. „A munkabérek stagnálásának évei után végre a bérek emelkedésének tanúi vagyunk” – mondta.
Külön méltatta az adóreformok nyomán bekövetkező fellendülést, majd arról beszélt, hogy a részvénypiacok „egyik rekordot a másik után döntötték meg, 8 billió dollárral gyarapodva értékben”. Trump azt ígérte, hogy amerikaiak milliói fognak jövő hónaptól kezdve nagyobb fizetést hazavinni, hála azoknak a nagyarányú adócsökkentéseknek, amelyet tavaly év végén iktatott törvénybe.
Bevándorlás: tisztességes kompromisszum
Trump úgymond „tisztességes kompromisszumot” ajánlott a bevándorlás reformjának ügyében a kongresszus ellenzéki, demokrata tagjainak abban a reményben, hogy elnyeri támogatásukat a szükséges törvények megszavazásához.
Mint mondta, lehetőség van arra, hogy „az állampolgársághoz vezető utat” teremtsenek 1,8 millió olyan ember számára, akiket gyermekként illegálisan vittek be az Egyesült Államokba. Cserébe ismét azt kérte, hogy támogassák „a déli határfal” megépítését, amely kampányának egyik fő ígérete volt.
Trump sürgette a vízumlottó gyakorlatának felszámolását, s helyében „érdemeken alapuló” bevándorlást szorgalmazott, és állást foglalt a családegyesítés címén zajló bevándorlás ellen, kivételként említve ugyanakkor a házastársak és kisgyermekek esetét.
Szabad kezet a terroristák levadászására
Az ország védelmének kérdéseire kitérve hangsúlyozta, hogy kormányának szüksége van minden felhatalmazásra, hogy őrizetbe vehesse a terroristákat „bárhol is vadásszuk őket le”.
„A múltban bolond fejjel szabadon engedtük veszélyes terroristák százait, csak azért, hogy aztán a harctereken ismét találkozzunk velük” – állította Trump a kongresszus két háza előtt elmondott első, „az unió helyzetéről” szóló beszédében.
„A terroristák nem egyszerűen bűnözők, hanem törvénytelen, ellenséges harcosok” – mondta, hozzátéve, hogy ekként kell őket kezelni akkor is, ha a tengerentúlon fogják el őket.
Trump egyúttal megerősítette a Fehér Ház beszéde kezdetéhez időzített bejelentését, miszerint utasította védelmi miniszterét az amerikai haderő fogolypolitikájának felülvizsgálatára, és a Kuba szigetén lévő guantánamói börtöntábor további működtetésére.
Több pénz hadi kiadásokra
Beszédében szorgalmazta az Egyesült Államok hadseregének, valamint nukleáris fegyverzetének fejlesztését.
Trump szerint „a páratlan teljesítmény” jelenti a legbiztosabb védelmet az ellenséges rezsimekkel, a terroristákkal, de még a rivális országokkal, Kínával és Oroszországgal szemben is. Ezért arra kérte a kongresszust, hogy töröljék a költségvetési limitet a hadsereg finanszírozásában.
Kiemelte, hogy az ország védelméhez elengedhetetlen egy erős nukleáris fegyverarzenál. Mint fogalmazott: talán egyszer eljön egy olyan csodás pillanat, amikor a világ leszerelheti ezeket a fegyvereket, de mint kiemelte: „még nem tartunk ott”.
Trump azt sem zárta ki, hogy katonai erőt használ majd ahhoz, hogy elrettentse Észak-Koreát az atomfegyver kifejlesztésétől.
Trump beszédét többször is zúgó taps fogadta a republikánusok oldaláról, míg a kongresszus demokrata tagjai többnyire csöndben fogadták kijelentéseit.
Amerikai hírelemzők az orosz befolyásolásra vonatkozó vizsgálat miatt emlékeztetnek arra, hogy napra pontosan 44 évvel ezelőtt, 1974. január 30-án Richard Nixon elnök tartotta (mint hamarosan bebizonyosodott, utolsó) Unió-beszédét. Nixon és környezete ellen akkor már több, mint egy éve folyt a nyomozás a Watergate-ügyben. Az elnök hat hónapra rá lemondott.
Szinte kész etimológiai és/vagy vallástudományi értekezéseket lehet olvasni az interneten Vona Gábornak több évvel ezelőtti, török hallgatóság előtt tett kijelentései miatt, amely jól láthatóan a kormánypárti média lejáratókampányának részét képzi. Ellenben a „Szürke Farkasokról” szóló állítások már más lapra tartoznak: nem azért, mintha a Jobbik elnöke tagja lenne a szervezetnek, hanem velük összefüggésbe hozni valakit és ezt egyfajta dicséretként értelmezni, az túlmegy a „cukiság” határain.
Bozkurtlar! – Ha ez a név elhangzik a Közel-Keleten és a Kaukázusban, akkor egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy minden nem török etnikumú ember szívébe jeges félelem költözik. Különösen a kurdok körében kelt nagy riadalmat, de a szótól a török baloldali vagy értelmiségi csoportok hátán szintén feláll a szőr, illetve az idősebbek generációban ugyanúgy kellemetlen emlékeket ébreszt. Ez ugyanis a török neve a Szürke Farkasok nevű paramilitáris csoportnak, amelyet sok országban terrorszervezetként tartanak számon, de most egy évekkel ezelőtti Vona-videó kapcsán ismét a magyar közbeszéd tárgyává vált.
Na, de kik is ők, hogy ennyire rettegik a nevüket?
A Szürke Farkasokat eredetileg Ülkü Ocakları-nak (lefordítva kb. Idealista Szíveknek) hívták és lényegében egy politikai párt ifjúsági szervezetének számítottak. Ez a politikai mozgalom a török szélsőjobboldali Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) volt, amelyet 1969-ben alapított Alparslan Türkeş, eredetileg török ciprióta származású ezredes. A hatvanas évek végétől a párt és annak ifjúsági szervezete a szélsőjobboldali, a pántörök ideológia iránt elkötelezett, egyenesen a neofasiszta eszméket valló törökök gyűjtőhelyévé vált. Sőt, akkoriban a szekuláris Törökországban üldözött iszlamisták egy része szintén ebben a csoportosulásban lelt ideiglenes menedékre.
Az alapító Alparslan Türkeş. Háttérben a párt szimbólumából készített Törökország-faliszőnyeg. A kép forrása: Link
A rettegés foka
Jelképnek a türk népek eredetmítoszának főszereplőjét, Asena nőstényfarkast választották, amely egyrészt mind a mai napig minden közép-ázsiai népcsoport szimbóluma, másrészt a becsület és az erő állata Törökországban. A szervezetet eredetileg a „kaotikus hatvanas évek” második felében zajló események miatt hozták létre, egyfajta válaszlépésként a baloldali marxista csoportok merényleteire, munkások sztrájkjaikra és a felerősödő kurd szeparatizmusra. 1971-re a török mindennapoknak részének számítottak a szélsőséges szervezetek közötti összecsapások, ami miatt a hadsereg puccsot hajtott végre.
Ám miközben a baloldali csoportokat felszámolták és föld alá kényszerítették, addig a Szürke Farkasokat sokáig békén hagyták. Ennek oka, hogy erősen antikommunisták voltak, (egyik fő jelszavuk az volt, hogy kommunistákat Moszkvába) és ezért a török hadvezetés meg politika szemet hunyt a tevékenységük felett. Ráadásul együttműködtek a NATO-val és a CIA-val, hiszen a Szovjetunió és regionális szövetségesei a közös ellenségeknek számítottak.
Csakhogy idővel Ankara egyre nagyobb aggodalommal szemlélte a megerősödésüket: a hetvenes években több mint 1600 sejtet hoztak létre Törökországon belül és majdnem negyedmillió tagot regisztráltak (és a szimpatizánsaik száma milliószámra volt tehető). Mivel a politikai vezetés elvesztette a kontrollt felettük, a harcok ismét kiújultak a városokban, miközben a Szürke Farkasok törökországi nemzetiségieket kezdtek el halomra gyilkolni. Állítólag hatalomátvételre készültek, ezért a török hadsereg 1980-ban ismét beavatkozott a szélsőségesek közötti összecsapásokba. Ez volt 2016 előtt a legnagyobb és legvéresebb államcsíny, amelyet szintén durva megtorlás és hajtóvadászat követett.
Viszontagságos évek
Habár az államcsíny után a Szürke Farkasok és az MHP jelentősen meggyengültek, de nem tűntek el teljesen a történelem süllyesztőjében. Viszont jelentős átalakulásokon mentek keresztül a nyolcvanas években: többek közt részben feladták a kommunistaellenességüket és sokszor a keleti blokk titkosszolgálataitól (KGB, Stasi vagy a bolgár DS) kértek és kaptak is segítséget, amikor nyugati célpontok ellen intéztek támadást. Talán ekkoriban a legismertebb „falkatagnak” Mehmet Ali Ağca számított, aki 1981-ben Szófia segítségével kísérelt meg merényletet II. János Pál pápa ellen.
II. János Pál pápa 1983-ban a börtönben felkereste Ağca-t és megbocsátott neki.
Ám a szocialista országokon átutazva és a titkosszolgálataik közbenjárásával a Vatikánon kívül Belgiumban, Hollandiában, Görögországban vagy Nyugat-Németországban ugyanúgy követtek el gyilkosságokat. Sőt, a Szürke Farkasok esetében akadt egy elég komoly magyar szál is: Orbán-Schwarzkopf Balázs történész a Szürkék és farkasok a vörös árnyékában című könyvében, a magyar levéltári forrásokat felhasználva bemutatta, hogy egyik legfontosabb tranzitországnak Magyarország számított. A „farkasok jelenlétéről” a Kádár-kormány tudott, de nem akartak közbeavatkozni, hiszen azzal akadályozta volna a „baráti és testvéri érdekek” megvalósulását.
Habár a berlini fal lebontása után a támogatás megszűnt, ez cseppet sem csökkentette az aktivitásukat. Pont ellenkezőleg: a legsúlyosabb merényleteket a kilencvenes években követték el és váltak önellátóvá (például a drogcsempészetből tartották fenn magukat). Már elsősorban nem a török baloldaliak kerültek célkeresztbe, hanem a kurdok. Szabályos háborút vívtak a Kurd Munkáspárttal (PKK) és nemcsak a délkelet-törökországi területeken, hanem a nyugat-európai városokban végeztek az aktivistáikkal és támogatóikkal.
A másik „közkedvelt” népcsoportnak pedig az örmények számítottak. Tagadták az örmény népirtás tényét, annyira, hogy például Párizsban az ennek állított emlékművet robbantottak fel. Végül a „farkasfalka” néhány tucat, esetenként néhány száz tagja részt vett olyan kilencvenes évekbeli fegyveres konfliktusokban, mint a nagorno-karabakhi háború a Kaukázusban, a csecsenföldi harcok, a balkáni háborúk, vagyis minden olyan fegyveres összecsapásban képviseltették magukat, ahol török érdekek és etnikumok kerültek veszélybe.
Szürke Farkasok Azerbajdzsánban és Csecsenföldön.
Amikor 2002-ben Recep Tayyip Erdoğan és az akkor (még) mérsékelt iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) került hatalomra Törökországban, a Szürke Farkasok által végrehajtott támadások száma lecsökkent és a háttérbe vonultak. Ennek oka az lehetett, hogy az iszlamista és pántörök jelszavakkal operáló Erdoğannak sikerült jó kapcsolatokat kiépíteni az MHP-vel, akik cserébe visszafogták a fegyveres szárnyukat.
Különösen érdekes ez annak tükrében, hogy néhány tüntetésen kívül nem nagyon tiltakoztak az AKP kurdokkal folytatott megbékélési politikája, a PKK-val való tárgyalások és az ideiglenes fegyverszünet vagy az óvatos örmény-török közeledés ellen. Cserébe viszont teljesen legálisan szervezhettek programokat és demonstrációkat Törökországban, saját lapokat, tv-csatornákat alapítva vagy emlékműveket emelve, akár az országon kívül is. Sőt, az is elterjedt, hogy a Szürke Farkasok összefonódtak a török titkosszolgálattal (Millî İstihbarat Teşkilatı/MİT) és ők lettek Ankara külpolitikai célkitűzéseinek legfontosabb végrehajtói.
Szürke Farkas szimpatizánsok tüntetnek Törökországban. A felvételen látható a kézjelük, ami egy farkasfejet szimbolizál. A kép forrása: Youtube.
Újra a felszínen
Ez az elmélet pedig az elmúlt években beigazolódni látszik. 2013 óta ugyanis a szervezet hirtelen és látványosan aktivizálta magát, mégpedig külföldön. A „falkatagok” megjelentek a szíriai háborúban, legelőször az itt élő türkmén kisebbségért szálltak harcba a szíriai kormányerők, a helyi kurd milíciák (Népvédelmi Egységek/YPG) ellen, de nem ritkán a többi „mérsékelt ellenzéki” és terrorista csoporttal csaptak össze, ha ők nyíltan Ankara ellen fordultak. Ráadásul nemcsak a kiképzésben vagy felfegyverzésben vettek részt, hanem a Szürke Farkasok vezetésével egész brigádokat állítottak fel a helyiekből, amelyeket aztán oszmán kori szultánokról neveztek el.
Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy komoly diplomáciai botrány forrásai legyenek. 2015. november 24-én egy török F–16-os vadászrepülőgép lelőtt egy orosz Szu–24 vadászbombázót. Az orosz pilóta katapultált és szíriai területen ért földet. Csakhogy a pilótát az Alparslan Çelik „falkatag” által vezetett türkmén fegyveres csoport elfogta és felkoncolta. Azóta pedig többször felmerült, hogy a Szürke Farkasoknak egészen az orosz-török viszony rendezéséig több orosz állampolgár vagy katona halálához volt köze, mint például Andrej Karlov orosz nagykövet meggyilkolása.
Azonban a Szürke Farkosok bosszújától nemcsak Törökország szomszédságában, hanem több ezer kilométerre sincsenek biztonságban. Arról már volt szó, hogy őket érzékenyen érinti „minden török és türk népcsoport” sorsa a világon és hajlandóak értük akár a civilek vérét is ontani. Legalábbis ez derült ki 2015-ben, a thaiföldi Bangkokban, ahol augusztus 17-én húsz turistával végzett egy pokolgép, miközben több százat megsebesített.
A thai nyomozók egy külföldi állampolgárt kaptak el és gyanúsítottak a merénylet elkövetésével. Hamarosan kiderült: a férfi hamis török útlevéllel érkezett az országba, Adem Karadag nevet vette fel és török „alapanyagokból” készítette a bombát. Habár azóta sem bizonyosodott be egyértelműen, a thai hatóságok mind a mai napig a Szürke Farkasokat látják a merénylet hátterében.
Természetesen felmerülhet az indíték kérdése: miért követhetett el ilyen akciót az MHP fegyveres szárnya egy tőle távol eső délkelet-ázsiai országban? Nos, erre a válasz az, hogy a merénylet előtt pár héttel a thaiföldi kormány több mint száz nyugat-kínai területről (Hszincsiang–Ujgur tartományból) menekült ujgurt deportáltak vissza Kínába, ahol terrorizmussal vádolták őket. Ez pedig szerte Törökországban komoly felháborodást váltott ki, ami tüntetésekhez, Kína-ellenes propagandahadjárathoz és a kínai diplomáciai létesítmények illetve turisták megtámadásához vezetett.
Kína-ellenes tüntetés Törökországban. A tiltakozó demonstrációk egyik pikantériája, hogy a török tüntetők dél-koreai konzulátust és turistákat szintén megtámadtak, mert kínaiaknak nézték őket. A kép forrása Wikimedia Commons,
Ezért sokak szerint a merénylet volt a Szürke Farkasok „megfelelő válasza” Bangkoknak azért, mert kitoloncolták az ujgur menekülteket az országból. Ugyanúgy nem volt véletlen, hogy a helyszínnek a kínaiak körében népszerű Erevan szentélyt választották és főleg kínai turisták estek áldozatul a merényletnek.
A vizsgálat már nem elsősorban arról szól, hogy mennyire avatkoztak be az oroszok az elnökválasztásba, hanem arról, hogy az elnök akadályozta-e a nyomozást. A különleges ügyész, Robert Mueller sorra hallgatja meg Trump legközelebbi munkatársait, és már az elnököt is szeretné. Az is kiderült: azután, hogy Trump leváltotta a vizsgálatot eredetileg vezető James Comey FBI-igazgatót, Muellert is ki akarta rúgatni.
Fotó: MTI/EPA/Gian Ehrenzeller
Eddig négy ember ellen emelt vádat a Robert Mueller vezette bizottság: Michael Flynn, Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója; Paul Manafort volt kampányigazgató; a helyettese, Rick Gates; valamint a korábbi kampánytanácsadó George Papadopoulos ellen.
Közülük a CNN szerint Rick Gates, bár először ártatlannak vallotta magát, hajlandó együttműködni Muellerrel – neki egyébként nem csak a kampányban volt szerepe, Trump beiktatási bizottságában is fontos posztja volt.
Folyamatosan zajlanak a meghallgatások is: Mueller beszélt már Daniel Coats nemzeti hírszerzési igazgatóval, Mike Pompeo CIA-igazgatóval, Reince Priebusszal, Trump volt kabinetfőnökével, az elnök vejével és tanácsadójával, Jared Kushnerrel, a volt FBI-igazgató James Comey-val, valamint legutóbb, első kormánytagként Jeff Sessions igazságügyi miniszterrel. A következő pedig várhatóan Steve Bannon volt stratégiai tanácsadó lesz, valószínűleg már a héten.
Jeff Sessions Fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds
Sessions meghallgatása a Vox értékelése szerint teljesen logikus és régóta várható volt, hiszen
ő az ügy egyik kulcsfigurája:
a kampány alatt külpolitikai tanácsadó volt, vagyis tudnia kellett az oroszok megkereséseiről, miniszterként pedig ő felügyeli az FBI-t is, amely elindította a vizsgálatot.
Ő maga is keveredett korábban ellentmondásokba: még a miniszterjelölti meghallgatásán azt mondta, nem kommunikált az oroszokkal a kampány alatt – aztán kiderült, hogy kétszer is találkozott az orosz nagykövettel. Később azt mondta, félreértette a kérdést, de állítólag ez is közrejátszott abban, hogy tavaly márciusban bejelentette, semmilyen szinten nem ellenőrzi a vizsgálatot.
Sessions meghallgatása Muellernél, amelyről a New York Times számolt be, órákon át tartott. Őt is főleg arról kérdezték, hogy mivel indokolta Trump James Comey kirúgását, és miért akarta azt, hogy mindenképp egy hozzá lojális ember vezesse az orosz vizsgálatot.
Ezek a kérdések már egyértelműen annak a jelei, hogy
Muellert egyre inkább az érdekli: akadályozta-e az elnök az igazságszolgáltatás munkáját.
Márpedig, ha végignézzük, hogy mi minden történt az elmúlt egy évben a vizsgálattal kapcsolatban, akkor okkal merülhet fel a gyanú.
Michael Flynn ügyével kezdődött az egész. A hivatalos indoklás szerint őt azért váltották le alig 24 nap után nemzetbiztonsági tanácsadói posztjáról, mert félrevezette Mike Pence alelnököt azzal kapcsolatban, hogy miről beszélgetett az orosz nagykövettel a kampány alatt. Az is kiderült, hogy Flynn már tavaly január 24-én, titokban találkozott az FBI nyomozóival, akik az orosz beavatkozást eredetileg vizsgálták.
Kirúgásának másnapján aztán
Trump megkérte James Comey-t, hogy „engedje el” a Flynn elleni vizsgálatot
– ezt Comey a kongresszusi vizsgálóbizottság előtt, eskü alatt vallotta (az orosz beavatkozást ugyanis egy ilyen bizottság is vizsgálja). Az akkori FBI-igazgatót Trump már korábban is győzködte, „lojalitást” kért tőle, március végén pedig a hírszerzés két legfontosabb vezetőjét, Daniel Coatsot és Mike Pompeót kérte arra, hogy győzzék meg Comey-t, állítsa le a vizsgálatot. (Mint láthattuk, Mueller már őket is meghallgatta.)
James Comey Fotó: MTI/EPA/Shawn Thew
Mindez nem vezetett sikerre, a vizsgálat folytatódott. Május 9-én aztán Trump leváltotta az FBI-igazgatót, hivatalosan azért, mert „nem megfelelően kezelte” a Hillary Clinton email-botránya ügyében folyó vizsgálatot.
Ezután azonban az FBI munkáját felügyelő igazságügyi minisztérium Robert Muellert nevezte ki, hogy különleges ügyészként folytassa a vizsgálatot – ne feledjük, ez már bő két hónappal azután volt, hogy Jeff Sessions kivonta magát a nyomozás felügyelete alól. Muellert így Sessions helyettese, Rod Rosenstein nevezte ki.
Az elnök pár nappal később dühösen nekitámadt a miniszternek, hogy miért nevezték ki Muellert, állítólag Sessions menesztése is felmerült. Sőt, a New York Times információi szerint tavaly júniusban
Trump magát Muellert is ki akarta rúgatni.
Ezt ő maga nem tehette meg, a minisztériumot kellett volna rávennie. Egyik vezető jogászát, a régi republikánus Donald McGahnt bízta meg ezzel a feladattal, ő viszont azt mondta: inkább felmond. Trump így letett a tervről. McGahn más vezető Fehér Ház-i hivatalnokoknak azt mondta, Mueller kirúgásának katasztrofális hatása lenne Trump elnökségére. A kiszivárgott hírre Trump a maga módján reagált, szerinte ez csak „fake news”.
Robert Mueller Forrás: Wikimedia Commons
Ugyanakkor az FBI-ra folyamatosan próbált nyomást gyakorolni. Júliusban például Andrew McCabe igazgatóhelyettes kirúgását követelte, majd egy, szintén a napokban megjelent hír szerint a Comey kirúgása után kinevezett igazgatót, Christopher Wrayt akarta rávenni, hogy távolítson el olyan embereket, akiket ellenfelének gondolt (köztük McCabe-et), és hozzá lojálisakat vegyen fel. Wray azonban válaszul szintén a lemondásával fenyegetőzött.
Az 1996 óta az FBI-nál dolgozó McCabe márciusban egyébként amúgy is nyugdíjba menne, végül azonban nem várta ezt meg: hétfőn váratlanul bejelentette lemondását. Sarah Huckabee Sanders, a Fehér Ház szóvivője közölte: Trumpnak semmi köze nem volt a lemondáshoz. A CBS-nek azonban egy forrás azt mondta: McCabe-bel közölték, hogy távoznia kell.
Mindezek után most ott tartunk, hogy, ahogy a Washington Post elsőként megírta,
Mueller Trumpot is ki akarja hallgatni.
Az elnök amúgy folyamatosan tagadta, hogy törvényt sértett volna, szerinte Comey kirúgásával nem akadályozta az igazságszolgáltatást, és csak boszorkányüldözés zajlik ellene. Később aztán felvett egy új jogászt, Ty Cobbot, aki meggyőzte: jobban jár, ha együttműködik. Most már azt mondta, „örömmel” venne részt egy eskü alatt történő meghallgatáson. Ennek feltételeiről a csapata még tárgyal Mueller embereivel, így még nem lehet tudni, mikor kerülhet rá sor.
Vallomástételre több lehetőség is van: az elnök jogászai először valószínűleg azt ajánlják fel, hogy Trump írásban válaszol Mueller kérdéseire, de ezt ő szinte kizárt, hogy elfogadja. A másik opció, hogy személyes meghallgatásra kerül sor, ahol ott lehetnek Trump ügyvédei is. Amennyiben ezt elutasítják, akkor viszont Muellernek megvan a jogköre arra, hogy idézést adjon ki az elnök ellen, akinek így egy esküdtszék előtt kellene vallomást tennie.
A Washington Post szerint ugyanakkor
Trump tanácsadói és barátai közül többen attól tartanak, hogy az elnök a habitusa miatt bajba kerül egy személyes meghallgatás alatt,
ugyanis ritkán fogalmaz pontosan, szeret túlozni, és nem egyszer volt már rá példa, hogy meglehetősen szabadon kezelte a valóságot. Muellernek viszont rendelkezésre áll többek között Comey, Sessions és Flynn vallomása is.
Fotó: MTI/EPA pool/Kevin Dietsch
Ahhoz, hogy Trumpot valóban megvádolják az igazságszolgáltatás akadályozásával, azt is bizonyítani kell, hogy „bűnös szándékkal” tette ezt. Ahogy a Foreign Policy írja: azt kellene például bizonyítani, hogy azért rúgta ki Comey-t és támadta az FBI bizonyos vezetőit, mert tanúskodhattak volna ellene. A Lawfare szakértői szerint mindenesetre az elmúlt egy év eseményeiből valóban kirajzolódik egy olyan kép, hogy az elnök próbálja akadályozni az igazságszolgáltatás munkáját, de a stáb ellenállása miatt nem igazán képes rá.
Így aztán az ügy folytatása azon is múlik, hogy Trump hogyan szerepel a meghallgatáson. Meg persze azon, hogy saját pártja mit gondol az ügyről.
A Kongresszusban ugyanis a republikánusok vannak többségben, vagyis, csak ők tudják impeachment során megbuktatni az elnököt.
Ez a helyzet várhatóan az idei kongresszusi választások után sem változik jelentősen, vagyis ki lehet jelenteni: akármire is jut Mueller vizsgálata, Trump addig marad hatalmon, amíg saját pártja nem fordul ellene.
Bizalmat szavazott a román parlament hétfőn a Viorica Dancila vezette új szociálliberális kormánynak, ezáltal Romániának először lesz női miniszterelnöke. Az RMDSZ képviselői is rájuk szavaztak.
A kabinetnek – a beiktatáshoz szükséges 233 helyett – 282 törvényhozó szavazott bizalmat: a PNL-ALDE koalíció kormányát a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselői is támogatták. 132 törvényhozó a Dancila-kormány beiktatása ellen voksolt.
Dancila elődjeihez hasonlóan 350 kilométernyi új autópályát, 250 kilométernyi korszerűsített vasutat ígért 2020 végéig. Folytatódik a minimálbér fokozatos emelése oly módon, hogy 2020-ig meghaladja a 300 eurót – tette hozzá.
Raluca Turcan, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt frakcióvezetője alkotmánysértőnek nevezte, hogy Liviu Dragnea a pártszékházból irányítja a kormányt, amelyben a miniszterelnök nem döntéshozó, még csak nem is ügyintéző, hanem egyszerű végrehajtó.
A szintén ellenzéki Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) elnöke, Dan Barna szerint a gyakori kormányválságoknak egyetlen oka az, hogy a már priusszal rendelkező és újabb ügyekben megvádolt Dragnea nem akar börtönbe kerülni. A politikus szerint a Dancila-kormány valódi megbízatása az, hogy politikai pórázra kösse az igazságszolgáltatást, és ha ez nem sikerül neki, ugyanúgy feláldozzák, mint elődeit.
Lemondott a republikánus párt pénzügyi vezetője, Steve Wynn kaszinó-milliárdos, miután kiderült, hogy több nőt is zaklatott, volt, akit megerőszakolt. Wynn a párt egyik legnagyobb támogatója és Donald Trump barátja.
Steve Wynn, one of the most powerful men in Las Vegas, pressured employees to perform sex acts, according to people interviewed by the Journal.https://t.co/vRrvayP5dl
A Wall Street Journal írta meg, hogy a 76 éves Las Vegas-i kaszinómágnás, Steve Wynn több alkalmazottját is zaklatta, szexre kényszerítette. Mintegy 150 munkatársával készítettek interjút, és bírósági dokumentumokat is találtak. Az egyik szerint a milliárdos 7 és fél millió dollárt fizetett egy manikűrösnőnek, hogy ne legyen per az ügyből.
Az alkalmazottak szerint Wynn évtizedeken keresztül zaklatta őket.
Többen arról beszéltek, hogy nem mertek egyedül maradni Wynn-nel egy szobában, mások inkább elrejtőztek, ha tudták, hogy a környékükön van. Egyikük azt mondta: hiába jelezték folyamatosan az igazgatóságnak, hogy Wynn mit művel, nem történt semmi.
Forrás: Wikimedia Commons
A kaszinómágnás abszurdnak nevezte a vádakat, szerinte ez csak volt felesége bosszúja, akivel a válóper „szörnyű és mocskos” volt. Elaine Wynn tagadta ezt.
Steve Wynn ingatlanvállalkozóként lett milliárdos, a leghíresebb Las Vegas-i kaszinók közül ő építtette például a Bellagiót, a Mirage-t és a Treasure Islandet (ezeket korábban eladta), valamint a saját nevét viselő Wynn Resortsot is. Van két kaszinója Macaun is – ahogy egy másik, Las Vegas-i kaszinómogulnak, a szintén republikánus Sheldon Adelsonnak is, akiről itt olvashatja portrénkat.
Adelsonhoz hasonlóan Wynn
is évek óta rengeteg pénzzel támogatja a republikánusokat.
Az AP szerint 2013 óta közel 2,4 millió dollárt adományozott a pártnak.
Wynn korábban Donald Trump üzleti riválisának számított, sőt, személyes ellentétek is voltak kettőjük között: Trump egyszer a Bloomberg szerint (nagyon szalonképes fordításban) szemétládának nevezte Wynnt.
Aztán viszont a két milliárdos viszonya sokat javult. Trump (akit szintén több nő vállal szexuális zaklatással, sőt, egy kiszivárgott felvételen maga is büszkén mesélt arról, hogyan molesztál nőket) már 2013-ban közös fotót tett ki az Instagramjára, 2016-ban, a republikánus előválasztások alatt pedig „nagyszerű barátjának” nevezte Wynnt. A CNN szerint a választási győzelem után Trump maga választotta ki Wynnt, hogy ő legyen a pártot irányító bizottság pénzügyi vezetője.
Egy nappal azután, hogy megjelent a Wall Street Journal cikke, Wynn benyújtotta lemondását. Közleményében azt írta, nem akarja elvonni a figyelmet a republikánusok „hihetetlen sikereiről”. A párt elnöke, Ronna McDaniel közleménye szerint elfogadták a lemondást. A Wynn Resorts pedig bizottságot alakít, hogy kivizsgálják a Wynn elleni vádakat.
A szexuális zaklatási botránysorozat tavaly Harvey Weinstein ügyével kezdődött. A nagy hatalmú producer a demokraták támogatójának számított, a botrány miatt a republikánusok korábban felszólították őket, hogy adják vissza a tőle kapott „piszkos pénzt”. A demokraták most a republikánusoktól várják, hogy visszaadják a Wynntől kapott milliókat.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
