Fontos

A Sagrada Familia lehetett a fél éve, augusztus 17-én Barcelonában támadó terroristák eredeti célpontja. Öngyilkos robbantást terveztek, csakhogy felrobbant a bombagyáruk, így improvizálniuk kellett. A támadást szervező csoporthoz legalább 10-en tartoztak: a vezetőjük egy kisváros fiataljai közül toborozta őket.

Hat hónappal ezelőtt, augusztus 16-án, nem sokkal éjfél előtt hatalmas robbanás döntött romba egy házat a katalóniai Alcanarban. Két ember meghalt, egy harmadikat súlyos sérülésekkel vittek kórházba. A rendőrök akkor még nem gondolták, hogy terroristákhoz van köze a robbanásnak. Pedig a három ember egy támadásra készülő sejt tagja volt.

Másnap aztán néhány óra alatt két terrorakció is történt. Előbb az egyik merénylő fél ötkor egy furgonnal hajtott a gyalogosok közé Barcelona mindig zsúfolt, a turisták körében nagyon népszerű utcáján, a La Ramblán, majd elmenekült. Ezután hajnali negyed kettőkor öt terrorista a közeli üdülővárosban, Cambrilsban hajtott egy sétálóutcába, nekimentek egy rendőrautónak, kiugrottak a kocsijukból, majd késsel támadtak az emberekre. Őket lelőtték.

A merénylőkön kívül összesen 16-an haltak meg,

a sérültek száma 140 volt (egy magyar nő is megsérült). Ez volt a legsúlyosabb terrorakció Spanyolországban a 2004-es madridi vonatrobbantások óta.

A merénylet hátterét azóta sikerült nagyjából felderíteni. Erről két neves spanyolországi elemző, Fernando Reinares és Carola García-Calvo a West Point Katonai Akadémia Terrorellenes Központjának lapjában, a Sentinelben számolt be.

A sejtnek 10 tagja volt. A Ramblán az emberek közé hajtó furgont a 22 éves Younes Abouyaaqoub (Junesz Abujakub) vezette. A cambrilsi támadók között volt 19 éves öccse, Houssaine, unokatestvéreik, a Hychami-fivérek, a 24 éves Mohamed és a 21 éves Omar, valamint a 17 éves Moussa Oukabir és a 18 éves Said Aalla. Az ő bátyja, Mohammed bérelte a kocsit, a furgont pedig a legfiatalabb terrorista bátyja, Driss Oukabir. Őket letartóztatták, akárcsak egy Sahal el-Karib nevű férfit, valamint az alcanari házrobbanásban megsérült 20 éves Mohamed Houli Chemlalt. A robbanásban a harmadik Aalla-fivér, Youssef, valamint a csoport vezetője, Abdelbaki es-Satty halt meg.

Érdemes megjegyezni, hogy Driss Oukabir eredetileg azt állította, az öccse ellopta a papírjait, és így bérelte a furgont, de aztán bevallotta, hogy ő maga ment el érte. Igaz, állítása szerint azt hitte, hogy költözéshez kell.

Az alcanari detonáció után a rendőrök először azt hitték, hogy egy gázpalack robbant fel, vagy egy droglaborban történt baleset. Valójában azonban

ez a ház volt a sejt központja,

itt rendezték be a bombagyárat, és a robbanóeszközök készítése közben történt baleset. Ennek következtében viszont a bombáik is megsemmisültek, így új tervet kellett készíteniük. Méghozzá gyorsan, hiszen számítaniuk kellett arra, hogy a nyomok alapján a rendőrök hamar eljutnak majd hozzájuk.

Ők ugyanis természetesen megpróbálták kideríteni, ki lehet a felrobbant ház előtt parkoló autó és motor tulajdonosa, kik használták őket, így jutottak el Younes Abouyaaqoubhoz, akit 17-én délután három körül hívtak fel. A terrorista ekkor a furgonban ült, nagyjából egy órányira útra a városközponttól.

Másfél órával később már a tömegbe hajtott.

13 embert ölt meg, több mint 100-an megsérültek, ő maga viszont a közeli piacon keresztül elmenekült. Ezután elrabolt egy autót, megkéselte a sofőrjét, majd a kocsival áttört egy ellenőrzőponton és elmenekült.

Az autót később megtalálták a várostól délre. Néhány nappal később pedig valaki felhívta a rendőrököt, hogy látta az akkor már mindenhol keresett terroristát Subiratsban (Barcelonától nyugatra). Ezután a rendőrök bekerítették és lelőtték. Egy ál-bombamellény is volt rajta, valószínűleg azért, hogy elriassza, aki szembekerül vele, illetve, hogy a rendőrök mindenképp lelőjék és így „mártír” legyen.

A csoportnak volt még egy bérelt furgonja, valószínűleg azt akarták eredetileg Cambrilsban használni. Csakhogy a sofőr karambolozott vele az autópályán fél 4 előtt pár perccel, így végül egy kisebb, szintén bérelt autóval hajtották végre a támadást. Rajtuk is ugyanolyan ál-bombamellény volt, mint Abouyaaqoubon.

A nyomozás során kiderült, hogy

a csoport ennél jóval nagyobb merényletre készült.

Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy robbanóanyaggal és gázpalackokkal töltik meg a furgonokat. Az alcanari házban 120 gázpalackot találtak (vagyis inkább ezek maradványait), valamint rengeteg szöget, amelyek szintén óriási pusztítást végezhettek volna.

Robbanóanyagként triaceton-tiperoxidot, vagyis TATP-t használtak volna.

Ez a terroristák kedvenc robbanószere

az utóbbi időben. Először az al-Kaida használta, amikor 2001-ben Richard Reid megpróbált felrobbantani egy repülőt a cipőjébe rejtett TATP-vel. Az összetevőit könnyű beszerezni, magát a robbanóanyagot viszont nehéz összeállítani, mert nagyon instabil, könnyen felrobban. Ez történhetett Alcanarban is.

A nyomozók szerint 200-250 kilónyi TATP-re elegendő anyag volt a házban. Összehasonlításként: a 2016 márciusában, a brüsszeli repülőtéren végrehajtott terrortámadásban felhasznált két bomba egyenként kevesebb mint 20 kilós volt.

A csoport tagjai az alcanari robbanás előtti napokban vették meg a merénylet kellékeit és bérelték a furgonokat – vagyis, ha nem robban fel a bombagyár, akkor is néhány napon belül végrehajtották volna a támadást. Az autókat is csak egy hétre bérelték.

Az eredeti célpontok azonban mások voltak.

A telefonjaikban talált nyomok alapján lehetséges célpontként felmerült az FC Barcelona stadionja (ahol néhány nappal később rendezték a Sevilla elleni meccset, közel százezer nézővel), illetve az Antoni Gaudí által tervezett bazilika, a Sagrada Família is.

Ez utóbbiról, mint célpontról, a sejt egyik életben maradt tagja, Mohamed Houli Chemlal beszélt is a bíróságon. Azt is mondta, hogy öngyilkos robbantást terveztek.

A csoport vezetője Abdelbaki es-Satty, a ripolli imám volt. Rajta kívül még 8-an laktak ebben a 11 ezres, a Pireneusok lábánál, a francia határhoz közel fekvő kisvárosban.

Es-Satty nem itt született, hanem Marokkóban (1973-ban), ugyanakkor már több mint egy évtizede a spanyolországi dzsihádisták köreiben mozgott. Amikor 2002-ben az országba költözött, egy olyan algériai férfi volt a lakótársa, aki egy évvel később öngyilkos merényletet követett el Irakban.

Es-Satty 2010 és 14 között

börtönben volt drogcsempészés miatt,

eközben összebarátkozott Rachid Agliffal, akit a madridi vonatrobbantásokban való szerepe miatt ítéltek el. Miután Es-Sattyt kiengedték, kiutasították az országból, de sikeresen fellebbezett a döntés ellen.

Két évvel később néhány hónapot a belgiumi Vilvoorde-ban töltött, vagyis egy olyan városban, ahol a radikális iszlám sok híve él. Miután hazatért, a Reuters információi szerint egy belga rendőr figyelmeztette is egy katalán kollégáját, akivel egy továbbképzésről ismerték egymást, hogy figyeljenek rá. Csakhogy ez a jelzés informálisan érkezett.

Es-Satty pedig imám lett Ripollban, és elkezdett fiatalokat beszervezni. A kisvárosban lakó, marokkói származású fiatalok általában ismerték egymást, egy iskolába jártak, ugyanoda jártak kikapcsolódni, a csoport kilenc későbbi tagjából többen rokonok voltak.

Mindannyian Spanyolországban születtek, ismerőseik szerint

mind beilleszkedtek a társadalomba,

nyolcan elvégezték a középiskolát (Moussa Oukabir még nem volt 18 éves), hatan szakmát is tanultak, volt állásuk. Egyikük sem volt különösen vallásos, a többi fiatalhoz hasonlóan jártak bulizni, ittak, füveztek is. Hárman közülük (Youseff Aalla, Houssain Abouyaaqoub és Driss Oukabir) kisebb bűncselekmények, leginkább marihuána-használat miatt voltak büntetve.

Minden megváltozott azonban, miután megismerték az imámot. Ő a New York Times szerint azért is próbált testvéreket vagy barátokat beszervezni, mert így nehezebb volt ott hagyni a csoportot. Végül hónapok alatt rávette őket a terrortámadás előkészítésére.

Azt egyelőre nem tudni, hogy az imám milyen szélsőséges csoportokkal állt közvetlen kapcsolatban.

Annyi biztos, hogy az alcanari ház romjai között találtak egy jegyzetfüzetet, amely az övé volt, és benne kézzel, arabul Al-Andalúz Iszlám Államának katonáiként írt a többiekről. A merényletek után pedig az Amák, az Iszlám Állam hírügynöksége ki is adott egy hasonló tartalmú közleményt.

Egy héttel később egy másik ISIS-médium egy Szíriában felvett videót tett közzé, amelyen két, spanyolul beszélő dzsihadistát lehet látni és hallani: Tomasa Pérezt, aki hat gyerekével költözött Szíriába 2014-ben, és az egyik fiát. A videóban Spanyolországot fenyegették.

A hasonló fenyegetések azonban rendszeresek az ország ellen. Annak ellenére, hogy Spanyolországból viszonylag kevesen, összesen 200-an utaztak Szíriába és Irakba harcolni (még Ausztriából is többen mentek),

az ország központi helyen szerepel a dzsihádista propagandában.

Egyrészt az egykori észak-afrikai gyarmatok miatt él még az ellenszenv, de sokkal fontosabb a mór hódítás korszaka. Az Iszlám Állam (és korábban az al-Kaida) céljai között ugyanis az is szerepel, hogy visszaállítsák a történelmi kalifátust, amelynek a Pireneusi-félsziget is része volt. A különböző propagandakiadványokban ezért is hivatkoznak gyakran al-Andalúzra – vagyis a mai Spanyolországra.

Az utóbbi években egyre több dzsihádistát tartóztattak le az országban. A Foreign Affairs egyenesen egy szalafista folyosóról ír, ami Reustól és Tarragonától Lleidán keresztül a francia határig ér, és a szélsőséges ideológiát hirdető mecsetekből áll. Reinares és García-Calvo szerint 2016-ban Katalónia 256 iszlám imahelyének a harmada szalafista befolyás alatt állt.

Itt tartóztatták le annak idején az első dzsihádistát is Spanyolországban, 1995-ben, 2003-ban pedig itt sikerült még a merénylet előtt leleplezni egy vegyi támadásra készülő al-Kaida sejtet. 2008-ban is sikerült megakadályozni egy, a barcelonai metró ellen tervezett merényletet, és az elmúlt három évben is sorra jöttek a hasonló hírek.

2015 áprilisában például már egy, az Iszlám Államhoz kapcsolódó sejt tagjait fogták el, akik többsége, a mostani merénylőkhöz hasonlóan marokkói származású volt, de az iszlámra áttért spanyolok is voltak köztük.

Az Iszlám Állam európai terrortámadásokat Rakkából irányító csoportjának

Barcelona mindig is kiemelt célpontnak számított.

A tervek központjában pedig a szintén marokkói származású Abdeljalil Ait el-Kaid állt. Ő 2014-ben csatlakozott Szíriában az Iszlám Államhoz, de ekkor már megfigyelés alatt tartották. Szíriából az interneten, a közösségi médián és különböző csevegőalkalmazásokon keresztül próbált fiatal, Barcelonában élő muszlimokat toborozni.

Aztán 2015 nyarán visszaküldték Európába. Nem egyedül, egy bizonyos Reda Hame-mal együtt jött. Mindkettőjüket figyelték: Hame-ot Párizsban letartóztatták. A CNN és a New York Times is megszerezte a kihallgatási jegyzőkönyvét, ebből derült ki, hogy őt alig néhány napos kiképzés után már küldték is vissza, hiszen az Iszlám Állam vezetőinek ekkor már az volt a legfontosabb,

hogy Európában hajtsanak végre minél nagyobb merényleteket.

Hame kiképzője nem más volt, mint Abdelhamid Abaaoud, a párizsi terrortámadás helyszíni parancsnoka, aki többek között azt is elmondta neki: a lényeg, hogy minél több civil áldozat legyen. (Abaaoud aztán nem sokkal később maga is visszatért Európába…)

El-Kaidot is letartóztatták, őt Varsóban fogták el, ahova Isztambulon keresztül érkezett, és kiadták Spanyolországnak. Vallomásából kiderült, hogy 2015 szeptemberére tervezett támadást, ami

a nyomozók szerint hasonló lehetett volna, mint a párizsi merényletsorozat.

Az biztos, hogy a meghiúsult tervek ellenére Barcelona továbbra is a célpontok között maradt, azt viszont nem tudni, hogy az imámnak volt-e kapcsolata a szíriai központtal, vagy az Iszlám Állam új taktikájának megfelelően, gyakorlatilag szabad kezet kapott, és a terrorszervezet ideológiája csak inspirációként szolgált.

Amerikai hírszerzők egyébként három hónappal a támadás előtt szóltak a spanyoloknak, hogy az Iszlám Állam terrortámadást tervez a nyáron a Ramblán. Tudni kell viszont, hogy hasonló figyelmeztetéseket gyakran kapnak a különböző országok. A spanyolok szerint ez a fenyegetés nem tűnt túl hitelesnek, így nem erősítették meg a biztonsági intézkedéseket.

Borítókép: MTI/EPA/David Armengou