2013 óta mintegy 290 iskolai lövöldözést regisztráltak az Egyesült Államokban, amelyek közül a szerdai parklandi volt a legtöbb halálos áldozattal járó incidens. Az eset ismét felszította a vitát a fegyvertartásról.
A legutóbbi információk szerint már tizenhétre növekedett a halálos áldozatok száma, akik az életüket vesztették szerdán a floridai Parkland város középiskolájában elkövetett ámokfutásban. Mindeközben 16 sérültet ápolnak még mindig a helyi kórházban. A 19 éves lövöldöző, név szerint Nikolas Cruz „problémás diáknak” számított, aki többször összeveszett a barátaival és durván bánt ex-barátnőjével, valamint a helyi tanári karral szintén feszült volt a viszonya. A sorozatos botrányai miatt kirúgták őt a Marjory Stoneman Douglas középiskolából. Az iskola igazgatója közölte, hogy Cruzt korábban gyógykezelték, de már hónapok óta nem járt a vizsgálatokra. Az ámokfutás előtt olyan képeket rakott ki a közösségi oldalaira, amelyeken fegyverekkel pózolt.
Cruz akkor érkezett a parklandi középiskolába, amikor ott kiürítési gyakorlatot tartottak, ezért sokan azt hitték, hogy a lövöldözések valójában ennek részei. Az ámokfutó egy AR-15-ös gépkarabéllyal, gázmaszkkal és füstgránátokkal felszerelve tört be az intézménybe. A legtöbb áldozatával az épületben végzett, majd a rendőrök és a terrorelhárító egységek kiérkezése után hazamenekült, ahol a hatóságok elfogták őt.
A legtöbb halálos áldozattal járó iskolai lövöldözés 2007-ben volt, amikor a Virginiai Műszaki Egyetemen egy diák 32 embert ölt meg. Parkland előtt a legsúlyosabb ilyen merényletre 2012. december 14-én került sor a Connecticut szövetségi állambeli Newtownban, amikor egy 20 éves férfi 26 embert, köztük 20 gyereket gyilkolt meg egy iskolában.
Feszült évkezdés
Habár a február 14-i ámokfutás volt a legnagyobb az idei évben, korántsem ez számít az egyetlen iskolai lövöldözésnek 2018-ban. Sőt, a Timemagazin arra hívta fel a figyelmet:
Február közepéig mintegy 18 iskolai lövöldözést regisztráltak a hatóságok
Ezen incidensek többsége szerencsére nem követelt életét és sebesültekkel sem járt. Viszont január 23-án a Kentucky állambeli Bentonban két ember meghalt, tizenheten megsebesültek, amikor egy 15 éves diák tüzet nyitott az iskolában tanulókra. Egy nappal korábban szintén egy 15 éves diák a barátnőjét lőtte le Texasban egy iskola büféjében. Az amerikai statisztikák szerint ebben az évben 13 államban került sor lövöldözésre, sőt, Californiában, Michiganben és Texasban kétszer is. 2013 óta pedig ebben a három amerikai államban plusz még a két Karolinában, Floridában, Ohioban és Washington-államban történt a legtöbb iskolai lövöldözés, miközben egyetlen egyről sincs tudomásunk Alaszkában, Észak-Dakotában, Hawaiin és pár észak-keleti kisebb államban.
Iskolai lövöldözések száma az Egyesült Államokban 2018-ban. Részletesebben az incidensekről és a 2013 óta elkövetett támadásokról lásd: Link.
Az amerikai Kalasnyikov
Az amerikai közvéleményt ismét felkavarta az eset és felszította az évtizedek óta tartó vitát a fegyvertartásról. Ugyanis Cruz egy AR-15 gépkarabéllyal követte el a vérengzést, amely gyakorlatilag az összes eddigi több halálos áldozattal járó amerikai lövöldözés központi elemének számít. Ez az M16-os gépkarabély polgári változata, amelyet viszonylag olcsón és könnyen lehet beszerezni. Mindössze 600-700 dollárba kerül egy darab, s a múlt évtized második felétől látványosan megugrott az eladása. Egyes becslések szerint
akár 10 millió (!) darabnyi AR-15-ös lehet az amerikai utcákon és otthonokban
A fegyver félautomata, de a legtöbb vitát az okozza, hogy könnyen át lehet alakítani sorozatlövővé, ráadásul számtalan kiegészítővel (infravörös célzókészülék, lézer, hangtópító stb.) felszerelhető. Hiába büntetik szigorúan – akár 10-15 évnyi börtönnel – a saját módosításokat, semmit nem von a fegyver népszerűségéből. 1994-ben Bill Clinton vezette kormány már megpróbálta betiltani, ami lényegében sikerült, de nagyon sok kiskaput hagytak a törvényben, amely miatt folytatták a fegyvereladást. A fegyver legutóbb 2016-ban került a kormányzati és a civil szervezetek kereszttüzébe, miután Omar Mateen egy orlandoi melegbárban 49 emberrel végzett.
Legalább tizenhét halottja van annak a lövöldözésnek, amely szerdán délután történt a floridai Parkland városka középiskolájában. A kórházakban ápolt sebesültek száma tizenhat.
A tömeggyilkosságot az iskola egyik volt diákja, Nikolaus Cruz követte el. A 19 éves tettest helyi idő szerint délután négy óra körül letartóztatták az iskolától nem messze eső lakásában. Ellenállást nem tanúsított.
Scott Israel, a helyileg illetékes, Broward megyei seriff közleményben tudatta, hogy a diákot magaviselete miatt korábban kicsapták az iskolából, ám egyelőre nem tudni, hogy ennek volt-e szerepe tette elkövetésében.
Az első lövések a tanítás végén, helyi idő szerint délután két óra körül dördültek el az iskola bejárata előtt, majd az udvaron, végül az épületben. A diákok magukra zárták a tantermeket, amíg a rendőrök meg nem érkeztek. Az amerikai televíziókban sugárzott légi felvételek tanúsága szerint az iskola udvarán mozdulatlan emberek hevertek, feltételezhetően valamennyien megsebesültek. Az iskolát tucatnyi rendőrautó és egy páncélozott jármű vette körül, az épületben lévő diákokat rendőrségi biztosítás mellett kimenekítették, mivel akkor még nem fogták el a tettest.
Donald Trump elnököt azonnal tájékoztatták a történtekről. Az elnök részvétét fejezte ki és Twitter-bejegyzésében azt hangsúlyozta, hogy egyetlen tanárnak vagy diáknak sem szabad soha úgy éreznie, hogy amerikai iskolában nincs biztonságban. Az elnök folyamatos kapcsolatban állt Rick Scott floridai kormányzóval, aki rögtön a helyszínre utazott.
Robert Runcie, megyei tanfelügyelő a CBS televíziónak adott interjújában „rettenetesnek” mondta a helyzetet. Ő már szerdán délután azt valószínűsítette, hogy az elkövető az iskola egyik jelenlegi vagy volt diákja is lehetett, ugyanakkor leszögezte, hogy az iskola nem kapott fenyegetéseket és a tragédiának semmi előjele nem volt.
Az Egyesült Államokban 2013 óta 291 iskolai lövöldözés történt, vagyis átlagosan hetente egyszer dördültek lövések oktatási intézményekben.
Tudományos kutatások is bizonyítják, hogy ha nő egy társadalom sokszínűsége, az jót tesz a gazdaságnak. Erről is beszélt egy budapesti előadásában Isabelle Poupart kanadai nagykövet.
Isabelle Poupart, Kanada Magyarországra, Szlovéniába és Bosznia-Hercegovinába delegált nagykövete tartotta A kanadai álom címen az első előadást a Közép-Európai Egyetem új, Álmok a politikában nevet kapó sorozatában.
A nagykövet arról beszélt, hogy az amerikai és európai álom támadás alatt áll, és ezzel talán eljöhet a kanadai álom ideje, amelynek egyik legfontosabb eleme, hogy
figyelnek az egyenjogúságra.
Például, amikor Justin Trudeau kormánya megalakult 2015-ben, ugyanannyi női miniszter volt benne, mint férfi. Amikor Trudeau-t megkérdezték, hogy miért, annyit válaszolt: „azért, mert 2015 van”.
A sokszínűségre a nagykövet szerint minden szempontból figyelnek. A diszkriminációmentességet garantálják a törvények és a demokratikus intézményrendszer, amelyben meg is lehet bízni. Ahogy fogalmazott: Kanada a lehetőségek hazája, ugyanúgy, mint az USA, csak itt „nagyobb a társadalmi igazságosság, van általános egészségbiztosítás és szigorúbbak a fegyvertartási szabályok”.
Beszélt arról is, hogy
nagyon fontosnak tartják, hogy multikulturális legyen a társadalom.
A világnak ezen a részén mostanában ez szinte panasznak hangzik, Kanadában viszont hivatalosan is szerepel a mindenkori kormányok céljai között, és ez nem csak a liberálisokra, hanem a konzervatívokra is igaz. Ugyanis már 1988-ban törvényt hoztak arról, hogy erre kell törekedni.
Isabelle Poupart azt mondta: a sokszínűség erő, a kreativitás forrása és egyben integrációs eszköz is. Külön kiemelte, hogy
tudományos kutatások is készültek arról, hogy a multikulturális társadalom jó a gazdaságnak is,
hiszen százalékokban lehet mérni, mennyivel nő a termelékenység, ha nő a sokszínűség. Vagyis, ahogy a nagykövet fogalmazott:
„a sokszínűségre törekedni nem csak helyes dolog, hanem okos is”.
Ezzel kapcsolatban természetesen beszélt a migrációról is. Elmondta, hogy meg kell különböztetni a bevándorlókat, a menedékkérőket és a menekülteket, de gyakran összekeverik őket.
Kanadába 150 év alatt 17 millió bevándorló érkezett. 2013 volt a rekord év, akkor 400 ezer embert fogadtak be. Az ország sokszínűségét az is bizonyítja, hogy most már minden ötödik kanadai külföldön született.
Isabelle Poupart nem hallgatta el azt sem, hogy Kanadában is megjelenik a rasszizmus, az idegengyűlölet és a gyűlöletbűncselekmények, de minden ilyen esetben rengetegen kiállnak a megtámadott közösségek mellett.
A bevándorlás társadalmi támogatottsága pedig nagyon nagy,
ezt egy példával érzékeltette: Kanadában lehetőség van arra, hogy önkéntesek jelentkezzenek, hogy egy évig támogatnak egy menekültet az odaérkezése után. Két éve bejelentették, hogy Kanada befogad több tízezer szíriai menekültet. Most ott tartanak, hogy többen jelentkeztek támogatónak, mint ahány menekült érkezett.
A hétvégén ismételten olyan szituáció alakult ki a Közel-Keleten, amely egy újabb háború kitörésének (rém)képével fenyegetett: egy izraeli vadászbombázó lelövése, majd azt követő megtorló akciók nemcsak a régióban, hanem a nagyhatalmak körében is komoly aggodalmakat szült. Habár szerencsére a súlyosabb összecsapások elmaradtak, Izrael esetében könnyen fordulópontot jelenthet a válság, hiszen szükségessé vált a korábbi Szíria-politikájának a felülvizsgálata.
A legutóbbi izraeli-szíriai válság azzal kezdődött, hogy február 10-én egy iráni pilóta nélküli gép berepült az izraeli légtérbe. Egy izraeli támadóhelikopter befogta a drónt és lelőtte, majd ezután az IAF (izraeli légierő) lebombázta a szíriai Palmüra mellett lévő irányítóközpontot, amelyet az irániak üzemeltettek.
Az események idővonala. A szíriai célpontokról lásd.
Utolsó csepp
A szírek – ellentétben az eddigi, hasonló izraeli katonai akcióktól – nem hagyták annyiban a dolgot: utólagos beszámolók szerint összesen húsz darab SA-5 és SA-17-es légvédelmi rakétát lőttek ki az izraeli gépekre, miután befejezték a bombázást. Az izraeli F-16-os vadászbombázó kötelék egyik gépét eltalálták, de a pilóta és a navigátor még időben katapultált. Az egyik könnyen, a másik súlyosan sérült meg, katonai helikopterrel szállították őket kórházba. Egyelőre még nem tudni, hogy miért nem vették észre a rakétát és kezdtek kitérő manőverbe.
Ez az eset alaposan felszította az indulatokat a térségben és az eredmény mindegyik felet elgondolkodtatta: az izraeliek nagyobb kockázat nélkül már nem hajthatnak végre légitámadásokat Szíria területén; Irán kétszer is meggondolja, hogy megsértse-e az izraeli légteret; a szíriai kormány pedig biztos lehet abban, hogy minden lelőtt izraeli géppel csak a saját légvédelmének puszta létezését kockáztatja. A nagyhatalmakat szintúgy kényelmetlenül érintette az incidens, különösen Oroszországot, hiszen veszélybe került minden eddig elért eredménye Szíriában.
Derült égből bomba
Habár egyelőre úgy tűnik, hogy a szokásos fenyegető és egymás megsemmisítését célul kitűző nyilatkozatokon kívül nem történt más, a kedélyek korántsem csillapodtak le. Különösen azért, mert a legfőbb kérdés azzal kapcsolatban alakult ki: vajon Izrael ezek után is folytatni fogja az eddigi gyakorlatát? Ugyanis eddig szinte nem telt el úgy hónap, hogy egy szíriai/iráni drónt ne lőttek volna le Izrael felett vagy az IAF nem hajtott volna végre bombázást az országban.
2011 óta az izraeli légierő még a legóvatosabb becslések szerint is közel 100 légitámadást hajtott végre Szíriában, és eddig nem szenvedett semmiféle komoly veszteséget, mivel a szíriai légvédelem tétlen maradt. Ez pedig egy újabb kérdést szült: mitől változtatta meg hirtelen a szíriai hadsereg a korábbi álláspontját és döntött az izraeli gép lelövése mellett? Erre állítólag az az eset szolgál magyarázatul, hogy szintén a múlt héten egy amerikai légicsapás Aszad oldalán harcoló 100 milicistával végzett.
Izrael már 2011 előtt is bombázott Szíriában. A képen a 2007-es, sokat vitatott „Gyümölcsöskert-hadművelet” látható. Az izraeli állítások szerint ugyanis egy készülő atomreaktort bombáztak le, de ezt Damaszkusz tagadta.
Az izraeli légicsapások okai elsődlegesen azok voltak, hogy az izraeli hadvezetés egyfajta „vörös vonalként” jelölte meg: Bassár el-Aszad szíriai elnökhöz hű kormányerők nem adhatnak át semmiféle fegyvert – pláne vegyifegyvert – a libanoni síita szervezetnek, azaz a Hezbollahnak. Amennyiben az izraeli hírszerzés tudomást szerzett egy ilyenfajta fegyverszállítmányról, akkor azonnal közbeléptek és az IAF gépei még szállítás közben lőtték ki a konvojokat.
Ugyanúgy a másik fő célkitűzést az jelentette, hogy bizonytalanná és költségessé tegyék az iráni szerepvállalást a szíriai háborúban. Teherán ugyanis már évek óta jelen van az arab országban, a Hezbollahhal, a szíriai hadsereggel, a síita milíciákkal és itt-ott az oroszokkal együttműködve harcolnak a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) maradék egységei, illetve más szélsőséges szunnita csoportok (al-Núszra Front, Iszlám Állam – ISIS) ellen.
Csakhogy idővel az irániak száma több ezer fővel megemelkedett és már egész bázisokat építettek fel az arab országban, amelyet az izraeli vezetés nem hagyott szó nélkül: legutóbb decemberben bombáztak le egy Damaszkusz melletti iráni bázist. Ráadásul ezekkel a támadásokkal nemcsak nagy anyagi károkat okoznak az IRGC-nek, hanem minden egyes iráni halálával tovább növelik az elégedetlenséget a perzsa országban, ahol ebben az évben tüntettek már a kormány expanziós és a beavatkozós politikája ellen (is).
Ám a szíriai háborúban játszott izraeli szerepvállalás ennyiben nem merült ki ennyiben, mivel az elmúlt években több olyan esetet regisztráltak, amikor együttműködtek a fegyveres ellenzékkel. Ez elsőre furcsának tűnhet: a hivatalos magyarázat és a legtöbb szakértő szerint a légicsapásokon, a Hezbollah megerősödésének megakadályozásán, az iráni jelenlét csökkentésén, és a drúz kisebbség védelmén kívül az izraeli vezetésnek nem érdeke az Aszad-kormány megbuktatása. Egyszerűen azért, mert (már) nincs olyan szereplője a konfliktusnak, akiket Benjamin Netanjahu vezette kormány „nyugodt szívvel” támogatna, hiszen sok közöttük a szélsőséges iszlamista. Sőt, néhány „ideológiai testvérszervezetükkel” már évek óta ellen harcolnak Gázában és a Sínai-félszigeten.
Ugyanúgy néhányan rámutattak arra, hogy Aszad minden hibája ellenére egy „racionális, kiszámítható, és szekuláris” ellenfél: 1973 óta lényegében „hideg béke” van a két ország között, s dacára a határmenti konfliktusoknak, nem tört ki egy államközi konfliktus, hiszen Damaszkusz tisztában volt az IDF (izraeli hadsereg) technikai és katonai fejlettségével. Ezzel szemben az Aszad-ellen harcoló csoportok között sok olyan szervezet van, amely eleve Izrael létét sem ismeri el és a „halállistájukon” az alaviták, a síiták és a helyi keresztények után a zsidók következnek.
Ráadásul összehasonlítási alapként lehetne említeni Egyiptom példáját: amikor Mohamed Murszi vezette „mérsékelt iszlamista” erők kerültek hatalomra 2012-ben, rendkívül feszültté vált Kairó a viszonya Izraellel, amely már az 1979-es különbéke felmondásával fenyegetett. Ezért Szíriában egy rendszerváltás esetében szintén nem lehet tudni, hogy „kik kerülnének hatalomra” és miképp vélekednének az olyan kérdésről, mint a Golán-fennsík kérdése, amely a mai napig egy izraeli-szíriai különbéke legnagyobb akadálya.
Határátkelő a Golán-fennsíkon. A kép forrása: Wikimedia Commons
Kétségtelen, hogy van igazság ezekben az állításokban, de amennyiben górcső alá kerülnek az elmúlt évek eseményei, igencsak árnyalódik a kép: lehetséges, hogy a Netanjahu-kormány hivatalosan nem deklarálta (sőt, egyes esetekben bírálta) a szíriai ellenzéki csoportok külföldi támogatását, mégsem az ún. „stratégiai várakozás” volt rájuk a jellemző. Ugyanis az izraeli katonai vezetés és a titkosszolgálatok többször aktív támogatást nyújtottak a szíriai kormány ellen harcoló fegyveres csoportoknak. Sőt, nem egyszer közösen indítottak katonai akciókat is. Természetesen erre azt lehetne mondani, hogy ezek csupán „ad hoc”, vagyis alkalmi jellegű kooperációk voltak és gyakorlatban semmiféle közép vagy hosszútávú izraeli stratégiát nem jelentenek, de mégis az elmúlt években túl sok hasonló – köztük nem egy nyugtalanító – eset látott napvilágot.
Fegyvertársak
Már igazából az is figyelemreméltó, hogy a február 10-i támadásokban a SOHR keresztül meg nem nevezett szíriai ellenzéki erők szolgáltattak információt az IAF-nak a célpontokról, azok bombázás utáni állapotáról és az áldozatok számáról. Az ellenzéki területen élők az interneten és a médiában mondtak köszönet az izraelieknek a határozott fellépésért, mivel legalább addig sem őket bombázták a szíriai kormányerők. Ám a legérdekesebb, hogy az amúgy egyszerre Szíria, Irán, Oroszország és a nyugati világ ellen harcoló terrorista szervezetek, mint az al-Kaidához tartozó al-Núszra Front egykori alapítója szintén
„üdvözölt minden rezsim és Irán ellen végrehajtott izraeli bombázást”
Ezek pedig ismételten felszította a vitát azzal kapcsolatban, hogy a háttérben van-e bármiféle kooperáció a felek között. Természetesen az elmúlt években Aszad és Teherán rendre megvádolta Izraelt, amiért beavatkozik a szíriai válságba és FSA csoportokat támogat, de ezekre a legtöbb helyen csak legyintettek. Azonban idővel nem egy szíriai ellenzéki parancsnok szólta el magát, miközben egyre több riport készült erről a bizonytalan „szövetségről”.
Például 2014 decemberében kiadott ENSZ-jelentés, amelyet az izraeli sajtó is átvett, szerint a Golán-fennsík közelében épített izraeli kórházakban látják el az FSA fegyvereseit. A megfigyelők több ilyen esetet is leírtak, és jelezték, hogy voltak alkalmak, amikor egészséges milicistákat láttak Izrael északi részén sétálgatni. 2017-ig összesen 3000 sebesültet – civileket és fegyvereseket egyaránt – gyógyítottak meg, és gyakran adtak fegyveres kíséretet a mentőknek, akik visszakísérték a sebesülteket a határhoz.
A VICE összefoglalója az izraeli kórházak működéséről:
Az UNDOF (az ENSZ Biztonsági Tanácsának speciális szervezete) jelentése kitér arra is, hogy nem csak „egészségügyi ellátást” biztosítottak az FSA-nak, hanem fegyvereket és lőszereket. Egy június 10-i beszámolóhoz csatolt fényképeken az látható, hogy az IDF katonái két nagy dobozt nyújtanak át az FSA harcosainak, amelyekben hadianyagok vannak, de a dobozok pontos tartama a mai napig nem ismert. Ugyanúgy a korábban említett parancsnokok arról tettek említést, hogy tankelhárító eszközöket, légvédelmi rakétákat, lőszereket és egészségügyi csomagokat kaptak az izraeliektől.
Ezen beszámolók száma pedig az elmúlt években nem csökkent: legutóbb tavaly júniusban derült ki, hogy az IDF, ha nem is az FSA egészével, hanem egyes Izrael számára „vállalható” brigádokkal tartott fenn kapcsolatokat. Többek közt a 400 főt számláló Fursan al-Joulan (Golán Lovagjai) nevű csoport, amely 2013 óta fegyvereket és havonta 5000 dollárt kap az izraeli hatóságoktól. A feladatuk pedig az volt, hogy távol tartsák a Hezbollahot és később az iráni Forradalmi Gárdát az izraeli-szíriai határtól, egyfajta „pufferzóna” (ütközési terület) létrehozva a térségben.
Újratervezés alatt
Az elmúlt napok eseményei rámutattak az izraeli beavatkozások korlátjaira és a légicsapások már nem feltétlenül jelentik a legkönnyebb utat. Azonban nemcsak a vadászbombázó elvesztése miatt mehet át gyökeresen változáson Izrael eddigi Szíria-politikája: Avigdor Liberman izraeli védelmi miniszter már tavaly ősszel elismerte, hogy „Aszad győzedelmesen került ki” az egész válságból, s immáron értelmetlen bárkit is támogatni. Ezért az már egyáltalán nem fenyegeti az országot, hogy Szíriában egy nyíltan iszlamista vezetés kerülhet hatalomra, amely sokkal konfrontatív politikát kezdene el folytatni. Ellenben a másik opció sem éppen egy vonzó alternatíva: a Hezbollah és az IRGC megerősödése Izrael határainál szintén vörös posztó a Netanjahu-kormány szemében.
Ezt állítja egy stratégiai kutató intézet Izraelben, ahol árgus szemekkel figyelik az erőviszonyokat. Az Institute for Policy and Strategy hamarosan konferenciát rendez Oroszország közel-keleti szerepéről.
Erre az alkalomra készítette el tanulmányát Dr. Shaul Shay, a stratégiai kutatóintézet kutatási igazgatója. Az egész intézet élén az izraeli hadsereg egy nyugdíjas vezérőrnagya, Amos Gilad áll.
Szaúd Arábiát azért is nagy figyelem övezi Izraelben, mert a két állam szövetséget kötött Iránnal szemben. Szaúd Arábia többször is jelezte: ha Iránnak lesz atomfegyvere, akkor őket sem kell félteni, mert ők is szereznek ilyet.
Az izraeli tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy nemcsak az oroszok adhatnak át nukleáris technológiát jó pénzért Szaúd Arábiának hanem a pakisztániak is. A muzulmán államok közül elsőként Pakisztán szerzett atomfegyvert és jelentős részben Szaúd Arábia pénzelte azt. Most Pakisztán visszaadhatja a kölcsönt. A másik állam, melyet különösen figyel Izrael a Közel Keleten, az Egyiptom. Putyin elnök legutóbbi látogatásakor megállapodtak abban, hogy a
Roszatom atomerőművet épít Egyiptomban.
Ez békés nukleáris technológia, de nincs éles határvonal a polgári és a katonai atom kutatás között – hangsúlyozza az izraeli kutató, aki a Yedioth Ahronot című lapnak nyilatkozott.
Oroszország részt vállalt Irán nukleáris programjában. Az amerikaiak azzal gyanúsítják Moszkvát, hogy tudósai jelentős szerepet játszottak abban, hogy Észak Korea ilyen ugrásszerű fejlődést mutatott fel a nukleáris és rakéta technológiában. Nemcsak Szaúd Arábia és Egyiptom, de más arab államok is kacérkodnak az atomenergiával. A legelső arab atomreaktor az Egyesült Arab Emirátusokban indul be – ezt a dél-koreaiak építették. Rajtuk kivül atomerőművet tervez még Algéria, Tunézia, Jordánia és Szudán is. Mindez megnöveli a háborús kockázatot a Közel Keleten, ahol a döntéshozók nem mindig az ésszerűség szabályai szerint döntenek.
A nukleáris fegyver bevetése egy ilyen sűrűn lakott és vallási és nemzetiségi ellentétek által megosztott területen olyan katasztrófát jelenthet, melynek hatását egyelőre fel sem tudjuk mérni. Ugyanakkor Oroszországnak a katonai technológia az egyetlen komoly exportcikke a nyersanyagokon kívül. Putyin pedig minden alkalmat megragad az államkassza feltöltésére.
Mi van akkor, ha valamelyik arab állam az oroszoktól megszerzi az atombomba technológiáját?
Oroszország ezzel növelheti nagyhatalmi presztízsét, amely erősen megkopott a Szovjetunió bukása óta. A Közel Keleten viszont olyan új stratégiai helyzet alakulhat ki, mellyel Izraelnek mindenképp számolnia kell – hangsúlyozza annak a tanulmánynak a szerzője, amely Oroszország és egyes arab államok nukleáris kapcsolatairól szól.
Választási csalással segítették elő 2009-ben Traian Basescu elnök újraválasztását – erről fogadott el határozatot a román parlamentnek. A döntésnek nincsenek jogi következményei.
Traian Basescu öröme a 2009-es választás második fordulója után, mögötte Emil Boc Fotó: MTI/EPA/Robert Ghement
A parlament két kamarájának együttes ülése a kormánytöbbség szavazataival fogadta el a 2009-es elnökválasztást vizsgáló parlamenti különbizottság jelentését, amely
bűnszövetkezet létrehozásával, az elnökválasztás kimenetelét eldöntő választási csalás megszervezésével
vádolja Basescut és az országot akkor irányító, Emil Boc vezette jobboldali kormányt.
Az ellenzék elutasította a bizottság következtetéseit, az RMDSZ képviselői pedig tartózkodtak.
A jelentés szerint az elnöki hivatal és a Boc-kormány átfogó, összehangolt akciótervvel készítette elő a választási csalást. Ezt többek között azzal támasztották alá, hogy a szavazás előtt néhány hónappal Traian Basescu felmentette tisztségéből a szociáldemokrata belügyminisztert, akinek utódja pedig lecserélte a szociáldemokraták 20 megyei prefektusát. A prefektusoknak jelentős szerepük van a választás megszervezésében.
A különbizottság azt is gyanúsnak találta, hogy a második forduló éjszakáján
a Román Hírszerző Szolgálat vezetői és az akkori legfőbb ügyész a volt belügyminiszter lakásán találkoztak.
A bizottság elnöke, a szociáldemokrata Oana Florea elismerte, hogy ezek bizonyítására a testületnek nem voltak eszközei.
A kormánykoalíció egyébként nem azért alakított különbizottságot, hogy igazságot szolgáltasson akkori elnökjelöltjének, a PSD-ből azóta kizárt Mircea Geoanának. A cél az volt, hogy a titkosszolgálatok és a vádhatóság összefonódására, a politikai döntéseket háttérből befolyásoló úgynevezett „párhuzamos állam” működésére találjanak bizonyítékokat.
A jelenleg ellenzéki szenátorként politizáló
Basescu azt mondta: nem volt szüksége a „párhuzamos államra” ahhoz, hogy legyőzze Geoanát,
és szerinte az ellenfelét támogató médiavállalatok álltak össze bűnszövetkezetté. Basescu egyébként alig 70 ezer szavazattal győzött annak idején, az érvénytelen szavazatok száma pedig megközelítette a 140 ezret.
A parlamenti határozatnak nincsenek közvetlen büntetőjogi következményei. A legfőbb ügyészségen múlik, hogy a bizottság következtetései alapján eljárást indít-e a volt államfő ellen.
Abu Bakr al-Bagdadi egy légicsapásban sérült meg, még májusban. Emiatt hónapokra át kellett adnia a terrorszervezet vezetését.
Fotó: MTI/EPA/Iszlám Állam
A CNN exkluzív értesülései szerint az amerikai hírszerzők biztosak benne, hogy Abu Bakr al-Bagdadi az Iszlám Állam volt fővárosának, Rakkának a közelében volt, amikor megsérült egy támadásban. Az információk a terrorszervezet elfogott tagjainak, valamint a területről elmenekülteknek a beszámolóiból származnak.
Al-Bagdadi a világ leginkább keresett terroristája,
25 millió dolláros vérdíjat tűztek ki rá. Amióta átvette a dzsihádista szervezet vezetését, egyetlen alkalommal jelent meg a nyilvánosság előtt: amikor 2014 júliusában a moszuli nagymecsetben bejelentette a kalifátus megalakulását. Utána csak hangüzenetek jelentek meg tőle.
A légicsapásban szerzett sérülései nem voltak életveszélyesek, de
hónapokra át kellett adnia a terrorszervezet irányítását.
Azt nem lehet tudni, hogy a támadás célzottan al-Bagdadi ellen irányult-e, vagy nem is tudták, hogy ott van. Azt sem tudni, ki mérte a csapást, mivel egyelőre nem derült ki, hogy pontosan mikor is történt. Akkoriban az amerikaiak vezette koalíciós erők és a szíriai rezsimet támogató oroszok is bombázták Rakka környékét.
Júniusban egyébként az oroszok bejelentették, hogy május végén megölték al-Bagdadit, de aztán kiderült, hogy ez nem volt igaz. Utána a szíriai-iraki határ közelében rejtőzhetett.
Utolsó hangüzenete szeptemberben jelent meg
– olyan eseményekre utalt benne, amelyek bizonyították, hogy friss üzenetről van szó.
A Sky News Arabiya ugyanakkor az iraki belügyminisztérium egyik magas rangú tisztségviselőjét idézve azt állította: Abu Bakr al-Bagdadi a halálán van, és az Iszlám Állam egyik északkelet-szíriai tábori kórházában kezelik.
Arról, hogy a területi veszteségek után milyen új taktikát választhat az Iszlám Állam, itt írtunk korábban.
Miheil Szaakasvilit, az egykori grúz elnököt és az Odesszai Körzet kormányzóját kijevi idő szerint délután háromkor tartóztatták le egy kijevi étteremben.
Erről a politikus a Facebook-oldalán számoltak be és közzétettek egy videót arról, amikor megérkeztek az ukrán hatóságok.
A pártja által közzétett nyilatkozatban az olvasható, hogy
„ismeretlen maszkos emberek elfogták Szaakasvilit és ismeretlen helyre hurcolták”.
Az ukrán titkosszolgálat (SZBU) tagadta, hogy ők szervezték volna az akciót, ahogyan az ukrán főügyészség szintén elutasította, hogy bármilyen közük lenne az ex-kormányzó letartóztatásához.
A KyivPost arról számolt be, hogy az elmúlt napokban nem ez az első eset, hogy megpróbálták elfogni. Február 9-én
tizenöt fegyveres ütött rajta
a Farimont Grand Hotelben tartózkodó Szaakasvilin, de a hotel biztonsági személyzete megakadályozta az elhurcolását, mivel nem volt „semmiféle hivatalos dokumentum vagy letartóztatási parancs” a kezükben.
Szaakasvili többször került már a média és az ukrán hatóságok kereszttüzébe. 2003 és 2013 között volt Grúzia elnöke, később Ukrajnába költözött, Odessza kormányzója lett, és régi ismerősétől, Porosenko elnöktől ukrán állampolgárságot is kapott. Később összevesztek, mert korrupcióval vádolta meg az elnököt. Utána viszont őt magát vádolták ugyanezzel, megfosztották az ukrán állampolgárságától (a grúzról pedig korábban le kellett mondania).
Decemberben ismételten őrizetbe vették bűnszervezetekkel folytatott együttműködés gyanújával, akkor egy épület tetején fenyegetőzött öngyilkossággal, majd a hívei kiszabadították a rendőrségi mikrobuszból.
Közben arról érkeztek hírek, hogy az egykori elnök hívei ismét aktivizálták magukat. Többen elindultak a kijevi repülőtérre, hogy megakadályozzák Szaakaszvili deportálását a kelet-európai országból. Nem sikerült:
a volt elnököt Lengyelországba vitték.
A lengyel határőrség közleménye szerint „jogellenesen tartózkodott ukrán területen, és visszavitték abba az országba, ahonnan az ukrán törvényt megsértve megérkezett”. Azt is írják, hogy mivel Szaakasvili felesége egy uniós tagállam (Hollandia) állampolgára, így pozitívan bírálták el Ukrajna kérését, hogy fogadják be az egyébként hontalan Szaakasvilit.
Iraki sajtóértesüléseik szerint kivégezték azt a német tinédzsert, akit tavaly fogtak el Moszul környékén. Nem ő az egyetlen, akit bíróság elé állítanak Irakban, mert önszántából csatlakozott a terrorista szervezethez.
Linda Wenzel, a 16 éves lány története, aki az Iszlám Állam terrorista szervezethez csatlakozott, tavaly bejárta a világsajtót. A német tinédzser egy Drezda melletti német kisvárosból származott, majd áttért az iszlámra és csatlakozott a dzsihadistákhoz Irakban, miután feleségül ment egy csecsen fegyvereshez. Mindketten Moszul városában harcoltak, amelyet tavaly foglaltak el az iraki erők. Miközben a férjét lelőtték, addig Wenzel fogságba került.
Kihallgatása során kiderült, hogy mesterlövészként tevékenykedett és több iraki haláláért felelős, ami miatt egy iraki bíróság elé állították. Január végén halálra ítélték, emiatt komoly vita alakult ki Bagdad és Berlin között: miközben a kurdok hajlandóak voltak őt is kiadni a német hatóságoknak, addig az iraki kormány ragaszkodott Wenzel elítéléséhez. Eddig a német kormány nem nyilatkozott az ügyben.
A hétvégén aDie Welt magazin arról írt, hogy közel 800 nőt és gyereket tartanak fogva az észak-szíriai, kurdok által lakott területen. A nők nemcsak a dzsihadisták feleségei voltak, hanem többen közülük aktív „logisztikai támogatást” nyújtottak, sőt, néhányan harcoltak az iraki és a kurd erők ellen. Vannak közöttük olyanok, akik Belgiumból, Franciaországból, Kanadából és Nagy-Britanniából származnak, de a lap szerint 15 német állampolgárságú nő szintén van a fogva tartottak között. Többek közt egy marokkói származású nő, aki két lányával utazott Moszulba és állt be a terroristaszervezetbe. Őt szintén január végén ítélték kötél általi halálra.
A demokrácia aláásásával támadnak, pedig soha nem titkoltam, hogy a maradáspártiakat támogattam a brexittel szemben – írta Soros György a Mail on Sunday-ben. A cikkben a milliárdos tulajdonképpen az őt ért támadásokra reagálva megmagyarázza, miért annyira fontos számára Nagy-Britannia sorsa és EU-ban maradása, hogy pénzt is áldoz erre.
Soros azzal kezdi, hogy gyerekként a nácik elől kellett bujkálnia a családjával, majd a kommunista diktatúra fojtogató légköre elől menekült el Magyarországról, hogy Angliában leljen menedékre. Azt írja, hogy ily módon korán megtapasztalhatta, mennyire sokat számít az, hogy milyen politikai légkör uralkodik egy országban. A kilenc év alatt, amit Angliában töltött, az ország rajongójává vált, és hiába költözött 1956-ban az USA-ba, továbbra is a „szívében maradt” Nagy-Britannia.
„Még mindig van házam Londonban, és az év egy részét itt töltöm” – írja. Soros, akit külföldiként túl nagy befolyással vádolnak, Ruper Murdoch-hoz hasonlítja magát, aki amerikai állampolgár, de elkötelezett brexitpárti. „Az a jó, hogy mi, „külföldiek” mindketten örömmel létesítettünk rengeteg munkahelyet az Egyesült Királyságban” – írja.
Soros hangsúlyozza, hogy fiatalemberként nagy hatással volt rá, amit Angliában tapasztalt, és a nyitott társadalmak eszméje iránt is itt köteleződött el. Ezért alapított meg az Open Society Foundations-t (Nyílt Társadalom Alapítvány), és ezért költötte a vagyona jelentős részét a demokrácia eszméjének terjesztésére, és az elnyomottak megsegítésére – írja. Büszkén támogatta a Best for Britain-t is, akik az Európai Unióban maradás mellett álltak ki.
„A brexitet tragikus hibának tartom”
– írja Soros, aki szerint az Egyesült Királyság a lehető legjobban járt az EU-val a brexit előtt, hiszen tagja volt az uniónak, de megtarthatta saját valutáját. Végzetes hibának tartja, hogy népszavazást tartottak a kérdésről, mert az ilyen szavazások szerint sokszor vezetnek rossz döntésekhez, hiszen az embereket könnyen félrevezetik, és igazából a jelenlegi rendszer iránti elégedetlenségüket fejezik ki a szavazáskor, de nem gondolkodnak el a döntés következményein.
„Azért mert egy helyzet nem kielégítő, nem jelenti, hogy nem lehet rosszabb” – írja Soros, hozzátéve, hogy szerinte ez történt most Nagy-Britanniában is. A brexit a milliárdos értékelése szerint az EU és a britek számára is vesztes helyzetet eredményezett, hiszen mindkét fél meggyengül a kiválással. Soros megítélése szerint az elkövetkező fél évben ez nyilvánvalóvá válik, ahogy az elválás ténylegesen is megkezdődik. Ráadásul ez a folyamat évekre leköti majd az EU-t és a briteket is, holott egyesített erővel kéne harcolniuk külső erők, például az orosz befolyás ellen.
Soros szerint a döntés még visszafordítható, és azok, akik az EU egyben maradásáért küzdenek, a teljes támogatását élvezik. Soros György a cikkben arra reagált, hogy a héten támadások érték amiatt, hogy a hírek szerint pénzzel támogatná a Best for Britain nevű, az EU-ban maradásért kampányoló szervezetet.
A Telegraph című konzervatív napilap írta meg, hogy Soros 400 ezer fontot (140 millió forintot) adományozott a Nyílt Társadalom Alapítványon keresztül a Best for Britain számára, és a lap értesülése szerint a szervezet hamarosan kampányt is indít a kilépési folyamat leállítására. A Telegraph cikke nyomán a Daily Mail „szennyes pénznek” nevezte Soros támogatását, és követelte, hogy Soros György „takarodjon” a brit belpolitikából – írja az MTI. Soros a Daily Mail támadására a lap vasárnapi kiadásának kommentrovatában reagált, az imént összefoglalt írással.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
