Fontos

A visegrádi négyek államai közül nemcsak Magyarország az egyetlen, amely a nukleáris energiatermelésben látja a jövőt. A többi kelet-közép európai ország korábban szintén nagy ívű projekteket harangozott be, valamint  jelentős erőforrásokat csoportosított át ebbe a szektorba. Ugyanakkor mindegyikük kénytelen volt szembesülni egy közös kihívással: Ausztria atomenergia-ellenes „zöld háborújával”. 

Az elmúlt napokban a magyar kormány többször hangsúlyozta, hogy Ausztria fenntartása ellenére mindenképp folytatja Paks 2 bővítését. Budapest így reagált arra, hogy január 22-én Bécs keresetet nyújtott be az Európai Unió Bíróságának (ECJ) a paksi bővítés ellen. Ezt egyrészt azzal magyarázta, hogy az atomenergia nem fenntartható energiaforrás, másrészt pedig „nem ad megfelelő választ a klímaváltozásra”. Az osztrák reakció korántsem számít szokatlannak vagy újdonságnak: Ausztria 2015-ben szintén az ECJ-hez fordult a nagy-britanniai Bridgwaterben építendő Hinkley Point C reaktor ügyében, amelyet sok magyarországi médium Orbánnak küldött közvetett üzenetként értelmezett és már akkor figyelmeztettek, hogy hamarosan a Paks szintén hasonló sorsra juthat.

Ugyanis világszerte ismert az osztrák politika és társadalom szinte szélsőségekbe nyúló atomenergia-ellenessége. Ez az ún. „zwentendorfi esetből” fakadt, amely miatt 1978-ban az alkotmányban rögzítették az atomerőművek-építésének és beüzemelésének tilalmát. Csakhogy azóta eltelt negyven évben kiderült, hogy a közép-európai ország kormányai ezt  a paragrafust gyakran elég tágan értelmezték. Nem Magyarország és Nagy-Britannia számítanak az osztrák atomenergia-ellenesség első áldozatainak: a v4-ek két másik tagja (Csehország és Szlovákia) már korábban megtapasztalhatták mit is jelent a gyakorlatban az „osztrák virtus”. Sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy a közeljövőben Lengyelország lesz majd a következő.

Tesztelés a csehekkel

Először is Csehországgal kell kezdeni, hiszen ez az ország volt az első, amelynek nukleáris programja évekig beárnyékolta a szomszédos Ausztriával fenntartott viszonyát. Prága a Szovjetunióval való hosszas tárgyalások és az építkezés során fellépő problémák miatt csak 1985-ben helyezte üzembe az első cseh atomerőművet. A Dukovanyban lévő négy reaktor azóta működik, de ezeket eleve „rövid időre” tervezték, hiszen mindegyik blokk működési engedélye 2017-ben lejárt. (Amelyeket aztán a tavaly év végére sikerült meghosszabbítani)

Csakhogy Prága komoly energiahiánnyal küszködött, ezért szükségessé vált egy másik atomerőmű létesítése is, amelynek helyszíne a dél-csehországi Temelín nevű települést lett. Habár az építkezés nagyjából Dukovanyval együtt vette kezdetét, anyagi okok és Csehszlovákia felbomlása miatt évekig állt a projekt, s végül 2000-ben négy helyett két reaktorral helyezték üzembe (a második blokkot 2002-ben). A 3. és a 4. reaktor megépítése még mindig komoly vita tárgyát képzi Csehországban, hiszen 2014-ben a korábbi szocialista Sobotka-kormány elutasította a Cseh Energetikai Művek (ČEZ) projektjét. Ugyanakkor Andrej Babiš jelenlegi miniszterelnök többször erősködött az atomenergia mellett, amihez szerinte „Prágának már megvan az elegendő pénze”. Ezért sem csoda, hogy a kelet-közép-európai országban a „paksi modell átültetéséről és a magyar kormányhoz hasonló pályázati módszerek megvalósításáról” gondolkodnak.

Azonban a cseh vezetésnek mindkét esetben egy nem várt dologgal kellett szembenéznie: a heves osztrák reakciókkal. Ugyan voltak tiltakozások az országon belül is és az ellenzék igyekezett kihasználni az elégedetlenséget, de a legfőbb akadályokat mégis Ausztria gördítette a temelíni két reaktor üzembehelyezése elé. Wolfgang Schlüssel osztrák kancellár felszólította az akkor még miniszterelnöki székben ülő Miloš Zemant, hogy mindenképp mondjon le az atomenergetikai projektjéről. Amennyiben Prága továbbra is ragaszkodik ehhez, akkor Bécs „nem zárja le Csehországgal az uniós csatlakozási tárgyalások energetikai fejezetét”, vagyis

„megvétózza az ország EU-ba való felvételét„

Ez annyira feldúlta az akkori cseh elitet, hogy az osztrák lapokon keresztül indítottak volna sajtóhadjáratot a „Temelín biztonságosságáról” (ezt a kiadók elutasították), valamint egyes ausztriai árufajták embargóját helyezték kilátásba. Sőt, még maga Václav Havel is felszólalt, aki szerint az osztrákoknak semmi közük nincs az cseh atomenergetikai projekthez, miközben korábban ő szintén támadta a tervet. A cseh hatóságok végül 2000-ben adták ki az engedélyt az első reaktornak, ami még abban az évben megkezdte a működését.

Viszont Ausztria nem hagyta ennyiben. 2000-ben az osztrák környezetvédők és a cseh határmenti települések lakói 26 határátkelőt lezártak, így tiltakozva Temelín ellen. Hirtelen csökkenni kezdett az atomerőmű támogatottsága: 1990-es évek elején a csehek több mint kétharmada támogatta a projektet, 1999-ben már 47 százalék. Hamarosan kiderült, hogy egyenesen Bécsből finanszírozzák a csehországi atomellenes mozgalmakat és megmozdulásokat, ami csak tovább növelte a két ország közötti ellentétet.

Hiába kapcsolták be a két reaktort, Ausztria korántsem hagyta annyiban a dolgot. 2006-ban a bécsi parlamentben elfogadták, hogy a kormány „erőteljesebb, akár uniós jogi eszközöket” alkalmazhat Csehország ellen. Újabb határlezárásokra került sor, miközben rendszeressé váltak az atomenergia-ellenes megmozdulások a cseh városokban. Karel Schwarzenberg, akkori külügyminiszter egyenesen az ECJ-hez fordult, amely megállapította, hogy az osztrák bíróságok ezen a téren nem perelhetik be a ČEZ-t.

A Temelínnel kapcsolatos osztrák ellenszenv pedig később sem csillapodott. Pár évvel ezelőtt kiderült, hogy 2008 és 2010 között tíz cseh környezetvédő szervezet évente átlagban több mint 200 ezer eurós támogatást kapott az osztrák kormánytól. Ők ezt a „lakosság megfelelő méretű tájékoztatására” és az atomellenes tiltakozások szervezésére használták fel. 2015-ben a felső-ausztriai szervezetek újabb keresetet nyújtottak be az Európai Unió Bíróságára, de ismét elutasították a beadványaikat. Ráadásul ez a fajta osztrák kampány Dukovany fejlesztése ellen szintén zajlott, amikor 2016-ban petíciót indítottak és 63 680 ember aláírása gyűlt össze.

Süket fülekre talált 

Nem a csehek voltak az egyetlenek, akik így jártak. Szlovákiában az atomerőmű-építés és bővítés még a szomszédos Csehországnál is fontosabb prioritást élvez. Ma ugyanis Szlovákia elektromos energiaellátásának 55%-t a nukleáris energia teszi ki, ami egyben azt jelenti, hogy az európai viszonylatban második, Franciaország 85%-a után. Azonban az 1972-ben üzembehelyezett első (cseh)szlovák bohunicei (Jaslovské Bohunice) atomerőmű két reaktorát a múlt évtized második felében le kellett állítani, mivel ezt (az elavult szovjet technológia miatt) az uniós csatlakozási tárgyalások egyik alapfeltételeként jelölték meg. Ezzel szemben a maradék kettő működési engedélyét sikerült meghosszabbítani egészen a 2040-es évekig.

Ezért Pozsony, akárcsak Prága, szintén egy másik atomerőművet kezdett el létesíteni, mégpedig a dél-szlovákiai Mohiban (Mochovce). A négy reaktort felépítése már 1982 óta zajlott, de a kilencvenes években pénzügyi okok miatt szüneteltették. Végül az első blokkot 1998-ban indították be, a másodikat 2000-ban, a maradék kettőt viszont jogi és belpolitikai problémák miatt még mindig nem állították szolgálatba.

Szlovákia esetében szintén egy intenzív osztrák diplomácia hadjárat bontakozott ki. Bécs már a kezdettől fogva ragaszkodott ahhoz, hogy a mohi atomerőművet – ahogyan a bohuniceit – az uniós csatlakozás alapfeltételeként jelöljék meg. Amikor ezt nem sikerült elérniük, akkor az osztrák diplomácia kiharcolta magának, hogy Szlovákia „bevonja őt” az atomerőmű bővítése körüli biztonsági párbeszédbe és lényegében mindenfajta releváns információt kötelesek velük megosztani.

Csakhogy Pozsony ezt a gyakorlatban nem tette meg: 2010. májusában szlovák hatóságok anélkül zárták le a 3. és 4. blokk építésével kapcsolatos nemzetközi környezeti hatásvizsgálatot, hogy megválaszolták volna az Ausztria által feltett kérdéseket. Több sem kellett az osztrák környezetvédőknek és kormánynak, akik máris perrel fenyegették az országot. Iveta Radicová akkor szlovák kormányfő bár jogosnak ismerte el azt osztrákok kifogását, de semmit sem tett. Akárcsak Csehország esetében, Ausztria Szlovákiát szintúgy bíróság elé citálta, de ők ugyanúgy elutasították a keresetet.

Ennek ellenére Ausztria továbbra sem feledkezett el Mohiról. Azóta nem telt el úgy év, hogy valamelyik osztrák kormánytag ne adott volna ki elítélő nyilatkozatot a reaktorbővítés miatt. Ugyanúgy előfordult, hogy a szlovák atomellenes megmozdulásokat osztrák kormányzati szervezetek finanszírozták. Most pedig látható, hogy különösen nagy az érdeklődés a szlovákok részéről azzal kapcsolatban, hogy miképp végződik a Paks 2 ellen benyújtott osztrák kereset ügye. Ugyanis tudják, hogy ez komoly kihatással lehet a mohi atomerőműre is, főleg azért, mert a 3. és 4. reaktort 2018 decemberében, illetve egy évvel későbbre helyezik üzembe. Ezután pedig Pozsony ismét Bécs célkeresztjébe kerülhet.

Felkészül Lengyelország ?

Lengyelországot eddig elkerülte az osztrák atomenergia-ellenesség, leginkább azért, mert az országnak jelenleg nincs egyetlen atomerőműve sem. Varsó energiatermelésének több mint 90 százaléka a szénből jön, miközben Oroszországtól igyekszik a lehető legkevesebb energiahordozót importálni. Lengyelországban a nyolcvanas években Zarnowiecben kezdtek el építeni egy atomerőművet, de ezt a 90-es években leállították. Azonban a rendszerváltás óta zajlik a vita az első lengyel nukleáris energiatermelésről, amelynek egyelőre még a pontos helye és finanszírozási formája sincs meg.

Ugyanakkor tavaly a Jog és Igazságosság (PiS) kormány már tendert írt ki az első atomerőműről. Ebből kiderült, hogy egy 1000 MW kapacitású (ez a jelenlegi paksi kapacitás kb. fele) reaktort létesítenének 2022-ig, de további hármat 2029-ig helyeznének üzembe. „Az Európai Bizottság elfogadta a projektünket. Lengyelország túlságosan ki van szolgáltatva energetikai téren” – jelentette ki nemrég Krzysztof Tchórzewski, az ország energetikai minisztere, de azokat a kérdéseket figyelmen kívül hagyta, amelyek az esetleges osztrák reakciókról szóltak. 

Ugyanis a Paks 2 tükrében már a lengyel elemzők és újságírók sem tartják elképzelhetetlennek, hogy függetlenül a magyar kormány ellen benyújtott kereset további sorsától, „ők lesznek az osztrák atomellenesség következő áldozatai”. Vagyis Bécs valamilyen biztonsági és/vagy környezetvédelmi ok miatt az ECJ elé rángatja Varsót. Ezt pedig szerintük az Európai Bizottság – mégha nyíltan nem – támogatni fogja, mivel a lengyel államnak amúgy is sok vitája van az uniós intézményekkel. 

Osztrák rulett 

Tehát a többi visegrádi négyek példájából kiindulva Magyarországnak aligha van félnivalója Paks 2 ügyében: a szlovákiai mohi atomerőmű vagy a csehországi temelíni létesítmény elleni több évig tartó hadakozás sem váltotta be a hozzá fűzött osztrák reményeket, hiszen  mindegyik ügy „Ausztria visszavonulásával” járt. Ráadásul mostantól Bécsben akár egy visegrádiak által létrehozott „nukleáris egységfronttal” szintén kénytelenek lennének szembenézni, amely eddig is sikeresen hárította az osztrák „atomellenes lobbi” próbálkozásait.