Pak Gun Hje 2013 és 2017 között volt Dél-Korea elnöke, korrupciós botrány miatt kellett lemondania. Az ügyész most 30 év börtönt kér rá.
44,8 millió eurós korrupciót bizonyítottak rá, körülbelül egy éve van előzetesben. Pak Gun Hje, akit pont
azzal az ígérettel választottak meg elnöknek, hogy kiirtja a korrupciót,
Pak Csong Hi lánya, aki jobboldali diktátorként 1963 és 1979 között vezette az országot. Már ő is jó kapcsolatot ápolt a Samsunggal, amely vezetője szintén belekeveredett a botrányba.
Ő adott ugyanis pénzt az elnökkel közeli kapcsolatban álló Csoj Szun Szilnek, egy szektavezérnek, akit a dél-koreai sajtó sámánasszonynak nevezett el. Ebből a pénzből adott Csoj az elnöknek 44,8 millió a vád szerint, 58,6 milliót viszont megtartott magának.
Csoj Szun Szil egyébként kormányzati és személyi döntésekbe is beleszólhatott, holott semmilyen hivatalos tisztsége nem volt, a kormány pedig hatalmas összegeket sajtolt ki más nagyvállalatokból is, és a pénzek olyan alapítványoknál kötöttek ki, amelyeket Csoj ellenőrzött.
Őt egyébként emiatt már el is ítélték:
20 évet kapott.
Az elnök bukása után kiírt választást pedig a baloldali Mun Dzse In nyerte meg, aki szintén kérlelhetetlen harcot hirdetett meg a korrupció ellen. Más tekintetben is szakított elődje politikájával: békülni próbál Észak-Koreával.
A lengyel főrabbi arra kéri Izrael vezetőit, hogy ne bojkottálják az országot a holokauszt-törvény miatt.
A Háárec szerint Izraelben szaporodnak azok a felhívások, melyek Lengyelország bojkottjára szólítanak fel azt követően, hogy a varsói parlament olyan holokauszt-törvényt fogadott el, amely relativizálja a lengyelek felelősségét, például bünteti, ha valaki a „lengyel haláltáborok” kifejezést használja.
Mateusz Mazowiecki lengyel miniszterelnök még rontott is a helyzeten azzal, hogy Münchenben egy sajtóértekezleten arról beszélt, hogy nemcsak a németek a felelősek a holokausztért, hanem voltak ott orosz, ukrán, lengyel és zsidó tettesek is.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök vérlázítónak nevezte ezt a kijelentést,
de nem hívta vissza Izrael lengyelországi nagykövetét. A lengyel külügyminiszter-helyettes igyekezett tompítani a feszültséget, mondván, senkit nem fognak majd perbe a törvény alapján, legfeljebb helyreigazításra kötelezik.
Lengyelország többmilliós zsidó közösségét a holokauszt gyakorlatilag megsemmisítette, akik túlélték a tömeggyilkosságot, jórészt emigráltak. Ma csak néhány ezer zsidó él Lengyelországban. Ők természetesen aggodalommal figyelik az antiszemita megnyilvánulásokat, amelyek a harmincas-negyvenes évekre emlékeztetik őket. Attól azonban
még jobban félnek, hogy Izrael és Lengyelország között elmérgesedik a viszony.
Ha Izrael bojkottálni kezdi Lengyelországot, akkor ezzel pontosan a kívánttal ellentétes hatást ér el, mondta Michael Schudrich lengyelországi főrabbi. Szerinte a Lengyelországban élő zsidó közösség érdeke a párbeszéd.
A múlt héten a barátnőjével együtt Nagymácsédon meggyilkolt oknyomozó újságíró, Ján Kuciak az olasz maffia egy szlovákiai sejtje után nyomozhatott. Ezt már két szlovák oknyomozó újságíró is állítja.
Az Új Szó ír arról, hogy a TA3 hírtelevíziónak tegnap Ivan Mego, a Plus 7 dní hetilap volt riportere elmondta: az elmúlt időszakban ő is a ‘Ndràngheta, a calabriai maffia után nyomozott. Mego szerint az ő cikke a Plus 7 dní hetilapban nem jelenhetett meg, ezért az információit továbbította. A tegnap kivégzett Kuciakkal telefonon tartotta a kapcsolatot.
Mego szerint Kuciak
hónapokon keresztül dolgozott ezen a témán, és valószínűleg sokkal messzebbre jutott, mint ő.
Elsősorban különféle dokumentumokban kereste az összefüggéseket, és Mego szerint megtalálták az olasz maffiózók szlovákiai összeköttetéseit is, erről azonban nem árulhatott el részleteket. Viszont várták a rendőrök, hogy kihallgassák.
Tegnap Tom Nicholson oknyomozó újságíró is azt mondta, közösen dolgozott Ján Kuciakkal az olasz maffia kelet-szlovákiai sejtjének feltárásán. Nicholson szerint
a bűnözők az uniós alapokból sikkasztottak pénzeket kelet-szlovákiai cégeiken keresztül.
A Sme információi szerint a ‘Ndràngheta egyik szlovákiai kapcsolata egy Antonino Vadala nevű vállalkozó, aki 2011–2012-ben Mária Troškovával, Robert Fico kormányfő jelenlegi asszisztensével üzletelt. Troškovát az a Viliam Jasaň nevű smeres politikus ajánlotta Fico figyelmébe, aki a Plus jeden deň szerint közel áll Antonino Vadalához. Trošková korábban is felkeltette már a média figyelmét: Fico soha nem akarta közölni, mi a feladata a kormányhivatalban, és milyen alapon választotta ki a korábban modellként dolgozó nőt maga mellé.
Keddre virradó éjjel felgyújtották Ungváron a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) székházát.
A tűzoltóság ügyeletére éjjel két órakor (közép-európai idő) érkezett a bejelentés, hogy kigyulladt a KMKSZ Ung-parti székháza. A tüzet eloltották, a helyszínen dolgoznak az ungvári és a megyei rendőrkapitányság nyomozói. Gyújtogatás gyanújával indított nyomozást a rendőrség.
Egyelőre kevés részletet lehet tudni, a nyilvánosságra hozott fotók alapján a földszinti helyiségekben csaptak fel a lángok.
Személyi sérülés nem történt, egyelőre nem tudni, mekkora kárt okozott a tűz. Február elején már volt egy sikertelen kísérlet a központi iroda felgyújtására, akkor Molotov-koktélt dobtak az épületre.
A Boko Haram terroristái rabolták el őket Nigériában, egy iskolából.
Mohammed Buhari nigériai elnök azt mondta: „utasítottam az ország összes biztonsági ügynökségét, hogy szavatolják a biztonságot iskoláinkban (…), és hogy hozzák vissza az elrabolt lányokat családjukhoz”. Az elnök a Boko Haram egykori túszaiból álló delegációval is találkozott.
A tájékoztatási miniszter azt mondta: 110 lányt tartanak nyilván eltűntként, miután
a Boko Haram dzsihádistái megtámadták a bentlakásos középiskolát
múlt hétfőn az ország északkeleti felében található Dapchiban.
A terrorszervezet 2014-ben hasonló támadást hajtott végre Chibok városában. Akkor 276 diáklányt rabolt el, akik közül mintegy hatvan rövidesen megszökött, 2016-ban pedig 24 nyerte vissza szabadságát. Tavaly májusban a Boko Haram 82 lányt elengedett váltságdíjért és a szervezet több vezetőjének szabadon engedéséért, de mintegy száz lány még nem jutott vissza családjához, sorsuk ismeretlen.
Valószínűleg szexrabszolgaként tartják őket fogva.
A nigériai vezérkari főnök most elrendelte, hogy a légierő újabb egységei kapcsolódjanak be az elrabolt lányok felkutatásába. A térség iskoláihoz rendőröket és biztonsági alakulatokat vezényeltek ki.
Mun Dzse In dél-koreai elnök szerint az Egyesült Államoknak enyhítenie kellene az Észak-Koreával folytatandó párbeszédének feltételein, Észak-Koreának pedig hajlandóságot kell mutatnia a nukleáris leszerelésre.
Mun Dzse In erről a kínai miniszterelnök-helyettessel tartott találkozóján beszélt. Azt is mondta, hogy hajlandó lenne közvetíteni az Egyesült Államok és Észak-Korea között.
Egy dél-koreai kormányzati forrás szerint a téli olimpia záróünnepségére érkezett észak-koreai delegáció vezetője, Kim Jong Csol tábornok ismét jelezte, hogy
Észak-Korea hajlandó lenne a párbeszédre az Egyesült Államokkal.
Erről a dél-koreai elnök legfőbb nemzetbiztonsági tanácsadójával tartott megbeszélésén beszélt.
A Fehér Ház erre azt válaszolta, hogy bármilyen párbeszédnek a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítéséhez kell elvezetnie, ezért
a nyomásnak folytatódnia kell, amíg Észak-Korea nem mond le az atomfegyverről.
Donald Trump is megszólalt az ügyben, egy kormányzókkal tartott tanácskozáson. Azt mondta: az Egyesült Államok szeretne tárgyalni Észak-Koreával, de csak megfelelő feltételekkel. Arról is beszélt, hogy Kína most sokkal többet tesz az észak-koreai válság ügyében, mint valaha, de Oroszország továbbra sem tartja be teljesen a szankciókat.
A Yonhap dél-koreai hírügynökség szerint az észak-koreai delegációval tartott találkozóján Mun javaslatot tett a nukleáris leszerelést előirányzó konkrét ütemterv kidolgozására, de erre nem kapott konkrét választ.
Közben
az Európai Unió tovább szigorította az Észak-Koreával szemben elrendelt szankcióit,
eleget téve az ENSZ Biztonsági Tanácsa decemberi határozatának. A korlátozások értelmében lényegesen csökkenteni kell a nyersolaj és a finomított kőolajtermékek Észak-Koreába irányuló exportját, valamint kiviteli tilalom alá kerültek a szállítójárművek és az ipari gépek is. Tilos lesz emellett élelmiszeripari, mezőgazdasági és elektronikai termékeket, valamint például fát importálni Észak-Koreából. Az észak-koreai vendégmunkásokat pedig két éven belül haza kell küldeni külföldről.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a Balkánon turnézik és célja, hogy biztassa a volt Jugoszlávia EU-n kívül rekedt utódállamait plusz Albániát: legyenek még jobbak és jutalmul akár már 2025-ben felveszik őket az unióba. Dicséretekben már eddig sem volt hiány, pedig ma csak a körút harmadik állomására – Szkopje és Tirana után -, Belgrádba érkezik.
Hátra van még Podgorica, Pristina és Szarajevó, majd jöhet a záróaktus Szófiában, amikor is (március 1.) a hat nyugat-balkáni ország leül egy tárgyalóasztal mellé Junckerrel és az EU-ban elnöklő Bulgária képviselőivel. Korábban, az EU éves beszámolójának közzétételekor már kiszivárgott Brüsszelből, hogy igazából csak Montenegrónak és Szerbiának van esélye, hogy 7 év múlva teljes jogú tag legyen. Később még ezen az állásponton is módosítottak: a 2025 nem egy kőbe vésett dátum, hanem ha minden jó megy (magyarul: ha Belgrád és Podgorica jól teljesít), akár már akkor felveszik az elit klubba.
Komolyan nem is lehet arra gondolni, hogy a nemrégiben még egymást, a szó legszorosabb értelmében irtó nemzetek/államok most egymás kezét fogva, az Örömódát harsogva és megtisztulva belépnek az unióba. Habár, azok után, hogy 2004-ben kiket fogadott be az EU, már semmin sem lehetne csodálkozni.
Szinte nincs olyan nyugat-balkáni ország, amelynek ne lennének, mondjuk területi vitái a szomszédokkal.
Sőt, a már uniós Horvátország és Szlovénia is már hosszú évek óta pitiáner vitát folytat egy pici öböl hovatartozása miatt. Pedig ők még nem is háborúztak egymás ellen.
Mit szóljon Szerbia, amelynek szinte megszámlálhatatlan területi vitája van Horvátországgal, hogy a háború többi következményeiről ne is beszéljünk. Koszovóban már egy kormány belebukott abba, hogy el akarta ismerni a szomszédos Montenegro fennhatóságát egy pár hektárnyi vitatott terület felett. Most a jelenlegi kormányt is hasonló sors fenyegeti. Pedig a pristinai hatalmat nem jólétbe belepuhult, engedékeny fiúk irányítják, hanem a hírhedt Koszovói Felszabadító Hadsereg egykori parancsnokai (Thaci, Haradinaj). Akiket nemzetközi vádemelés fenyeget.
Vagy: Horvátország Montenegróval perlekedik az adriai Prevlaka-félsziget miatt. Boszniával meg egy, szintén az Adrián megépítendő híd miatt.
Bosznia-Hercegovinával a háborút lezáró daytoni egyezmény meg egy olyan felemás államot faragott, amely azóta sem működik:
cibálnák a szerbek és a horvátok is, csak a bosnyákok álmodnak egységes országról.
Albánia ebből kimarad, de csak pillanatnyilag, hiszen Koszovó függetlenségével immár két albán állam létezik. Az egyesülés reménye/réme Tiranát és Pristinát is aggaszthatja: a közös országban ki lesz a főnök?
Körútjának első állomásán, Szkopjéban Juncker agyondicsérte az új macedón kormányt, de dátumot nem mondott, hogy mikor kezdődhetnek el a csatlakozási tárgyalások. Viszont mintha közelebb került volna a megegyezés Görögországgal a macedón állam új nevével kapcsolatban. Athén ugyanis már több mint két évtizede
a történelem egyik legröhejesebb kifogása
miatt nem engedi a macedónoknak, hogy macedónoknak nevezzék magukat, mert Makedónia csak görög lehet. Mellesleg, Görögország már nagyon régi EU-tag.
Juncker Tiranában azt mondta: nem jött üres ígéretekkel és „Albániának természetes helye van az unióban”. Dátummal itt sem hozakodott elő.
A rezsim katonái tartják ostrom alatt Kelet-Gútát. Az egyik légitámadás során klórgázt is használhattak.
Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja nevű szervezet azt közölte, hogy a támadást követően 14 embert, főleg gyerekeket vittek légzési problémákkal kórházba, és
egy hároméves gyerek meg is halt.
A tüneteik arra utaltak, hogy klórgáztámadás történt.
Az Aszad-rezsim azt állítja, hogy nem használ vegyi fegyvereket, de korábban több példa is volt erre, néhány éve épp Gútában támadtak szaringázzal.
Gázmérgezést szenvedett gyerekek a támadás után. (MTI/EPA/Mohamed Badra)
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szombaton határozatot fogadott el, amelyben
30 napos tűzszünetet
követelt. Ennek ellenére a kormánycsapatok még ma is bombázták a felkelők uralta várost, a támadásban legalább tíz civil meghalt. Zeid Raad al-Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosa, valamint António Guterres ENSZ-főtitkár a tűzszünetre vonatkozó határozat haladéktalan betartását követelte.
A 2011 óta tartó háborúban hivatalos adatok szerint 340 ezren haltak meg. Mások szerint az áldozatok száma félmilliónál is több lehet.
Valósággal sokkolta Szlovákiát, amikor hétfőn reggel közölték az egyik legismertebb szlovák oknyomozó újságíró halálát, akit a saját otthonában, feltehetőleg a tevékenysége miatt végezhettek ki a barátnőjével együtt.
„A (szlovák) Nemzeti Nyomozóhivatal különösen súlyos bűncselekmény, kettős gyilkosság ügyében kezdte meg a nyomozást”
– nyilatkozta a SME napilapnak a rendőrség szóvivője utalva arra a hírre, ami ma reggel megdöbbentette egész Szlovákiát. A Nagymácsédra (Veľká Mača) reggel megérkező rendőrök a földön fekve találták Ján Kuciakot és élettársát. A rendőrség szerint a férfit mellkason, a nőt pedig fejbe lőtték. A nő családja értesítette a rendőrséget, mivel egy hete nem hallottak a fiatal párról és képtelenek voltak őket elérni. A nyomozást a rendőrség kiemelten kezeli, a gyanú szerint mindenképp
a munkája miatt gyilkolhatták meg az újságírót.
Ján Kuciak korántsem volt ismeretlen a szlovák médiában: a mindössze 27 éves oknyomozó újságíró számos korrupciós dologgal kapcsolatban írt/kutatott. Az Aktuality.sk internetes weboldalnak dolgozó újságíró elsősorban a Smer kormánypárthoz közeli oligarchákról írt, és leginkább az adócsalással kapcsolatos ügyekre összpontosított, amelyek a leggyakoribb gazdasági bűncselekménynek számítanak az országban. Foglalkozott már a Panama Papírok szlovákiai aspektusaival, Robert Kaliňák szlovák belügyminiszterrel, vagy Ján Počiatka egykori pénzügyminiszterrel, de olyan helyi ügyekről is lerántotta a leplet, mint a Tiszta nap (Čistý deň) galántai nevelőintézet finanszírozásának kétséges háttere.
Az elmúlt években nem akárkiket sikerült magára haragítania. Az egyik Ladislav Bašternák szlovák oligarcha volt, akinek neve és tevékenysége teljesen összefonódott a szlovák kormánnyal, különösen Ficoval. Bašternák egy luxusnegyed miatt került a média bírálatainak kereszttüzébe, hiszen az ő cégei építették a pozsonyi Bonaparte-lakóparkot. Ezenfelül ők adták el vagy adták bérbe az itteni lakásokat olyan prominens szlovák politikusoknak, mint
Robert Fico.
A Bonaparte Lakópark. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Nem ő volt az egyetlen, akinek Kuciak rálépett a lábára. Bašternáknál sokkal „problémásabbnak” számít Marián Kočner, aki évek óta ismert a szoros alvilági kapcsolatairól. Kuciak február elején olyan cikkeket közölt, amelyekben szintén a luxuslakásokkal kapcsolatos tranzakciókkal foglalkozott. A Five Star Residence nevű lakóparkot Kočner cége, a Real Štúdio K.F.A. építette, és egy másik cége – az Inkasný Servis – ugyanebben a komplexumban 17 lakást vásárolt meg összesen 1 euróért, vagyis hat centet adott egy lakásért. Kuciak utolsó Facebook-posztja arról szólt, hogy a Five Star Residence-t építő Real Štúdio K.F.A valamikor az elkövetkezendő hetekben meg fog szűnni anélkül, hogy törlesztené a fennmaradó adósságait. A vállalkozó már korábban megfenyegette az újságírót, amikor Kuciak megkérdezte Kočnert, hogy az ellene folyó rendőrségi nyomozás miatt szabadult-e meg az ingatlanától. Erre a maffiakapcsolatokkal rendelkező üzletember megfenyegette:
„Keresni fogok bármilyen mocskot, és ha találok, akkor foglalkozni fogok Önnel, anyjával, apjával és rokonaival!”
Ján Kuciak erre tavaly szeptemberben büntetőfeljelentést tett, de a hatóságok nem foglalkoztak külön az üggyel, amit maga az újságíró is megjegyzett egy év végi posztjában. Most a rendőrség az Aktuality szerkesztőségével egyeztetve néhány újságírójuknak rendőri védelmet adott.
Az eset valósággal sokkolta Szlovákiát, ahol utoljára tíz évvel ezelőtt volt hasonló ügy, amikor a maffiával foglalkozó Pavol Rýpal oknyomozó riporter tűnt el. A szlovák politikai pártok szintén megszólaltak. Robert Fico a „demokrácia és a sajtószabadság elleni súlyos támadásnak” minősítette az esetet. Robert Kaliňák belügyminisztert megdöbbentette az eset és törölte a mai napi programját, a kulturális és az igazságügyi miniszter egyaránt elítélte a gyilkosságot. A Híd-Most párt szerint, ha valóban a munkája miatt gyilkolták meg Kuciakot, akkor az a szólásszabadság elleni támadást jelenti. Az ellenzék azt vetette a kormány szemére, hogy Máltához hasonlóan
„Szlovákia ma csatlakozott azokhoz az országokhoz, amelyekben az oknyomozó újságírókat halál fenyegeti”
és a belügyminiszter távozására szólítottak fel. Az Európai Parlament elnöke is megszólalt az ügyben:
The EU cannot accept that a journalist is killed for doing his job. I call on the Slovak authorities to launch a thorough investigation with international support if needed for Jan Kuciak. As with #DaphneCaruanaGalizia, the European Parliament will not rest until justice is done
Sokáig érinthetetlennek és elmozdíthatatlannak tűnt, de nemrég a dél-afrikai Jacob Zumát is utolérte a végzete: Valentin napra egy lemondó nyilatkozattal lepte meg a saját országát. A helyére kerülő új elnök előtt tornyosulnak a kihívások, hiszen nemcsak a gazdaságot kell rendbe tennie, de vissza kell állítania Nelson Mandela örökségének régi fényét, amely jelentősen megkopott az apartheid rendszer összeomlását követő több mint két évtizedben.
A korrupciós és egyéb (nemi erőszak, házasság kívüli gyerek, „különös oligarchákkal fenntartott kapcsolatok”) botrányok korántsem számítottak újdonságnak Jacob Zuma dél-afrikai elnök esetében. Amióta 2009-ben az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetőjét megválasztották – és 2014-ben újraválasztották – az ország elnökének, szinte nem telt el úgy év, hogy ne került volna valamilyen kényes ügybe, amely majdnem a bukásával járt. Legutóbb például akkor ingott meg alatta az elnöki szék, amikor 2016-ban a legfelsőbb bíróság ítélete ellenére
sem fizette vissza a saját otthona felújítására költött több millió dollárnyi közpénzt.
Viszont ez soha nem járt a hatalom éléről való távozással, mivel a 400 képviselőből álló dél-afrikai parlamentben, igaz, legtöbbször kis többséggel, de mindig elutasították a Zuma-elleni bizalmatlansági indítványokat.
Jacob Zuma dél-afrikai elnök bejelenti a lemondását. A legemlékezetesebb botránya, amikor az állítások szerint 2006-ban megerőszakolt egy AIDS-es nőt. A vádat végül ejtették, de Zuma azt mondta a bíróságon, hogy úgy védekezett az AIDS ellen, hogy az aktus után lezuhanyozott. A kép forrása:MTI/EPA/Kim Ludbrook
Csakhogy a folyamatos botrányok miatt nemcsak a dél-afrikai elnök népszerűsége, hanem az ANC iránti bizalom egyaránt megrendült. Korábbi koalíciós partnereik fordultak ellenük, tüntetések robbantak ki szerte az országban, valamint a párton belül is egyre kiélezettebbé vált a frakcióharc. Végül a helyi politikai elit úgy döntött, hogy megálljt parancsol a folyamatoknak: 2017 decemberében Zumát eltávolították a pártvezetői tisztségéből és helyére Cyril Ramaphosát nevezték ki.
Ettől kezdve már elemzések és cikkek tucatjai jelentek meg a helyi és a nemzetközi médiában, amelyek szerint Zuma „kilenc élete elfogyott”, már csupán idő kérdése a távozása. Erre végül 2018. február 13-án került sor: Zuma először ugyan visszakozott, de megfenyegették, hogy akkor két nap múlva bizalmatlansági indítványról fognak szavazni a parlamentben, de ezúttal a kormánypárt szintén igennel szavaz és akár bíróság elé is citálhatják őt a korrupciós ügyei miatt. Az új elnök pedig Ramaphosa lett, aki Nelson Mandela óta már az ötödik ANC vezető a Dél-afrikai Köztársaság élén.
Cyril Ramaphosa az utód, aki képen leteszi a hivatali esküjét. Ő sem mentes a botrányoktól: nevéhez kötik a 2012-es mészárlást, amikor a sztrájkoló bányászokra tüzet nyitottak a rendőrök és 34-en életüket vesztették. A kép forrása: MTI/EPApool/Mike Hutchings.
Kihívások sokasága
A legnagyobb kérdés most az országban, hogy vajon az ANC vissza tudja-e szerezni a belföldi és a nemzetközi bizalmat, hiszen Zuma majd tíz évnyi elnöksége tönkretette a „mandelai örökséget”. A Desmond Tutu Nobel-díjas püspök által megálmodott „szivárvány nemzet” elképzelés fénye már elhalványult, amit jól mutat, hogy 2017 első feléig fél millió fehér dél-afrikai állampolgár hagyta el az országot, és a további öt évben 112 000 készülnek emigrálni. Sőt, már más etnikai csoportok is a kivándorlást választják, de nem az etnikai feszültségek, hanem a gazdaság és a közbiztonság katasztrofális állapota miatt.
Ugyanis ezeken a területen Zuma elnökségének második ideje alatt lényeges visszaesések történtek. Az elmúlt években rendszeressé váltak a sztrájkok, különösen a bányászok és a munkások körében, ami miatt a nyersanyagkitermelés és ezzel párhuzamosan az export csökkent. Az átlagos munkanélküliség a helyi statisztikák szerint továbbra is 25 százalék feletti. Az elszegényedés szinte megállíthatatlanul terjed, sőt, már Fokvárosban sem ritka, hogy az úgynevezett townshipben (nyomornyedekben) fehérek laknak. 2017-re a nemzetközi hitelminősítők szinte mindegyike a bóvli vagy a befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolta a dél-afrikai országot.
Az afrikánerek egyik politikai célja, hogy egy ,,fehér autonóm tartományt” hozzanak létre, azaz a „Volkstaat Afrikáner Népi Államot”. A térképen a sötét rész jelöli ezt. A kép forrása: Link.
megelőzve ezzel Argentínát és Egyiptomot. (A listavezető még mindig Venezuela). Ráadásul annak ellenére került ide, hogy 2017 második felétől pár dologban, mint a költségvetési egyensúly vagy az infláció visszaszorítása terén szép eredményeket ért el. Ezért sem véletlen, hogy Zuma távozását a piacok nagyon jól fogadták, mivel a helyére kerülő Ramaphosa, aki kiterjedt üzleti birodalommal és több mint fél milliárdos vagyonnal rendelkezik, jó gazdasági szakembernek számít. Egyik első lépése volt, hogy az ÁFÁ-t egy százalékkal megemelte és növelte az üzemanyag árát, valamint hozzálátott a költségvetési hiány csökkentéséhez.
Pedig eddig úgy tűnt, hogy a Dél-afrikai Köztársaság, ha nem is erős, de stabil gazdasággal rendelkezik, amit jól mutat, hogy tagja a világ egyik legnagyobb gazdasági csoportosulásának. Ugyanis 2011-ben Fokváros-Pretoria felvétele miatt változtatták meg a Jim O’Neill közgazdász által, Brazília, Kína, Oroszország és India angol kezdőbetűiből létrehozott BRIC csoport nevét BRICS-re. Ráadásul ebben az évben ők töltik be a soros elnökséget és Johannesburgban fogják rendezni nemcsak az államfői találkozót, hanem a 10. évfordulós ünnepségeket is.
Balról-jobbra: Michel Temer brazil, Vlagyimir Putyin orosz, Hszi Csin-ping kínai, Jacob Zumba dél-afrikai elnök, Narendra Modi indiai miniszterelnök a BRICS-országok csúcstalálkozóján Hsziamenben 2017. szeptember 4-én. A kép forrása: MTI
Viszont az már kérdéses, hogy ebből eddig mennyit profitált ebből az ország. Habár sokáig ide áramlott a legtöbb kínai tőke, ennek az ára az volt, hogy a kínai import tönkretette a hagyományos ipart, illetve társadalmi szinten komoly feszültségeket generált a Kínához való közeledés miatt. Mindeközben pedig Oroszországhoz és részben Indiához köthető az ország történelmének egyik legnagyobb korrupciós botránya: a „helyi paksi ügy”, amikor
Zuba teljesen titokban akart megépíteni nyolc (!) atomerőművet
, de ezt tavaly a legfelsőbb bíróság megakadályozta.
„Kék Pólósok és Vörös Ingesek”
Az elkövetkezendő hónapokban a gazdasági-külpolitikai problémákon kívül Ramaphosának és az ANC-nek még egy újabb kihívással is szembe kell néznie. Ugyanis korántsem véletlen, hogy ilyen „sietősen” szabadultak meg Zubától, hiszen jövőre választásokat tartanak az országban és több felmérés szerint most először szorongathatják meg igazán az évtizedek óta kormányzó pártot. Két politikai erő érdemes a nagyobb figyelemre: a Demokratikus Szövetség (Democratic Alliance) és a Gazdasági Szabadságharcosok (Economic Freedom Fighters – EFF).
Eddig a DA volt az egyetlen olyan párt az országban, amely meg tudta közelíteni az ANC-t. A kezdettől fogva ők számítanak a legnagyobb ellenzéki csoportosulásnak és a legutóbbi választásokon pedig 22 százalékot értek el, ami az eddigi legjobb eredményüknek számít. A többnyire centralista politikát folytató DA eredetileg a „fehérek pártja” volt, de idővel a multikulturalizmust, megbékélést és az együttműködést kezdte el hirdetni. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen 2009-be megszerezték a Nyugat-Fokföld nevű tartományt, ahol a legnagyobb a „színesek” (coloured) és a polgárosodott feketék aránya. Különösen az „elveszett generáció(k)” körében népszerűek, akik kimaradtak az apartheid utáni politikából, gazdasági támogatásokból vagy oktatásokból, vagy szimplán megkérdőjelezték a „nagy öregek” és az ANC hatalmát.
A Demokratikus Szövetség egyik megmozdulása. A kép forrása: Link.
Ugyanakkor a DA legnagyobb hátránya, hogy egy-két kivétellel igazából csak regionális pártként funkcionál. Ráadásul vezetője, a fekete Mmusi Maimane pár napja jelezte, hogy pártja kész együttműködni az új ANC elnökkel, ha a dél-afrikai nép érdekében folytatja tevékenységét. Továbbá az sem erősíti a párt helyzetét, hogy mindig olyan botrányokba kerül, amiknek központi eleme nem a korrupció, hanem az apartheidi időkre való nosztalgiázás és rasszista kijelentések. A gyakran kétértelműen nyilatkozó vagy a Facebookra posztoló politikusokkal mindig kiemelten foglalkozik a helyi média, és emiatt gyakran kizárások történnek DA belül, de ez korántsem erősíti a helyzetüket és a bizalmat a társadalmon belül.
Az ANC számára viszont sokkal nagyobb fejtörést okoz az EFF. Ezt eredetileg a kormánypárt ifjúsági szervezetéből kiugrott vezetője, Julius Melama alapította meg 2013-ban. Igencsak harcias retorikát folytatnak, csak éppen a „másik irányba”: a gyűlöletük céltáblái a fehér dél-afrikaiak. Szélsőbaloldali pártnak állítják be magukat, akik az elmúlt években fokozatosan elorozzák az ANC elől a korábbi szavazóbázisaikat, vagyis a városi szegényeket, munkásokat, bányászokat és a 25 év alatti dél-afrikaiakat. Sok vidékit megnyertek maguknak, amikor bejelentették a „földreformot”, amely elsősorban a gazdag afrikáner (búrok leszármazottai) földbirtokainak elvételéről és felosztásáról szól.
Julius Malema és az EEF logója. 2016-ban kijelentette, hogy „Nem szólítunk fel a fehér férfiak lemészárlására… legalábbis egyenlőre.” A kép forrása: Youtube,
A folyamatos agresszív megnyilatkozások és a tüntetéseken kívül rendre felróják a párt „militarista struktúráját”, amely akár fél millió tagot is számlálhat. Sőt, néha már a terrorizmus határát súrolják: 2016-ban az keltett nagy felzúdulást, amikor a közösségi oldalakra feltették a bombagyártás receptjét és javasolták azok bevetését az egyetemeken tartott demonstrációkon.
A hírhedté váló dél-afrikai parlamenti verekedések szintén hozzájuk köthetőek, mivel ők kezdik vagy provokálják ki.
Legutóbb pedig akkor szereztek hírnevet, amikor 2018 elején a H&M üzletek „bojkottjára” szólítottak fel, de ez nagyon sokszor az üzletek kifosztásához vezetett, amit az EEF vezetése egyes esetekben maga szervezett meg. Szerintük ez volt ugyanis a „megfelelő válasz arra”, hogy az üzletlánc a „legvagányabb majom a dzsungelben” feliratú pulóverüket egy fekete gyerekkel reklámozta.
Amikor az istenek a fejükre estek
Az elmúlt fél évben egymás után távoztak azok az afrikai államfők, akik több éven, évtizedeken át irányították az országukat és hatalmuk megingathatatlannak tűnt. Erre a listára 2018 februárjában, José Eduardo dos Santos vagy Robert Mugabe neve mellé Jacob Zuma szintén felkerült. Azt egyelőre még korai állítani, hogy az elnök eltávolításával – Angolával vagy Zimbabwéval ellentétben – a Dél-afrikai Köztársaságban valóban egy új korszak vette volna kezdetét. Ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy a társadalom 1994 óta először készülhet fel olyan választásokra, amelyek valóban sorsdöntőek lehetnek az apartheid utáni politikai rendszer és a „szivárvány nemzet” elképzelés számára.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
