A brit médiát a brit-orosz kettősügynök, Szergej Szkripal esete tartja lázban, akire Salisburyben, egy padon találtak rá eszméletlenül. A mellette megtalált másik áldozat Julia Szkripal, Szergej Szkripal lánya. A hatóságok még nem tudják, mivel mérgezhették meg őket, mindketten válságos állapotban vannak.
A 66 éves Szergej Szkripalt és 33 éves lányát a hétvégén mérgezhették meg Salisburyben. Vasárnap délután lettek rosszul egy bevásárlóközpont közelében, azóta az intenzív osztályon ápolják őket. Járókelők vették észre a padon eszméletlenül fekvő két embert, és ők hívták a mentőket. Az egyik szemtanú szerint Szkripal és lánya úgy néztek ki, mintha valami nagyon erős drogot vettek volna be.
A padot, amelynél rosszul lettek, elkerítették, és az egyik közeli éttermet is bezárták, de a bevásárlóközpont nyitva van, és a hatóságok szerint nem áll fenn a környéken a mérgezés veszélye. Azt egyelőre nem tudják, mi okozta a tüneteiket. A nyomozást a helyi rendőrségtől a terrorellenes egységek vették át. Jelenleg a környéken található biztonsági kamerák felvételeit elemzik, illetve megpróbálják beazonosítani a mérgező anyagot.
A volt kémen és a lányán kívül három embert kezeltek még kórházban, akik a helyszínen kapcsolatba kerültek velük: két rendőrt, illetve egy mentőst. A rendőröket, akik csak enyhébb mérgezésre utaló tüneteket produkáltak, már hazaengedték.
Az eset kapcsán egyből felmerült Alexander Litvinyenko ügye, aki szintén brit-orosz kettősügynök volt, és 2006-ban mérgeztek meg. Litvinyenko hetekig haldoklott a mérgezés után, szervezetében polóniumot találtak.
Szergej Szkripal korábban az orosz hírszerzés ezredese volt.
2006-ban Oroszországban börtönre ítélték, miután az MI6-nek orosz ügynökök identitását fedte fel.
Tíz éven át dolgozott a brit hírszerzésnek, ezalatt az idő alatt Nyugat-Európában tevékenykedő orosz ügynökök tucatjait buktatta le.
2010-ben, feleségével együtt menedéket kapott Nagy-Britanniában egy kémcsereprogramnak köszönhetően. A Guardian úgy tudja, hogy új személyazonosságot, házat és életjáradékot kapott a brit kormánytól. Ehhez képest a háza, amely nem messze található attól a helytől, ahol rosszul lett, a saját nevére volt regisztrálva.
Szkripal felesége 2012-ben, 59 éves korában halt meg, nemrég pedig a 43 éves fia is elhunyt egy szentpétervári látogatáskor – írja a BBC. Julia Szkripal Oroszországban él, látógatóban volt apjánál Nagy-Britanniában, mikor megmérgezték.
Boris Johnson brit külügyminiszter a londoni parlamentben kedden arról beszélt, hogy kemény válaszra számíthat Oroszország, ha kiderül, hogy közük volt az esethez. Az orosz elnöki szóvivő újságíróknak arról beszélt, hogy a Kremlnek nincs információja arról, mi állhat az ügy hátterében.
Erről tájékoztatta a világot Chung Eui-yong, a dél-koreai delegáció vezetője, aki hétfőn tárgyalt Kim Dzsongunnal. Az észak-koreai vezető két napon át látta vendégül a tíztagú dél-koreai küldöttséget, mely sikeres tárgyalásokat folytatott Phenjanban.
Megállapodtak abban, hogy csúcstalálkozót tartanak Panmindzsonban, a két Koreát elválasztó fegyverszüneti vonalon. Kim Dzsongun most először tárgyalt dél-koreai küldöttséggel azóta, hogy hatalomra került 2011-ben. Az elmúlt években Észak-Korea dinamikusan fejlesztette nukleáris és rakéta erőit. Emiatt számtalan ENSZ szankció sújtja ma is. Trump elnök többször katonai megelőző csapással fenyegette meg a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszert. Kim Dzsongun a maga részéről nukleáris háborút ígért Amerikának.
Most viszont Kim azt közölte a dél-koreai küldöttséggel, hogy hajlandó leszerelni atom arzenálját, ha megfelelő biztonsági garanciákat kap! Mindehhez „őszinte tárgyalásokra ” lenne szükség Észak-Korea és az USA között – üzente Kim Donald Trumpnak.
A dél-koreai küldöttség Washingtonba utazik, hogy személyesen tájékoztassák az amerikaiakat a phenjani tárgyalásokról. Az USA hivatalos álláspontja az, hogy a
tárgyalásokra csakis azt követően kerülhet sor, hogy Észak-Korea leállította nukleáris és rakéta programját.
Kim Dzsongun tehát folytatja mosoly offenzíváját, melyet a téli olimpián kezdett el. Észak-Korea költségvetését rendkívüli mértékben megterheli a nukleáris és rakéta fejlesztési program. Ennek következtében a lakosság jelentős része nyomorog. A kínaiak – Észak-Korea szövetségesei – már régóta azt tanácsolják az ifjú diktátornak, hogy katonai fejlesztések helyett a polgári gazdaságot lendítse fel. Kim álma állítólag az, hogy a Fehér Házban tárgyalhasson az USA elnökével. Ezt sem nagyapja, a rendszert alapító Kim Ir Szen sem pedig apja, Kim Dzsongil nem érte el. Békülékeny ajánlatával most errefelé tett egy lépést Észak-Korea mostani vezetője, Kim Dzsongun.
Két szélsőséges, populista párt ünnepelhet az olasz választások után: az Öt Csillag Mozgalom és a Liga. Mindkét párt erősen oroszbarát, az egyik terjeszti is az orosz propagandát, a másiknak intézményesített a kapcsolata az orosz kormánypárttal. Silvio Berlusconi pártja és az eddig kormányzó balközép is vereséget szenvedett. Az viszont teljesen bizonytalan, hogy ki tud majd kormányt alakítani.
Minden megváltozik – ezzel a címlappal jelent meg hétfőn az Il Fatto Quotidiano olasz napilap. A választáson ugyanis egyértelműen visszaszorultak a hagyományos pártok, és a populisták kerültek előtérbe: az Öt Csillag Mozgalom és a Liga (korábbi nevén: Északi Liga)
együtt a szavazatok felét szerezték meg.
Több párt is szövetségben, de külön listán indult. Elvileg a jobboldali koalíció kapta a legtöbb szavazatot, körülbelül 36 százalékot, de ez nem elég a kormányalakításhoz. Az Öt Csillag önállóan indult, ők körülbelül 32 és fél százalékot szereztek, a baloldali koalíció pedig kb. 23 százalékot.
Matteo Salvini örülhet. (MTI/EPA/Daniel Dal Zennaro)
A jobboldali koalíció három pártból áll: Silvio Berlusconi Forza Italiájából, valamint két szélsőjobboldali pártból: a Matteo Salvini vezette Ligából és az Olasz Testvérekből. (Érdemes megjegyezni, hogy bár a magyar kormánymédia az elmúlt hetekben az egekbe dicsérte a korábban kétszer is elítélt, emiatt a választásoktól eltiltott Berlusconit, Orbán mellett korábban Salvini és az Olasz Testvérek vezetője, Giorgia Meloni állt ki nyíltan.)
Ők együtt 248-268 helyet szerezhetnek, de 316 kellene a többséghez. Ráadásul hiába kapta a jobboldali koalíció a legtöbb szavazatot,
az eredmény nagy vereség Silvio Berlusconi számára.
A koalíción belül ugyanis nem az ő pártja, hanem a Liga kapta a legtöbb szavazatot (körülbelül 17,5 százalékot 14-gyel szemben).
Berlusconiék nagyot buktak. (MTI/EPA/Ciro Fusco)
A Politico szerint a Liga szereplése a választás egyik legnagyobb meglepetése. Salvini egyébként pártja gyűlésein, Mussolini fasisztáira utalva, gyakran hord fekete inget, és ezeken a gyűléseken neonáci jelképekkel is lehet találkozni.
Ha az egyes pártokat, és nem az általuk alkotott szövetségeket nézzük, akkor az eddig kormányzó baloldali Demokrata Párt kapta a második legtöbb szavazatot (19 százalék körül), de az eredmény nekik is komoly vereség. A volt miniszterelnök, Matteo Renzi pártjának nem tett jót, hogy a gazdaság csak lassan tér magához a válságból. A párt egyik képviselője, Andrea Marcucci a Facebookon azt írta: a Demokrata Párt vesztett, a populisták győztek. Renzi már le is mondott főtitkári tisztségéről.
Luigi Di Maio már meg is hirdette a Harmadik Köztársaságot. (MTI/EPA/Alessandro Di Meo)
Salviniék Ligája mellett a másik győztesnek a mindössze 31 éves Luigi Di Maio vezette Öt Csillag Mozgalom számít. A pártot a New York Times szerint leginkább úgy lehet leírni, mint egy épületet, amelynek „baloldali az alapja, jobboldali a homlokzata és anarchista a teteje”. A párt egyébként már 2013-ban a legtöbb szavazatot kapta a választáson, de ez akkor sem volt elég a kormányalakításhoz. Most viszont Di Maio már egyenesen azt mondta: megkezdődött a Harmadik Köztársaság.
Több dologban feltétlenül hasonlít az Öt Csillag és a jobboldal vezető erejévé vált Liga:
mindkét párt szélsőségesen populista, gyakorlatilag egymás licitálták felül bevándorlás-ellenességben, Salvini például egyszerűen csak vízbe dobná a menekülteket. (A kampány hangneme minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy egy hónapja egy szélsőjobboldali férfi bevándorlókra lőtt, hat embert megsebesítve.)
Emellett mindkét párt Európai Unió-ellenes. A Liga megszabadulna az eurótól is, az Öt Csillag viszont már nem – amióta tavaly Di Maio átvette a párt vezetését az alapító Beppe Grillótól, valamelyest finomodott az álláspontjuk.
Beppe Grillo tavaly engedte át a párt vezetését Luigi Di Maiónak. (MTI/EPA/Filippo Pruccoli)
Éppen ezért, az eredményt nyugtalanul figyelhetik Brüsszelben is. Nagyon nem jó jel ugyanis, hogy az eurozóna harmadik legnagyobb gazdaságában ennyire előretörtek az unióellenes populisták, épp akkor, amikor az EU komoly reformokra készül.
Ráadásul a két párt még egy, fontos témában hasonlít egymáshoz:
mind a kettő erősen oroszbarát, sőt, annak nevezhetjük Berlusconi pártját is.
Márpedig az Atlantic Council elemzése szerint Olaszország kifejezetten sérülékeny az orosz befolyásolási kísérletekkel szemben. Oroszbarátnak azokat a pártokat lehet tekinteni, amelyek az orosz kormány narratíváját közvetítik, beleértve a Nyugat-ellenes gondolatokat, támogatják az orosz külpolitikát, és az oroszoknak kedvező törvényváltoztatásokat kezdeményeznek.
Krekó Péter, a Political Capital igazgatója a Független Hírügynökségnek azt mondta: a Liga azon két európai párt közé tartozik (a másik az osztrák Szabadságpárt), amelynek
intézményesített kapcsolata is van az orosz kormánypárttal,
az Egységes Oroszországgal.
Matteo Salvini például, Krekó Péter szavaival, „Putyin csodálója”, többször is járt Oroszországban és a megszállt Krím-félszigeten is, az együttműködési megállapodást pedig tavaly márciusban írták alá. Ezek után a párt által vezetett északi megyék sorra ismerték el a félsziget bekebelezését.
Az Öt Csillag több vezetője is részt vett az orosz kormánypárt kongresszusán két éve. Ők eltörölnék az Oroszország elleni szankciókat, szintén jogszerűnek ismerik el a Krím-félsziget elcsatolását, sőt, normalizálnák a kapcsolatot az oroszok által támogatott tömeggyilkos szíriai diktátorral, Bassár el-Aszaddal is.
Ráadásul ott van Silvio Berlusconi, aki Putyin személyes jó barátjának számít, a Forza Italia képviselője „megfigyelőként” részt vett az oroszbarát szélsőségeseket leszámítva illegitimnek tartott, 2014-es kelet-ukrajnai választáson is.
Vagyis mindhárom, a kormányalakításra esélyes párt oroszbarátnak mondható.
Putyin elégedetten hátradőlhet.
Ez pedig jól jön az orosz kormánynak, hiszen így az egyik legnagyobb tagországon keresztül gyengítheti az Európai Uniót, amelyet, ahogy Krekó Péter mondja, ellenséges entitásnak tekint. Az egyik legelismertebb, Oroszországgal foglalkozó elemző, Mark Galeotti azt írja: az orosz kormány számára a különböző populista pártok támogatása egyetlen célt szolgál: hogy befolyásolni tudjon országokat és ezzel gyengítse az EU-t és a NATO-t. Az egyik eszközük, hogy a bizonytalanságot próbálják növelni, amihez a menekültválság ideálisnak bizonyult.
Kedvelt fegyverük közé tartozik az álhírek terjesztése is: az Öt Csillag pedig ehhez megfelelő partner. Ahogy Krekó Péter fogalmazott,
„az Öt Csillag elképesztő vehemenciával terjeszti az orosz propagandát és dezinformációt”.
A Buzzfeed oknyomozása szerint a párt egy olyan hálózatot ellenőriz, amely rendszeresen álhíreket és összeesküvés-elméleteket terjeszt, sokszor Kreml-pártiakat, amelyek eredeti forrása valamelyik orosz propagandamédium. A hálózathoz olyan álhíroldal is tartozik, amelyiknek több mint egymillió követője volt a Facebookon.
Többek között azt is terjesztették, hogy a kormány kapcsolatban áll a maffiával. Ehhez bizonyítékként egy gyászoló miniszterről tettek közzé egy fotót, amelyet úgy állítottak be, mintha a maffiózó Salvatore Riina temetésén készült volna. Egyik politikusuk pedig azt állította, hogy Ukrajnában már a kannibalizmus is megjelent – bizonyítékként egy fotót is mutatott, csakhogy hamar kiderült, hogy az valójában egy screenshot egy filmből.
Az olasz álhíroldalak egyébként Salvinit is rendszeresen dicsérték, és itt is igaz az, hogy az összeesküvés-elméletek terjesztése általában együtt jár a nem politikai tartalmúak megjelenésével is, amelyek aztán a két párt programjába is bekerültek. Például
mind az Öt Csillag, mind a Liga oltásellenes,
a kampányban meg is ígérték, hogy eltörlik a kötelező vakcinákat.
Mindenesetre a választás után most az a legvalószínűbb, hogy hosszú politikai bizonytalanság következik. Wolfango Piccoli, a Teneo Intelligence elemzője a Guardiannek azt mondta: szinte lehetetlen lesz bármelyik pártnak is olyan koalíciót létrehozni, amely többséggel bír.
Berlusconi és Salvini – hátat fordítanak egymásnak? (MTI/EPA/Angelo Carconi)
Az Öt Csillag azt jelentette be korábban, hogy csak olyan párttal alkotnak közösen kormányt, amely elfogadja a programjukat. Elméletileg megvan az esélye, hogy a jobboldali szövetséget szétrobbantva a Ligával és az Olasz Testvérekkel lépnek koalícióra, de Piccoli szerint
ennek minimális az esélye,
mert, bár sok kérdésben hasonló nézeteket vall a Liga és az Öt Csillag, de utóbbi szavazói inkább baloldaliak, míg a Liga szélsőjobboldali. Salvini is elutasította az Öt Csillaggal való szövetséget. A baloldal már bejelentette, hogy ellenzéki szerepre készül, a jobboldali pártok viszont csak kisebbségi kormányt tudnának alakítani – ha egyáltalán Berlusconi elfogadja ebben Salvini vezető szerepét.
A parlament március 23-án ül majd össze, de a Reuters szerint Sergio Mattarella elnök áprilisig várni fog azzal, hogy megnyissa a kormányalakításról folytatott hivatalos tárgyalásokat. Utána pedig még az is előfordulhat, hogy új választást írnak ki, az viszont könnyen zárulhat a mostanihoz hasonló eredménnyel. Az előző, 2013-as választás után egyébként két hónapig tartott, mire sikerült megalakítani az új kormányt.
„Szextréninget” tartott Thaiföldön egy fehérorosz eszkortlány, Anasztaszia Vasukevics, „művésznevén” Nasztja Ribka. Ott viszont őrizetbe vették. Attól fél, hogy börtönbe kerül, ha kiadják az oroszoknak, ezért most azt mondja: ha Amerikába mehet, akkor hajlandó Trump és az oroszok kapcsolatáról beszélni.
Nasztja Ribkát február 26-án vették őrizetbe Thaiföldön, 9 másik orosz állampolgárral együtt, mert úgynevezett „szextréningeket” szerveztek, de nem volt munkavállalási engedélyük. Bár a fiatal nő Fehéroroszországban született, a CNN-nek a thai hatóságok azt mondták: orosz útlevéllel lépett be az országba.
Óvadék ellenében kiengedték, de eljárás vár rá. Ezután közétett egy videót, amelyen azt mondja: videókkal és hangfelvételekkel tudja bizonyítani Trump és az oroszok kapcsolatait.
Nasztja Ribkának valóban van kapcsolata a legfelsőbb orosz körökkel.
Erről Alekszej Navalnij, az orosz ellenzék egyik vezetője (aki az elnökválasztáson nem indulhat) beszélt nemrég.
A nő hivatásos csábítóként jellemzi magát, az Instagramon pedig 2016 augusztusában posztolt egy olyan videót, amelyen a Putyinhoz nagyon közel álló orosz milliárdos, Oleg Gyeripaszka és a miniszterelnök-helyettes, Szergej Prihogyko társaságában látható. Az Amerikával való kapcsolatokról beszéltek. Navalnij szerint ők tarthatták a kapcsolatot Trump kampánycsapatával, hiszen
Paul Manafort, Trump volt kampányfőnöke korábban valóban dolgozott Gyeripaszkának.
Ribka egyébként azt állítja: nem az amúgy nem bejelentett szextréning miatt vették őrizetbe, hanem az orosz kormány kérésére. Azt írta:
„Ha visszamegyünk Oroszországba, orosz börtönben fogunk meghalni.”
Szerinte nem lehet véletlen, hogy az orosz Biztonsági Tanács elnöke, a titkosszolgálat, az FSZB volt vezetője, Nyikolaj Patrusev is most érkezett Thaiföldre. Az orosz kormány tagadta a vádakat.
Nem csillapodnak a kedélyek Szlovákiában azóta, hogy a múlt héten meggyilkolták Ján Kuciak tényfeltáró újságírót és barátnőjét. A hétvégi szlovák események után pedig nagyon úgy tűnik, hogy komoly változások előtt áll az északi szomszédunk: vagy gyökeresen megváltozik a kormány, vagy előrehozott választások lesznek.
Múlt héten egy kiterjedt, a szlovák kormányhoz, valamint a külföldi (olasz) maffiához vezető szálakkal teli korrupciós ügy kinyomozása miatt lőhették le Ján Kuciakot, az Aktuality.sk újságíróját és menyasszonyát, Martina Kusnírovát. Azóta a szlovák és a nemzetközi média kiemelten foglalkozik a témával, egymás után jelennek meg az elemzések és a cikkek a szlovákiai történésekről, a belpolitikai folyamatokról és az elmúlt évek legnagyobb szlovákiai tüntetéséről. Ugyanis pénteken körülbelül húszezren vettek részt – köztük számos külföldi újságíró – egy tiltakozó demonstráción Pozsonyban, amelyet a meggyilkolt fiatalokért tartottak.
Csakhogy a hétvégén nemcsak a főváros utcáin, hanem a szlovák politikában is feszült volt a hangulat. Andrej Kiska szlovák kormányfő vasárnap sajtótájékoztatót tartott. Támogatta a tüntetőket, és azzal a kijelentésével robbantotta fel a szlovák közéletet, hogy
„vagy teljesen átalakítják a kormányt, vagy előrehozott választásokat tartanak”.
Ezzel a köztársasági elnök szerint gátat lehetne szabni az állam és a kormány iránti folyamatos „bizalomvesztésnek” , ami az elmúlt években szinte megszokottá vált a szlovák választók körében. Ugyanúgy csalódást keltett benne, hogy a Robert Fico (Smer) vezette koalíciós kormány, amelynek tagjai a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Most-Híd magyar-szlovák vegyespárt képtelen volt múlt héten megfelelően kezelni a helyzetet. Ráadásul a helyzet rosszabbodott, a feszültséget nem sikerült csökkenteni és a kulturális miniszteren kívül egyelőre senki sem távozott a kormányból.
Az államfő bejelentésére reagálva előrehozott választások kiírását sürgette a parlament két legnagyobb ellenzéki pártja, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) és az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OLaNO) nevű mozgalom, valamint több parlamenten kívüli párt is.
Andrej Kiska szlovák államfő sajtótájékoztatót tart vasárnap este. A kép forrása: MTI/EPA/Jakub Gavlak.
Ezzel szemben Fico, a Kiska után sajtónyilatkozatában hangsúlyozta, hogy őt valósággal sokkolták a köztársasági elnök szavai. Sőt, egyenesen azt állította:
Kiska olyan beszédet olvasott fel, amelyet nem Szlovákiában írtak.
Habár nem részletezte, hogy kikre gondolt, de a legtöbb kommentár szerint ez nem volt más, mint egy burkolt „Sorosozás/Brüsszelezés. Továbbá kioktatta a köztársasági elnököt, hogy az előrehozott választások meghirdetése kizárólag a parlament (90 képviselői aláírás kell ehhez), illetve a kormány jogköre, nem pedig az államfőé. Ugyanúgy leszögezte, hogy a szlovák hatóságok most minden erejükkel az ügyön dolgoznak, és figyelmeztetett:
„nem fognak táncolni két fiatal sírján, ahogy teszi ezt az ellenzék, a média, és most már az elnök is”
Repedések a koalícióban
A tavaly őszi szlovákiai megyei választások nem éppen a kormánypártoknak kedveztek, sőt, inkább rámutattak a koalíción belüli törésvonalakra. Egyrészt az SNS súlyosan meggyengült, hiszen még a saját háttérbázisuknak számító Zsolna megyében is csak öt képviselőt delegálhattak. Másrészt pedig láthatóvá vált, hogy a Most-Híd „együttműködési politikája” sok magyar és szlovák szavazó elvesztéséhez vezetett, s Bugár sorsa gyakorlatilag „összefonódott” Ficoéval.
Ám Kuciak halála óta még inkább kiszélesedett a kormánykoalíción belüli törésvonal. Andrej Danko, az SNS vezetője és a parlament elnöke leszögezte, hogy továbbra is kitart a kormány mellett. A tegnapi megnyilvánulásaiban a kormányon kívül gyakorlatilag senkit nem kímélt.
„Tényleg kívánom, hogy a gyilkos és aki felbérelte, a pokolban végezze”
„Önmérsékletre intette” a tüntetőket, és burkoltan az újságírókat – még Kuciakot is – hibáztatta a kialakult helyzetért, valamint „leteremtette” az ellenzéket, hogy kihasználják az egész helyzetet a „személyes céljaik elérése érdekében”. Tagadta, hogy a kormánynak bármi köze lenne a maffiához, s mindvégig úgy beszélt önmagáról, mint aki majd „közvetít” Kiska és Fico között.
Miközben az SNS egyértelműen Fico mellett sorakozott fel, addig a Híd-Most párt pont ellenkezőleg: Bugár Béla pártelnök korábban már többször meglengette a kormányátalakítás lehetőségét. Szerinte a hétvégi események megmutatták, hogy a feszültség csak növekszik és muszáj minél előbb lépni. Hétfőn pedig már a pártban jelezték, hogy részt kívánnak venni azokon a tanácskozásokon, melyeket Kiska vasárnap kezdeményezett.
Még meglepőbb volt, hogy a Most-Híd egyenesen ultimátumot adott a koalíciós partereinek. Ha március 12-ig Robert Kaliňáknak, a Smer-es belügyminiszter nem vállalja a felelősséget és távozik a posztjáról, akkor kilépnek a koalícióból. Ugyanakkor Kaliňák többször megerősítette, hogy nem hajlandó lemondani a pozíciójáról, így igencsak elképzelhető, hogy végső soron a Most-Híd elhagyja a kormányt. Ezzel oda lenne Fico kormányzati többsége, és nem elképzelhetetlen, hogy Bugárék nyíltan támogatnák az előrehozott választásokat, hiszen így meglenne a háromötödös többség.
Az urnák 23 órakor záródtak országszerte. Az első exit poll jelentések szerint eddig bejött a papírforma, vagyis a populista, establishment ellenes Öt Csillag Mozgalom lesz a legerősebb egyedi párt az olasz parlamentben, de a Berlusconi vezette középjobb koalíciónak is van esélye a kormányalakításra.
Hétfőn reggel el is kezdődhetnek az alkudozások és megfigyelők semmilyen kombinációt sem tartanak kizártnak.
Az eddig kormányzó balközép Demokrata Párt (PD) készen áll az ellenzéki szerepre, amennyiben beigazolódnak az éjjel közzétett exit poll-felmérések eredményei – jelentette be a balközép tömörülés alsóházi vezetője.
A PD számára valószínűsített 21, más mérések szerint 24,5-27,5 százalék közötti eredmények a harmadik helyet jelentik a jobboldali pártszövetség és az Öt Csillag Mozgalom (M5S) mögött, amivel kapcsolatban Ettore Rosato azt mondta, „ha ez lesz az eredmény, az vereséget jelent számunkra, és ellenzékbe vonulunk”.
A jobboldali pártszövetségen belül a felmérések szerint a Matteo Salvini vezette egykori Északi Liga, jelenleg csak Liga megelőzi Silvio Berlusconi pártját, a Forza Italiát, igaz a különbség alig félszázalékos: 14,5, illetve 14 százalékot mértek a két tömörülésnek. A szövetségen belüli erőviszonyokon múlhat a miniszterelnök-jelölt személye.
Az Öt Csillag Mozgalom, amely az exit pollok szerint 29,5-32,5 százalékot szerzett, meggyőződését fejezte ki, hogy a következő kormány egyik pillére lesz.
Ennek az utolsó akadálya is elhárult: a nagykoalíciós régi/új partner, a szociáldemokraták tagsága kétharmados többséggel igent mondott a közös kormányzásra. Az új szövetségi kormány várhatóan március 14-én, a tavaly szeptemberi szövetségi parlamenti választás utáni 170. napon alakul meg. Ez az eddigi leghosszabb kormányalakítási folyamat Németországban.
A szociáldemokraták vezetősége a tagság szavazásának eredményét ma reggel közölte a nyilvánossággal. Ezzel lezárult a hosszantartó egyeztetés, amelyet Angela Merkel kereszténydemokrata vezető, a CDU testvérpártjának, a bajor CSU-nak az elnöke Horst Seehofer és Martin Schulz, az SPD akkori elnöke vezetett. A nagykoalíció ötlete kényszerből csak azután merült fel, hogy Merkeléknek (CDU/CSU) nem sikerült nyélbe ütni az úgynevezett Jamaica-koalíciót a zöldekkel és a szabaddemokratákkal.
Közjáték Schulzcal
Egy hónappal ezelőtt a saját pártja felől érkező nyomás miatt Martin Schulz, az előzetes bejelentés ellenére mégsem vállalta a külügyminiszteri tisztséget Angela Merkel új kormányában. Schulz akkor azt mondta: lemond a pozícióról, és reméli, hogy ezzel lezárulnak a személyi viták az SPD-ben.
A Bild szerint a szociáldemokraták vezetése ultimátumot adott neki, mivel a párt tagsága elégedetlen volt amiatt, hogy Schulz korábban még azt ígérte, nem vállal szerepet Angela Merkel kormányában. Attól tartottak, hogy a vitatott személyi kérdések miatt a párttagság az egész koalíciós szerződést megvétózná.
A Spiegel viszont azt latolgatta, hogy Schulz megpuccsolásában az eddigi külügyminiszter, Sigmar Gabriel keze lehetett benne.
Kereszténydemokrata miniszter-jelöltek
Gazdasági miniszternek az eddigi kancelláriaminisztert, Peter Altmaiert jelölik. Az ugyan „fájdalmas”, hogy a CDU nem tarthatja meg a pénzügyminisztériumot (ezt még Schulz kivakarta a szocdemeknek), viszont megkapja a gazdasági tárcát, „Ludwig Erhard minisztériumát” – utalt egy héttel ezelőtt Angela Merkel a második világháború utáni nyugatnémet gazdasági fellendülés megalapozójaként tisztelt néhai CDU-s gazdasági miniszterre és kancellárra.
Kancelláriaminiszternek Helge Braunt jelölik, aki eddig a bürokráciacsökkentésért és a szövetségi állam és a tartományok kapcsolataiért felelős államminiszter volt a kancellárián.
A védelmi minisztériumot továbbra is Ursula von der Leyen vezetheti, aki a pártelnök-kancellár szavai szerint az előző ciklusban egy sor fontos reformot elindított a fegyveres erőknél.
Új arc a kormányban Julia Klöckner, a CDU egyik legnépszerűbb politikusa, aki a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumot vezetheti.
Szintén új arc az országos politikában eddig szinte ismeretlen Anja Karliczek, akit az oktatási és kutatási minisztériumot vezetésére jelöl a CDU.
Nem mellékes, hogy Annegret Kramp-Karrenbauer saar-vidéki miniszterelnök lett a kereszténydemokrata párt főtitkára. Sokak szerint ezzel Merkel kijelölte utódját is a kancellári posztra.
Orbán támogtója
A belügyminisztériumot az a Horst Seehofer kapja meg, aki a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnökeként a menekültválság kezdete óta élesen támadta Angela Merkel menekültpolitikáját, és a határok lezárását, az illegális bevándorlók kitoloncolását, az országba befogadható emberek számának korlátozását követelte. Seehofer többször méltatta Orbán Viktor menekültpolitikáját.
A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) megkapja a külügyminisztérium és a munkaügyi tárca mellett a pénzügyminisztériumot is, amelyet 2009-től 2017-ig a CDU-s Wolfgang Schäuble vezetett. A pénzügyminiszter Olaf Scholz hamburgi főpolgármester lesz.
„Egy maffiózó volt szeretőjének és üzlettársának, akiről tucatnyi félmeztelen fotó készült, sosem lett volna szabad a miniszterelnök közelébe kerülnie. Arról nem is szólva, hogy itt szinte ordít a gyanú, hogy Fico szeretőjeként tartja Troškovát, állami pénzen.”
Ján Kuciak halála megváltoztatta ezt az országot. Érdekes elgondolkozni azon, mi történt volna, ha az újságíró nem hal meg, s a cikke rendesen megjelenik. A válasz fájdalmas: valószínűleg semmi. Az ellenzék tartott volna néhány sajtótájékoztatót, esetleg századszor is megpróbálta volna leváltani Robert Kaliňákot. Aztán pedig ment volna minden a régi kerékvágásban – írja Czajlik Katalin a pozsonyi Új Szóban.
„Mert Robert Fico, a harmadik Fico-kormány fejének a sorsa meg van pecsételve.
S vele együtt a kormányé. S mindegy, hogy a kabinet idő előtt befejezi-e a működését (feltételezhetően igen), vagy valahogy mégis kihúzza a ciklus végéig. Ez a kormány a jelen pillanatban már egy zombi, élő halott, s nincs számára visszaút az élők világába.” (…)
Az Új Szó publicistája cikkében megállapítja, hogy „a kettős gyilkosság, az olasz maffia színre lépése, az más. Mindaz, amit eddig csak krimikből ismertünk, hajmeresztően valóságossá válik.
’Ndanghreta, egymilliós jutalom az asztalon, megszólal Saviano, rólunk ír a Die Welt meg a New York Times.”
„A nagymácsédi ház padlóján fekvő két holttest nagyon durván magunkhoz térített. Mint egy átmulatott éjszaka után, úgy eszméltünk fel, s kezdtek visszajönni az előző este képei. Kiszivárgott hangfelvételek, amelyeken saját fejjel szerzett milliókról esik szó, következmények nélküli botrányok tízei, talán százai, abszurd rendőrségi felmentések, bírósági ítéletek, s mindenütt a mi embereink, akiknek mindent lehet.”
(…)
Czajlik Katalin szerint a rendszer valóban működött, évekig. A médiák írhattak, amit akartak, a támogatottság nem csökkent, sőt. Érthető, hogy Robert Fico azt hitte, ez örökké tarthat. És elbízta magát. Viliam Jasaň és Maria Trošková alkalmazása a miniszterelnöki kabinetben annak a jele, hogy Robert Fico teljesen elveszítette a józan ítélőképességét. Egy maffiózó volt szeretőjének és üzlettársának, akiről tucatnyi félmeztelen fotó készült, sosem lett volna szabad a miniszterelnök közelébe kerülnie. Arról nem is szólva, hogy itt szinte ordít a gyanú, hogy Fico szeretőjeként „tartja” Troškovát, állami pénzen.
(…)
A kérdés itt már úgy hangzik – Czajlik Katalin szerint – hogy sikerülhet-e kiutasítani az állam csecsén élősködő olasz maffiát, s helyrehozni az emberek bizalmát az államban, az igazságszolgáltatásban, a rendőrségben?
„A Híd számára pedig most van az utolsó pillanat, amikor még kiléphet ebből a játszmából.
Emelt fővel nem, azt már régen elszalasztotta, de legalább úgy, hogy ha sandítva is, de még az emberek szemébe nézhessen. S egyben ez az utolsó pillanat, amikor pártként még megmenekülhet. Minden más lehetőség egyenlő a halálos ítélettel.”
Vasárnap parlamenti választások tartanak Olaszországban. Három tömbnek van kisebb-nagyobb esélye, hogy elérje a 40 százalékot, amivel már kormányzó többséget lehet összehozni: a Matteo Renzi vezette balközépnek, a Silvio Berlusconi vezette jobbközépnek és a Luigi Di Maio vezette Öt Csillag Mozgalomnak (M5S).
1979-ben jártam először Rómában, amikor még Giulio Andreottiék vezették a kereszténydemokratákat, Bettino Craxi volt a szocialisták üstököse és Enrico Berlinguer, a kommunisták főtitkára.
A második világháború utáni Olaszországban egymást váltogatták a kormányok. Egy alapelv viszont sziklaszilárd volt: minden áron meg kellett akadályozni, hogy a Moszkvához akkor még hű olasz kommunisták, Nyugat-Európa legnagyobb és legsikeresebb kommunista pártja hatalomra kerüljön. Minden eszközzel. Erről talán a CIA aktáiban is lehetne találni érdekes olvasmányt.
A hidegháborús szemben állás egyik következménye volt ez:
tényleg öngyilkosság lett volna egy szovjetbarát csapatot kormányba emelni.
Annak ellenére, hogy az olasz szavazók óriási hányada nem így gondolta.
1978-ban Berlinguerék már szakítottak Moszkvával és létrehozták az eurokommunizmust, amelynek pártjai már mindenben megfeleltek a liberális demokrácia követelményeinek. A PCI a népszerűsége csúcsán volt, Aldo Moro kereszténydemokrata kormányfő már előkészítette a Történelmi Kompromisszumot, amely a kommunistákkal való együtt kormányzást alapozta volna meg. A szélsőbaloldali Vörös Brigádok azonban keresztül húzták annak a szándékát, hogy egy „nemzetmentő nagykoalíció” alakuljon meg.
Elrabolták és meggyilkolták Aldo Morot.
Annak ellenére, hogy Berlinguerék élesen elítélték a Vörös Brigádokat, a kommunista párt népszerűsége csökkent. 1979-ben emiatt alig, de veszített a kereszténydemokratákkal szemben.
Berlinguer a választás éjszakáján a párt római székházának erkélyéről szólt lelkes, de csalódott híveihez. Mi, tudósítók meg már Bettino Craxi után loholtunk, akinek nem túl jelentős szocialistái a kommunisták kudarcából tudtak politikai tőkét kovácsolni és a nyolcvanas évek végéig Craxi (többször volt miniszterelnök) az olasz politika legjelentősebb figurájává vált. Nem utolsósorban egyik nagy barátja, a médiamágnás Silvio Berlusconi segítségével. Karrierje korrupcióba fulladt és a bírósági ítélet elől Tunéziába szökött (1994).
De akkor már megkezdődött a botrányoktól még hangosabb és színesebb Berlusconi korszak.
A leggazdagabb olasz a II. világháború utáni Olaszország leghosszabb ideig hivatalban levő miniszterelnöke volt. Három alkalommal töltötte be ezt a tisztséget: 1994-től 1995-ig, 2001-től 2006-ig, majd 2008-tól 2011-ig. A Forbes magazin szerint 11 milliárd amerikai dollárra rúgó vagyonával Olaszország leggazdagabb embere, a világon pedig a 37. Többször is börtönre ítélték, de a kora miatt nem kellett bevonulnia.
2011-ben történt lemondása után, most 82 éves korában aktivizálódott ismét és egy jobbközép koalíciót irányít: pártja mellé szegődött a bevándorlóellenes Északi Liga és
a szélsőjobbos Olasz Testvériség, amelynek vezetőjét a minap fogadta a magyar miniszterelnök, igen szívélyesen.
A gyűlölet és a hazugság jellemzi az olaszországi kampányt – így összegez a Der Standard osztrák lap. A bevándorlóellenes kampánynak máris megvan a hatása: az olasz lakosság körében – pár hónapja ez még elképzelhetetlen lett volna – 19 százalékra emelkedett azoknak az aránya a közvélemény-kutatások szerint, akik szimpatizálnak Benito Mussolinivel, az országot a második világháborúba kormányzó fasiszta diktátorral.
Úgy tűnik azonban, hogy aligha lesz igazi nyertese az olasz választásoknak. Előrejelzések szerint Berlusconiék nem érik el a kormányzáshoz szükséges 40 százalékot, a legerősebb egyedi párt viszont a populista Öt Csillag Mozgalom lehet, de kérdés ki állna össze velük. Ha az Északi Liga leválna Berlusconiéktől és csatlakozna az Öt Csillaghoz, akkor meg megjósolhatatlan lenne az olasz politika. Nem tudni maradna-e a több Olaszország (a több Európa helyett) jelszó és vajon tényleg kitoloncolnának 500-600 ezer menekültet/bevándorlót?
Mindenestre bájosan megejtő az egyik magyar kormányoldal aggodalma:
„Az a kérdés, hogy az olaszoké marad-e Olaszország”.
Hogy kapott a First Lady Einstein vízumot? Ezt firtatja a Washington Post annak kapcsán, hogy Donald Trump most a bevándorlók ellen mennydörög. Csakhogy első neje, Ivana Csehszlovákiában született míg a harmadik, a jelenlegi feleség Szlovéniában.
Ráadásul Melania már az Egyesült Államokban élő szüleinek is amerikai állampolgárságot kíván szerezni. És ehhez minden joga meg is van, hiszen ő maga már 2006-ban megszerezte az amerikai állampolgárságot. Kérdés persze, hogyan.
Melania Knauss 1996-ban érkezett először az USA-ba, mégpedig turistavízummal. 1998-ban ismerkedett meg Donald Trumppal, aki akkoriban az USA egyik leggazdagabb ingatlanvállalkozója volt. Melania 2000-ben folyamodott EB-1-es, úgynevezett Einstein vízumért, amelyet elvben olyan kiváló embereknek adnak, akik nagy hasznára lehetnek Amerikának.
Persze nem kell ahhoz Nobel-díjasnak lenni, hogy valaki Einstein vízumot kapjon, ahogy Melania példája is mutatja, elég egy befolyásos amerikai polgár, aki szorgalmazza az ügyet.
Ez egyébként ma is így van. Ám Donald Trump éppen ezért mennydörög, mert szerinte túl sok a bevándorló az USA-ban. Ellenfelei persze rámutatnak: az Egyesült Államok bevándorlóország. Maga Trump is két feleséget hozott be külföldről. Trump vejének, Jared Kushnernek a családja Lengyelországból érkezett az Egyesült Államokba, miután túlélte a holokausztot.
Az érvek keveset számítanak, az érdekek a döntők. Amerika elit ágazatai, mint az informatika, elszántan küzdenek a bevándorlásért. Külföldi tehetségekre ugyanis különösen nagy szükség van olyan helyen, ahol a kreativitás fontos. Trump viszont azokban az államokban nyert, ahol a hagyományos munkásosztály vetélytársakat lát a bevándorlókban. Azok ugyanis túlkínálatot teremthetnek a munkaerőpiacon, és így lenyomhatják a béreket. A nagy bevándorlás vita tehát a forrponton van: Donald Trump vezeti a bezárkózás párti frontot.
S mit tesz a First Lady, aki maga is a nem épp megérdemelt Einstein vízummal érkezett Amerikába? Hallgat, és várja, hogy Szlovéniából érkezett szülei is megkapják az amerikai állampolgárságot.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
